Segítsüti 2014 ősz

A süti segít.

És így tesz már 2009 óta. Hogyan? A Segítsüti akció keretében gasztroblogger anyukák összefogásából, akik süteményeket ajánlanak fel online árverésre, évente kétszer, tavasszal és ősszel. A gyűjtést a sütiárverés után következő Sok kicsi akció is segíti, ahol szép ajándékokat lehet venni megfizethető áron. A bevételekből mindig gyerekekkel kapcsolatos alapítványokat támogatunk, idén a Leukémiás Gyermekekért Alapítványt.

Tavaly ugyanazon a héten, amikor a Segítsüti zajlott, a munkahelyemen nemzetközi szemináriumot rendeztünk. A bemutatkozó körben elmondtam, hogy számomra ez a hét nemcsak a szeminárium miatt izgalmas, hanem a Segítsüti miatt is. A hét végén a szeminárium egyik részvevője kipenderült a terem közepére, levette a sapkájáét és azt mondta, elég nagy feje van, kéri, hogy ezt a sapkát töltsék meg pénzzel a résztvevők. Így esett, hogy 7 ország 40 polgára hozzájárult a Rett-szindrómás gyerekek hétköznapjainak könnyebbé tételéhez.

Az idei Segítsütire oroszkrémtortát sütök. Amikor a Húgommal arról beszélgetünk, hogy mi a „tökéletes édesség”, amit a legjobban szeretünk, amiben benne foglaltatik az édesség kvintesszenciája, arra szoktunk jutni, hogy ez az.  Tejszín, rum, aszalt gyümölcsök, vanília.

Oroszkrémtorta

Hozzávalók:

egy kerek piskótalap (6 tojásból)

A krémhez:

3 tojássárgája

3 evőkanál mazsola

rum, vagy rumaroma

kandírozott narancshéj

1 evőkanál liszt

10 deka kristálycukor

2 zacskó vaníliás cukor

½ dl tej

2 dl tejszín

1 zacskó habfixáló

A díszítéshez:

darált keksz, vagy dió vagy mandulaforgács

pár szem gyümölcs: meggy, eper vagy ribizli

2 dl tejszín

2 ek porcukor

1 zacskó habfixáló

A mazsolát beáztatjuk a rumba, vagy a rumaromába.

A krémhez lábosban habverővel összekeverjük a 10 deka kristálycukrot, a 2 vaníliás cukrot a három tojássárgájával, hozzákeverjük, az 1 evőkanál lisztet és a fél deci tejet. Nagyon lassú tűzön, vastagtalpú acéllábosban vagy gőz fölött folyamatos kevergetés mellett besűrítjük.

Felverjük a tejszínt a habfixálóval habnak, ha kihűlt a tojásos krém, fakanállal óvatosan összekeverjük vele, hogy a hab össze ne törjön. Hozzáadjuk a lecsepegtetett mazsolát (pár szemet tegyünk félre) és egy kicsit a levéből is löttyintünk hozzá.

A kerek piskóta lapot lehetőség szerint 3 lapra vágjuk, de ha úgy alakul, a kettő is megteszi. A lapokat meglocsoljuk a rummal, vagy az aromával, megkenjük a krémmel. Úgy gazdálkodjunk, hogy az oldalára és a tetejére is jusson.

Az oldalát megszórjuk darált keksszel.

A tetejére habzsákból kinyomjuk a 2 evőkanál porcukorral és 1 zacskó habfixálóval felvert 2 deci tejszínt. Ha nincs habzsákunk, akkor villával tetszetősen elrendezgetjük a torta tetején a habfelhőket., az amerikai lakodalmi torta keresetlenségét kölcsönözve neki. A mazsolából félretett pár szemmel megszórjuk, a szélére egyenlő távolságra meggyet, vagy epergerezdeket ültetünk. Vagy meghintjük ribizlivel, cukrozott narancshéjjal.

Behűtjük, egy pár óra kell neki, hogy ne legyen folyós a krém.

Céklás krumplileves

- Anyu. itt hány fa van? – kérdezi kisfiam, miközben a Balaton felől autózunk Sümeg vára felé a szeptemberi augusztusban.

- És hány fűszál? – kontráz rá nővére.

Mérő László mondta, hogy onnan lehet tudni, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy megválaszolható kérdéseket tesznek fel. És hogy ez lassan nálunk is így van, abból is látszik, hogy azt a kérdést is megkapjuk, hogy a Balaton-parti településeken hány állandó lakos él. Na persze nem ebben a formában, de kibontjuk a lényeget (és megtippeljük, mert a kérdés megválaszolható ugyan, na de nem könnyen).

   Hiába szeptemberi az augusztus és rendkívül esős az idei nyár (a zöldséges, ahol a napi betevő gyümölcsöt vásároljuk, és a 30. szezonját ünnepelte itt az idén, azt mondja, hogy még sosem volt ilyen), nagy szerencsénk van az időjárással.  Csak egy „alvónapot” kellett beiktatni, a monszunesőre való tekintettel, a többi napokon kirándulunk Sümegre, Badacsonyba és strandolni is tudunk. Igaz, a vízben csak a német turisták és az én gyerekeim lubickolnak vígan, én egyszer merülök alá, becsületből, hogy nehogy anélkül menjek haza, hogy ez nem történt meg. Az is igaz, hogy a víz minősége nagyon jó. És mindeközben gyermekeim kacagnak, csacsognak, beszélnek, hozzánk bújnak minél többet, hiszen be kell pótolni mindazt, amit az iskolaév elvesz tőlünk. Kisfiunk különösen sokat szeret beszélni, a családban időnként Pepin bácsiként emlegetjük, Hrabal örökbecsű műve és nagybátyja alapján, aki kissé sokat beszél. Pláne most, hogy végre együtt vagyunk. Ezt a sok beszédet az amúgy introvertált kisfiúról sokan nem is hinnék el. Olyannyira sokat beszél, hogy Apukája az ebédnél azt kéri:

- Kisfiam, egy kicsikét csöndben tudnál maradni?

- Hát persze! – szól készséges hangon gyermekünk. – Öt forint lesz!

(Lehet, hogy inkább Mézga Aladár?)

Céklás krumplileves

Az úgy kezdődött, hogy kicsit csodálkoztam, amikor kibontottam a második zacskó retekmagot. Nem vagyok nagy szakértő, de azt azért láttam, hogy ez máshogy néz ki, mint az első zacskó volt. No sebaj, elvetettem azért szépen, a másik reteksor mellé. Panelben nőttem fel, még akkor sem fogtam gyanút, amikor már szépen kibújtak az első kis levélkék. Anyósom mondta meg (tanyasi gyermekkor), hogy ez cékla. Valami fura van a vetőmag-zacskókkal. Tavaly patisszon helyett margaréta nőtt és hagyma helyett répa. Úgy képzelem, hogy a maguk jókat nevetgélnek magukban a föld alatt és várják a nagy pillanatot, amikor közeledek a veteményes felé, ők meg váratlanul előbújnak, és azt kiáltják. Meglepetééééés!!!

   Szóval csinos kis cékláink lettek, csak egy kicsit sokan vannak. Hát most mi legyen velük? A választ egy olyan nap adta meg, ami úgy alakult, hogy viszonylag kevés számú hozzávaló volt itthon, ebédet viszont kellett főzni. Ekkor találtam ki a céklás krumplilevest, sok jó zöldfűszerrel a fűszeres kertből (másik büszkeségem). Szedtem egy marék zöld levelet, csombort, rozmaringot, kakukkfüvet, bazsalikomot, oregánót, zsályát. Mint az odori (illatok) az olasz konyhában. Illatos csokor, amit a zöldséglevesükbe, vagy tésztaszószaikba tesznek.

   A veteményes persze csak hobbi, jó, ha nullszaldósra jövünk ki a végén (víz+vetőmag+palánta). Azért csináltuk, hogy a gyerekek (meg mi is) lássuk, hogy működik a természet. Hogy az étel nem csak úgy odaterem az asztalunkra. Hogy abban mennyi munka van. Melléktermékként a zöldséget igen ritkán a szájába bocsájtó fiúgyermekünk hajlandó volt megkóstolni és meg is szeretni többet is belőlük, hiszen „a mi kutyánk kölyke”. Na azért a patisszon inkább csak maradjon ott, ahol van. Akkor már inkább a margaréta (hiszen főztem már „margarétás-büdöskés” levest is).

Jó érzés várakozni. Mi lesz a következő történés, kibomlik-e a virág, kinő-e a termés? Jó érzés, hogy egyre többféle ételt tudunk készíteni csak a mi kertünkből.

Hozzávalók

3-4 szem krumpli

2-3 kisebb cékla

Egy marék zöld vagy szárított fűszer (ami a kezünkbe akad: zsálya, kakukkfű, csombor, bazsalikom, rozmaring, oregánó)

1 bio leveskocka

1 tk só

2 ek liszt

5 ek étolaj

2 deci tejföl

A leves nagymamám dunántúli tejfölös krumplilevese alapján készült.

A krumplit és a céklát felkockázzuk

Az étolajból és a lisztből világos rántást készítünk. Amikor kész, vízzel hirtelen felöntjük, miközben habverővel gyorsan megkeverjük, így nem lesz csomós.

Beletesszük a zöldséget és kiegészítjük még vízzel, ha szükséges. Beletesszük a leveskockát, a sót, a fűszereket. Puhára főzzük. A fedőt billentsük féloldalra és ha felforrt, mérsékeljük a hőerőt, mert a lisztes levesek könnyen kifutnak!

A tejfölbe meregessünk bele szép lassan a meleg léből, keverjük össze, meregessünk újra. Ha a tejfölös elegyünk elég meleg, zúdítsuk bele a lábosba, keverjük össze a levessel, így nem ugrik össze a tejföl. Rottyantsunk rajta még egyet (vagy ne).

Tojásmentes.

A nyaralásból hazatérve is ezt főztem vacsorára. Szereti a családom.

 Várakozni jó. Az ember várja, várja a nyaralást, és amikor végre megpillantja a kéklő szalagot az autópálya korlátja felett, felkiált, hogy Balaton, Balaton!!!

- Bajaton, Bajaton! - kiáltja a még kétéves se, akinek fogalma sincs, hogy mit jelent a szó. De a nővére mondta, aki annyi jó mókát tud, akivel annyit lehet nevetni, játszani, aki olyan okos. Ez csakis valami jó lehet. A szerepleosztás változott azóta, a nép lázongani kezdett, de együtt játszani még mindig jó. Nekünk szülőknek pedig mindig ez a szó cseng a fülünkben, amikor meglátjuk a szép vizet, Bajaton.

Két hét Bécs 3.0 - Kávéházak

Nem, nem hittem a szememnek, amikor először láttam, hogy a Sacher hotellel és kávéházzal pontosan szemben telepítette egyik lerakatát a Starbucks. Ez minimum akkora szemtelenség, mint hogy, mi, magyarok tanuljunk rántott-csirkét sütni kentákiból, vagy a szegedi gulyás a bécsi étlapokon, ami olyan pörkölt, ami savanyú-káposztát tartalmaz. Mi van???
A kávéház a bécsi életstílus egyik szimbóluma. A mindennapoknak keretet ad: a jó bécsi polgár elindul a megszokott kávéházba, vagy pékségbe reggelizni, majd munkába, végül a törzskávéházába. Szeretik múlatni az időt itt, beszélgetni, újságot olvasni, nézni a többieket, csak úgy lenni. Csak semmi sietség. Kényelmesen, barátságosan, otthonosan. Ez a hely a Gemütlichkeit maga. A lefordíthatatlan fogalom, amit legtöbbször kedélyességnek szoktak hívni. Az osztrák életérzés.
A kávéház munkahely is egyben. Elsősorban a 19. század végén, a 20. század elején, az íróké, költőké, művészeké, ahogyan az Budapesten is volt egykor. Arthur Schnitzler, Hugo von Hofmanstahl, Felix Salten a Café Griensteidl-ben műlatta az időt, a Café Museum törzsvendégei közé tartozott Klimt, Schiele, Kokoschka (ők mind átköltöztek időközben az igazi múzeumokba), Lehár Ferenc. A Café Herrenhofé Franz Werfel és Robert Musil.
A legenda szerint a Bécs alól elvonuló török seregek által hátrahagyott zsákban találták az osztrákok első kávészemeket, amiket először teveeleségnek véltek. Valójában egy örmény, Johannes Theodat alapította az első bécsi kávéházak egyikét 1685-ben. 1900-ban már 600 kávéház közül választhatott a nép. Mármint a férfiak, nők csak férfikísérővel léphettek be a kávéházakba. (Hát csoda, hogy elindultak a nőmozgalmak?)
Törzshelyük van a bécsi polgároknak, a művészeknek és nekünk is. A mienket Frauenhubernak hívják, a Kärtnerstrasse egyik mellékutcájában található, 2 percre a hömpölygő tömegtől. Bordó bársonyhuzatú nyugalom szigete. Pont, mint akár száz éve is lehetett. Nádból készült újságtartó a thonet-fogasra akasztva. Elegáns pincérek. Ha úgy látják, hogy szükség van rá, megtörölhetik a kedves vendég szemüvegét. Házias sütemények sorakoznak az üvegvitrin mögött. Nem túl nagy választék, de éppen elég. A szilvás rétesbe (Zwetschkenstrudel), Sacher-tortába, túrós süteménybe beleteszik, amit kell. Megkérdik, melegen kívánja-e fogyasztani a kedves vendég. Csak semmi műanyag, cukrászdai műízek. Épp így a kávé. A jó bécsi kávé kellően erős, nem híg lötty, de nem is szemet kiugrasztó gyűszűnyi méreg. Épp megfelel annak a földrajzi szélességi körnek, ami északról dél felé halad, és amely mentén Európában a csésze kávéról beszélve az átlátszó „teától” megyünk a sűrű, sötét fekete felé, a kávé méretében egyúttal fordított fejlődést mutatva, északon nagy, délen kicsi az adag. A tejszínhab is igazi rajta. Az osztrák sokféle kávét ismer (capuccinót a világért sem, Kapuziner a becsületes neve!), majdnem annyit, mint amennyi fröccsöt a magyar. Az anekdota szerint korábban színskálát tartottak a vendég elé, ami alapján kiválasztotta, hogy milyen fajtájú kávét kér. Az egyik leggyakrabban fogyasztott fajta a melange, ami fél rész kávé, fél rész tej. Nem löttyinteném ki a Fiaker-t sem, a nagy adag mokkát cukorral, pohárban, szilvapálinkával vagy rummal felöntve. A kávéházban a kávét fényes szervírozó tálcán hozzák, és mindig adnak mellé egy pohár vizet is.
A kávéházak eredeti funkciója mára kiegészült az éttermi kínálattal is. A bécsiek szívesen fogyasztják azonban itt is a megszokott virslijüket. Nem a méret a lényeg. Dehogynem! Vágja rá a jó bécsi és a hagyományosnál fűszeresebb, sötétebb, füstölt virslit rendel: a Sacher-Würstelt, ami jóval hosszabb a többieknél, 25 centi! (A virslinek csak a neve közös a híres kávéházéval, igazából a Trünkel nevű cég gyártja az eredetit). A bécsiek egyébként már 1906-ban feltalálták a hotdogot, „virsli sláfrokban”, azaz, virsli köntösben (hálóingben) „Würstel im Schlafrock” néven. Ha túl sok lenne egy pár a Sacher-virsliből, akkor némely helyen egyes fogatot (Einspänner) is lehet rendelni, akkor csak egy szálat hoznak. Einspänner néven fut a klasszikus kávékreáció is, ami nem más, mint egy eszpresszó, jó vastag tejszínhabréteggel befedve. Nevét az egyes fogatot hajtó kocsisokról kapta, akik egyik kezükben a szárat, a másikban a forró italt tartották, ami a tejszínhab-szigetelés miatt sokáig meleg maradt. A forró kávét szokásosan a hideg habon át kell kortyolni.
A kávéházak nyáron szeretnek kitelepülni az utcára. Ezeket a helyeket, kis „kertecskéket” Schanigarten-nek hívják. Ez abból adódik, hogy a főnök, tévedhetetlenül tudja, hogy itt a jó idő, hogy a vendégeknek nem akarózik már odabent ücsörögni, sokkal inkább odakünn, a „természetben”. Akkor odaszól a lóti-futi pincérfiúnak. „Ugyan Sanyikám, rittyentsd már ki az asztalokat a kertbe!” Annyi módosítással, hogy Schani nem Sanyi, hanem Zsani, azaz Jean (mint a Gabin), azaz Johann, vagyis Jani, hiszen minden fiút Johannak hívtak abban az időben, amikor Bécs igazi császára Johann Strauss volt, és a polgárok pedig a francia kultúrát tekintették még mintának és nem az amerikait. Mindenesetre a legszebb Schanigarteneket most is kiírják az újságban. (Mint ahogyan azt is megszavaztatják a néppel, hogy jövőre milyen színűek legyenek a bécsi virágágyások; 2015-ben tojás-sárgák lesznek).

Café Central

Igazi időutazást tehet az ember a Café Central-ban. Neogótikus stílusú kávéház, az elmaradhatatlan márvány-asztalokkal Sissivel és Franz Joseffel a falon. Úgy éreztem magam itt, mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Hihetetlen, hogy ez igazi, és mégis az. Ráadásul megettük a császármorzsák császárát is itt. A pincér figyelmeztetett, hogy nagy lesz.
 - Keine Panik (csak semmi pánik)! - így én. Mivel ebédnek

Nagy a sürgés-forgás

A császármorzsák császára - Kaiserschmarren
Háttérben a Sacher-Würstel

szántam ezt a finomságot, amelyet belecsurgatott, karamellizált vajascukorral készítenek ehelyütt és természetesen jó nagy adag szilva-röszter is jár hozzá (Zwetschkenröster, darabos szilvalekvár, amit sütéssel készítenek és jobb helyeken rummal összekeverve tálalnak). Mit mondjak, majdnem leestem a székről, amikor kihozták. Ettem és ettem. Küzdöttem. Pihentem. Folytattam. Újrakezdtem. Nem ment. Feladtam.
- Mondjon egy jó érvet, hogy miért nem ette meg? – kérdezi a pincér, barátságos hangon.
- Hiszen ez akkora, mint egy hegy!
- Ez nem elég jó érv.
- Sosem ettem jobbat! – Ez elég meggyőzően hangzott. Így is gondoltam.

 A bécsi kávéházi kultúrát az UNESCO 2011-ben a kulturális világörökség részének nyilvánította. 

Bónusz-track: kis német nyelvlecke. A kávé német neve der Kaffee, a kávéház das Café, vagy das Kaffeehaus.

Két hét Bécs 2.0 - Naschmarkt

Török tea- és fűszerárus

„Bécs 190 piaca téged vár. Te mire vársz még?” – így kelleti magát óriásplakátokon a sok-sok szabadtéri élelmiszer-áruda. Bécs 23 kerületében hivatalosan 1-2 állandó jelleggel nyitvatartó piacot tartanak számon, rengeteg azonban az ideiglenesen kitelepülő standokból álló piac is.
 

A hátrébb levő paradicsom az Ochsenherz (marhaszív) féle: egy-egy példány fél kilót is nyomhat!

Helyi termelők

Azt mondják, hogy ha igazán meg akarsz ismerni egy várost, menj ki a piacára. Na de melyik lehet Bécs „piaca” a 190 közül? Természetesen a piacok királynője, a Belváros mellett elterülő Naschmarkt. Neve valószínűleg a naschen (nassolni) igéből származik, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a bécsiek tudják mi a finom, és szeretik is finom ízekkel kényeztetni magukat. Más elméletek szerint az elnevezés az Asche (hamu) szóból eredeztethető, mert az egykor a városfalakon kívül elterülő területen, a nyugatról keletre tartó Wien folyócska partján itt hamulerakó volt. Ennek helyén alakult ki egy kis tejpiacocska a XII. században. Egyes meglátások szerint talán a kőrisfából készült tejesrocskák (Eschenholz) adták a nevet ennek a területnek. Gyümölcs és zöldségpiac Bécs Freyung nevezetű városrészében volt található, de a szomszédos Skót-kolostorral (Schottenkloster) való ismételt konfliktusok miatt a piacot ide, a városfalakon kívülre telepítették, és mivel a Kärtner-kapu közelében volt, Kärtnertormarktnak nevezték. A kocsikon Bécsbe érkező zöldséget és gyümölcsöt ezen a piacon kellett értékesíteni (a víziúton jövők felúszhattak a Dunacsatornán a városba is).

Mókusparadicsom: kesudió, pisztácia, wasabi

A Naschmarkt elnevezés 1820 táján jelent meg, én magam is azt hiszem, hogy a piacon kapható mindenféle gyümölcs, keleti nyalánkság, datolya, cukrozott narancshéj miatt. Mindenesetre 1905 óta ez a hivatalos neve. A XIX. század utolsó évtizedében szabályozták az addig tekergő Wien folyócskát, helyenként fedett mederbe terelték vagy íves hidakkal kötötték össze a két partját. Így esett ez a Naschmarkt közelében is. A területet két „utca”, a Wien folyó két „partja” szegélyezi, a Rechte és a Linke Wienzeile (jobb- és baloldali Wienpart), gyönyörű házakkal, köztük a szecessziós stílusú Majolikaházzal. 1910-ben kezdtek bele a piac 120 darab egységes stílusú, kőből készült standjának építésébe, amelyekben ma is folyik az árusítás.

Raviolik frissen

Jamgyökér, főzőbanán

Minden kapható itt, ami egy szokásos piacon is: hús, zöldség, gyümölcs, hal, minden igen tetszetősen elrendezve. Sokféle egzotikus gyümölcs, zöldség, nincs az a különleges recept, aminek a hozzávalóit ne találná itt meg a lelkes háziasszony. Külön kategóriát képeznek a magvakat, aszalt gyümölcsöket, a fűszereket, az olajbogyókat árulók. Kedvenceim az antipastik, az előétel-falatok, a kecske-sajttal töltött óriás-olajbogyó, a dióval töltött datolya, baconnal bebugyolálva, az articsóka. Finomak a keleti édességek, a baklava, a két kókuszreszelék közé fogott pisztácia-réteg. Édes, de megvan az az előnye, hogy hamar elég is lesz belőle. Imádnivaló a kész ravioli, rukkolával-juhsajttal töltve, a gombás, a spenótos.




Kihagyhatatlan a török teaárus, akihez, ha törökül szólsz (vidd magaddal törökül tudó húgod, ahogyan én is tettem), jó esélyed van egy grátisz forró teára kis üvegcsészéből. Ha kitartóan, visszatérő vendégként kérdezgeted, hogy citromízesítésű teát lehet-e kapni, előbb-utóbb felkerül a polcra, a narancsos, az orosz, az oolong, a darjeeling, a számtalan zöld- és gyümölcstea mellé.

A Naschmarktra sokan nem a főzés, hanem kizárólag az étkezés miatt járnak, a fűszeres illatot, amit a piac eleve áraszt, tovább színesíti a sokféle étkezde ezerféle íze. Inni is lehet, a málnamurcit például, melyről megemlékeztünk már e sorokon, ki ne hagyja senki. Kellemes málnaszörpikének álcázza magát és hamar jó hangulatba ringatja a mit sem sejtő szomjazót. Bécset Alsó-Ausztria (Niederösterreich) tartomány öleli körül, melyet négy negyedre osztottak fel. Ezek egyike a Weinviertel, a Bornegyed, természetes hát, hogy az innen származó itókákkal is lehet a torkokat locsolgatni a pultként-asztalként funkcionáló fából készült boroshordóknál.

 Szombat az igazi piac-nap. Ilyenkor a környékbeli termelők is behozzák friss termékeiket, sok esetben biogazdálkodásból származót. Egy euróért gyönyörű fej, egész hétre elég tölgyfalevél-salátát kapni, friss bazsalikomköteget. A gyümölcs bizony nem olcsó mulatság, gyakran csak a fél kiló árát írják ki, hogy ne tűnjön fel, kisebb vagyonokról beszélünk. Szombaton van a bolhapiac is, aki szeret régiségek között kutakodni, bizonyára jó lelőhelynek fogja gondolni a színes kirakodóvásárt. Én eléggé el nem ítélhető módon egy „Müller” és „13” feliratú német válogatott meznél döntöttem úgy, hogy nem élhetek tovább anélkül, hogy U9-es méretben meg ne vásároljam.. Talán túl gyorsan vágta rá az árus, hogy rendben van, tíz euró az ára, az eredeti 15 helyett, amit ő ajánlott. Lehet, hogy még kisebb összeget kellett volna mondani?


A Naschmarktra inkább nézelődni, beszélgetni, kóstolgatni jár az ember, mintsem nagybevásárolni. Az árusok „Kosten, kosten!” (kóstold meg) felkiáltással folyton kínálgatják termékeiket, aminek nehéz ellenállni. Amerikai turista-csoportoknak jó érzékkel még az is odakiáltják, hogy „szép lesz a hajad tőle”! (Hiába ők a bad-hair-day népe…). Mindebből talán már kitűnt, hogy az eladók nagy része nem éppen tőzsgyökeres bécsi polgár, inkább első- és másodgenerációs bevándorlók. Valahogy mindez illik is a valaha volt soknemzetiségű Monarchiához. Magyarokat is találunk az árusok közt, a magyar majonéz nagyságrendekkel jobb, mint a nyugat-európai. Erős Pista, gulyáskrém, piros paprika a vezérfonal. Ha én magyar termelő lennék, biztosan hoznék cserepes virágot is erre a piacra. Ebben piaci rést véltem felfedezni. Hogy mást ne mondjak, az erzsébeti piac egyetlen virágosstandja is meglehetősen jó helyen végezne a nemzetközi összehasonlításban (az árakról nem is beszélve).


Aki a Naschmarkta jön, számítson rá, hogy el fog csábulni, és ez még akkor is így lesz, ha nem éppen olcsó áron adják a portékákat itt. Aki a Naschmarktra jön, számítson rá, hogy máskor is fog jönni.

Két hét Bécs 1.0

Utazom, utazom, megint utazom, ezúttal Bécsbe, két hétre. Reggeli a szállodában, a többi étkezés meg….hát az biztos, hogy abban az országban, ahol napszaktól és étkezési időtől függetlenül úgy köszönnek egymásnak hogy Mahlzeit, vagyis bécsiesen szólva Mólzájt, azaz ételidő, kajatájm, folyton örülve a következő és bizonyára hamarosan bekövetkező étkezésnek, egyúttal olyan demokratikus köszönési formát találva, amely nem sérti meg az amúgy fontos alá- és fölérendeltségi viszonyokat, nos ezen a helyen biztosan talál az ember megfelelő megoldást. Talál.

Würstelstand

A bécsi étkezési kultúráról szólván elsőként szó szerint és képletesen is a bécsi virsli tolul ajkunkra, amit Bécsben Frankfurternek hívnak. Úgy az igazi, ha az ember a sok-sok utcai bódé, virslis stand egyikénél eszi meg, mondjuk mindjárt az egyik legfrekventáltabb helyen levőnél, Bitzingernél, amely az Opera-Hotel Sacher-Albertina aranyháromszögben található. Itt hiánytalanul megvalósulhat az az elv, hogy a Würstelstand-nál mindenki egyenlő, gazdag és szegény, öreg és fiatal, őslakos és külföldi, józan és beszívott. Bizony, a szünetben sorban állnak itt gyönyörű ruháikban az Opera nézői is csakúgy mint a kiszámolt útipénzzel útrakelő kelet-európai turisták.

Bitzinger éjszaka. A zöld nyúl az Albertina aktuális kiállításán látható Dürer-remekműre utal. Tényleg csodás volt

A Würstelstand kínálatában a már említett Frankfurter mellett megtalálható a Leberkäse, egy húskenyérféle (a nevével ellentétben nincs benne máj), a Burenwurst, vagyis búrvirsli, kicsit zsírosabb és épp ezért ízletesebb, mint a Frankfurter, a Currywurst. Kapható még Krainer, a mai Szlovénia területén található Krajinából származó kolbász és annak sajtos változata (Käsekrainer), a Debreziner, melyet nem kell bemutatni, a Bosna, mely a hot-dogra emlékeztet csípős változatban. Mindebből kitűnik, hogy Bécs monarchiás hangulata a Würstelstand kínálatában is tükröződik. A virsliféleségek mellé kapható sercli (=Scherzerl, kenyérvég), zsömle, mustár, krokodil (=csemegeuborka) és egyéb savanyúságok, Pléh (=Blech, sör), bor, üdítő, Manner-nápolyi.

   Természetesen Bécs nem lenne Bécs, ha nem lenne benne luxus virslisstand is, az U-Box. Volt operaénekes (Thomas Danecek) alapította, menüsorában kaviáros Käsekrainer és pezsgő is szerepel, törzsvendégei között pedig John Malkovich.

   Az Ausztriától legtávolabb eső virslisstand címet minden bizonnyal a Szingapúr Kínai Negyedében található, alsó-ausztriai születésű tulajdonos „bódéja”, az Erich’s Wuerstelstand kaphatja meg, amely „az utolsó virslisstand az Egyenlítő előtt” (attól 137 km-re északra).

   A ma is üzemelő legrégebbi áruda pedig az 1928 óta fennálló Würstelstand LEO. Étlapján a tekintélyt parancsoló Big Mama, a 0,5 kilós Käsekrainer.

Reggeli

Szendvics-kínálat

Finom volt,  és jó ötlet. Köszi, Hugi! ;)

Ha valami nagyon osztrákosat akarsz csinálni, reggelizz az otthonodon kívül, jó ráérősen. Asszem, én életemben eddig egyszer voltam osztrák, most (vö: sietős hétköznapi reggelek, magyar pénztárca). Nem mondom, tetszett. Majdnem minden sarkon van egy hely, ahol biztosan kínálnak reggelit is. Ez szinte vendéglátóipari ágazat. Nemcsak kávéházak, vendéglátóhelyek, büfék, hanem pékségek is komolyan veszik ezt a piaci szegmenst. Kínálnak összeállított menüsorokat: példának okáért a teljesség igénye nélkül – haha, hát az lehetetlen is lenne – orientális (juhsajt, paradicsom, olíva, töltött szőlőlevél, fekete tea) mexikói, indiai, zen (nyers zöldségek, zöldfűszer-cseppekkel vagy hummusz, 2 péksütemény, 1 pohár narancslé á 5,40 €), chill-out (lágytojás, vaj, lekvár, péksüti, narancslé) osztrák, francia, görög, amerikai (palacsinta, juharszirup), relax (vadlazac-filé, áfonyás tormával, tojás szarvasgombaolajjal, pohár pezsgő – ezazzzz, minek a pezsgős vacsorára várni, amikor van pezsgős reggeli is).

Természetesen sok helyen a vendég maga is összeállíthatja menüjét a maga ízlése szerint. Rebellis magyarként nyílván ezt (t)ettük. Kapuziner, sajtos-sonkás Kornspitz, és Nußschnecke érkezett csinos tálcácskákon.      Reggeli közben a „többi” osztrák polgárt és a napi sajtót tanulmányoztuk. Unortodox megoldásként a teát otthon főztük és ittuk meg (azért az már tényleg pazarlásnak tűnt volna fel). 

   A Reggeli Program  2.0 verzióját a Schönbrunni kastély fölött, annak parkjában található Glorietten szolgálják fel, amely egy büféreggeli és természetesen Sissi-Frühstück névre hallgat.

Sajt és sajtó. Bécsi polgár reggelijét költi el a 21. század tízes éveiben

Folyt köv.

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül

Vászon és terítő 

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:-  Ezt osszák el.A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:- Ezt pedig szorozzák meg.Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Bár tudnám, hogy csinálja (I don't know how she does it)




 A recept alapjául szolgáló ötletet a villamoson hallottam reggel háromnegyed nyolckor anyukatársamtól. Munkába tartottunk mindketten és ezen alkalomból gyakran össze szoktunk futni. Örök rohanás, az egyik helyről túl korán indulunk el, a másikra túl későn érkezünk meg. Délután ugyanez, csak a kiinduló és a célállomás cserélődik fel. Gyerekek tanintézményekben, mi pedig igyekszünk…hova is? Önmegvalósítani? Pénzt keresni? Függetlenséget találni? Nehéz ezt megmagyarázni időnként magunknak is, nem hogy cseperedő gyermekünknek, aki körül a legtöbb gyerek anyukája időben be tudja fizetni az ebédet (8-tól 4-ig), nem kell csak rá várni az Anyák napi ünnepségen, mert lerobbant a villamos (idén másodszor is), becsomagolja a tornacuccot és az ünneplőt (te is meg tudod csinálni, ugye? Ha tegnap este szólsz, egyszerűbb lett volna) és ott van az összes daléneklési-, versmondó-versenyen, balettelőadáson és focimeccsen (amiből gyerekenként is több van, mint ahány fizetett szabadság). Ennek híján elmondják neki mások, hogy gyermeke milyen szépen énekelt, mekkora gólt rúgott és nem hiába lett harmadik a mesemondón.
   Erről a helyzetről, a dolgozó anyukák életéről szól a Bár tudnám, hogy csinálja, szelíd humorral, sok igazsággal. Amerikai körülmények, de nem kell hosszú perceknek eltelniük, hogy az ember lánya a földgolyó átellenes oldalán is magára ismerhessen a főszereplőben. Az éjszakai álmatlan forgolódásban elkövetett feladat-listagyártásban, a hullafáradtan hazaérkezős késő esti iskolai sütemény előteremtésben és abban, hogy az első helyen az ember anyuka, ez nem is kérdés. A szereplőválogatás választása a női nézőkre való tekintettel, sokunk megelégedésére Pierce Brosnan-ra esett. A női főszerepet Sarah Jessica Parker játsza, remekül.

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül 


 Ez a torta nagyon gyorsan elkészül, ám annál finomabb. Most eperrel csináltam, de az eredeti példány málnából készült és ugyanígy működik őszibarackkal és sárgadinnyével is. Arra is jó, hogy nyáron született gyermekünk születésnapi tortáját villámgyorsan összeüssük akár egy nyaralóban is. A balatoni nyaralás biztosan utazó résztvevője nálunk a kézimixer (vö. palacsinta), ha – gasztroterroristák most fogják be a fülüket - kész tortalapot veszünk, akkor más felszerelés nem is nagyon kell hozzá.



Hozzávalók 
A piskótakarikához 
3 tojás
3 ek. porcukor
3 ek. liszt
egy csipet fahéj
rum vagy rumaroma (opcionális)


A krémhez 
kb. fél kiló gyümölcs (eper, málna, őszibarack vagy sárgadinnye)
4 deci tejszín
4 ek. porcukor
1 cs. habfixáló

 A hozzávalókból megsütjük a piskótaalapot. A piskótakarikát meglocsoljuk rummal, tetejét kirakjuk gyümölcsdarabokkal.

 Egy jó marék gyümölcsöt villával vagy botmixerrel összetörjük, nem baj, ha maradnak darabos részek.

A tejszínt felverjük a porcukorral és a habfixálóval, majd óvatosan, hogy össze ne törjön a hab, összekeverjük a gyümölcspéppel.



A tortakarikát kibéleljük folpakkal, visszatesszük a piskótakarikára, majd rásimítjuk a krémet.

Hűtőbe tesszük legalább egy órára. Tálaláskor a tortakarikát levesszük, a tetejét gyümölcsdarabokkal díszítjük. (Tortakarika híján jénai tálban is készíthetjük.)



A filmben, a válasz, ha egyáltalán felmerült a kérdés, két igen: igen a családra és igen a munkára. Gyermekeimnek azt szoktam mondani, hogy akkor is dolgoznék, ha megnyerném a lottóötöst, és szeretek feladatokat jól megoldani. És az ő feladatuk is az, hogy megtalálják, mi az, ami őket érdekli. Ez biztosan mély benyomást tett rájuk, mert egy másik hegyi beszédem után, amiben indokokat soroltam fel amellett, hogy a lányokkal udvariasan kell bánni és nem szabad őket verni, kisfiam megjegyezte:
- Anyu, te nem is vagy gyenge virágszál!

Légvédelmi sziréna

1. Ez megmosta

2. Ez kicsavarta

3. Ez frissentartotta

4. ez tálalta

Ebben a blogban szándékosan nincsenek reklámok. Hogyisne, én szeretném megmondani, mi szerepeljen az oldalamon. Most például egy nagyszerű konyhai eszköz, a saláta-centrifuga, ami saláta-mosó és salátástál is egyben.

- Anyukám, centrifugájjad ki mán a salátákat! - hát gondolom ez nem egy gyakori mondat a magyar háztartásokban. Gyanús is, hogy minek egy újabb ilyen ketyere. Azért, mert a saláta akkor ízletes, ha az öntetet nem higítja fel a mosólé. Ebben a csinos kis kosárban szépen meg lehet mosni a salátaleveleket, majd megverekedni a tekerés jogáért és egy légvédelmi sziréna hangjához hasonlatos effekttel kísérve hihetetlenül sok vizet csavarni ki a salátalevelek közül. A kosárkából a tálba vissza lehet tenni a megmosott-felvágott leveleket. A hűtőben nagyon sokáig friss marad az így előkészített alapanyag. A csinos tálba az egyéb összetevőkkel, öntettel össze is keverhetjük művünket. 

A világoszöld dizájn kifejezetten jó étvágyat csinál a nyers zöldséghez.

5. ez e két icike-picike mind megette