Spárga sajtkabátban

Nézem a kisfiam arcát. Vagyis ő nézi az enyémet. Én a szemem sarkából nézem, hogy néz. Megmutatja azokat a zenéket, amiket szeret. Azt figyeli, hogy mit szólok hozzá. Mit szólok a zenékhez. Mit szólok hozzá, hogy már nem a mesét nézzük, hanem a diszkózenét. Vagyis mit szólok hozzá, hogy már nem gyerek. Teljesen fellelkesül.  

Fürkészi az arcom, pont úgy, mint amikor nem létező pókokról mesélt jó pár évvel ezelőtt. Leíró póktanórát tartott egyesével megnevezve a pókfajtákat, na, nem a latin nevükön, hanem az általa kitalált fantázianevükön, hiszen mesepókokhoz fantázianév való, még ha teljesen hihető neveket adott is nekik. A pókok jellemzésének két eleme került említésre, az egyik, hogy mekkora maga a pók, aztán, hogy mekkorát tud csípni. Emelkedő számsorrendben, természetesen. Minél nagyobb méreteknél jártunk, annál inkább aggodalom ült ki az arcára és az enyémről próbálta leolvasni, hogy amit mond, azt elhiszem-e vajon. Mert ha elhiszem, akkor igaz, és akkor baj van, mert ezek a pókok állati veszélyesek ám. 

Most ugyanígy fürkészi az arcom, elhiszem-e, amit mond. Ezúttal azonban azt szeretné, ha helyeslést látna, ha igaz lenne. Nézi a kisfiam az arcom, én nézem az ő arcát, ami sugárzik, és azt mondja, szavakon túli üzenettel: nézd, már nem vagyok gyerek! A szemem sarkából nézem. Még nem tudok szembenézni vele.

Spárga sajtbundában

A spárga kevés kalóriát és szénhidrátot, ám annál több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, vízhajtó, így méregtelenítő hatása vitathatatlan.

Hívják csirágnak is, ami gyönge szárat jelent, vagy nyúlárnyéknak, mert megfigyelték, hogy a vadnyúl szívesen pihen az árnyékában (gondolom, miután jól befalatozott belőle).

A spárga sajtbundában rendkívül egyszerű étel. Könnyű vacsora, meleg előétel lehet.

Hozzávalók

Egy csokor spárga

10 deka vékonyra szeletet karakteresebb ízű sajt (pl. maasdamer)

5 deka füstölt szalonna

Pár levél bazsalikom

Só

A spárgát megtisztítjuk, és sós vízben megfőzzük, vigyázva, hogy a fejek lehetőleg ne érjenek a vízbe, csak gőzölődjenek.

Közben felkockázzuk a füstölt szalonnát és zsírjára pirítjuk.

Amikor a spárga kihűlt, becsavarjuk a sajtszeletekbe, rászórjuk a füstölt szalonnakockákat és a csíkokra vágott bazsalikomot.  Pár cseppet ráloccsintunk a szalonnazsírból.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a sajt rá nem olvad.

Tojásmentes.

Gluténmenetes.

IR-ben szénhidrátot nem kell számolni.

A spárga jó vízhajtó, a következményeit ki-ki akár 20 perccel az elfogyasztása után maga is érezheti. Mint ahogyan az angol népdal is mondja: Ájv gát písz lájk e rivör!

Ezt énekelte a kisfiam, és kérdezte tőlünk, hogy mit jelent a szöveg, mert a szolfézson tanulták, de az értelmét nem fejtették meg. Mi a lányommal hüledeztünk, hogy ilyen szövegű dalt tanultak volna, hogy aszondja: úgy árad a pisim, mint a folyó. Aztán leírattuk a dalnokkal a dal szövegét, és hát csalódnunk kellett, mert ezt írta a papírra: I’ve got peace like a river in my soul, azaz a béke a lelkemben, mint áradó folyó.

Medvehagymás-szalonnás lepény - Tündének, szeretettel :)

A leggazdagabb ember a világon a boltos, aki a kasszában ül. Hiszen neki fizetjük a sok pénzt. Kisfiam is előállt ezzel a megváltó ötlettel, hogy legyünk boltosok – mivel az az átlagos magyar családot érintő bűvészmutatvány, hogy egy elefántcsordát próbálunk áttuszakolni egy homokóra szűkületén, azaz megpróbáljuk Apa, Anya fizetéséből befizetni a csekkeket, gyermekeim tudatáig is elhatol, nem vagyok híve a Neveljük üvegbúrában a gyeremekeinket!-mozgalomnak.

- Ó, a boltosok dolga nagyon nehéz! Gondold el, ők már akkor is ott állnak, amikor mi csak felkelünk, és még akkor is ott állnak, amikor mi lefekszünk.

- Lehet ülni is – veti közbe kisfiam.

Azért a lényeget megértette, és ő „okosította” ki róla a nővérét is.

A szép csokor medvehagymát nem boltban vettem, hanem a szenvedélyesen – hol gombát, hol hagymát - gyűjtögető kolléganőmtől kaptam. Az étel, melyből kislányom annyira befalatozott, hogy kuglófot már nem is kért, tulajdonképpen a töki pompos alteregója.

Hozzávalók

A tésztához

35 deka liszt

1 cs. szárazélesztő

1 tk só 1 tk kristálycukor 3 ek étolaj

A feltéthez

Medvehagyma

Reszelt sajt

Tejföl

Bacon és/vagy főtt tarja

A hozzávalókból pizzatésztát készítünk. Egy keverőtál aljába 2 deci langyos vizet töltünk, hozzáadjuk a szárazélesztőt és a cukrot, összekeverjük a mixer dagasztó spiráljával, hozzálöttyintünk 3 evőkanál étolajat, ezzel is eldogozzuk, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegőt kap és annál szebb lesz a tésztánk. Ha úgy látjuk, hogy nem kapunk egy kis cipócskát, ami elég jól össze van állva, módosíthatunk némi liszt, vagy víz hozzáadásával (minden liszt másmilyen, nincsenek pontosan meghatározható arányok). Szerencsére ez a fajta szárazélesztő akár egy kiló lisztet is megkeleszt, úgyhogy elég nagy a játékterünk…

Ha a tészta összeállt, tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen kétszeresére kelesztjük (fél-1 óra, a meleg függvényében).

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

A feltéthez kisütjük a szalonnaféléket saját zsírjukon, a medvehagymát csíkokra vágjuk. Az összes hozzávalót összekeverjük egy mély tálban.

A sütőlapot kiolajozzuk, kihúzogatjuk a tésztát, belefektetjük. 5-8 percre a forró sütőbe toljuk, hogy egy kis kéreg keletkezzen a felszínén.

A sütőből kihúzzuk, gyors mozdulatokkal egyenletesen eloszlatjuk rajta a szalonnás-medvehagymás masszát, és még 12-15 percig sütjük.

Tojásmentes.

És hogy a gyerekek mi mindent tudnak másképp értelmezni, mint ahogy vannak. Kicsi lányom fele ennyi idős volt mint most, dúlt a dackorszak éppen – bár ez helytelen szó, mert a dackorszaka születése óta dúl, és egy hangyalehelletnyi szünet után szinte észrevétlen csapott át a kiskamasz korba, ami sokkal előrébb van, mint ahogyan én azt tanultam, hiába, már a kiskamaszkor sem a régi. Hihetetlen drámai jeleneteket generált, és akkor nem egyszer csúszott ki tehetetlenségemben a számon:

- El foglak vinni pszichológushoz. – ami valljuk meg elővigyázatlan dolog volt, mert a pszichológus, mint a lélek trénere, nagyon is jó barátunk lehet. Kislányom viszont annak vette a mondottakat, ami. Fenyegetésnek. Amikor egyszer ismeretlen helyre autóztam vele (befizetni egy költséges hobbit – a szippantást), tőle szokatlan módon végig csöndben volt az úton. Szinte mint egy jógyerek.* Már-már azt gondoltam a nevelésünk nem volt hiába való. Majd megérkezve, remegő hangon azt kérdezte:

- A pszichológushoz jöttünk??????

*A nevelésünk tényleg nem hiábavaló. Kislányunk igazán jó gyerek.

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Majd a Nagymamám

Magyar gnocchi

Úgy volt, hogy anyósomhoz megyünk Pünkösd Hétfőn ebédelni. A kazán azonban máshogy gondolta, és a háromnapos ünnep első délutánján elromlott. Folyton tölti magát vízzel, le kell belőle engedni olyan 4 óránként. Egy igazi tamagocsi (és nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz, ha elhanyagolom nem is annyira virtuális „állatkám” ápolását). Így aztán a rokonlátogatás elmaradt. Igen ám, de Hóvégi Sokadika lévén eléggé kiszámolva vásároltam a hétvégére. Abban a virtuális fémdobozban található volt néhány szem régi krumpli, egy doboz tejföl és füstölt szalonna. Na ebből főzzön valamit majd a sztárszakács.

Szerencsére kéznél volt Nagymamám egyik megbízható receptje. Ő olyan jól tudta kezelni a pénzt, hogy sokszor sóhajtoztunk, bárcsak ő lenne a pénzügyminiszter. Az étel azért is kapóra jött, mert belémszorult egy kis szalonnasütés (erről majd később), a hűtőbe, meg mint említettem egy jó adag füstölt szalonna.

Hozzávalók

1 kiló régi krumpli

1 tojás

25 deka + 5 ek liszt

3 fej vöröshagyma (ebből nálam most kettő lila volt)

4 deci tejföl

pirospaprika

só

egy cső zöldpaprika (elmaradhat

egy paradicsom (elmaradhat)

pirosarany (elmaradhat, és ez utóbbiak bizony el is maradtak)

szalonna vegáknak étolaj

Gombóctésztát készítünk. A krumplit héjastól megfőzzük, melegen megpucoljuk, ha kihűlt, áttörjük. Összekeverjük a liszttel, 1 tk sóval, 1 egész tojással. A liszt mennyisége függ a krumpli minőségétől, a 25 deka irányadó szám.

Közben elkészítjük a mártást: pörköltalapot készítünk. Olajon vagy kisült szalonnazsíron (ez utóbbi esetben a szalonnakockákat tegyük külön kistányérra és a felesleges zsírt öntsük le), megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk az apró kockára vágott paprikát és paradicsomot is. Mielőtt pirulni kezdene, felöntjük 1 liter vízzel, sóval, pirospaprikával, pirosarannyal ízesítjük. Ha friss paradicsomot-paprikát tettünk bele, akkor ezután a fázis után közbeiktatnék egy passzírozást: az alaplevet átszűrjük egy másik lábosba.

4 deci tejfölt összekeverünk 5 evőkanál liszttel, majd hozzámeregetünk a paprikás léből, habverővel homogenizáljuk. Végül a paprikás-tejfölös elegyet visszaöntjük a mártást tartalmazó lábosba, alaposan elkeverjük, és folyton kevergetve besűrítjük.

A krumplis lisztes masszából apró, diónyi, töltetlen gombócokat gyúrunk, és lobogva forró vízben kifőzzük őket. Ha feljöttek a víz színére, átfordítjuk, még egy perig főzzük, majd belezúdítjuk a mártásos lábosba. Vagy a szalonnapörcös lábosba, meglocsolgatva egy kis szalonnazsírral. Ez utóbbi esetben a mártással a tányéron találkoznak majd a gombócok.

- Anyu, rendezzük át a kertet! – áll elém nagyszerű ötletével kisfiam.

- Igen? És hogyan? – kérdezem én gyanútlanul.

- Hát úgy, hogy legyen benne 2 bobcat, 1 nagy markoló, aminek elől és hátul is van karmolója, egy villamos, egy busz és egy metró.

- Jól van, ha nyerünk a lottón, akkor átrendezzük a kertet.

- És akkor elmegyünk a metróboltba.

- El.

Mondani sem kell, eljött velem a lottózóba, és lestük a számokat, de sajnos vagy szerencsére nem nyertünk. A lottónyeremény nem lett volna elég, hogy ide a faluszélre kihozassam a metrót.

És a keserédes folytatás. Azon tanakodunk, hogy mennyi lesz vajon a kazán javítása. Ha ezt a szervízt hívom, az nagyon szokott fájni. Pittyempötty nem érti, hogy hogyan lehet ez, hogy olyan sok pénzt kell fizetni egy látszólag felesleges dologért (megjegyzem én sem). Végül megtalálja a megoldást:

- A kazánbácsi biztosan metrót akar építeni a kisfiának!

Kukoricakrémleves sajtcsipsszel

Hull a hó és hózik…elállhatna már!!!!! Sajnos nem is tudom véka alá rejteni amúgy is alacsony szintű elragadtatottságomat a hóval szemben. Ennek következtében kicsiny gyermekeim sem annyira lelkesek már, pedig nekik még annak kellene lenniük. Talán én magam is így kaptam ezt a téllel szembeni ellenszenvet, és a szüleim is, meg az ő szüleik is, mindannyian kinéztek a decemberi-januári-februári hóesésre a panel, a belvárosi bérház, az óbudai vendéglő, a falusi ház, a téli szállás, a jurta ablakán, és felsóhajtottak: már megint esik a hó! Vajon melyik őshaza volt az örök tavasz és nyár otthona, aminek emléke nem ereszt, generációkon átívelve azt hagyományozza ránk, hogy így sóhajtozzunk: „bezzeg régebben már rövidujjú pólóban jártunk március 15-én”!
A gondolataimba is folyton a nyári tél képei kúsznak be, a Svájcban látott furcsa július.
A lányom gleccserekről tanul az iskolában, és arra a mondatra ragadtatta magát: „A szüleim bementek a gleccserbe!” Jól ki is nevették, főleg az osztály Okostojása, hogy a gleccserbe nem is lehet bemenni. A tanítónő maga is furcsállta ezt a mondatot. No, én erre vérszemet kaptam és elővettem az albumból azokat a fotókat, amiket akkor készítettünk, amikor a gleccserbe vágott jégbarlangban jártunk. Lanovkával kellett lemenni a bejáratig, a barlangban pedig jégszobrok, jégbútorok voltak kifaragva a mesterségesen kialakított zegzugos járatrendszerben. Gyönyörű égszínkék volt az életnagyságú barlangi medve, az asztal székekkel, a sárkány. Egészen addig úgy képzeletem, a gleccser olyan 20 centi vastag lehet, alaposan meglepődtem, hogy a természet mennyire hatalmas, és az ember mennyire játékos. Kislányomnak elmagyaráztam mi látható a képeken, ő bevitte az iskolába és csillagot is kapott a szorgalmi feladatért. De a legjobb, hogy Okostojás is visszakozott, mondván: „igazad volt”!

A kukoricakrémleveshez egy mexikói történet jobban illett volna – ennek begyűjtésén még fáradoznom kell – viszont a meleg, nyáridéző leves ebben a cudar időben nagyon is jól tud esni.

Hozzávalók
2 kukoricakonzerv
2 deci tejföl
2 leveskocka (lehetőleg bio)
só
fűszerek: bami göreng, vagy wok fűszerkeverék vagy szerecsendió (de ez el is hagyható)

A kukoricát a leveskockákkal és a fűszerekkel feltesszük másfél liter vízben főni.

Ha felforrt, félrehúzzuk, a kukorica egy részét félretesszük levesbetétnek, a levest botmixerrel pépesítjük.

Ezután kétféleképpen dönthetünk. Végezzük el a következő folyamatdiagramra emlékeztető vizsgálatot: Rendelkezünk-e 7 éven aluli, vagy egyéb okból finnyás családtaggal?
Igen: a levest szűrjük át egy másik edénybe. Ezután habarjuk be, a tejfölhöz lassan adagoljunk a meleg levesből, és ha kellően felmelegedett a tejfölös elegy, öntsük a leves többi részéhez.
Nem: habarjuk be a levest a szűrési fázist kihagyva (ez egyébként 2 -3 percet vesz igénybe).


Kukorica-, szalonna- vagy Sajtcsipsszel tálaljuk.



A Sajtcsipsz receptjét Stahl Judit ajándékfüzetében találtam. Ő természetesen parmezánnal és dióval csinálja.

Én magyarítottam a dolgon: trappistával és zabpehellyel készítettem.

A trappistát reszeljük le, tepsibe helyezzük kis halmokba rendezve, a tetejét szórjuk meg kis zabpehellyel. A tepsibe terítsünk sütőpapírt, vagy használjunk nem tapadó tepsit.
200 fokon 5-10 percig süssük.

Tojásmentes.
Gluténmentesen csipsz nélkül.
Tejfehérjementesen csipsz nélkül, tejföl helyett növényi tejszínpótlóval.

Gyerekeinknek Apukájuk meséli a Jancsi és Juliskát. Kisfiunk kikerekedett szemmel, tágult pupillákkal hallgatja a rémtörténetet. Hogyan zárja be a boszorkány Jancsit, hogyan akarja felhizlalni, majd megenni Ahhoz a részhez érünk, hogy Juliska belöki a gonoszt a kemencébe. Kisfiam megérteni véli a szándékot:
- Azért, hogy megegyék!