Kedves barátainktól egyenesen Athénból kaptunk egy üveg narancslekvárt azzal a kéréssel, hogy valamilyen ételhez használjam fel. És bár szorgalmas pontgyűjtésünk következtében szert tettünk egy kiváló kenyérpirítóra és a narancslekvár különösen jól tud esni egy bögre tejeskávéval egy hűvös-jeges téli reggelen, eleget tettem a kérésnek. Kisfiammal „szalmák” voltunk péntek délután, a család többi tagjának farsangi jelenése volt, kinek nyúl, kinek konferanszié szerepkörben. Így hát mi kettesben kedvenc szenvedélyeinknek hódoltunk: sütöttünk egy jó kis sütit, és ha arra érdemes szám következett a rádióban (úgy mint Tankcsapda, Guns ’n’ Roses és társai), akkor a hangerőt meglehetős feltekerve léggitároztunk egy jót.
A sütemény többcélú felhasználása lehetséges: először is sokáig eláll és bőséges adag lesz belőle, így alkalmas arra, hogy uzsonna(kiegészítő) legyen az adalékanyagokkal teletömött kekszek helyett. Ugyanezen tulajdonságai miatt arra is jó, hogyha olyan farsangi buliba megyünk, ahol nem ügyelnek szigorúan a HAPPCI eu-s előírásokra, és szabad vinni házisüteményt, akkor előre elkészítve egy csinos dobozba éppen ezt a süteményt rendezzük. Ha pedig szerelmünknek szeretnénk kedveskedni Bálint-nap alkalmából, akkor csakis szívalakúra szaggassuk a tésztát és sütés előtt szórjuk meg durvára darált-tört dióbéllel.
Hozzávalók
40 deka liszt
fél cs. sütőpor
20 deka cukor
35 deka vaj vagy margarin
3 tojás sárgája
fél citrom leve
1-2 evőkanál tejföl
A hozzávalókat összegyúrjuk a robotgép dagasztókarjának segítségével a következő sorrendben: margarin, cukor, tojássárgáják, citromlé, liszt, sütőpor és a végén a tejföl. Ha úgy látnánk, hogy egy kanál tejföltől még nem gyúrható eléggé, akkor tegyünk bele még egyet (és még egyet).
Erősen liszetzett deszkára borítjuk a süteményt, kézzel is átgyúrjuk, majd 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. Tetszőleges formákkal kiszúrjuk a tésztát. Arra figyeljünk, hogy ha több mintával dolgozunk, a mintákat párosan szúrjuk ki. Különben a nyúl és a medve, a harang és a violinkulcs, valamint a hintaló és a kisrigó fognak csűrdöngölőst járni egymással a farsangi buliban.
A süteményeket sütőpapírral kibélelt sütőlapokra helyezzük egymástól némi távolságra, mert a sütőpor miatt a formák sülés közben megdagadnak (3 sütőlap fog megtelni).
Amíg rokkerpalántánk a Tappancsmeséket nézi, a linzereket 175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.
Még melegen tányérra szedjük őket. Ilyenkor még puhák, a kihűlés közben keményednek meg. Ha kihűltek, megkenjük lekvárral és összeragasztjuk őket. Vaníliás porcukorral meghinthetjük a tetejüket.
Csak másnap lesznek jók, amikor a tészta már magába szívta a lekvárt.
Kicsit „szorongva” vártam a farsangot, mert idén újra jelmezt varrtam. Szerencsére nem minden évben kell új darabbal előrukkolnom (vagyis dehogyis nem, csak nem minden évben ugyanannak a gyermekemnek), mert annyira beleszeretnek a jelmezekbe, hogy 2 év szokott lenni a lejárati idejük. Amiért szorongtam, az az volt, hogy eddig abban az évben, amikor megvarrtam kislányom számára a jelmezt, kivétel nélkül beteg lett, és a vörösre sírt szemek csak akkor váltak mosolygósra, amikor kiderült, hogy a gyógyulás után Nyuszi barátait, rokonait és üzletfeleit meginvitáljuk egy kedves jelmezbálba, a Nyúlodúba (ezzel indítva jelmezkészítési lavinát a mit sem sejtő rokonok, barátok és üzletfelek számára). Szerencsére idén a (lámpa)lázas farsangvárás elmaradt és Nyúl teljes pompájában vonulhatott fel a farsangi mulatságon. A jelmezpróbán a sminkelést is kipróbáltuk, sőt a diszkóra már sikerült szakszerűen eltávolítani a nyúlbajszokat is.
Pedig ebből fakadhat ám gond. Hajjajj. Történt ugyanis, még az ántivilágban, hogy a Húgommal szépen kifestettük magunkat otthon, rúzs és szemceruza segítségével, a motívumokra már nem nagyon emlékszem, szerintem felnőtt nőnek akartuk magunkat látni. Az unokatestvérünk is velünk játszott és megtetszett neki az ötlet. Csak hát a részleteket nem figyelte meg alaposan, és ebből lett a baj. Mert amikor jó 20 perc múlva előkerült a fürdőszoba mélyéről, a bajusz mellett gyönyörű virág- és nonfiguratív motívumok borították a művészi érzékkel meglehetősen megáldott kislány arcát. Akárcsak a maori őslakosok tetoválásai. A kutya azonban mindig a részletekben (vagy az apróbetűs részben) van elásva. Ő ugyanis nem szemceruzával dolgozott. Hanem fekete filccel. A két anyuka napjának további része azzal telt, hogy megpróbálják leszedni a kisleány arcáról a díszítést. Mivel ez ugye nem mostanában esett meg, természetesen nem olyan filctollról volt szó, amit el lehet szopogatni, vagy a ruhából ki lehet mosni. Dehogy is. Ebben még volt anyag. Így aztán szintén az egykori körülményekből adódóan, nevezetesen, hogy akkoriban még nem képezte autó a legtöbb magyar család tulajdonát (igaz, svájci frankos hitelük se volt hozzá), kénytelenek voltak érdeklődő tekintetek kereszttüzében megtenni a kétórás Dél-Pest - Észak-Buda távolságot. (Hogy másnap az iskolában mi történt, azt már jótékony balladai homály fedi).
