Gyömbéres sárgarépa-krémleves batátával

Van nálunk egy helyi termelői piac. Minden hónapban egyszer, az első szombaton. A „helyi” szó persze tágan értelmezett, de ne kicsinyeskedjünk, végül is a megye határain belül marad. És a magyarországi megyék nem olyanok, mint a kínai tartományok, amelyek Franciaország méretűek. Bárhogyan is, de nekünk nagyon jó szolgálatot tesz ez a piac. Feltöltjük a kamrát friss és jó minőségű élelmiszerrel, olcsóbban, mint ahogy azt a „helyi” globális szupermarketből tennénk.

Kerül a kosárba krumpli, tojás, zakuszka, azaz, sült paprikás, padlizsános krém, amit kis üvegben vettünk először, de annyira bevált, hogy már két nagy üvegnél tartunk, ugyanis a gyerekek egy ültő helyükben képesek megenni a finom, igazi, kovászos, kerek kenyérre kenve. Viszünk aztán savanyúságot, mézet, akácot, hársat, szerencsés években selyemfüvet (a tavalyi év kevés termést adott), vegyeset. Hummuszt, házi készítésűt, akárki megnyalja mind a tíz ujját utána. Télen feketeretket, sütőtököt, kelkáposztát. Édes lilahagymát. Nagy kincs! Nyáron cukkinit, dinnyét, epret, málnát. Palántákat, fűszerkertbe, virágosládába. Túró, tejföl, kőrözöttnek csakis juhtúró. Túró Gyuri, gyerekeknek rögtön a kezükbe is egy-egy darab. Lángos sajnos nincs, pedig az én nagymamám lángost vett nekem mindig, amikor elkísértem a piacra. Itt és most van ám batáta is! A koronát a Böllér Bt. standjánál tesszük fel a piacozásra. Házi kenőmájas, hétnyelven beszélő töpörtyű, rózsaszín bélű füstölt szalonna, csécsi. Füstölt kolbász, szarvas is. Sütnivaló kolbász, télen vastagabb, véres hurkával, májassal. Nyáron vékony, grillezni való, magyaros is, bajoros is.

Itthon aztán megterítünk, mindent kipakolunk az asztalra. A lágyabb ízektől indulok. Zöldségrémek, kecskesajt. Füstölt pisztráng. Aztán jöhet a nehéz tüzérség. Katonák a fehérbélű ropogós kenyérből, rá töpörtyű vagy húsos szalonna, lila hagymával. Kenőmájas a hegyes-erősből kanyarított karikákkal. A férjem csak annyit mond: művész! (Mármint a böllér.) Én azt hiszem, a kenőmájas a kedvencem. Nem, a töpörtyű, nem, mégis inkább a kenőmájas. Csak azért hagyom abba, mert egy minimális önfegyelem szorult belém. Viszont régóta hasonló választ adok, mint Boborján, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a kedvenc étele. „Az ebéd!” - vágta rá ő. A termelői piaci reggeli! – mondom én.

Gyömbéres sárgarépa-krémleves batátával

A recept a Húgomé. Melengető leves téli napokra.

A batáta (patata – krumpli! Mondja spanyolos lányom), más néven édes burgonya. C-, B-vitamin és ásványianyag-tartalma magas, cukorbetegek is fogyaszthatják! A színe sokféle lehet, a lilától a narancssárgán át a fehérig. A kumpli és a manióka után a harmadik helyen áll a világtermelést figyelembe véve a gumós és gyökérzöldségek listáján.

Hozzávalók

5 közepes sárgarépa

1 batáta (kb. 40 deka)

1 fej vöröshagyma

Kb, 1 centi friss gyömbér

2 deci tejszín

Olívaolaj

Oregánó

Só

frissen őrölt bors

a tálaláshoz sajt, esetleg csípős zöldpaprika

A zöldségeket megpucoljuk, felkockázzuk.

Az olívaolajon megdínszteljük a hagymát, aztán átpirítjuk kissé a zöldségeket.

Felöntjük vízzel (3-4 liter), belereszeljük a megtisztított gyömbért, fűszerezzük.

Addig főzzük, míg a zöldségek meg nem puhulnak.

A lábost lehúzzuk a tűzről. Összeturmixoljuk a levest. A tejszínt óvatosan hozzáöntjük. Még egyet lehet rottyintani rajta (de nem muszáj).

Karakteresebb ízű sajtot is lehet bele reszelni, a répa és a batáta elbírja.

Gluténmentes.

Tojásmententes.

Nos, az olasz nyelvvel, én nem voltam annyira jól felszerelve, amikor betértünk a helyi termelőhöz a tengerpartról hazafelé tartó úton. Krumpli kellett volna a vacsorához. Az apró rákocskák és az olívaolaj már ott lapultak a kocsi csomagtartójában. Már akkor is esküdtem a helyi termelőkre, és úgy gondoltam, hogy egész jól értem az olaszokat, biztosan ők is megértenek majd engem. Így hát, bekanyarodtunk a gazda udvarára. A bekezdésig, odáig, hogy buonasera, még egész jól ment a társalgás. Ezután jött a tárgyalás.

-          Potato? – mondtam ki az általam olasznak vélt szót, kérdő hangsúllyal.

Nem értette a jó gazda, így hát többször megismételtem a kérdésem. Sajnos kutató szemeim sehol sem fedeztek fel egy árva krumplit sem, amire rábökhettem volna. Így hát egyre kétségbeesettebben és reményvesztettebben ismételgettem: potato, potato…prego… Ettől fény gyúlt emberünk fejében:

-          Á, Pietro elment Rómába!  - kisebb megkönnyebbülést láttam a gazda arcán, végre kivágta magát. Miközben ezt gondolhatta: A lókötő Pietro! Itt ez a külföldi nő, a szokott forgatókönyv szerint átvágta. Dehogy mondom meg, hol van.

Ekkor megláttam egy szép ökörszív-paradicsmot az ablakban.

- Tomato. – mondtam kijelentő hangsúllyal. Mint tanító néni az első olaszórán. – Potato? – kérdeztem újfent, és a kérdéshez még a karomat is széttártam, nyomatékosítandó a kérdő hangsúlyt. Ekkor újra fény gyúlt emberünk szemében, ezúttal a helyes következtetésre jutott.

- Patate! – mosolyodott el szélesen. És már hozta is a krumplit. Már csak a befejezés volt hátra: Arrivederci!

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül

Vászon és terítő 

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:-  Ezt osszák el.A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:- Ezt pedig szorozzák meg.Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Bár tudnám, hogy csinálja (I don't know how she does it)




 A recept alapjául szolgáló ötletet a villamoson hallottam reggel háromnegyed nyolckor anyukatársamtól. Munkába tartottunk mindketten és ezen alkalomból gyakran össze szoktunk futni. Örök rohanás, az egyik helyről túl korán indulunk el, a másikra túl későn érkezünk meg. Délután ugyanez, csak a kiinduló és a célállomás cserélődik fel. Gyerekek tanintézményekben, mi pedig igyekszünk…hova is? Önmegvalósítani? Pénzt keresni? Függetlenséget találni? Nehéz ezt megmagyarázni időnként magunknak is, nem hogy cseperedő gyermekünknek, aki körül a legtöbb gyerek anyukája időben be tudja fizetni az ebédet (8-tól 4-ig), nem kell csak rá várni az Anyák napi ünnepségen, mert lerobbant a villamos (idén másodszor is), becsomagolja a tornacuccot és az ünneplőt (te is meg tudod csinálni, ugye? Ha tegnap este szólsz, egyszerűbb lett volna) és ott van az összes daléneklési-, versmondó-versenyen, balettelőadáson és focimeccsen (amiből gyerekenként is több van, mint ahány fizetett szabadság). Ennek híján elmondják neki mások, hogy gyermeke milyen szépen énekelt, mekkora gólt rúgott és nem hiába lett harmadik a mesemondón.
   Erről a helyzetről, a dolgozó anyukák életéről szól a Bár tudnám, hogy csinálja, szelíd humorral, sok igazsággal. Amerikai körülmények, de nem kell hosszú perceknek eltelniük, hogy az ember lánya a földgolyó átellenes oldalán is magára ismerhessen a főszereplőben. Az éjszakai álmatlan forgolódásban elkövetett feladat-listagyártásban, a hullafáradtan hazaérkezős késő esti iskolai sütemény előteremtésben és abban, hogy az első helyen az ember anyuka, ez nem is kérdés. A szereplőválogatás választása a női nézőkre való tekintettel, sokunk megelégedésére Pierce Brosnan-ra esett. A női főszerepet Sarah Jessica Parker játsza, remekül.

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül 


 Ez a torta nagyon gyorsan elkészül, ám annál finomabb. Most eperrel csináltam, de az eredeti példány málnából készült és ugyanígy működik őszibarackkal és sárgadinnyével is. Arra is jó, hogy nyáron született gyermekünk születésnapi tortáját villámgyorsan összeüssük akár egy nyaralóban is. A balatoni nyaralás biztosan utazó résztvevője nálunk a kézimixer (vö. palacsinta), ha – gasztroterroristák most fogják be a fülüket - kész tortalapot veszünk, akkor más felszerelés nem is nagyon kell hozzá.



Hozzávalók 
A piskótakarikához 
3 tojás
3 ek. porcukor
3 ek. liszt
egy csipet fahéj
rum vagy rumaroma (opcionális)


A krémhez 
kb. fél kiló gyümölcs (eper, málna, őszibarack vagy sárgadinnye)
4 deci tejszín
4 ek. porcukor
1 cs. habfixáló

 A hozzávalókból megsütjük a piskótaalapot. A piskótakarikát meglocsoljuk rummal, tetejét kirakjuk gyümölcsdarabokkal.

 Egy jó marék gyümölcsöt villával vagy botmixerrel összetörjük, nem baj, ha maradnak darabos részek.

A tejszínt felverjük a porcukorral és a habfixálóval, majd óvatosan, hogy össze ne törjön a hab, összekeverjük a gyümölcspéppel.



A tortakarikát kibéleljük folpakkal, visszatesszük a piskótakarikára, majd rásimítjuk a krémet.

Hűtőbe tesszük legalább egy órára. Tálaláskor a tortakarikát levesszük, a tetejét gyümölcsdarabokkal díszítjük. (Tortakarika híján jénai tálban is készíthetjük.)



A filmben, a válasz, ha egyáltalán felmerült a kérdés, két igen: igen a családra és igen a munkára. Gyermekeimnek azt szoktam mondani, hogy akkor is dolgoznék, ha megnyerném a lottóötöst, és szeretek feladatokat jól megoldani. És az ő feladatuk is az, hogy megtalálják, mi az, ami őket érdekli. Ez biztosan mély benyomást tett rájuk, mert egy másik hegyi beszédem után, amiben indokokat soroltam fel amellett, hogy a lányokkal udvariasan kell bánni és nem szabad őket verni, kisfiam megjegyezte:
- Anyu, te nem is vagy gyenge virágszál!

Jansson megkísértése

Az étel a svéd karácsonyi asztal éke, de amúgy egész évben
fogyasztják. A finnek is ismerik. Gyors és egyszerű, és a hamvazó szerdával
beköszöntő nagyböjtben éppen megfelelő választás lehet. A mi családunk asztalán
is gyakran előfordul évek óta (vö: hóvégi sokadika). Ha halszagú rokonságot
szeretnénk magunknak (vö: nokia, finnlandia, fiskars), akkor elő a
kamrapolcokon akár évekig is elszendergő sprotnival!
Az étel nevének eredetéről megoszlanak a vélemények, az
egyik szerint Gunnar Stigmark rendező édesanyja adta fel egy társasági
eseményen ezt az ételt és fia 1929-es filmjének címét neki.

Hozzávalók
Szűk egy kiló krumpli
2 fej vöröshagyma
1 doboz sprotni
Margarin
Egy csokor petrezselyem
2 deci
főzőtejszín
Só
bors

A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk.

A hagymát karikákra vágjuk, margarinon megdinszteljük.
Elzárjuk alatta a hőt, hozzákeverjük a krumplihasábokat, sózzuk, borsozzuk.

Egy jénait kivajazunk, beletesszük a hagymás krumpli felét.
Rátesszük a sprotnikat. A magam részéről a farkukat eltávolítom.

Rátesszük a krumpli másik felét. Egyenletesen meglocsoljuk a
főzőtejszínnel. Megszórjuk zsemlemorzsával. Rácsipkedünk még egy kis margarint.

175 fokon 1 órán át sütjük, villával ellenőrizzük, hogy a
krumpli átsült-e Eddig még nem volt példa az ellenkezőjére). Gyönyörű
aranybarna lesz a színe.

Tálaláskor meghintjük apróra vágott petrezselyemmel
(elhagyható).

Jansson úr általában inkább a téli időszakban kísért nálunk.
Akkor, amikor kisfiam szavaival élve síkHideg tud lenni az ember (=fázik).

Tojásmentes.

A farsang az oviban is, suliban is megesett, így hát gyermekeim teljes
számban felsorakozhattak a jelmezes mulatságon. Az első általam varrt jelmezt,
a Csipkerózsikát leánykám nem tudta felvenni, mert beteg lett a jeles napon.
Pedig ez a szerep nagyon sokat jelentett neki, a kedvenc hercegnője és meséje
volt Csipkerózsika. Annyira, hogy amikor az Őrségben egy műemlék jellegű házban
nyaraltunk, ami telis-tele volt szebbnél szebb holmikkal, hatalmas örömmel
fedeztük fel, hogy a tulipános ládák, csuprok, sütőlapátok között rokka és orsó
is van. Kisleánykám a vacsora után odatipegett hozzá, az ujját odaérintette a
rokka orsójához, majd kijelentette, hogy álmos, és bevonult az ágyába. Két perce
belül már aludt is, így ajándékozva meg szüleit egy csillagfényes beszélgetős-borozgatós
estével.*
A gyermekaltatásra különben az se rossz módszer, ha
kihasználjuk a 100 centi alatti közelünkben élő emberpéldány dackorszakát –
nevezetesen, hogy mindennek az ellenkezőjét akarja csinálni – és így szólunk
hozzá:
- Cicuskám, most ne menj be a szobádba, nehogy befeküdj az
ágyadba és el ne merj aludni! – a siker majdnem olyan gyors, mint az orsó
esetében (még ha nem is ugyanarról az emberpalántáról van szó).

* A jelmezt sikerült végül rendeltetésszerűen felhasználni.

Segítsüti - Aki szeret, etet

- ezt a feliratot olvastam a Lehel Csarnok egyik hentesboltjára kiírva. Egy örökérvényű igazság, rusztikusan egyszerűen megfogalmazva. A szeretet egyik legfontosabb kifejezési módja a gondoskodás. Persze, hogy tényleg gondoskodás legyen, nem árt okosan közelíteni a dologhoz, egészséges ételeket készíteni. Nehogy úgy járjunk, mint az idős néni, akinek kutyácskája alig bír döcögni virslilábain, hiszen azoknak egy jól megtermett hurkatestecskét kell cipelniük, ami a folyamatos jutalomfalat-osztásban vált ilyenné.
Azért néha mi is megengedhetünk egy-egy jutalomfalatot szeretteinknek, „egy szippantást a jóból”.
Ilyen az

Oroszkrémtorta
Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint az ember gondolná!

Hozzávalók:
egy kerek piskótalap (6 tojásból)

A krémhez:3 tojássárgája
3 evőkanál mazsola
rum, vagy rumaroma
1 evőkanál liszt
10 deka kristálycukor
2 zacskó vaníliás cukor
½ dl tej
2 dl tejszín
1 zacskó habfixáló

A díszítéshez:darált keksz, vagy dió
pár szem meggy vagy eper
2 dl tejszín
2 ek porcukor
1 zacskó habfixáló

A mazsolát beáztatjuk a rumba, vagy a rumaromába. Nálunk most konyakaromát lehetett kapni, azzal is tökéletes volt.

A krémhez lábosban habverővel összekeverjük a 10 deka kristálycukrot, a 2 vaníliás cukrot a három tojássárgájával, hozzákeverjük, az 1 evőkanál lisztet és a fél deci tejet. Nagyon lassú tűzön, vastagtalpú acéllábosban vagy gőz fölött folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Éppúgy, mint a lúdlábtorta krémjét. Felverjük a tejszínt a habfixálóval habnak, ha kihűlt a tojásos krém, fakanállal óvatosan összekeverjük vele, hogy a hab össze ne törjön. Hozzáadjuk a lecsepegtetett mazsolát (pár szemet tegyünk félre) és egy kicsit a levéből is löttyintünk hozzá.

-->6 tojásból a szokásos módon kerek piskótalapot sütünk: először a tojássárgájákat keverjük össze 6 evőkanál cukorral, hozzáadjuk a lisztet, majd óvatosan a tojások felvert habját. Kilisztezett, de csak az alján kizsírozott tortaformában 175 fokon addig sütjük, amíg aranysárga nem lesz a teteje.
Lehetőség szerint 3 lapra vágjuk, de ha úgy alakul, a kettő is megteszi. A lapokat meglocsoljuk a rummal, vagy az aromával, megkenjük a krémmel. Úgy gazdálkodjunk, hogy az oldalára és a tetejére is jusson.

Az oldalát megszórjuk darált keksszel. A tetejére habzsákból kinyomjuk a 2 evőkanál porcukorral és 1 zacskó habfixálóval felvert 2 deci tejszínt. Ha nincs habzsákunk, akkor villával tetszetősen elrendezgetjük a torta tetején a habfelhőket., az amerikai lakodalmi torta keresetlenségét kölcsönözve neki. A mazsolából félretett pár szemmel megszórjuk, a szélére egyenlő távolságra meggyet, vagy epergerezdeket ültetünk.

Behűtjük, egy pár óra kell neki, hogy ne legyen folyós a krém.

Aki szeret, etet

- ezt a feliratot olvastam a Lehel Csarnok egyik hentesboltjára kiírva. Egy örökérvényű igazság, rusztikusan egyszerűen megfogalmazva. A szeretet egyik legfontosabb kifejezési módja a gondoskodás. Persze, hogy tényleg gondoskodás legyen, nem árt okosan közelíteni a dologhoz, egészséges ételeket készíteni. Nehogy úgy járjunk, mint az idős néni, akinek kutyácskája alig bír döcögni virslilábain, hiszen azoknak egy jól megtermett hurkatestecskét kell cipelniük, ami a folyamatos jutalomfalat-osztásban vált ilyenné.
Azért néha mi is megengedhetünk egy-egy jutalomfalatot szeretteinknek, „egy szippantást a jóból”.

Oroszkrémtorta
Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint az ember gondolná!

Hozzávalók:
egy kerek piskótalap (6 tojásból)

A krémhez:3 tojássárgája
3 evőkanál mazsola
rum, vagy rumaroma
kandírozott narancshéj
1 evőkanál liszt
10 deka kristálycukor
2 zacskó vaníliás cukor
½ dl tej
2 dl tejszín
1 zacskó habfixáló

A díszítéshez:darált keksz, vagy dió
pár szem meggy vagy eper
2 dl tejszín
2 ek porcukor
1 zacskó habfixáló

A mazsolát beáztatjuk a rumba, vagy a rumaromába. Nálunk most konyakaromát lehetett kapni, azzal is tökéletes volt.

A krémhez lábosban habverővel összekeverjük a 10 deka kristálycukrot, a 2 vaníliás cukrot a három tojássárgájával, hozzákeverjük, az 1 evőkanál lisztet és a fél deci tejet. Nagyon lassú tűzön, vastagtalpú acéllábosban vagy gőz fölött folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Éppúgy, mint a lúdlábtorta krémjét. Felverjük a tejszínt a habfixálóval habnak, ha kihűlt a tojásos krém, fakanállal óvatosan összekeverjük vele, hogy a hab össze ne törjön. Hozzáadjuk a lecsepegtetett mazsolát (pár szemet tegyünk félre) és egy kicsit a levéből is löttyintünk hozzá.

A kerek piskóta lapot, melyet a Hát ez piskóta! fejezetben leírtak szerint sütöttünk meg, vagy készen vettünk, lehetőség szerint 3 lapra vágjuk, de ha úgy alakul, a kettő is megteszi. A lapokat meglocsoljuk a rummal, vagy az aromával, megkenjük a krémmel. Úgy gazdálkodjunk, hogy az oldalára és a tetejére is jusson.

Az oldalát megszórjuk darált keksszel. A tetejére habzsákból kinyomjuk a 2 evőkanál porcukorral és 1 zacskó habfixálóval felvert 2 deci tejszínt. Ha nincs habzsákunk, akkor villával tetszetősen elrendezgetjük a torta tetején a habfelhőket., az amerikai lakodalmi torta keresetlenségét kölcsönözve neki. A mazsolából félretett pár szemmel megszórjuk, a szélére egyenlő távolságra meggyet, vagy epergerezdeket ültetünk.

Behűtjük, egy pár óra kell neki, hogy ne legyen folyós a krém.

És ha már a csigáknál tartottunk múltkoriban.
Kislányom is élvezettel nézegeti a csigákat, gyűjtögeti a házukat. Ő azonban örök lázadó.
- Nézd Anyu, itt van egy csiga! Ebben lakik! – szalad hozzám kislányom egy szép éticsiga-házzal.
- Ebben a csigaházban már nem lakik senki, a csiga elköltözött belőle. –mondom.
- De! Én láttam, hogy felkapcsolta a villanyt!

Díszítési javaslat: kandírozott narancshéj, piros és fekete ribizli

Meggyel és rumba áztatott mazsolával