Gyerekkoromban többször kaptam ruhát Amerikából. Egy gyönyörű zöld aprókockás szoknyácskát, amely fehér hímzéssel volt díszítve és ma talán country-stílusúnak neveznénk (valószínűleg az amerikaiak akkor is annak nevezték, csak mi mit sem tudtunk róla), szóval ezt a szoknyácskát egy vasárnapi ebéd után bontottuk ki a csomagból egy kicsit borongós, de meleg koranyári napon. A csomagban több ruha is volt még, de már csak a Húgom hasonló, ám piros szoknyájára emlékszem. Meg arra, hogy milyen kellemes illata volt, a rokonok behinthették valamilyen finom parfümmel, ami kontinenseken és Vasfüggönyön átutazva is megmaradt, beivódott az anyagba. És az emlékezetembe is. Olyan élesen emlékszem arra a délutánra, ahogy az új ruhában sétálunk a Margitszigeten. Gyerekmódra sétálunk: a testvérem és én folyton előreszaladunk, a szüleink a nagyszüleinkkel beszélgetve ballagnak utánunk. Azóta is kerestem ezt az illatot. Három évtized múltán megtaláltam egy tusfürdőben. Hiába határozom el, hogy most már másikat fogok venni. Újra és újra azelőtt a polc előtt állok meg, ahol ez a gyerekkori illat lakik, és a kezem az akaratomtól függetlenül már teszi is a kosárba.
A túrókérdéssel is így vagyok. Annyira szeretem a túrótortánál már taglalt krémet, hogy ha túrós töltelékről van szó, csakis ez jöhet számításba. A palacsintánál annyit változtatok, hogy tejszín helyett tejfölt használok és természetesen mazsola is kerül a masszába.
Amikor azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak a meggylekvárral, ami darabos és egyúttal folyós – ez majdnem olyan képtelenség, mint a pattogós gyurma, de higgyék el, mindkettő létezik – tehát kenyérre nem kenhető, illetve kenhető csak villámgyorsan lecsurog és legurul róla, szóval ez a praktikus lekvár mint túródesszert kiegészítője jelent meg lelki szemeim előtt.
Hozzávalók
50 deka túró
habfixáló
porcukor ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
vaníliáscukor
lekvár
Tejszínhab a tetejére
A túrót áttörjük. A tejszínt felverjük a habfixálóval. Összekeverjük a túrót, a porcukrot, a citromhéjat, vaníliáscukrot és óvatosan a tejszínhabot.
Poharak aljára elosztjuk a lekvárt, ráhalmozzuk a túrókrémet. Tálaláskor tejszínhabban díszítjük.
- Anyu, úgy örülök! – rohan elém a lányom az iskolában.
- Fontos szerepet fogok játszani: én leszek a Pinocchió a balettelőadáson!
Pár óra múlva kicsit jobban át tudja gondolni a dolgokat:
- De hogy kerül a Diótörőbe Pinocchió???
Nem töpreng rajta sokat, az öröme azóta is felhőtlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése