Török/Görög fánk, avagy lokma

Nem az iskolának

Témanap. Ilyenkor szokták bemutatni gipsz, ecet, piros tempera és még ki tudja, minek a segítségével, hogy hogyan működnek a vulkánok. Prezentálni, hogyan kel ki a kiscsibe a tojásból, behozni az iskolába a kis kedvenc tengerimalacot, akinek rémálommá fajul a napja a sok szerető simogató kéztől. Láttam én már gyufaskatulya aljába becelluxozott neonhalat is. Gondoltam ki ausztrál népviseletet, mert az osztály Ausztráliát húzta. (Rövid tanakodás után a fűszoknyát elvetettük és a marhapásztorlány-vonalat helyeztük előtérbe). Remek ötlet, körbejárni egy témát minden oldalról. Tulajdonképpen nem csak egy-egy napon kéne így működnie a tanításnak. Igaz, a természettudományos témák mintha kissé felülreprezentáltak lennének.

Nos, ezen most változtatott a budai gimnázium. Nem pontosan tudom, mi lehetett a vezérelv, de talán az, hogy a gyerekek ismerkedjenek meg a valósággal. Azzal, ami körülveszi őket, de nem tudnak róla igazán semmit. Utazás az ismeretlenbe, ami az iskola kapujánál kezdődik. Volt dramatizált előadás a hajléktalanok életéről, „író-olvasó”-találkozóval a hajléktalan nénivel, akinek a sorsa kibontakozott a színpadon. Beregisztrálták őket életmentő-tanfolyamra. És volt társasjáték is a társadalmi viszonyokról. A gimnazisták családokat képeztek. Attól függően, hogy hány fős csapatokkal játszottak, alakultak egy-, két- vagy többgyermekes családokká. Ennek megfelelően kapták a segélyt, a gyermekek utáni ellátást, és ehhez mérten alakultak a költségeik is. A cél: túlélni a hónapot. Ismerős? Gyermekem csapata nyert, nekik még maradt is a hónap végére 12 ezer forintjuk. A többiek mind mínuszba futottak. Hogyan volt lehetséges ez? Nem a mínuszba futás, arról vannak elképzeléseim, hanem a megtakarítás. Az opciók között szerepelt a feketemunka is, ezért a nyertes csapat csak azt vállalt. Sem adókat, sem járulékokat nem kellett fizetniük. Hát, na.

-          Mi volt ez a játék? Szociopoly? – kérdeztem, miközben hazafelé tartottunk a téli estén az autóval, így a lányom nem láthatta a megnyúlt arcomat.

-          Igen, az! Hogy találtad ki?

Hát hogyan is? „Ha nem tudom a választ, máris pálcáért nyúl, Élet Tanár Úr”. Nem tudom, hogy azt elmondták-e a nyertes csapatnak, hogy mi történik akkor, ha nem csak hónapokra bontva kell gondolkodni, hanem nagyobb távlatokban, évtizedekben, nyugdíjas években. Hogy a biztonságnak munkahelyi biztonságot is kellene jelentenie, munkavédelemmel, munkahelyvédelemmel. Hogy nem csak családi egységeknek kell célba érnie, hanem egy egész társadalomnak, megosztva egymás között a terheket, felelősséget viselve egymásért. Talán nem is a gyerekeknek kellene ezzel a játékkal játszaniuk. Nem csak nekik.

Szociopoly, Szürreality.

Nem az iskolának, az életnek.

Ehhez a poszthoz nem is illene más, csak egy Hóvégi sokadika rovatba illő recept.

És ugyan farsang már elmúlt, de jöjjön egy fánkrecept. Ha nem lakunk vele jól, akkor a nagyböjti előírásoknak is eleget tehetünk vele.

Török/Görög/Perzsa/ókori/egyiptomi fánk

Lokma, lukumadesz. Luqmat al-qadi, vagyis teleszájú bíró névvel illették már a 13. században, Bagdadban. Sőt, nagyon hasonló étel elkészítését dokumentálták az ókori egyiptomiak IV. Ramszesz sírján is.

Nem véletlen, hogy ennyi nép a magáénak tudja, hiszen kevés és természetesen összetartozó hozzávaló kell bele.

Eredetileg fűszeres mézes sziruppal öntik le. A magyar valóságba a fahéjas cukor is beleillik (és a közép-európai ízlésemmel amúgy sem szeretem a túl édes szirupokat). Sőt, cukor sem kell, és akkor szaftos húsok körítése is lehet. Na persze, ha jól gazdálkodtunk Szociopolyban.

Hozzávalók

A tésztához

½ kg liszt

1 cs. szárazélesztő

1 tk cukor

egy csipet só

langyos víz

A kisütéshez

olaj

A szóráshoz

cukor és fahéj

A tésztához valókat összekeverjük. Annyi vizet adjunk hozzá lassan adagolva, hogy folyós, de sűrű tésztát kapjunk. Lényeges, hogy a víz langyos legyen, de ne forró, csak így kel meg a tészta.

Letakarva, meleg helyen 40-60 percig pihentetjük.

Felmelegítjük az olajat, és vízbe mártott két evőkanállal beleszaggatjuk a tésztát. Az egyik segít a tésztának lekerülni a másikról. (Lusta Kevés idővel rendelkező háziasszonyok – mint én is – használjanak egy kanalat, lesz, ami lesz alapon). Az olaj bő legyen, hogy szépen úszkáljanak benne a fánkocskák és ne túl forró, nehogy úgy járjunk, hogy a közepe még nyers, de a széle már szénné sült.

Ha szép sárgák a fánkocskák, megfordítjuk és a másik felüket is átsütjük.

Szalvétát terítünk egy tálba, erre fektetjük a kisült fánkokat.

Még melegen megszórjuk fahéjas porcukorral.

Aki mégis sziruppal öntené nyakon, főzzön össze kb. 3 és fél deci vizet 20 dkg cukorral, egy evőkanál mézzel, fűszerezze fahéjjal, citromlével, és öntse le ezzel a sziruppal a fánkocskákat.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A családfőt egy ideje üldözi egy befektetési tanácsadó egy nagyon jó ajánlattal. A családi szociopoly most úgy hozza, hogy egyelőre nem szeretnénk ezt, nem így, nem itt. A befektetési tanácsadó nem az a fajta, aki ezt meg szokta érteni, így hát már a telefon kijelzőjén megjelenő szám láttán „jaj, már megint!” kiáltást hallat a hívott fél. Kisfiam a rapid és hatékony megoldások híve, gyorsan elő is áll a javaslattal:

- Mondd ezt: én azt szeretném, ha a rokonaim tényleg szomorúak lennének, amikor meghalok!

Bár gyermekem ugyan egyelőre nem az életnek, hanem az iskolának tanul, azt hiszem, nem kell féltenem.

Nem ismertem ezt a játékot korábban, a nevére csak ráhibáztam. Akit közelebbről is érdekel, pontos neve: Szociopoly. Gazdálkodj,ahogy tudsz. A játékhoz kézikönyv is tartozik, amelyben bemutatják „azokat az adatokat, tudományos eredményeket, jogszabályokat vagy hétköznapi tapasztalatokat, amik segíthetnek megérteni, miért is fordul egy család az uzsoráshoz, milyen feltételekkel kaphat valaki közmunkát, miért kényszerül falopásra, hogy mennyi napszámért lehet ma feketemunkát vállalni, mennyi élelmiszert lehet ennyi pénzből megvásárolni.”

Kolbászos falatkák

Újévkor malacot kell enni, mert az orrával előtúrja a szerencsét, míg a szárnyast kerülni kell, mert az pedig elkaparja. (kicsit oda kell figyelnem, amikor erre a bölcsességre gondolok, hogy nehogy úgy járjak vele, mint a csokigolyó-reklámmal: nem a szádban olvad, csak a kezedben! – vagy valami efféle). Szóval én is valami disznóság után néztem a kamrában (nem, most nem Aput akartam leleplezni, aki ott szokta megenni titokban az édességeket, így már a gyerekek is tudják, hogy ha csendben, kicsit hosszasabban időzik odabe’, akkor mit is csinál). Nem kellett sokáig keresgélnem, mert rögtön szemembe és orromba ötlött az ősszel beszerzett, egyenesen a füstölőből érkezett gyönyörűszép házikolbász-sor.

Hoppá, akkor most végre sort kerítünk a Húgom egyszerű, de nagyszerű ötletére, a kolbászos falatkákra! Tulajdonképpen a kolbászon kívül semmi extra nem kell hozzá.

Hozzávalók

kolbász

½ kiló liszt (egészségtudatosak használjanak 2/5 arányban teljesőrlésű lisztet)

1 szárazélesztő a belvárosi orvos patikájából

1 tk cukor

1 tk só

3 ek étolaj

10 deka reszelt sajt

margarin a sütőlap kikenéséhez

Egy mély tálba 2 és fél deci meleg (de nem forró) vizet teszünk, hozzákeverünk a mixer dagasztókarjával 1 tk cukrot, az élesztőt, belekeverjük a 3 ek. étolajat, majd a lisztet és a sót. Addig dagasztjuk, amíg a tészta összeáll és elválik az edény falától (kb. 5 perc). Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz. Ez tehát egy kenyértészta.

Letakarva ¾ órán át meleg helyen pihentetjük.

Amikor szépen megkelt, akkor lisztezett deszkán kinyújtjuk, kolbászkarikákat fektetünk rájuk, majd kb. 5x5 centis négyzetekre vágjuk. A kolbászkarikás tésztadarabokból, mint ahogy a szilvásgombócot is szokás, csinos kis gombóckákat formálunk. Ha sietős a dolgunk, a nyújtás részt kihagyjuk, egyszerűen csak csippentünk a tésztából, és belegöngyöljük a kolbászdarabkákat.

A gombócokat kivajazott/margarinozott tepsibe vagy jénaiba ültetjük, kis távolságokra egymástól. A széleit megkenjük egy kis olvasztott vajjal/margarinnal. Süléskor a gombócok szépen össze fognak érni.

A tetejükre reszelt sajtot szórunk, és 175 fokon körülbelül fél óra alatt – a sajt pirulásáig megsütjük őket.

Az enyémek éppen kisültek, már csorog is a nyálam, hogy mikor haraphatok bele.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Szóval a karácsonyfát együtt díszítettük fel a gyerekekkel. Nagyon élvezték. Annyira, hogy amikor kész lettünk, egymást licitálva ájuldoztak:

- ÓÓÓÓ de szép lett!

- Hát én ezt nem hiszem el!

- Mindjárt el is ájulok!

- Ez nem lehet igaz! Csípj meg!

Hát ez utóbbi meg is történt. Kisfiam a kívánságnak megfelelően megcsípte a kislányomat. Aki naná, hogy sírva fakadt. Én meg naná, hogy vigasztaltam, de nem sokáig bírtam röhögés nélkül. Szerencsére ő sem.

A téli szünet pedig nem téli szünet egy jó kis mozi nélkül. Nem voltam elájulva a kínálattól, a választás végül a Csizmás Kandúrra esett.

- Anyu, magammal hozzam a kutyusomat is? – kérdezi a leánykám kezében az agyonmosott játékkutyust szorongatva.

- Ahogy szeretnéd! – mondom, mert a döntést, hogy „nagylányként“ is játékállatot hoz magával nyílt terepre, neki kell meghoznia.

- Háááát, nem is tudom, hogy kutyusnak jó-e macskás filmre mennie! – osztja meg velem tépelődése igazi indítékát.

- Ó, efelől nyugodtan elhozhatod!

Nagy sóhaj a válasz, és a kutyus is jön velünk. Még jó, hogy neki nem vettünk 3D-s szemüveget, így nem látta kristálytisztán azt a sok macskát, akik a mozivásznon felvonultak.

Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Farsangi fánk

Kicsi fiamnak sikerült egy LEGO-könyvet beszereznem. Nagy kincs az, nagyobb, mint a szorgosan gyűjtögetett LEGO-katalógusok. Tudtam, hogy mit vállalok a könyvvel: ezer kérdést, hogy „ezt is megveszed nekem?”, miközben végignézzük a számtalan képet, addig, amíg már zsong a fejem. Mit is válaszolhatnék erre? „Megvesszük, ha milliomosok leszünk!” Fáradhatatlan rajongóm ezért már eleve így kérdez: „Anyu, megveszed nekem, ha milliomosok leszünk?” Azt persze már megbeszéltük, hogy akkor leszünk milliomosok, ha nyerünk a lottón. Azért egyéb lehetőségek is szóba jönnek a csodás játékok beszerzésére, például a zsebpénz összegyűjtése. Ami valljuk be, egy drága LEGO-készlet estén igencsak hosszadalmas lehet. Kisleányom, aki már tájékozottabb az élet dolgaiban, előállt a pofonegyszerű megoldással:
- Költsük el most a pénzünket, mert ha euró lesz, úgysem tudunk majd vele vásárolni!
Hát mit mondjak, szerintem sem fogunk tudni vásárolni az átváltás után pláne mikroszkopikus mérető összegeinkkel. De azért szólhatna valaki a pénzügyminiszternek is, hogy itt bizony már az aprónépek is arra számítanak, hogy lesz egyszer magyar euró…..


A fánk receptet több recept alapján gyúrtam-dagasztottam a magam ízlése szerintire.* Az enyém pillekönnyű szokott lenni, és abbahagyhatatlan.

Hozzávalók
4 dkg élesztő
2 dl langyos tej
10 dkg cukor
50 dkg liszt
csipetnyi só
1 citrom reszelt héja
2 tojás sárgája
7,5 deka margarin vagy vaj

A tejet meglangyosítjuk. 1 decit az edényben hagyunk, egy decit egy külön tálba öntünk. Az edényben levőhöz hozzámorzsoljuk az élesztőt, egy teáskanál cukorral elkeverjük, letakarjuk, és körülbelül tíz percig várunk, eddigre feljön az edény tetejéig.

Közben megolvasztjuk a margarint (vagy vajat).

Egy mély edénybe kimérünk 50 deka lisztet, a közepére kis mélyedést alakítunk ki. Ebbe öntjük bele az élesztős tejet úgy, hogy közben a lisztből hozzákeverünk annyit, hogy galuska lágyságú tésztát kapjunk. Letakarjuk egy konyharuhával és 10-15 percre félretesszük.

A másik egy deci tejet kikeverjük a tojássárgájákkal, a sóval, a cukorral, a reszelt citromhéjjal.

A robotgép dagasztókarjával átdolgozzuk az élesztős lisztet, ügyesen hozzácsorgatjuk a cukros tojásos levet, majd az olvasztott margarint. Addig dagasztjuk, amíg szép fényes lesz a tészta és elválik az edény falától. Minél tovább dagasztjuk, annál több levegő kerül a tésztába és annál könnyebb lesz.

Konyharuhával letakarva, meleg helyen, körülbelül ¾ óra alatt a kétszeresére kelesztjük.

Atgyúrjuk, enyhén lisztes gyúródeszkán kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A sütésig konyharuhával takarjuk le, és így kelesztjük tovább.

Az olajat közben felforrósítjuk. Közepes lángon, ne legyen túl forró, különben a külseje megég, a belseje nyers marad.

Porcukorral és/vagy lekvárral tálaljuk.

Itt van a farsang, ami a gyereknek öröm, az anyukának munka köhöm öröm. Az iskolában tematikus farsang lesz (éljen a szabadon szárnyaló gyermeki fantázia). Az osztályoknak népviseletbe kell beöltözniük. A mienk Ausztrália lett…

Szerencse, hogy a gyerekeknek nem kell farsangi időszak ahhoz, hogy bárminek is képzelhessék magukat.
Kisfiam simogatja az arcát a tükör előtt, mint ahogyan azt az apjától látta, majd szakértő hangon kijelenti:
- Ma nem borotválkozom.

* Az Officina Nova Édességek c. könyvében található recepet az alap.

A kelttészta nagy kedvencem.

Házi pogácsa

Négyéves a kisfiam

Nem gondoltam, hogy gyerekszülinapi bulival szeretném megünnepelni e jeles eseményt, a nővére is 5 éves korában ünnepelt először a barátaival.

   Viszont fiacskánk még a tavasszal meghívta a kedves, nálánál 3 évvel idősebb szomszéd kislányt a születésnapjára, ami októberben esedékes. Így hát az ovi előtt a tavaszi simogató napsugárban állva megtudtam, hogy akkor születésnapi partit kell szervezzünk (ami egyébként jogos, ha a nővérének jár, neki is, ugyebár). Sőt Intézkedős Ember a nagymamáját is felhívta:

- Nagyi, gyere el a születésnapomra! Nyugodtan jöhetsz, nem epertorta lesz, hanem csokitorta! – mondta a telefonba. Nem mintha Nagyi nem szeretné az epertortát. Ebből azonban azt is megtudtam, hogy csokitortát sütök majd.

   A nővérének elmesélte, hogy sisteregni is fog a tortája, úgy, hogy SSSSSSSSSSSSSSSS. Szóval lesz rajta csillagszóró is, írtam hozzá a képzeletbeli előkészületi listához.

   Hogy összekapcsolós legó tűzoltó lesz az ajándék, az már természetes folyománya volt mindennek, ezt nekem mesélte el egy álmodozós hétvégi reggelen.

  S mint ahogy az egy jó népmeséhez illik, mindez így is lett.

  

Házi pogácsa

A pogácsát a Mama készítette el a jeles napra.

Hozzávalók

1 családi dobozos tejföl (3-4 deci)

1 kocka élesztő (5 deka)

2 tojássárgája

1 kk só

rétesliszt (80 deka)

1 kocka margarin (25 deka)

A tetejére

tojás

só

A hozzávalókat összegyúrjuk egy mély tálban. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. (legjobb este bekeverni a tésztát).

Másnap újra átgyúrjuk, deszkán, körülbelül másfél centisre nyújtjuk. A tetejét egy nagy késsel beirdaljuk, azaz csíkokat húzunk rajta keresztben és hosszában.

Kis pogácsa-szaggatóval 2-3 cm átmérőjű – pogácsákat szaggatunk belőle. A tenyerünk élei között megsodorjuk a szélét, hogy egyenletes legyen és alaposan kivajazott-zsírozott sütőlapra tesszük.

A tetejét megkenjük egy felvert tojással és megszórjuk kis sóval.

175 fokon kb. 20 percig sütjük, amíg a pogácsák aranysárgák nem lesznek.

A nap végén a Boribon születésnapja című opuszt kellett mesélnem.

- Te már nem három éves vagy, mint Boribon! – mondta kisfiamnak örömmel a nővére.

- Tudod mennyi? – kérdeztem én.

- Igen! – válaszolta lelkesen az ünnepelt, ujjacskáin mutatva nagy nehezen a négyet, mert persze a kisujját görbítette be, amit ilyen kis sete-suta kezecskével nehéz még megtenni.

- És az mennyi? – firtattam.

Kisfiam hangosan számolva mutogatta az ujjait:

- EGY, KETTŐ, HÁ, ROM!