Vaníliáskiflis barátainkat idén is vendégül láttuk karácsonykor. Most is fejtörést okozott, hogy mivel is kínáljuk őket. Kétlábút ők nem esznek, viszont ínyencek, ugyanakkor a karácsonyi dínom-dánom közepette olyasmit szerettem volna, amit nagy valószívűséggel nem ettek.
Így került sor a nagymamám receptjére, arra az ételre, ami egyből eszembe jutott, amikor gyerekkoromban anyukám azt kérdezte:
- Mit főzzek neked a születésnapodra?
- Eszterházy rostélyost!
Hozzávalók
rostélyos (vagy hátszín, az is elég szaftos)
sárgarépa, jó sok
fehérrépa, nem kevés
kakukkfű
egész bors
étolaj
só
A rostélyos szeleteket olajon gyorsan átsütjük mindkét oldalukon.
Felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, megsózzuk, fűszerezzül kakukkfűvel, kevés egész borssal, félpuhára főzzük.
Sárgarépát és fehér répát jó sokat megtisztítunk, és hosszanti irányban felvágjuk, 2 vagy 4, vagy több részre, attól függ, milyen vastag a répa. Amikor félig puha a hús, akkor hozzáadjuk a répákat. Puhára főzzük.
Végül betesszük a sütőbe, és "zsírjára" sütjük. Hogy szaftos legyen, de ne vizes.
Két szem kockacukor vagy egy kiskanál szódabikarbóna meggyorsítja a hús puhulását.
Hagymás krumplit tálaltam mellé.
Előételnek paprikába töltött, illetve dióba forgatott fűszeres kecskekrémsajtot kínáltunk pirítóssal, melyhez egy üveg villányi rozét bontottunk, a rostélyos mellé pedig a kedvencünket, villányi cabernet sauvignont.
Desszertnek kitettem a szokásos karácsonyi aprósüteményeimet (moszkauer, vaníliás kifli, mogyorós puszedli), mintegy látványelemként, vendégeink nem édesszájúak. A dekorációt azonban rendeltetésszerűen használtuk fel, mind egy szálig elfogyott.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
A receptet emlékidézésnek írtam most le, nem illik az évnek ezen szakához, hiszen böjt ideje van. Szürkeség van, köd van, olvadás van. Ez az időszak bizony kedvez a betegségeknek. Kisfiunk panaszolja is:
- Sok gyerek beteg az oviban, van akinek hasmenése van, van akinek a torka fáj, van akinek agyvérzése van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése