Előkarácsony

Előkarácsonyt tartottunk. A segítsüti licitnyertese úgy kérte ugyanis a süti leszállítását, hogy az advent első vasárnapjára érjen oda egy távoli városba. Így azokat – diós aprósütemény-válogatást, másnéven karácsonyi süteményeket, úgy is, mint vaníliás kifli, moszkauer, diós puszedli – ma kellett megsütnöm. Ráadásul ebédre halat sütöttem, mert felfedeztem, hogy a szupermarket mirelitrészlegén csinos pisztrángokat árulnak kettesével csomagolva. Csak egy hétig hagytam, hogy izgassák a fantáziámat, aztán a tettek mezejére léptem…

Pisztráng citrommal, kakukkfűvel

A fantáziámat régóta izgatta az a kép is, amit a híres szakácskönyvben már régóta nézegettem, a látvány adta a recept alapját. Ráadásul a kertben még mindig hozza a leveleit a kakukkfű

Hozzávalók

Pisztráng

Citrom (ha lehet, bio)

Friss kakukkfűágak

Olívaolaj

Só

Fokhagyma

A pisztrángokat megmossuk (ha fagyasztott, sós vízben kiolvasztjuk, mintegy 2 óra alatt), szárazra töröljük, tepsibe fektetjük őket. Hasukat megtöltjük citromkarikákkal és kakukkfűágakkal. Meglocsoljuk olívaolajjal, és egy kis vizet is öntünk alájuk.

A sütőben 175 fokon körülbelül fél órát sütjük, amíg már csak egy kis víz van alattuk.

Közben olívaolajba préselünk 3-4 fokhagymagerezdet, egy fél teáskanál sóval összekeverjük. A halakat bekenjük a fokhagymás péppel, és a sütőbe visszatolva még kb, tíz percig sütjük őket, amíg a víz teljesen el nem párolog.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Kisfiam nem volt feldobva a haltól, talán megijedt tőle, hogy az ételen eléggé látszik, hogy egy igazi élőlényből lett. Ezt, mondjuk meg tudom érteni, sohasem értettem a középkori lakomák képeit, hogy miért is jó az, hogy a különféle sültek úgy érkeznek a nagy tálakon, mintha még viselnék a gyönyörű tollruhájukat. És persze a kismalac, citromkarikával a szájában sem nyerő nálam. Hát szóval a hal alakú hal nagy feltűnést keltett gyermekeim körében.

Miközben a karácsonyi hangulatot gyertyafény és meghitt zene tette teljessé, nagyobbik gyermekem azt kérdezte:

-        Ez a hal tudta, hogy én fogom megenni?

-        Hát már hogy tudta volna, Mimikém, azt sem tudta, hogy a világon vagy, talán még azt sem, hogy ő maga a világon van.

-        Dehogyisnem tudta, hogy a világon van – szólt az ellenállás hangja – csak lehet, hogy már nem volt kedve élni, és épp ez lett a veszte.

Mindig mondom, hogy ez a gyerek menjen pszichológusnak (igaz, hogy ő erre meg azt szokta válaszolni, hogy dehogy is, nem akar rengeteg szomorú emberrel találkozni – mondom én, hogy ért a lélek dolgaihoz – a lelki szemeim előtt pedig megelevenedik az élni nagyon is akaró pisztráng, amelyik ellenállási mozgalmat szervez tenyésztői ellen).
 Mimi persze így rögtön saját magának is felmentést adott, hogy nem is olyan nagy baj, hogy megette azt a szegény lényt. Finom volt.

Ui: a fényképezőgépemet egy ügyes mozdulattal elhajítottam, így fellázadt a munka ellen, nem pisztráng ugyebár, hogy ficánkolnia kelljen. Úgy hallottam, a karácsonyi angyalok meglepnek majd eggyel...

 

Karácsonyi szikrák

Demokratizáltam a mézeskalácssütést. Nemcsak a lányomhoz hívtam barátnőket egy közös alkotásra, hanem kisfiamhoz is a barátait. Érdekes projektnek indult az elsős fiúk és a hatodikos lányok közös munkálkodása. Ugyan együtt nem játszottak (kardozás vs. karaoke-party), a mézeskalácsok elkészítésekor azonban a legnagyobb egyetértésben működtek együtt és a vacsorát is átlengte az együttlevés békés hangulata. Szeretném, ha az iskolában is úgy mennének el egymás mellett, hogy tudják, nem idegenek egymásnak. Szeretem, ha a közösséget sok szál tartja össze.

Ballagtam haza szatyromban a zsákmánnyal, kicsit több mint egy kiló őzapróhúst vettem igen kedvező áron. Az ünnepekre szánom, szeretném megismételni a tavalyi sikersztorit: jó sűrű, hosszúlevű vörösboros pörkölt (idén talán nem felejtem ki belőle a borókabogyót) sztrapacskával. A szatyorban ott volt még a fácánaprólék is levesnek, ami mellé gyöngytyúkút főzök majd, aztán tepsibe téve, tejföllel locsolgatom, krokettel tálalom, ahogy Apukámtól tanultam. Örömmel cipeltem hát a kincseimet, míg eszembe nem ötlött, hogy én éppen a Bambit olvasom fel gyermekeimnek. Most koppant súlyosan a mondat: „Bambi nem látta többé az anyját.”

(Arról nem beszélve, hogy a gyöngytyúkot én nem akartam korábban megenni, annyira tetszettek ezek a kedves állatok, de hát csak az ökör következetes.) Még nem vallottam be a gyerekeimnek, hogy mi lapul a mélyhűtőben.

Kisfiamat épp a barátja húzta az osztálykarácsonyi megajándékozáskor. Egy csodaszép tollakkal ékes indián rosszáloműző karikát kapott tőle, amit már fel is szerelt az ágya fölé. Celluxszal természetesen. És diadalmas pofácskával azt is közölte, hogy most már mindent nézhet (értsd: a tévében, hiszen már úgysem fog rosszat álmodni).

Nincs Karácsony Diótörő nélkül. Idén két nagymama közé szól a jegyem. Az egyik a miénk, a másik unokája ugyanazokban a számokban táncol, mint a leánykám. Onnan tudom, hogy hatalmas erővel, széles mozdulatokkal tapsol a táncok végén. A mi nagymamánk a táncok elején integet nagy örömmel, amikor unokája feltűnik a színpadon.

Nem szeretnék részese lenni a Nagy Karácsonyi Kipurcanásnak. Nincs különösebb takarítás, nehezen és kitartó munkával kivitelezhető menüsorok. Annak viszont örülök, ha ki tudunk menni a Főtérre forraltbort inni, vagy ha sikerül a „finn karácsony” megvalósítása: 23.-án este az előkészületek megtétele után egy uszoda szaunával. Úgy hallottam, a finnek tesznek így, és a testi-lelki felfrissülés után új ruhájukba bújnak.

- Mit szeretnétek, mit hozzon a Jézuska? – ezt kérdezem a gyerekektől, miközben megyünk hazafelé az iskolából. Mindent beszereztem már, de szeretném tudni, mit mondanak.

-          Háromárbocos legóhajót!

-          És ha azt mégse tud?  - hmmm…néztem én azt a hajót, majd’ negyed fizetés az ára. Az őszi szülinapra pedig családi összefogásból kapott már legó nagykikötőt.

-          Mindegy, én minden morzsának örülök! – ezt mondja a kisfiam és a leánykám csatlakozik hozzá. Ma reggel mégis azt kérdezte, hogy lehet-e még levelet írni Neki.

-          Szerintem Jézuska már elrendezte a dolgokat. Miért, mit írnál bele?

-          Hogy szeretném a Fairy Oak következő kötetét! – hiába, tegnap a könyvesboltban jártunk, és amíg én a rendelés körüli rendetlenségeket tisztáztam, addig gyermekeim egy boldog félórát töltöttek a gyereksarokban. A Fairy Oak például rendben megérkezett. Amiért visszamentünk, az a hajók 3D-ben c. kötet volt. Sikerült úgy intézni, hogy mit sem sejtő boldog tulajdonosa nem vette észre, mit rejt a zacskó, amivel kisétáltunk a boltból.

(hogy a többi jól elrejtett zacskókról ne is beszéljünk…)

Görög quiche

Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók

Kész leveles tészta

3 egész tojás

30 deka tejföl

20-30 deka feta sajt

Egy marék koktélparadicsom

1 fej édes lilahagyma

1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)

Frissen őrölt fekete bors

(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.

Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.

Kérdezem a kisfiamat:

-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!

-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.

A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.

- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.

- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.

- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.

Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:

- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)

Advent: Karácsonyra készülünk – Kacsamáj zsírjában sütve

Idén a hó igazán tudta a dolgát, advent első vasárnapján érkezett. A már úgyis meglevő karácsonyi hangulatot – amelyre egy bécsi puncsozással sikerült ráerősíteni – csak tovább fokozta. Kezdtem is sorolni, hogy miket is fogok majd sütni-főzni. A sort rögtön a kacsamájjal kezdtem, amit meglepetésként rántottam elő a hátam mögül (a teraszról), amikor múlt Karácsonykor megérkeztek szeretett húgaim.

A receptet, amely olyan egyszerű, hogy az gyönyörű, kedvenc szerzőm, Bächer Iván könyvében, az Emberevőben leltem. Az író pediglen Láng György, vendéglős, a Gundel megmentőjének könyvéből kölcsönözte azt. Meríteni csak tiszta forrásból szabad.

Hozzávalók

libamáj, ami jelen esetben kacsa (tekintve, hogy ez még így is igencsak tekintélyes összeget jelent)

libazsír

tej

Tejben pár órán át áztatjuk a májat.

Felolvasztott zsírban mindkét oldalát átpirítjuk.

Kis vizet öntünk alá, óvatosan, nehogy kifröccsenjen. Legjobb, ha egy kicsit félrehúzzuk a tűzről.

Végül zsírjára sütjük. Menet közben egyszer megfordítottam a májat, hogy biztosan átsüljön.

Sózni csak a tányéron szabad!

Áttettem a kisült májat egy szép jénaiba és a teraszon kihűtöttem. Mellé álltam, nehogy egy érdeklődő állat, éhes macska, kíváncsi menyét belekotnyeleskedjen. Szerencsére jó hideg volt, még jeget is találtam az edény alá, nem kellett sokáig őriznem a kincsemet.

Pirítóson, édes lilahagymával ettük.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

A kislányom, aki már szinte nagy, átöleli a nyakamat és ezt mondja:

- Anyu, tudtad, hogy neked csillog a szemed a legszebben a világon?

Mit is mondhattam volna erre? Hát azt, hogy azért kislányom, mert Titeket nézlek.

Békés adventet, sok szép pillanatot kívánok mindannyiunknak.

Diós puszedli

Last minute karácsonyi sütemény – liszt és tejfehérje nélkül
Ezzel a süteménnyel 20 éve kísérletezem. A nagymamámtól örököltem a receptjét egy elsárgult lapon. Engem jó sokáig csakis az elfogyasztása érdekelt, már nem emlékszem pontosan, hogy a talpát, vagy a kalapját szerettem-e jobban, mindenesetre a Húgom a másik részét, és így testvériesen elosztozva egész nagy halommal tudtunk elfogyasztani belőle. Egyúttal újabb bizonyítékát adtuk annak, az Édesapánk által emelt kifogásra adott ellenvetésnek, miszerint a családunkban nem lehet olyat főzni, hogy mindenkinek jó legyen. Dehogynem, például csirkét, aminek szintén más-más részeit kedveljük (ugye milyen szerencse?), vagy ezt a finomságot, a diós puszedlit. Mire mindkét felét megkedveltem és a sütési szenvedély kitört rajtam, addigra azonban sajnos már nem tudtam kikérdezni az elkészítés részleteit. Így hát maradt a kísérletezés, most már egész elégedett vagyok az eredménnyel.
Ezt a finomságot gyorsan össze lehet dobni, és talán akad is otthon minden hozzávaló.

Hozzávalók

A talpazathoz25 deka dió
25 deka porcukor
3 tojássárgája
1 citrom reszelt héja
½ citrom leve
1 vaníliás cukor
Fahéj
1 tk cukrozatlan kakaópor

A kalaphoz1 tojás fehérje
10 deka kristálycukor
1 tk citromlé

A talpazathoz a hozzávalókat összekeverjük. Akkora golyócskákat formázunk belőle a kezünk között, mint egy dió harmada, majd a hüvelykujjunkkal egy mélyedést nyomunk bele.
Nagyon gyorsan lehet haladni vele.

Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 3 centis távolságokra egymástól.

A kristálycukrot felverjük a tojásfehérjével. Amikor már kifehéredett, beletesszük a citromlevet, majd addig verjük, amig kemény nem lesz a hab. És itt van a kutya elásva, hogy nem porcukrot használunk, és a tojásfehérjébe még a keverés előtt beletesszük a cukrot, együtt verjük kemény habbá.

Teáskanállal belemeregetjük a mélyedésekbe a cukros tojáshabot.

150 fokon, kb. 10-15 perc alatt megsütjük. Ha pirulna a teteje, kivesszük, mert ennek ideális esetben fehérnek kell maradnia.

Úgy az igazi, ha mindkét része omlós, és szépen el lehet választani egymástól őket.

Két sütőlapnyi lesz belőle.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Kisfiam és az ovis csoport mostanában rákapott a focizásra. Itthon elmeséli, hogy tíz gólt rúgott (figyelmesen, bár kerek szemekkel hallgatjuk), és azt is elmagyarázza, hogy tud ilyen ügyes lenni:
- Futok a labdával, jön az ellenSÉG, azt mondom neki: nézd ott egy elefánt! És máris gyorsan továbbszaladok, és berúgom a gólt!
Hmmm. Jó kis csel, szinte látom magam előtt, ahogy a másik Messi-palánta oda is néz, óóó, elefánt, tényleg?

Vagy itt egy másik trükkje, igaz ez nem focival kapcsolatos, hanem az idő túl lassan forgó kerekét lehet felgyorsítani vele. Beígértem valami izgalmas tevékenységet délutánra:
- Sietek az ebéddel, hogy gyorsan délután legyen!

Hát igen, az idő néha tényleg mintha cammogna, pláne, ha a Karácsonyt kell várni. Vagy éppenséggel túl gyorsan múlik, pláne ha annyi mindent meg kell még csinálni Karácsonyig!
Az én javaslatom az, hogy „hagyja a dagadt ruhát másra” a Kedves Olvasó! Ehelyett egy közös játék, egy séta, egy pohár bor, egy jó könyv, egy vidám film….
Kívánok csodaszép ünnepet, mosolygós gyerekarcokat, a szívekben meleget!

Karácsonyi sütemények

Ó az a csodálatos háztartási keksz!

avagy Válságkarácsony

Éreztem, hogy ennek a válságnak még nincs vége. Nem mintha annyira értenék hozzá, ez inkább csak olyan megérzés-féle volt. Vagy az a kelet-európai spleen, hogy jó úgyse jöhet. Na szóval, már megint itt van, kopogtat, dörömböl. Az ember meg csak töri-töri a fejét, hogy hogyan is legyen a holnap. Meg a holnapután. Pláne a Karácsony. Most írjam azt a közhelyet, hogy régen rossz, ha az ünnep nem öröm, hanem gond? Ha el van dugulva témától az orrcsövünk (ahogy kisfiam hívja a náthát)*, akkor hagyjuk inkább az egész görcsölést másra és koncentráljunk arra, amire tényleg érdemes. Mondok két kis ötletet, ami segíthet. Az egyik egy gyorsan és olcsón elkészíthető desszert. Még csak sütni sem kell (vö. takarékoskodás az energiával), sőt a gyerekeink is el tudják készíteni. Vagy mi magunk is az utolsó pillanatban, ha bokros teendőink folytán úgy esünk be a karácsonyfa alá. És a színe – bordó és fehér - igazán passzol a karácsony hangulatához. Az íze pedig az összetevők listája alapján meglepően finom. Annyira, hogy attól, akitől az édességet tanultam, még külföldről is kérték a receptjét. Sőt. Amikor nem érkezett időben, sürgető hangú levelet küldtek a tárgyban, rákérdezve, hogy az elkészítés módja államtitok-e vajon. Hát, ha az is volt, most már nem az, ugye. De hogy milyen keksszel lehet helyettesíteni Másországban a mi csodálatos háztartási kekszünket, azt én nem tudom…
(ja és persze, más gond is adódhat, mert nyugatabbra sem minden fenékig tejfel …)**

Hozzávalók
2x 20 deka háztartási keksz
2 családi tejföl
4 ek. porcukor
2 zacskó vaníliás cukor és/vagy fahéj
Meggybefőtt vagy más gyümölcs pl. kivi
1 tortazselé

A tejfölt összekeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.

A kekszeket szépen lerakjuk egy üvegtál aljára. Meregetünk rá a tejfelből, elsimítjuk. Ha fahéjasan szeretnénk, enyhén megfahéjazzuk.

Addig-addig rétegezzük így, amíg a készlet tart, vagy a tál pereme mínusz 1 centi magasságot el nem értük.

Rátesszük a meggybefőttet vagy a gyümölcsöt. A befőtt levével az előírásnak megfelelően elkészítjük a zselét, és bevonjuk vele a desszert tetejét.

Kész is vagyunk. Már csak 6 órát kell várni, hogy a keksz megpuhuljon.

* A németeknek nem a hócipőjük, hanem az orruk szokott tele lenni (Ich habe die Nase voll. – egy kis német nyelvlecke).
** Na ugye, ugye, milyen jó nekünk, van tejfölünk.

*** És a másik ötlet: az ember hajlamos arra, hogy azt a kicsit, ami van, a gyerekekre költse. Aztán a gyerekek meg döbbenten állnak a fa alatt, hogy Anyu, Apu, Ti nem voltatok jók??? Hát nektek semmit sem hozott a Jézuska/Mikulás/Angyalka??? (amúgy is olyan jelentése van ennek a dolognak, hogy a szülők nem számítanak...). Na hát mi azt találtuk ki a nagycsaládban, hogy amellett, hogy low budget-ajándék lesz, minden felnőtt csak egyet kap az összes többiektől. Így legalább együtt lehet rajta tanakodni, beszerezni, titokzatoskodni...

Történet helyett pedig

álljon itt most kisleányom levele a Télapónak (a Mikulás vs. Télapó viadalról majd később). Ő rendíthetetlenül akar benne hinni. Sosem kérdez rá, benne van a levegőben, hogy nem is akarja hallani az igazat. Remélem, a kisöccse majd felvilágosítja….

Advent Freiburgban

- SZIA ANYUUUU! – szalad felém a kisfiam üdvrivalgó kiabálás közepette. Majd fürkésző tekintettel megkérdezi: - Fáradt vagy? – milyen rendes gyerek, péntek délután lévén sejti, hogy a szülő is el tud fáradni - gondolhatná a mit sem sejtő szemlélő. Az előtörténet azonban az, hogy megígértem reggel, hogy ha nem leszek fáradt, akkor sütünk.

Nem az ajándékba hozott repülő, nem is az ölelgetni való gyerektenyérbeillő kisnyúl miatt ugrottak ugyanis a nyakamba a gyerekeim. Hanem a szintén Freiburgban, a karácsonyi vásáron lelt süteményformák láttán. Sváb szakácskönyvemben már régóta nézegettem a gyönyörű fából metszett süteményformákat, amik a hagyományos fehér keksz készítéséhez kellenek. Most rá is akadtam, és igaz, hogy a második körben, de be is szereztem őket. A kis formák maguk is műremekek, és ezért a gyűjtők célpontjaivá váltak. Így, bár elsősorban fahéjas-kardamómos-ánizsos süteményeket készítenek velük, az áruk meglehetősen borsos. Nem baj, így még egyszer körbesétálhattam a Városháza előtt rendezett csinos kis bódésoron, és persze a forralt bort a második körben sem hagytam ki. A középkori falak között felépült csinos kis standok kínálata nem sokban különbözik más karácsonyi vásárokétól: szép szappanok, sálak, fajátékok, karácsonyi díszek. A lacikonyhákban itt különféle kolbászokat sütnek, isteni az illatuk, az édességre vágyóknak pedig csokoládéba mártott gyümölcsökkel kedveskednek, vagy gőzgombóccal.

Sokáig válogattam a kolbász-fenyő-forralt bor illatban a süteményformák között. A választásom végül egy szép virágkosárra és egy szarvasformára esett. Azért a szarvasra, mert egyrészt repülő, vagy hajó, vagy Villám McQueen nem volt, de még egy tisztességes markoló sem, másrészt mert a gyerekek gyakran megkérdezik, hogy milyen állat szeretnék lenni az erdőben, és arra a következtetésre szoktunk jutni, hogy leginkább szarvasok lennénk (vagy hangyák, mert a szarvast ugye megeszi a farkas, vagy lelövi a vadász, de azért a szarvas mégiscsak impozánsabb, mint a hangya). Nem is tűnt fel eddig, hogy a németeknek ilyen vonzódásuk van a szarvas iránt. Először is ott volt a kis üvegekben árult Hirschkuss, azaz Szarvascsók is (Apának beszerezve), valahol az Unicum és a Jäger között. (a neve talán egy régi német átokféléből származhat, melyet férjüket késő éjszakáig váró feleségek sisteregtek férjük fülébe: Csókoljon meg Téged a szarvas!). Aztán a német nyelvű receptben, amit a formákhoz mellékeltek, volt egy ismeretlen összetevő is, a Hirschhornsalz (szarvasagancs-só). Kiderült, ez a szalakáli, amit korábban valóban a szarvasagancsból nyertek. És ráadásul még a hotelt is, amelyben laktam, zum Hirschen (a szarvashoz) címezték, a bejáratánál egy méretes papírszarvas köszöntötte a vendégeket (a szája meg mintha tényleg csücsörített volna…).

És hogy mi volt, amikor az óvoda után péntek este az iskolába toppantam? Egy fürkésző gyerekarcocska várt így:

- SZIA ANYUUUUU! Fáradt vagy?

(Természetesen NEM voltam fáradt).

A svábokra nem véletlenül mondják, hogy takarékosak, a csomagolásként használt papír tartalmazta a receptet, és mivel egy lapnak két oldala van, mindjárt kettőt is.

A hagyományos fehér keksz mellett egy karácsonyi mandulás süteményt is.

Mandulás spektakulatius

Ez tulajdonképpen egy mézeskalács méz nélkül. Mézallergiásoknak kitűnő alternatíva! A forma nélkül is megsüthető.

Hozzávalók

50 deka liszt

25 deka hideg vaj
250 deka barna cukor

1 csipet só

2 tojás

1 tk fahéj

1 tk szegfűszeg

1/2 tk kardamom (ezt mi kihagytuk, a munkahelyem és a lakásunk közötti útvonalon nem lehetett kardamomot kapni)

½ tk sütőpor

5 deka szeletelt hámozott mandula (mandulaforgács)

A lisztet összekeverjük először a vajjal, majd hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tojásokat, a fűszereket és a sütőport. Először a robotgép dagasztóspiráljával, majd kézzel jól átdolgozzuk.

Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

A hidegről kivéve a tésztából diónyi darabokat vágunk, kicsit átgyúrjuk, némi liszt hozzáadása mellett.

A formákat kilisztezzük és a tenyerünkkel a formába nyomjuk a tésztát. A szélén levő fölösleges tésztát egy kanál nyelével ügyesen leszedjük. A tésztába mandulaforgácsot nyomunk, majd óvatosan kivesszük a formából.

Sütőpapírral kibéleljük a tepsit, kizsírozzuk. A süteményeket erre fektetjük.

200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

Faforma hiányában ugyanúgy járhatunk el vele, mint a mézeskalács figurákkal: egyszerűen kinyújtjuk és kiszaggatjuk.

Nagyon kellemes ízű sütemény, teához egyenesen isteni!

Springerle, a hagyományos fehér keksz

Szintén teasütemény. Látványos.

Hozzávalók

4 tojás

50 deka porcukor

1 ek rum

1 csipet szalakáli, vagy fél csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

50 deka liszt

2 ek ánizsmag (ez sem volt útközben, ehelyett gyömbért gyúrtunk a tésztába)

Összekeverjük a tojásokat a cukorral. A rumban feloldjuk a szalakálit.

A tojásos cukorhoz adjuk a rumot, a sót, a citromhéjat, a rumot, majd a lisztet. Jól összegyúrjuk.

3 órán át pihentetjük.

Gyúródeszkán 7 mm vastagra nyújtjuk (de aztán 7 mm legyen ám, ne 5, vagy 7,5, precizitás ugyebár!). A mintákat szépen belenyomkodjuk a tésztába és derelyevágóval körbevágjuk.

A tepsibe sütőpapírt teszünk és kizsírozzuk. A kiszaggatott süteményeket erre tesszük. 12 más leírások szerint 24 órán át hideg helyen pihentetjük.

A sütő középső rácsán 150 fokon 30 percig sütjük, 15 perc után alufóliával letakarjuk.

Kissé munkás a dolog. S a jó svábok mindezt még meg is színezték ételfestékkel. Egyem a szívüket, mi mindenre nem akadt gondjuk. Egyszóval nem egy mai 10-perc-alatt-összecsapom-recept, de a gyerekekkel rendkívül jól elszórakoztunk vele.

Karácsony közeledvén a hagyományos vásár után még betértem egy játékboltba is. Nem okozott csalódást, mert jó minőségű, kedvező árú játékokat találtam, és itt nem ér véget a gyerekkor 9-10 évesen (hogy aztán már csak mobiltelefon, playstation és márkás ruhamániás fogyasztót lásson a gyerekekben a kereskedelem), hanem nagyobbaknak is lehet értelmes ajándékot találni. A fő zsákmány azonban egy távirányítású autó volt (kisfiam óhaja, és 15 euróért sikerült megcsípni). Boldogan vittem magammal a kézipoggyászomban a repülő felé. Az átvilágítós görgős pult végén álló biztonsági ember is nagyon örült neki, bár ő nyilvánvalóan azért, mert végre valami érdemlegeset fogott. Mondta, hogy kövessem, mert most elmegyünk egy tesztre. A frankfurti repülőtér egy félreeső kisszobájában mondták, hogy bontsam ki a csomagból az autót, egy papírlappal megdörzsölték, majd a lapot beletették egy hatalmas elemző-gépbe. Várni kellett pár percig az eredményre. Bár az autó csomagolásán az apróbetűs részben sem fedeztem fel azt a mondatot, hogy „Nyomokban robbanószert tartalmazhat”, azért erősen dobogott a szívem, mert hiszen mit tudhattam én, hogy merre járt ez a kisautó azelőtt, hogy pár órával korábban leemeltem egy játékbolt polcáról. Már lelki szemeim előtt láttam, ahogy nagyon sokadszorra is azt kérdezik tőlem, hogy honnan van az autó. Szerencsére azonban nem ez történt. Hivatalos eredményem van róla, hogy a játék terrorista célokra nem használható.

És éljenek a szarvasok.

Az egyik legjobb karácsonyi receptem

Velemszületett maximalizmusom újabb bástyáját sikerült lerombolnom. Nem törekedtem arra, hogy olyan legyen a Karácsonyunk, mintha egy képes újság lapjairól vágták volna ki. Beosztottuk, hogy mire mennyi idő jut, és amennyi abba az időkeretbe belefért, annyit végeztünk el. Nem lett tökéletes a takarítás? Sebaj! Nem minden sütemény készült el? Legalább nem három kiló pluszt hoz a Jézuska. Nincs karácsonyi dekoráció? A gyerekek által készített gyönyörűségeket ízlésesen elhelyeztem az ablakban.
És így jutott idő az igazán lényeges dolgokra: mézeskalácssütés a barátokkal. Játék. Adventi kirándulás a Húgomhoz. Olvasás. Gondolkodás. És az újítás, amit a finnektől lestem el. Ők természetesen szaunáznak 24-én is, és utána új ruhát vesznek fel, mintegy megtisztulási szertartásként. 23-án este felkerekedtünk hát, úszni és szaunázni a közeli uszodában. És ez a sajátos ötlet nem csak nekem jutott eszembe, hanem még sokaknak, sokan szorongtunk a medencében, de ez így volt jó.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Last minute mézesek: mézeskalács házikó és mézes puszedli

Ma én voltam Schwarzenegger. Na jó ne legyek nagyképű. Csak hasonló cipőben jártam vele. Az én feladatomat ugyan nem Turboman-nek, hanem "börtönös legó"-nak (=rendőrállomás) hívják, de a kisfiam ugyanúgy vágyik rá, mint az a filmbéli kisfiú. Én is sokat dolgozom, és éppen ezért én is az utolsó pillanatra hagytam az ajándék beszerzését. Csakúgy mint a HŐS, felkutattam érte a világvárost(amelyik még csak épül vö. Budapest), meg egy másikat is, ami úgy tűnt számomra, hogy már kész is van (Bécs), de egyikben sem találtam. Csak olyanokat, amik annak álcázzák magukat. Pl. Duplo rendőrállomás (kis pisiseknek). Végül egy rendőrségi kamiont (fogdával) sikerült kifognom, óriási szerencsével (utolsó darab).
Kedves Olvasó, ha Te is utolsó pillanatban keresgélsz még mézes receptek után, tessék itt van egy csodálatos példány. Barátnőm fantasztikus mesevilágot épít belőle évről évre. Ezek az ő receptjei...

Mézeskalács házikó


Hozzávalók
* 76 dkg liszt
* 34 dkg porcukor
* 2 púpos kávéskanál szódabikarbóna
* 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
* 5 dkg margarin
* 4 egész tojás
* 4 evőkanál méz

Ez nem annyira ragadós tészta mint általában a mézesek így akár rögtön is lehet vele dolgozni, de azért pihenhet egy kicsit a hűtőben. Elég vékonyra kb 3 mm-esre nyújtom a tésztát és kiszaggatom.

Sütőpapíron, előmelegített sütőben (légkeveréssel 6-7 perc alatt világosbarnára sütöm).

Díszíteni lehet dióval, mazsolával, jégcukorral előtte, vagy mázzal utána. (Máz: 1 tojásfehérje és mérettől függően 15-20 dkg porcukor). A házikó "üveg" ablakaihoz a legsimább töltetlen (!!!) savanyú cukor kell. Már a sütőpapíron szoktam kivágni az ablakokat és a helyére rakok 1-1 cukrot. Ha azt akarom, hogy fényes legyen a mézes lekenem tojással és így megy a sütőbe. Itt megolvad a cukor, szétterül és kész az ablak. Amikor kivesszük a sütőből még iszonyú forró, de pár perc alatt kihűl és szépen lehúzható róla a sütőpapír.

A ragasztó ugyanaz a cukormáz amivel a tetejét díszítem. 1 tojásfehérje, pár csepp citrom és 15-20 dkg porcukor, a tojás méretétől függően. Ebből olyan sűrű masszát kell keverni, hogy amikor lecseppentem nem folyik szét hanem szépen formában marad. A háznál először az oldalakat kell összeragasztani, aztán kis szünet míg tutira megszárad, min. fél óra, de lehet több is, aztán jöhet a tető.

Ez a mézes is ehető, finom, de kicsit keményebb. (ezért jó házikónak, karácsonyfadísznek) Fém dobozban egy almával azért puhítható és nagyon jóízű.

A képen nem látszik, de az ezermester Apuka még egy izzót is be szokott szerelni a házba, így az ablakokból valóban fény szűrődik ki a cukorablakokon át a por(cukor)havas éjszakába.


Mézes puszedli

nagyon finom puha lesz.

Hozzávalók
* 1 egész tojás és 3 tojás sárgája
* 15 dkg porcukor
* 4 evőkanál tejföl
* 5 dkg zsír
* 25 dkg méz
* 60 dkg liszt
* 2 kávéskanál szódabikarbóna
* fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) ízlés szerint

Ha mindezt összedolgozod egy kellemesen ragacsos tészta lesz és elég lágy így min 1 órát érdemes hűtőbe tenni, de lehet egy éjszakát is.

Én ebből kis golyókat szoktam formázni (kis diónyit) és elég távol egymástól sütőpapírra teszem. 1 tepsire kb 30 darab fér és simán kijön ebből az adagból 3 tepsinyi, szóval rengeteg lesz. Sütés közben nagyot nőnek ezért nem szabad közel rakni őket egymáshoz.

Előmelegített sütőnél 180 fok körül (légkeveréssel) 7-8 perc, de a színén látszik mikor jó. Akkor amikor épp, hogy elkezd barnulni. (Nem kell aranybarnára sütni, mert akkor kiszárad. )

Díszíteni lehet cukormázzal, de szoktam olvasztott csokiba mártani, vagy eleve egy kis dióval megszórva sütni. Ízlés és fantázia dolga csak innentől. (Ez a mézes háznak nem jó, mert túl puha és ahogy megnő deformálódik a formája).


Amikor az ember a tökéletes ajándékot keresi, akkor egy idő után eljut abba a fázisba, amit a kisfiam ajánlott, még korábban:

- Ne gondolkozz! Vedd meg!

És hogy az ünnep nem is erről szól? Ez így igaz! A téli szünet első napjára már meg is invitáltuk a barátokat egy közös mézeskalács-sütésre.

Mézeskalács

Nézni vagy enni? Magam részéről az „enni” mellett teszem le a voksom. Valamint amellett, hogy karácsonyi hangulatteremtés céljából szokást teremtsünk a mézeskalácssütésből. Gyömbér, szegfűszeg, fahéj illata – jól elraktározva a limbikus rendszerben, ahonnan majd semmi sem fogja olyan pontosan előhívni a gyermekkor adventi hangulatait, mint a sülő mézeskalács. Olyan receptet kerestem, ami finom, nem kell napokat/heteket várni a fogyasztásáig – hiszen a törpekommandó úgysem érti a „várni” szó jelentését – vagy legalább is úgy tesz – és amit könnyű kezelni, formázni az aprócska kezeknek is. Így a választásom olyan receptúrára esett, ami tartalmaz margarint. Nem mellesleg az Új Ember internetes portáljáról származik, mondhatni hiteles forrásból merítünk tehát, ha ennek a kútnak a vizéből iszunk, hogy egy képzavarral éljek (jóvanna, ilyen adventi hangulatom van nekem is, havazással a hátam mögött, arccal a puncsozás felé).
Pajtásokat is szoktam hívni a mézeskalácssütéshez, úgy az igazi.

Hozzávalók
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg (urambocsá, mézeskalács-fűszerkeverék)
csipet só
10 dkg vaj vagy margarin (ha úgy ítéljük meg a helyzetet, lehet több is, volt, hogy 25 dekát is belekevertem)
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz

A díszítéshez
dió, mandula, mogyoró
szegfűszeg, narancs-citromkarika
színes cukrok

A cukormázas díszítéshez
egy tojásfehérje
6 evőkanál kristálycukor

A liszt felét félretesszük. A száraz összetevőket összekeverjük egy mély tálban (vagy a gyúró deszkán).

Hozzámorzsoljuk a vajat, vagy margarint, a tojásokat, a mézet. Majd szép lassan adagolva a liszt második felét is. Ha keménnyé válna a helyzet, akkor adjunk hozzá még vajat.

Ha összeállt a tészta, azaz lehet gyúrni, akkor a deszkát kilisztezzük, és 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk. Mármint a tésztát.

Most jöhet az élvezet: kiszaggatjuk a különböző formákkal, és a kis tálakban előre odarendezett díszítőelemekkel megdíszítjük.

Kivajazott, kilisztezett sütőlapra helyezzük a kész formákat (egy nagy kés segítségével könnyebb). 175 fokon enyhe pirulásig süssük. Nagyon gyorsan megvannak (tíz perc). Úgyhogy inkább felügyeljük.
Ha mégis elfáradnánk, vagy a gyereksereg elvonná a figyelmünket, akkor a túlsült formákra fogjuk rá, hogy azok csokisak. A fára dísznek azért még fel lehet tenni.

A cukormázhoz verjük fel a tojás fehérjét, adjuk hozzá a cukrot, azzal is alaposan keverjük el। Egy nejlonzacskóba töltsük bele, a sarkát vékonyan kivágjuk, és máris nyomható belőle a fehér díszítés.

Ha a fára szeretnénk feltenni, egy tűvel szúrjuk át rajta a cérnát.

Magam részéről a mandulával díszítettet szeretem a legjobban. Kisfiam mindent szeret, ami édes. Meglátása szerint hús nélkül lehet élni, de cukor nélkül nem. (onnan fogjuk majd megtudni, hogy már közepes fiú, hogy megfordítja a kijelentést, és onnan, hogy nagy, hogy a Joey-nak feltett klasszikus kérdésre a másik választ adja majd).

Barátnőm fantasztikus mézeskalács-házikókat készít, amennyiben ki tud kerülni az új munkahely adta mókuskerékből, az ő variációját is megírom.

Raffaello

Karácsonykor aprósüteményeket szoktam sütni, mint a Moszkauer, a Mogyorós puszedli, vagy a Vaníliás kifli. A Raffaellót pedig még csak sütni sem kell. Bár munkahelyi karácsonyra készítettem az aktuális adagot, stílusosan kis balerinámnak is jutott belőle a Diótörő előadás után.

Hozzávalók
17 deka kristálycukor
1 deci víz
17 deka vaj vagy margarin
2 csomag vaníliás cukor
20 deka kókuszreszelék
20 deka tejpor
10 deka mandula


A cukorból és a vízből szirupot főzünk. Azaz lassú tűz mellett kevergetve felforraljuk, és addig főzzük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Én most úgy jártam, hogy több éves kihagyás után, a rutinból kijőve, hogy nagyon szorgalmasan addig kevergettem, amíg újra kőkemény cukor massza nem lett belőle. Eddig semmiképpen sem kell dolgoznunk. Ha így járnánk, akkor Bíró Icával szólva kezdjük előről a gyakorlatot (ugyanazzal a cukorral, de új vízzel). Pár percig tartó folyamat, nem kell megijedni!

Ha kihűlt a szirup, hozzákeverjük a tejport, majd szépen sorban a többi hozzávalót: a margarint, a vaníliás cukrot, a kókuszreszelék 2/3-át.

A masszából kis golyókat formázunk, melynek közepébe mandulát ültetünk, majd a kókuszreszelék maradék 1/3-ába forgatjuk.

Idén lehúztam a mandula héját, hogy még jobban emlékeztessen az eredetire. (forró vízzel kell leönteni a mandulákat, és ha kihűlt, le lehet húzni a héját). Mivel azonban a mandula íze elsősorban a héjában van, szerintem többször nem fogom követni ezt a gyakorlatot.

Vigyázat! Ha balerinatermetre vágyunk, ne fogyasszunk sokat ebből a finomságból! (nehéz lesz).

Tojásmentes.
Gluténmentes.

Téltábornok kissé túlértelmezte feladatát és óriási erejű támadásba lendült. Annyira, hogy a falunk szinte megközelíthetetlenné vált. A Diótörőre igyekvő közönség nagy része is a bekötőúton feltorlódott kocsisorban ült. Mi többiek pedig aggódva vártuk őket a színházban, hiszen mindegyikünknek valamilyen szerette is ott toporgott-araszolt-idegeskedett az autóúton. A nagy havazás az előadás témájába vág, gondolhatta a szakadó hó.
Végül aztán mindenki megérkezett, apukák, anyukák, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, még a szomszéd falu iskolás csoportja is. Egy valakinek nem sikerült magát átverekednie a viharon. A Télapónak. Ugyanis az előadás előtt meg akarta ajándékozni a gyerekeket egy kis finomsággal. Sajnos azonban se egy szán, se a rénszarvasok nem siettek a segítségére. Még szerencse, hogy az ajándékait előre küldte…

_


Kisgyermekeimet is áhitattal tölti el a Karácsonyvárás. Egyik reggel kisfiam, mikor megpillantotta a templomtornyot, amit egyébként számtalanszor láthat, hiszen a falu szívében fekszik, így kiáltott fel:
- Nézd, Anyu, milyen hatalmas a Jézuska palotája!


Kedves Olvasó, bárkit is vársz Karácsonykor, Jézuskát, Angyalokat, vagy a Télapót, kívánom, hogy kapjál tőle szeretet, barátságot, örömet olyan sokat, mint amennyi hópehely záporozott a mi kis falunkra.

Kipróbálatlan recept - Advent Bécsben

- Ötkor találkozunk Zsófival, de mért nem a Belvárosba jön? Hiszen mi ott leszünk. A Rathausnál. Sosem voltunk még, évtizedek óta szeretném megnézni.

- Ezt kérte, hogy menjünk 5-re az Alterlaa megállóhoz.
- De hiszen az a külváros már.
- Azt mondta meglepetés lesz. Évtizedek óta itt él, biztos tudja, mit érdemes megnézni.
- Nem szeretem a meglepetéseket.
És a kivilágított bécsi Belvárost legalább másfél évtizede szeretném megnézni. Azóta a félreértelmezett „kirándulás” óta, amikor a Shopping City Südből kihajtva, ahol is félszívvel nézegettem, hogy miket vásárolnak útitársaink, hiszen az erőimet az igazi látnivalókra tartogattam, a Bécs vége tábla után megkérdeztem, hogy milyen úton jövünk vissza Bécsbe. Megfagyott az autóban a levegő, majd valaki kényszeredetten azt mondta, hogy nem jövünk vissza. Ez volt Bécs.
És most megint romba dőlni látszik az adventi vásári séta.
A meglepetés végül jól sült el: A Schönbrunni Kastélyhoz mentünk, egy igazi adventi hangulatú vásárba, és ráadásul másnap mégiscsak megnéztük a Belvárost is. Így összehasonlító tanulmányokat végezve bizton állíthatom, hogy először a lehető legjobb helyre mentünk. Nagyszerű kínálat volt ételben-italban, áruban, és a puncs alkoholtartalma is messze felülmúlta a belvárosi puncsét. Az árak pedig megfizethetőek.
Bármilyen ínycsiklandó illatok szálltak is fel azonban, mi csak a nyálunkat csorgattuk és a látványban gyönyörködtünk, mert egy Heurigerben igazi osztrák vacsora várt még ránk.
Fotózni viszont lefotóztuk a gusztusos hatalmas lábososkat, és a recepteket is kikérdeztük. Bár még nem próbáltam ki őket, szerintem rossz nem lehet!

Spenótos-fetás pillangótészta



Hozzávalók

pillangótészta
olívaolaj
vöröshagyma
koktélparadicsom
spenót
feta
fokhagyma

A vöröshagymát megdínszteljük, rádobjuk a felcsíkozott spenótot és a koktélparadicsomokat, sózzuk, majd zsírjára sütjük (azaz addig főzzük időnként megkeverve, amíg a levét el nem fővi).

Megfuttatjuk rajta a fokhagymát. Összekeverjük a főtt tésztával. Borsozzuk ésa végén óvatosan belekeverjük a kockára vágott fetát.

Sült sonkás tészta



Hozzávalók

pillangótészta
főtt sonka, vékonyra szeletelve (lehet pl. prágai sonka is)
hagyma
paprika
koktélparadicsom
só
bors

Az eljárás szinte ugyanaz, mint az előző tésztánál: olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rátesszük a sonkát, a paprikát, paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. Ha összefőttek-értek az ízek, belekeverjük a kifőtt pillangótésztát.


Sonkakínálat

Nem próbáltam tehát ki a recepteket, mint ahogy a Bécsi Advent is újdonság volt és az az isteni currys csirke is, amivel a Húgom várt (recept jön). Nem bántam meg egyiket sem, sőt.

És még kipróbálásra váró finomságok:


Raqulette

Most sajnálom csak igazán, hogy nem szagos az internet. Őrjítő illatok szálltak fel innen. A fél sajtot satuba fogva melegítik fel, a héja tartja fel az olvadt sajtot, amiből késsel vesznek és egy kenyérre simítják.












A teleshopban lehetett venni évekkel (vagy évtizedekkel?) ezelőtt egy masinát, ami a krumplit spirális alakban vágta fel. Itt épp ez történik, így sütik olajban ropogósra.










És hogy mi várt ránk a tipikus osztrák vendéglőben?
Például kitűnően pácolt vaddisznószalonna













Magyarázom a gyerekeinknek, hogy mi, szülők Bécsbe megyünk, ők pedig itthon maradnak.
- Tudjátok, néha a szülőknek kell egy kicsit kettesben is lenni.
- És akkor titokban csókolózni fogtok? – kérdezi a lányom kuncogva.

Lapzárta után érkezett!!!
A spenótos-fetás tésztát megfőztük és azóta már háromszor is szerepelt az étlapon.

Borleves

Az évvége a számvetés időszaka. Nekem és most különösen az. Pár nap és az utolsó harmincas virtuális évszám lesz a virtuális tortámon (magamnak nem sütök, boltit meg nem eszünk). Ennyi idősek voltak a szüleim, amikor érettségiztem. Idősebb vagyok, mint a legtöbb tanárom, aki valaha tanított. Én még mindig diáknak érzem magam, aki még készül, aki még méláz, aki még azt hiszi, ezer felé mehet. Miközben már nem sietek annyira az utcán. A filmekben az aggódó anyukával tudok azonosulni, nem a lánglelkű, forrófejű ifjakkal. A saját ágyamban szeretek aludni.
Állítólag én vagyok a felnőtt, aki tudja a választ.
Keresem pedig, mi is az én válaszom.
Minden lényegest megkaptam, amit ember kaphat. Családot, otthont, szeretetet.
Most kellene megállítani az időt.

Életem nagyobbik felét töltöttem már el a borleves-szekcióban. A Karácsonyi menü első fogása nálunk mindig a borleves. Gyerekeknek pedig vanília sodó. Mindkét finomsághoz édes kalács illik.

Hozzávalók
4-5 tojás
4-6 ek kristálycukor
1 üveg édes fehérbor, a cserszegi fűszeres be szokott válni
1 egész citrom
A citrom héját kis darabokban levágjuk a citromról, vigyázva, hogy minél kevesebb maradjon rajta a fehér bundájából, mert az keserű.

A tojássárgájákat (lehet egész tojást is, de ha csak a sárgáját használjuk, selymesebb lesz az étel) kikeverjük a kristálycukorral – célszerű már abban a lábosban, amiben majd főzni fogjuk. Habverővel kevergetjük, miközben hozzáadjuk a bort, és végig, folytatjuk a keverést amíg fel nem forr a leves. Csak forráspontig szabad enyhe tűznél hevíteni, utána gyorsan le kell húzni a lábost tűzről, hogy ki ne csapódjon a tojásfehérje. Ez körülbelül tíz percig tartó művelet.

A képen látszik, hogy nagyon belejöttem a habverővel való kevergetésbe, azért ilyen szép habos. Ennyi energiát azonban nem szükséges belefektetni…engem elkapott a hév…

Szenteste a második fogás már egy jó ideje a gyorsan és egyszerűen elkészíthető Tepsis hal.

A borleves maradéka – már ha van ilyen - nagyon kellemes másnap reggel is.

Kisfiam ünnepélyes keretek között lovaggá üttetett édesapja által. Névnapjára megkapta a régen vágyott kardot. Olyan szakértelemmel nézegeti, szeretettel simogatja a kis fából készült játékot, mint szamuráj a kardját. Felelősségének teljes tudatában támaszkodik rá a lépcsőn ülve, miközben nézi, hogy megyek el:
- Anyu, én fogok vigyázni a házra! – ígéri.

Karácsonyi sütemények - tojás nélkül

Vaníliás kifli

Szinte minden családban ismerik, és mindenhol máshogy. Hallottam már lányt sikítani a süti láttán: PÚDERES MACSKA!!!! Az egyik barátunk karácsonyi ajándéknak készíti – természetesen máshogyan mint én. Amikor Szilveszter este összejövünk, az első kérdések egyike, hogy idén mennyit készített. A számok 500-nál szoktak kezdődni.
Egyik legszebb sütésemet ért dicséretem is ezekhez a kiflicskékhez fűződik. Én is ajándékba vittem vendégségbe, szépen elrendeztem egy papírtálcán, celofánba csomagoltam. Odafelé tankoltunk is, és én fáradtam a kasszához. A mögöttem sorban álló úr nagyon csalódott képet vágott, amikor kérdésére azt a választ kapta:
- Nem, ezt nem itt vettem, hanem én sütöttem.
Azért is jó süti, mert a gyerekekkel együtt lehet sodorni, hajlítani, a sütés egy kis gyurmázás is egyben.


Hozzávalók

21 deka vaj vagy margarin
11 deka dió
7 deka porcukor
28 deka liszt
2 zacskó vaníliás cukor

A szóráshoz: vaníliás cukor-porcukor keveréke.


Összekeverjük a hozzávalókat. Két kezünk között egy diónyi darabot megsodrunk, majd patkó alakúra hajlítunk. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektetjük.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélén nem látjuk, hogy enyhén barnulni kezd (nem szabad megbarnulnia). Ez körülbelül 20 perc.

A sütőből kivéve még azon melegében szitán át megszórjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorral.

Teához is kitűnő.


Advent van, várakozás Jézus születésének napára.
Ilyenkor minden édesanya gondol arra, hogy ő is mennyire várta a saját gyerekét. A Sors úgy akarta, hogy én sokáig várjak. Évekig.
Nagymamám ránk hagyományozott babonája szerint az embernek az az imája meghallgatásra talál, amit egy olyan templomban tesz, ahol azelőtt sosem járt (és nyomatékul még adakozik is). Párizsban a San Sulpice templomban Szent Antalnak gyertyát gyújtottam és arra kértem, hogy ha neki ott ülhet a karján egy kisbaba, engedje meg, hogy az enyémen is ott üljön.
Kislányomat nagyon sokáig cipeltem a karomon. Amíg a testvére be nem költözött a pocakomba.

Karácsonyi menü

Tepsis hal

Karácsonyi háziasszony kétféle van: aki mindig a szokásosat főzi, illetve aki folyton variál. Karácsonyi háziasszony koromban már évek óta nem variálok, a menü ugyanaz: borleves (gyerekeknek vanília sodó) és tepsis hal. Mivel ezeket az ételeket könnyen és gyorsan el lehet készíteni, és ez a tény semmit nem von le az élvezeti értékből. Így az anyukafeleségháziasszonyszakácsnőbombanő szerepkörből a nem kívánt rész törölhető.

A Tepsis halat Szenteste délelőttjén is el lehet kezdeni előkészíteni. Így a befejezés tényleg csak pillanatok műve.

Hozzávalók, hozzávetőleg, nem lehet elrontani az arányokat:

füstölt szalonna
főtt krumpli
halfilé - hosszában szeletelt, én szeretem az alaszkait, úgy képzelem, ott tisztább a tenger
olajbogyó
petrezselyem
olívaolaj
citromkarikák
bazsalikom, oregánó, só, bors

A tepsiben egyenletesen eloszlatjuk a vékonyra szelt füstölt szalonnát, rákarikázzuk a főtt krumplit.

Összevágjuk a petrezselyemet, felkarikázzuk a citromot.

A fűszereket, egyebeket összekészítjük a kezünk ügyébe, hogy még keresgélni se kelljen.

Ezután befaragjuk a fát a talpba, feldíszítjük, miután idén is jót vitatkoztunk életünk párjával arról, hogy az égőket, vagy a többi díszt kell-e előbb feltenni a fára. becsomagoljuk a még hátralevő ajándékokat. Megterítjük az ünnepi asztalt. Mindezt a lehető legnagyobb csöndben, hiszen a fát az angyalkák hozzák. Begyömöszöljük családunkat és magunkat ünneplő ruhába. Gyermekeinket többször is, mire egyszer úgy maradnak. Meghatódunk a templomi karácsonyváráson, szárnysuhogásokat vélünk hallani hazafalé az úton, sőt kislányunk lát is egyet az ágon ülve. Meggyújtjuk az égőket, a csillagszórókat, a fát nem. Dalolunk. Keresgélünk a fa alatt.

Az ajándékbontás után ráhelyezzük a krumplikra a megmosott, de még fagyos halfiléket. Fejtől-lábtól elrendezve őket, hogy minél egyenletesebben beboríthassuk a felületet.

A tetejére tesszük a citromkarikákat, megszórjuk a petrezselyemmel, a fűszerekkel, egy kis olívaolajjal. Elrendezzük az olajbogyókat is.

175 fokon 20-25 perc alatt megsül. Ezidő alatt összedobjuk a borlevest. Segítünk kibonani a barbie haját a papírdobozról, amit gondos kínai kezek ezerszeresen odacsavaroztak a doboz hátuljára. Félkézzel lerendezünk egy jenga-vetélkedőt. Én kicsi pónim sörényébe csillámló gyöngysort fűzünk. Huszadszor is elénekeljük a Kiskarácsonyt, igyekszünk nem rálépni a tűzoltóautó-arzenál legfrissebb darabjára. Fáradtan egy pillantást vetünk a konyhaablakban tükröződő ünneplő ruhás képmásunkra, miközben megállapítjuk magunkban csendben mosolyogva: az idén is sikerült...

Tartárral kívánjuk. Kínáljuk.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Karácsonyi sütemények III.

Mogyorós puszedli


Mindenkinek van favoritja a karácsonyi sütik között – hogy még véletlenül se maradhasson ki egyik se. A mogyorós puszedli Apukámé és a férjemé….meg a húgaimé, meg a kislányomé, meg az enyém, meg…….



Hozzávalók
3 tojásfehérje
22 deka cukor
15 deka darált mogyoró (török, mókus neveken szokott futni, egyszóval nem amerikai, hanem magyar, a bokorról)
3 deka zsemlemorzsa
1 zacskó vaníliás cukor


Egy tojásra lebontva is megadom a mennyiségeket és akkor azt felszorozva tetszőleges mennyiséget lehet készíteni. Ez akkor is jó taktika lehet, ha a mogyoró ára láttán úgy döntünk, hogy „inkább csak tíz dekát tessék adni, köszönöm szépen”.
Szóval nem is felszorzásról, hanem elosztásról beszélhetünk.

És itt el kell, hogy süssem kedvenc anekdotámat Karinthyról, amiből kiviláglik, hogy mennyire zseniális elme volt (Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéseiben olvastam).

Karinthy egyszer együtt vacsorázott egy nagyon gazdag ismerősével. A vacsora végén a gazdag ember egy meglehetősen nagyértékű bankót nyomott a pincér kezébe:
- Ezt osszák el, fiam.
A folyton pénzhiánnyal küzdő Karinthy egy jóval szerényebb összeget adott:
- Ezt pedig szorozzák meg!


Na és akkor az egy tojásra kivetített alapmennyiség:
1 tojásfehérje
7 deka cukor
5 deka mogyoró
1 deka zsemlemorzsa
némi vaníliás cukor---áááh egyszer élünk, döntsük bele az egész tasakot

A tojásfehérjéket felverjük kemény habnak, óvatosan hozzákeverjük a lehetőleg átszitált porcukrot (nagy göbök ne legyenek benne), a mogyorót, a zsemlemorzsát és a vaníliás cukrot.

Diónyi gombócokat formálunk belőle és sütőpapírral kibélelt sütőlapra tesszük egymástól kb. 5 centi távolságra.

150 fokon sütjük-szárítjuk, amíg a felülete repedezni illetve pirulni nem kezd.

A képen látható pirossági fokozatot nem szoktam elérni, inkább halványan veszem ki a sütőből. Így is jó volt, azért.



Tejfehérjementes.


Kisfiamat öltöztetem reggel. Egy hosszú betegség után először megy oviba. Mindent elkövet, hogy hátráltassa a folyamatot.
- Kisfiam, ne nehezítsd meg a dolgom, én érted dolgozom! – mondom neki az öltözködést értve a munkán.
- Ő viszont helyesen értelmezi a szituációt, a munkának azt a tevékenységet érti, ami elvesz tőle, ami miatt messzire megyek, és őt otthagyom az oviban:
- Én pedig nem érted megyek az oviba! - mondja mérgesen.
- Hát kiért?
- Apuért!
Estére már nagyon hiányoztam neki, mert bevallotta, hogy értem is megy az oviba. Remélem egyszer majd saját magáért megy oda…