Majd a Nagymamám

Magyar gnocchi

Úgy volt, hogy anyósomhoz megyünk Pünkösd Hétfőn ebédelni. A kazán azonban máshogy gondolta, és a háromnapos ünnep első délutánján elromlott. Folyton tölti magát vízzel, le kell belőle engedni olyan 4 óránként. Egy igazi tamagocsi (és nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz, ha elhanyagolom nem is annyira virtuális „állatkám” ápolását). Így aztán a rokonlátogatás elmaradt. Igen ám, de Hóvégi Sokadika lévén eléggé kiszámolva vásároltam a hétvégére. Abban a virtuális fémdobozban található volt néhány szem régi krumpli, egy doboz tejföl és füstölt szalonna. Na ebből főzzön valamit majd a sztárszakács.

Szerencsére kéznél volt Nagymamám egyik megbízható receptje. Ő olyan jól tudta kezelni a pénzt, hogy sokszor sóhajtoztunk, bárcsak ő lenne a pénzügyminiszter. Az étel azért is kapóra jött, mert belémszorult egy kis szalonnasütés (erről majd később), a hűtőbe, meg mint említettem egy jó adag füstölt szalonna.

Hozzávalók

1 kiló régi krumpli

1 tojás

25 deka + 5 ek liszt

3 fej vöröshagyma (ebből nálam most kettő lila volt)

4 deci tejföl

pirospaprika

só

egy cső zöldpaprika (elmaradhat

egy paradicsom (elmaradhat)

pirosarany (elmaradhat, és ez utóbbiak bizony el is maradtak)

szalonna vegáknak étolaj

Gombóctésztát készítünk. A krumplit héjastól megfőzzük, melegen megpucoljuk, ha kihűlt, áttörjük. Összekeverjük a liszttel, 1 tk sóval, 1 egész tojással. A liszt mennyisége függ a krumpli minőségétől, a 25 deka irányadó szám.

Közben elkészítjük a mártást: pörköltalapot készítünk. Olajon vagy kisült szalonnazsíron (ez utóbbi esetben a szalonnakockákat tegyük külön kistányérra és a felesleges zsírt öntsük le), megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk az apró kockára vágott paprikát és paradicsomot is. Mielőtt pirulni kezdene, felöntjük 1 liter vízzel, sóval, pirospaprikával, pirosarannyal ízesítjük. Ha friss paradicsomot-paprikát tettünk bele, akkor ezután a fázis után közbeiktatnék egy passzírozást: az alaplevet átszűrjük egy másik lábosba.

4 deci tejfölt összekeverünk 5 evőkanál liszttel, majd hozzámeregetünk a paprikás léből, habverővel homogenizáljuk. Végül a paprikás-tejfölös elegyet visszaöntjük a mártást tartalmazó lábosba, alaposan elkeverjük, és folyton kevergetve besűrítjük.

A krumplis lisztes masszából apró, diónyi, töltetlen gombócokat gyúrunk, és lobogva forró vízben kifőzzük őket. Ha feljöttek a víz színére, átfordítjuk, még egy perig főzzük, majd belezúdítjuk a mártásos lábosba. Vagy a szalonnapörcös lábosba, meglocsolgatva egy kis szalonnazsírral. Ez utóbbi esetben a mártással a tányéron találkoznak majd a gombócok.

- Anyu, rendezzük át a kertet! – áll elém nagyszerű ötletével kisfiam.

- Igen? És hogyan? – kérdezem én gyanútlanul.

- Hát úgy, hogy legyen benne 2 bobcat, 1 nagy markoló, aminek elől és hátul is van karmolója, egy villamos, egy busz és egy metró.

- Jól van, ha nyerünk a lottón, akkor átrendezzük a kertet.

- És akkor elmegyünk a metróboltba.

- El.

Mondani sem kell, eljött velem a lottózóba, és lestük a számokat, de sajnos vagy szerencsére nem nyertünk. A lottónyeremény nem lett volna elég, hogy ide a faluszélre kihozassam a metrót.

És a keserédes folytatás. Azon tanakodunk, hogy mennyi lesz vajon a kazán javítása. Ha ezt a szervízt hívom, az nagyon szokott fájni. Pittyempötty nem érti, hogy hogyan lehet ez, hogy olyan sok pénzt kell fizetni egy látszólag felesleges dologért (megjegyzem én sem). Végül megtalálja a megoldást:

- A kazánbácsi biztosan metrót akar építeni a kisfiának!