Vaníliás kifli
Szinte minden családban ismerik, és mindenhol máshogy. Hallottam már lányt sikítani a süti láttán: PÚDERES MACSKA!!!! Az egyik barátunk karácsonyi ajándéknak készíti – természetesen máshogyan mint én. Amikor Szilveszter este összejövünk, az első kérdések egyike, hogy idén mennyit készített. A számok 500-nál szoktak kezdődni.
Egyik legszebb sütésemet ért dicséretem is ezekhez a kiflicskékhez fűződik. Én is ajándékba vittem vendégségbe, szépen elrendeztem egy papírtálcán, celofánba csomagoltam. Odafelé tankoltunk is, és én fáradtam a kasszához. A mögöttem sorban álló úr nagyon csalódott képet vágott, amikor kérdésére azt a választ kapta:
- Nem, ezt nem itt vettem, hanem én sütöttem.
Azért is jó süti, mert a gyerekekkel együtt lehet sodorni, hajlítani, a sütés egy kis gyurmázás is egyben.
Hozzávalók
21 deka vaj vagy margarin
11 deka dió
7 deka porcukor
28 deka liszt
2 zacskó vaníliás cukor
A szóráshoz: vaníliás cukor-porcukor keveréke.
Összekeverjük a hozzávalókat. Két kezünk között egy diónyi darabot megsodrunk, majd patkó alakúra hajlítunk. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektetjük.
175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélén nem látjuk, hogy enyhén barnulni kezd (nem szabad megbarnulnia). Ez körülbelül 20 perc.
A sütőből kivéve még azon melegében szitán át megszórjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorral.
Teához is kitűnő.
Advent van, várakozás Jézus születésének napára.
Ilyenkor minden édesanya gondol arra, hogy ő is mennyire várta a saját gyerekét. A Sors úgy akarta, hogy én sokáig várjak. Évekig.
Nagymamám ránk hagyományozott babonája szerint az embernek az az imája meghallgatásra talál, amit egy olyan templomban tesz, ahol azelőtt sosem járt (és nyomatékul még adakozik is). Párizsban a San Sulpice templomban Szent Antalnak gyertyát gyújtottam és arra kértem, hogy ha neki ott ülhet a karján egy kisbaba, engedje meg, hogy az enyémen is ott üljön.
Kislányomat nagyon sokáig cipeltem a karomon. Amíg a testvére be nem költözött a pocakomba.
Szinte minden családban ismerik, és mindenhol máshogy. Hallottam már lányt sikítani a süti láttán: PÚDERES MACSKA!!!! Az egyik barátunk karácsonyi ajándéknak készíti – természetesen máshogyan mint én. Amikor Szilveszter este összejövünk, az első kérdések egyike, hogy idén mennyit készített. A számok 500-nál szoktak kezdődni.
Egyik legszebb sütésemet ért dicséretem is ezekhez a kiflicskékhez fűződik. Én is ajándékba vittem vendégségbe, szépen elrendeztem egy papírtálcán, celofánba csomagoltam. Odafelé tankoltunk is, és én fáradtam a kasszához. A mögöttem sorban álló úr nagyon csalódott képet vágott, amikor kérdésére azt a választ kapta:
- Nem, ezt nem itt vettem, hanem én sütöttem.
Azért is jó süti, mert a gyerekekkel együtt lehet sodorni, hajlítani, a sütés egy kis gyurmázás is egyben.
Hozzávalók
21 deka vaj vagy margarin
11 deka dió
7 deka porcukor
28 deka liszt
2 zacskó vaníliás cukor
A szóráshoz: vaníliás cukor-porcukor keveréke.
Összekeverjük a hozzávalókat. Két kezünk között egy diónyi darabot megsodrunk, majd patkó alakúra hajlítunk. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektetjük.
175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélén nem látjuk, hogy enyhén barnulni kezd (nem szabad megbarnulnia). Ez körülbelül 20 perc.
A sütőből kivéve még azon melegében szitán át megszórjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorral.
Teához is kitűnő.
Advent van, várakozás Jézus születésének napára.
Ilyenkor minden édesanya gondol arra, hogy ő is mennyire várta a saját gyerekét. A Sors úgy akarta, hogy én sokáig várjak. Évekig.
Nagymamám ránk hagyományozott babonája szerint az embernek az az imája meghallgatásra talál, amit egy olyan templomban tesz, ahol azelőtt sosem járt (és nyomatékul még adakozik is). Párizsban a San Sulpice templomban Szent Antalnak gyertyát gyújtottam és arra kértem, hogy ha neki ott ülhet a karján egy kisbaba, engedje meg, hogy az enyémen is ott üljön.
Kislányomat nagyon sokáig cipeltem a karomon. Amíg a testvére be nem költözött a pocakomba.
