Chia, a bűnös mag

Gyerekként imádtam az Alfa magazint. Olyasmi volt ez, mint a National Geografic Kids, csak ebben voltak képregény részletek is. Kivágtam a nekem legjobban tetsző írásokat és képeket, és egy vonalas füzetbe ragasztottam őket, együtt a Donald rágóban található képregényekkel, a dombornyomott matricákkal (Éééértik? Dombornyomott matrica a hetvenes években!) és hát mit is szépítsem, igen, nos, a banánokon található eredetmegjelölő matricákkal (pironkodó szmájli). Talán ez utóbbiakat volt a legnehezebb beszerezni, lévén, hogy a banán akkoriban ritka volt, mint a fehér holló. Érdekes füzet – ezt írtam az elejére, és még ma is megvan. A szüleim elő is fizettek nekem erre a sajtótermékre. Nos, jól tettem, hogy kigyűjtöttem a színes képeket, döbbenetes híreket, mert az Alfa magazin kisvártatva megszűnt. Csakúgy, mint jó pár társa, amire előfizettünk: a Lúdas Matyi, a Verena kötős újság és még sok más.

   Aztán volt, hogy világot látni szerettünk volna. Megvettük a repülőjegyet….és…..megszűnt a légitársaság.

   Írjam, ne írjam? Volt egy álomutazós tervem is. Igen, a Közel-Kelet lett volna a cél.

   És most itt a chia.

   Eddigelé nem sokat törődtem a chiával. De aztán az úgy volt, hogy beültem egy tejivóba a barátnőmmel. Répatortát vettem, mert ezúttal sokkal szerencsésebb voltam, mint Nyuszika, és a jépatojta még nem szűnt meg. Akkor jött egy nyugdíjas dzsigoló, az a fajta, aki mindig is értette a dürgést, és odaszólt a süteményes pultban álló lánynak:

-          Szívem, van chiapuding?

-          Mindjárt hozok hátulról – szólt a válasz a bennfentes beavatottnak.

   Ejha, chia puding! Gyúlt ki agyamban a piros fény. Ez valami extra dolog lehet. Na, majd legközelebb. És legközelebb, amikor arra jártam, mert a szomszédos postán régi szenvedélyemnek hódolva hó elején vásároltam egy sor sárga és fehér papírfecnit nagyon sok pénzért, éreztem, hogy ez az a pillanat. Le kell öblíteni a keserű élményt valami édessel. És akkor megismerkedtünk. Mit is mondjak, isteni volt. Gyorsan el is olvastam a chiáról, hogy milyen értékes alapanyag. Mert igaz ugyan, hogy régebben állateledelnek használták, de aztán rájöttek, hogy van benne egy csomó omega 3, ami most fontos, és így azok is hozzájutnak ehhez az értékes alapanyaghoz, akik allergiásak a halfélékre. Aztán van még benne alfa-linolénsav, a szív és érrendszer támogatója, mert emeli a jó koleszterin szint mennyiségét. Ráadásul nagy a rosttartalma, sok vizet képes felvenni, azaz telítettségérzést okoz, fogyókúrában jól használható. És még a szénhidráttartalma sem túl magas. És hogy erre ilyen jól rájöttek, rájöttek arra is, hogy mostantól kezdve a termelési költségei is megnőttek. Más oka nem lehet, hogy ilyen aranyárban adják, mert aligha hiszem, hogy állateledel korában is ennyibe került. Különben a vagyü marha tartási költségei eltörpülnének a chiával etetett jószágoké mellett. Na, mindegy, nyeltem egy nagyot, és vettem, mert érzetem, hogy ennek az új szenvedélyemnek hódolnom kell.

   Nem telt el két nap, és mit olvasok az „újságban” (abban, amelyiket nem szüntettek – még – meg)? Ugye kitalálták? A chia mag rosttartalma annyira magas, hogy az esetleges emésztési problémák miatt szakemberek nem ajánlanak többet fogyasztani napi 15 grammnál (á, el sem merem képzelni, mi lehetett az állatoknál, akik nem ebben a mennyiségben ehették). Csak előrecsomagolt formában, vagy bizonyos ételek összetevőjeként értékesíthető. „Kizárólag pékárukba, reggeli gabonapelyhekbe, valamint gyümölcs-, csonthéjas és magkeverékekbe legfeljebb 10 %-nyi mennyiségben, továbbá a magot törve vagy őrölve gyümölcslevekhez és gyümölcsital-keverékekhez legfeljebb 15 g/450 ml mennyiségben adagolva adható. Vagyis nem árusítható „chia puding”, „chia joghurt”, sem más hasonló dolog.”̽ 

   Puff neki.
   Ciao chia?

   Kicsit már félek magamtól. Vajon mi szűnjön meg legközelebb?

Chiapuding

Azért én még otthon csinálhatok, csináltam is. Ez ám a magyar virtus! És ebbe sem kell több 15 grammnál adagonként.

Szénhidrátcsökkentett változatban készítettem el. Ha elhagyjuk a joghurtot, vegán. Ha nem akarunk sztéviát használni, elhagyhatjuk, vagy tehetünk bele cukrot. A tetejére nyírfacukorral készített eperlekvárt tettem. Természetesen cukros is jó.

Hozzávalók 4 adaghoz

4 ek. chiamag

2 deci kókusztej

1 ek. sztévia (elmaradhat)

2 ek. görögjoghurt (elmaradhat)

eperlekvár

1. A chiamagokat lábasba tesszük, hozzáöntjük a kókusztejet és a sztéviát.

2. Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik, gyakran megkeverjük. Ez körülbelöl 3-4 percet jelent.

3. Ha kihűlt, belekeverünk 2 evőkanál joghurtot, ha szeretnénk.

4. Eperlekvárt teszünk a tetejére.

Na jó, a chia tényleg inkább állateledelnek néz ki 

Tojásmentes.

Tejfehérjementes. (joghurt nélkül).

Vegán. (joghurt nélkül)

Nos, legalább annyira hülyén néztem, amikor a veszélyes chiamagról olvastam, mint kisfiam, amikor meglátta a tévé képernyőjén, hogy kik a focimeccs egymás ellen játszó csapatai:

- Eger-USA????

A megfejtésért görgessen lejjebb!

(GER-USA)

Idézet forrása: Index

Fociskártya a köbön

- Na, ne ijesztgessen! – ezt mondtam a kutya-macska boltosnak, aki mellékfoglalkozásként újságot és fociskártyát is árul, amikor elmesélte, hogy a 25 éves fiaival is járt ki bolhapiacra cserélgetni a kártyákat. Arra már én is rájöttem, hogy a jövő szezonban új album lesz esedékes. A kisfiamnak viszont hiába magyarázom, hogy biztos lehet benne, hogy a kártyákat a gyártók úgy adagolják, hogy egyes focisták csak a szezon vége felé kerülnek majd forgalomba. Ő ezt nem és nem akarja megérteni, legjobban 100 csomag fociskártyát szeretett volna Karácsonyra. Ha annyit nem is, azért Mikulás és Jézuska is hozott jó párat. Ezenkívül pedig marad a cserélgetés. Meg az azzal járó bonyodalmak.

- Anyu, Te mit csinálnál a helyemben? Norbi vissza akarja kapni azt a kártyáját, amit tegnap cserélt el velem, és azt mondta, hogy megver, ha nem adom vissza!

Nemcsak engem, az apját is megkérdezte. Egymástól függetlenül szinte szóról szóra ugyanazt mondtuk:

-        Add vissza a kártyát és mondd meg neki, hogy többet nem cserélsz vele, mert nem becsületes üzletember.

-        Nem, nem adom vissza!

-        Jól van kisfiam. Ez a te döntésed, és neked is kell viselned a következményeket.

Másnap a munkahelyi ebédlőben is elmeséltem a beszélgetésünket. Láttam, ahogy az életet nálunknál praktikusabb oldaláról szemlélők csóválják a fejüket ezt a szofisztikált bölcsész-választ hallva, és helyeslően bólogatnak a kisfiúnk álláspontjára. Egyes sportolók még azt is megüzenték neki, hogy alulról kell lebontani az embert.

-        Na, mi volt Norbival? - kérdeztük a kisiskolást a napközis foglalkozás végén, némi megkönnyebbüléssel eltelve, mivel láthatólag haja szála sem volt meggörbülve.

-        Semmi. Odajött hozzám, megkérdezte, hogy elhoztam-e a kártyát, én meg mondtam, hogy nem! És ezután elment.

Azt hiszem érdekérvényesítő-tanfolyamra a kisfiunkhoz kell beiratkoznunk.

Sütőtökkrémleves tökmagolajjal, snidlinggel

A sütőtökkel úgy jártam, hogy régebben nem szerettem, ám fognélküli, enni tanuló gyermekeim szájába olyan sebesen kellett bekanalaznom, hogy magam is megkóstoltam, mi lehet ebben olyan jó. Egész megkedveltem. A gyerekeim azóta tudnak rágni, a sütőtökből kiszerettek, én viszont benne ragadtam. Ha látok egy szép darabot a boltban, nem tudom ott hagyni. Leves formájában pedig mégis csak a család asztalára tehetem.

Hozzávalók

Egy kiló sütőtök

2 kisebb-közepes szétfővő krumpli

10 borókabogyó

2 ek vaj

1 l kockaleves (bio leveskockából)

Só

Frissen őrölt bors

1 ek alma- vagy borecet

Levesbetétnek

2 ek tökmag

1 ek apróra vágott snidling

4 ek tökmagolaj

3-4 ek olívaolaj

Pirított kenyérkocka

A tököt és s krumplikat megtisztítjuk, felkockázzuk. A borókát apróra zúzzuk. Mivel nincs mozsaram, egy húsklopfolóval jó párat ráütöttem a vágódeszkán.

A vajban röviden átpároljuk a tököt, a krumplit és a borókát, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk és közepes lángon kb. 15 perc alatt puhára főzzük.

Botmixerrel összepépesítjük a levest, hozzákeverjük az ecetet.

A kenyereket felkockázzuk. Egy tepsibe alufóliát teszünk, ezen eloszlatjuk a kenyérkockákat, óvatosan meglocsoljuk olívaolajjal. Alsó és felső lángon addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz.

A tökmagolajat. a snidlinget és a kenyérkockákat a tányérban adjuk a leveshez.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

A focisalbum természetesen Nagyiékhoz is velünk utazott Karácsonykor. Nagynénje is belelapozott.

- Ó. Most már értem ezt a fociskártya-dolgot! – mondta, miután megcsodálta benne az idei szezonban játszó sok csinos sportolót.

Az imám elájult – Imam bayildi

Klasszikus török étel. Kicsit magyaros beütéssel, mivel egy lecsószerű képződményt kell tölteni a padlizsánba. Azaz a spárgalecsó után mondhatni itt a padlizsánlecsó receptje.
Volt szerencsém hosszabb időt eltölteni Törökországban, ott kifejezetten kedveltük azokat az ételeket, amik a magyar konyhára emlékeztetnek. Itt pedig kifejezetten kedveljük azokat az ételeket, amik a török konyhára emlékeztetnek. Tehát van egy legkisebb közös többszörös a két nemzet ételei között. És ez alkalmat ad arra is, hogy a zöldséget nem igen kedvelő, zöldségesbe a padlizsánról, cukkiniről adott részletes fajtaismertetéssel és gyomorgörccsel felvértezve elinduló társunkat (aki persze kifejlesztette már azt a túlélő taktikát, hogy felteszi a zöldségesnek a keresztkérdést, miszerint „fehér káposzta van?”, és kis szerencsével ezt nem a fehér káposzta hegy előtt teszi), tehát hogy beetessük a társunkat vele, azaz rákapassuk, hozzászoktassuk a zöldfélékhez. Amit maga se hitt volna. És még a húsfélét sem hiányolja belőle, bár kompenzálásként megkapta a sörikéjét hozzá.
Ez ugyan nem tipikusan török ital, de azért ott is kapható, olyannyira, hogy a család kedvence a leghíresebb fajtájáról nyerte el a nevét. És ráadásul nagyon egyszerűen lehet törökül rendelni, a különösebb nyelvérzékkel nem megáldott, idegen nyelveken megszólalni nem merő honfitársaink is örömmel rikkantják, ha kell, ha nem: BIR BIRA (egy sört).


Hozzávalók
1 nagyobb, vagy két kisebb padlizsán (60 deka= 162 Kcal)
3 paradicsom (30 deka= 69 Kcal)
2 fej vöröshagyma (20 deka = 80 Kcal)
1 kaliforniai paprika (10 deka= 55 Kcal)
1 csokor petrezselyem
4 evőkanál olívaolaj (360 Kcal)
2-3 gerezd fokhagyma
só
bors


A padlizsánok magos részét karalábévájóval kiszedjük. Csak rozsdamentes eszközöket használjunk a padlizsánhoz, különben megfeketedik. Megsózzuk, 20 percre pihenni félretesszük.

Közben elkészítjük a tölteléket. Gyakorlatilag egy lecsót. Az olívaolajon megdínszteljük a csíkokra vágott hagymát (nem kell apróra vágni), megfuttatjuk rajta a zúzott fokhagymát, hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, paprikát, a felaprított petrezselymet. A törökök nem vágják túl apróra. Vártam is, hogy mi lesz, amikor a tematikus csatornán Jennyfer az Amerikába szakadt török lány azt mondja: és most nagyon apróra vágjuk a petrezselymet…hát khmmmm, nos nem lett apró. Sózzuk, borsozzuk, addig rotyogtatjuk, amíg a levét elfővi.

A padlizsánról lemossuk a sót, papírtörlővel megtöröljük, tűzálló tálba tesszük. Belehalmozzuk a lecsót, ha marad a töltelékből, köré is teszünk.

Egy fél pohár vizet öntünk még a tálba és 175 fokon kb. 40 perc alatt megsütjük, amíg a padlizsán vajpuha nem lesz.


Pide, azaz török lepénykenyér, vagy bulgur dukál hozzá. Vagy mindkettő.
A pide, az kenyérlángos (receptjét lsd. a Töki pompos leírásánál, kerekre nyújtva. Kicsit beirdalom a tetejét és megszórom feketeköménnyel.
A bulgurt úgy főzzük, mint a rizst (leírása a bulgursalátánál)

Persze rizst is lehet köretként főzni.


Tálaláskor a pidét háromszögekre vágtam. Az étel mellé feltétlen adjunk natúr joghurtot. A török joghurt sűrűbb, mint a magyar, az egészségesnek kikiáltott joghurtunk hasonlít hozzá.


Amikor megettem, úgy éreztem, ezt a nyár minden napján meg tudnám tenni.

Az egész étel kalóriatartalma 726 Kcal, köret nélkül. Tehát akár a felét is nyugodt szívvel belapátolhatjuk egy kis joghurt és 10 deka bulgur (172 Kcal) társaságában, alig túlhaladva az 500 kalóriát. Nagyon jó lehet lakni vele.

Kisleányom zongorázni tanul, gyakorol is szépen. Gyakorlás után kimentünk a kertbe, ahova felhallatszottak a falubeli rendezvény hangjai.
- Hallod, hogy zenélnek, lent a faluban?
- Igen – mondja ő. – De hogy-hogy felhallatszik? – kérdezi.
- A szél felhozza a hangot. – mondom én nem túl tudományosan. Fizikából mindig hülye voltam, enyhén szólva is.
- Anyu! Hát akkor lehet, hogy ez még az én zongorázásom hangja! – kiáltja vidáman. (Hogy milyen lesz a gyerek fizikából???)

Vegetáriánus tatárbifsztek

Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók

fél kiló paradicsom

két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó
só
2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.

Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.

Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.

A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!

Ami a babzsákból kimaradt, avagy Provancei babkrém

Ha már a logikai bukfenceknél tartunk. Fogalmam sincs, hogy Provance-ban esznek-e ilyen babpürét. Sőt biztos, hogy nem, hiszen én találtam ki, amikor nézegettem, hogy mi is legyen a lányom babzsákjának készítésekor megmaradt babbal. (Hiába, a nagyapám sváb volt, hogy egy kicsit keverjük a kultúrákat.) Akkor mitől provancei? A fűszerezéstől, az olívaolajtól, a lila hagymától, melynek színe a provancei levendulamezőket idézi és attól, hogy olyan rusztikus étel, amilyen rusztikus Provance…legalább is, amilyennek képzelem az ott eltöltött pár nap emlékei nyomán.

Hozzávalók:
20 dkg gyöngybab (fehér)
4-5 kanál olívaolaj
egy kis csokor petrezselyem
4-5 gerezd fokhagyma
1 fej lilahagyma
provancei fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)
só
babérlevél

A babot előző nap beáztatjuk, majd sós, egy gerezd fokhagymával és két babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük. Ha megfőtt, a levét egy külön tálba öntjük. A babot egy magasfalú edényben a botturmixszal pürésítjük, hozzá-hozzá öntve a főzőlevéből, illetve az olívaolajból, mert különben nagyon száraz és nem lesz püré állagú. Nem baj, ha nem teljesen krémesítjük és pár babdarab megmarad benne. Ha kész, hozzákeverjük az apróra vágott lila hagymát, a petrezselymet, a provancei fűszerkeveréket, 4-5 gerezd fokhagymát. Ha szükséges utánasózunk. Hűtőbe tesszük pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Pirítósra kenve fogyasztjuk.

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

És még egy kis bukfencezés a logika világában. Azt mondja a kisfiam:
- Nem tudok énekelni, fáj az ujjam!