2018. február 24., szombat

Török/Görög fánk, avagy lokma

Nem az iskolának


Témanap. Ilyenkor szokták bemutatni gipsz, ecet, piros tempera és még ki tudja, minek a segítségével, hogy hogyan működnek a vulkánok. Prezentálni, hogyan kel ki a kiscsibe a tojásból, behozni az iskolába a kis kedvenc tengerimalacot, akinek rémálommá fajul a napja a sok szerető simogató kéztől. Láttam én már gyufaskatulya aljába becelluxozott neonhalat is. Gondoltam ki ausztrál népviseletet, mert az osztály Ausztráliát húzta. (Rövid tanakodás után a fűszoknyát elvetettük és a marhapásztorlány-vonalat helyeztük előtérbe). Remek ötlet, körbejárni egy témát minden oldalról. Tulajdonképpen nem csak egy-egy napon kéne így működnie a tanításnak. Igaz, a természettudományos témák mintha kissé felülreprezentáltak lennének.
Nos, ezen most változtatott a budai gimnázium. Nem pontosan tudom, mi lehetett a vezérelv, de talán az, hogy a gyerekek ismerkedjenek meg a valósággal. Azzal, ami körülveszi őket, de nem tudnak róla igazán semmit. Utazás az ismeretlenbe, ami az iskola kapujánál kezdődik. Volt dramatizált előadás a hajléktalanok életéről, „író-olvasó”-találkozóval a hajléktalan nénivel, akinek a sorsa kibontakozott a színpadon. Beregisztrálták őket életmentő-tanfolyamra. És volt társasjáték is a társadalmi viszonyokról. A gimnazisták családokat képeztek. Attól függően, hogy hány fős csapatokkal játszottak, alakultak egy-, két- vagy többgyermekes családokká. Ennek megfelelően kapták a segélyt, a gyermekek utáni ellátást, és ehhez mérten alakultak a költségeik is. A cél: túlélni a hónapot. Ismerős? Gyermekem csapata nyert, nekik még maradt is a hónap végére 12 ezer forintjuk. A többiek mind mínuszba futottak. Hogyan volt lehetséges ez? Nem a mínuszba futás, arról vannak elképzeléseim, hanem a megtakarítás. Az opciók között szerepelt a feketemunka is, ezért a nyertes csapat csak azt vállalt. Sem adókat, sem járulékokat nem kellett fizetniük. Hát, na.
-          Mi volt ez a játék? Szociopoly? – kérdeztem, miközben hazafelé tartottunk a téli estén az autóval, így a lányom nem láthatta a megnyúlt arcomat.
-          Igen, az! Hogy találtad ki?
Hát hogyan is? „Ha nem tudom a választ, máris pálcáért nyúl, Élet Tanár Úr”. Nem tudom, hogy azt elmondták-e a nyertes csapatnak, hogy mi történik akkor, ha nem csak hónapokra bontva kell gondolkodni, hanem nagyobb távlatokban, évtizedekben, nyugdíjas években. Hogy a biztonságnak munkahelyi biztonságot is kellene jelentenie, munkavédelemmel, munkahelyvédelemmel. Hogy nem csak családi egységeknek kell célba érnie, hanem egy egész társadalomnak, megosztva egymás között a terheket, felelősséget viselve egymásért. Talán nem is a gyerekeknek kellene ezzel a játékkal játszaniuk. Nem csak nekik.
Szociopoly, Szürreality.
Nem az iskolának, az életnek.

Ehhez a poszthoz nem is illene más, csak egy Hóvégi sokadika rovatba illő recept.
És ugyan farsang már elmúlt, de jöjjön egy fánkrecept. Ha nem lakunk vele jól, akkor a nagyböjti előírásoknak is eleget tehetünk vele.

Török/Görög/Perzsa/ókori/egyiptomi fánk

Lokma, lukumadesz. Luqmat al-qadi, vagyis teleszájú bíró névvel illették már a 13. században, Bagdadban. Sőt, nagyon hasonló étel elkészítését dokumentálták az ókori egyiptomiak IV. Ramszesz sírján is.
Nem véletlen, hogy ennyi nép a magáénak tudja, hiszen kevés és természetesen összetartozó hozzávaló kell bele.
Eredetileg fűszeres mézes sziruppal öntik le. A magyar valóságba a fahéjas cukor is beleillik (és a közép-európai ízlésemmel amúgy sem szeretem a túl édes szirupokat). Sőt, cukor sem kell, és akkor szaftos húsok körítése is lehet. Na persze, ha jól gazdálkodtunk Szociopolyban.

Hozzávalók
A tésztához
½ kg liszt
1 cs. szárazélesztő
1 tk cukor
egy csipet só
langyos víz

A kisütéshez
olaj

A szóráshoz
cukor és fahéj

A tésztához valókat összekeverjük. Annyi vizet adjunk hozzá lassan adagolva, hogy folyós, de sűrű tésztát kapjunk. Lényeges, hogy a víz langyos legyen, de ne forró, csak így kel meg a tészta.

Letakarva, meleg helyen 40-60 percig pihentetjük.

Felmelegítjük az olajat, és vízbe mártott két evőkanállal beleszaggatjuk a tésztát. Az egyik segít a tésztának lekerülni a másikról. (Lusta Kevés idővel rendelkező háziasszonyok – mint én is – használjanak egy kanalat, lesz, ami lesz alapon). Az olaj bő legyen, hogy szépen úszkáljanak benne a fánkocskák és ne túl forró, nehogy úgy járjunk, hogy a közepe még nyers, de a széle már szénné sült.

Ha szép sárgák a fánkocskák, megfordítjuk és a másik felüket is átsütjük.

Szalvétát terítünk egy tálba, erre fektetjük a kisült fánkokat.

Még melegen megszórjuk fahéjas porcukorral.

Aki mégis sziruppal öntené nyakon, főzzön össze kb. 3 és fél deci vizet 20 dkg cukorral, egy evőkanál mézzel, fűszerezze fahéjjal, citromlével, és öntse le ezzel a sziruppal a fánkocskákat.


Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

A családfőt egy ideje üldözi egy befektetési tanácsadó egy nagyon jó ajánlattal. A családi szociopoly most úgy hozza, hogy egyelőre nem szeretnénk ezt, nem így, nem itt. A befektetési tanácsadó nem az a fajta, aki ezt meg szokta érteni, így hát már a telefon kijelzőjén megjelenő szám láttán „jaj, már megint!” kiáltást hallat a hívott fél. Kisfiam a rapid és hatékony megoldások híve, gyorsan elő is áll a javaslattal:
- Mondd ezt: én azt szeretném, ha a rokonaim tényleg szomorúak lennének, amikor meghalok!
Bár gyermekem ugyan egyelőre nem az életnek, hanem az iskolának tanul, azt hiszem, nem kell féltenem.

Nem ismertem ezt a játékot korábban, a nevére csak ráhibáztam. Akit közelebbről is érdekel, pontos neve: Szociopoly. Gazdálkodj,ahogy tudsz. A játékhoz kézikönyv is tartozik, amelyben bemutatják „azokat az adatokat, tudományos eredményeket, jogszabályokat vagy hétköznapi tapasztalatokat, amik segíthetnek megérteni, miért is fordul egy család az uzsoráshoz, milyen feltételekkel kaphat valaki közmunkát, miért kényszerül falopásra, hogy mennyi napszámért lehet ma feketemunkát vállalni, mennyi élelmiszert lehet ennyi pénzből megvásárolni.”









Nincsenek megjegyzések: