Húsgombócleves

A vendéglőben a környező asztaloknál ülők szemei is mind rám szegeződtek, az asztalunknál csend lett. Onnan jöttem rá, hogy hülyeséget beszélek. Mivel gondolatban már azzal foglalkoztam, hogy kanalazom a gőzölgő húsgombóclevest. Úgy képzeltem, hogy sok, nagyon sok cérnametéltet is kapok hozzá. Visszatekertem a jelenetet addig, hogy „és önnek mit hozhatok?” „Cérnametéltet!’ – mondtam én.

Megnyugtattak, hogy lesz benne.

Húsgombócleves

Kisfiam szerint az ebédben van hús. A leves pedig húsleves. Nos, ezzel a levessel mindkét elvárásnak eleget teszek.

Klasszikus recept, minden évszakra. Gyorsan elkészül. Öt literes lábosban szoktam főzni.

Hozzávalók

Minél több féle leveszöldség

Egy fej vöröshagyma

Egy cső zöldpaprika

Egy csokor petrezselyem

10-15 fekete borsszem

Só

2.3 sáfrány-szál, ha van otthon

A húsgombócokhoz

40-50 deka darált hús

2 gerezd fokhagyma préselve

6 ek zsemlemorzsa

1 tojás

Majoranna

Só

Bors

Cérnametélt (mert szerintem a levesben a tészta: cérnametélt)

A leveszöldségeket megpucoljuk, az általunk kedvelt méretre vágjuk. A zöldpaprikát egészben hagyjuk. Mindig teszek a húslevesbe, mint ahogy a felső, szennyezett héjától megfosztott, egész vöröshagymát is. A téli időszakban a friss zöldség mellett mélyhűtött zöldségkeverékből is szoktam beletenni a levesbe (pl. ceruzabab, kukorica, karfiol, brokkoli), hogy minél változatosabb legyen.

A sóval, a szemes borssal és a zöldpaprikával feltesszük főni.

Közben összekeverjük a húsgombócokat a hozzávalókból, és diónyi gombócokat formálunk belőle. Ha a zöldségek már majdnem megpuhultak, beletesszük a húsgombócokat és még fél óráig főzzük a levest. Ha kész, frissen aprított petrezselyemmel megszórjuk. A petrezselyemnek nagy a C-vitamin tartalma, ezért annak megkímélése miatt jobb, ha ezzel már nem főzzük tovább.

Közben elkészítjük a cérnametéltet is, a levesből vett lével.

Tejfehérjementes.

-          Anyukám ez a husi olyan puha. Jaj, nagyon finomat főztél, én nagyon szeretem ezt! Olyan jó, hogy ezt főzted! Talán még a medvetalpnál is finomabb!̽

̽(aki olvasta a Winnetou-t, annak bizonyára nem meglepő, hogy a világ legfinomabb étele a medvetalp!) 

Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Horvátországban jártunk, életünkben először. Pag szigetén voltunk, Pag városában, a nem túl szofisztikált nevű Pag apartmanban. Tehát Pago Pagón. Különleges táj, néhol tökéletesen kopár, egyes helyeken egy kis száraz fű aszalódik, és vannak helyek, ahol olajligetek, minifenyők váltják egymást. Ilyen volt az a tengerpart is, amit kinéztünk magunknak. Keveredve a tenger sós illatával igazi aromaterápiát jelentett. Kisfiam a zsebpénzéből búvárfelszerelést vett, amelyet vízálló óra (szintén zsebpénzből), dizájnos süncipő (az ő méretében csak a legjobb minőséget árulták, hiába az élethez kellegy kis szerencse), valamit a saját maga által, gumikarikákból, megfelelő tengerkék színkombinációban fűzött karkötők egészítettek ki. Csemetém addig kedveskedett, amíg hajlandó voltam a felszerelést felvenni és lenézni, hogy mi van a vízfelszín alatt – jobban szeretem azt képzelni, hogy csak én, de hát persze nem. Miután azt a rossz érzést is leküzdöttem, hogy én vagyok Darth Vader, legalább is, a lélegzésem a pipán keresztül úgy hangzott, kiderült, hogy egy másik világ, maga Narnia.

   A sziget legjobb hasznosításának – természetesen a turizmus mellett - a filmforgatást ítéltük, sokféle háttérként szolgálhat e táj. Winnetous, második világháborús partizános filmeket forgattak is szép számban a hajdani Jugoszláviában. A szürreális kopár dombok és a tenger kontrasztja alkalmassá tennék a szigetet a Csillagok háborúja egyes jeleneteinek (vö. Darth Vader) vagy más sci-fi és tengeri filmek (Narnia) forgatására is. Csak meg ne hallják ezt a filmesek, oda lenne a nyugalom, ami most még jellemzi a szigetet!

A helyiek is kieszeltek valamit. Bármilyen hihetetlen, de ezen a száraz füvön megél a juh, ami maga is olyan szürke színű, mint a sziklás talaj, amelynek köveiből épített kerítésekkel a sziget népe (amely, mint megállapítottam a kerítés népe is, még a tengerbe is elkerített részeket építenek maguknak sziklakövekből, hogy abban sütkérezzenek) jól elválasztott részekre osztja a tulajdonképpeni semmit. Látszólag semmit. Mert ebből a száraz szürkeségből juhtej terem, amiből kiváló, kemény sajtot készítenek, felhasználva hozzá a sót, amely a sziget gazdaságának évszázadok óta adja az alapját.

Szép darabot vettünk belőle, vörösbor mellé eszegettük esténként. És a klasszikus hármas, a sajtos-sonkás-paradicsomos részeként a tészta tetejére szórtuk. Azt hittem, marad belőle másnapra is. Tévedtem.

Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Hozzávalók

Kemény juhsajt

Füstölt, serrano-jellegű sonka (én fekete-erdeit vettem, csak hogy összekeverjem Keletet és Nyugatot, Északot és Délt a tányéromon)

Egy-két marok miniparadicsom

1 fej lilahagyma

2-3 gerezd fokhagyma

Oregánó

Bazsalikom

Olívaolaj

Spagetti tészta

 

A vizet feltesszük főni a tésztának.

Közben elkészítjük a tésztaszószt, egy akkora edényben, hogy majd a tészta is beleférjen.

Ehhez olívaolajon hagymát dinsztelünk. Átpirítjuk a sonkát, majd megfuttatjuk a serpenyőben  a fokhagymát is, vigyázva, hogy ne égjen oda. Rátesszük a paradicsomokat. Az egyiket kinyithatjuk, hogy a leve elég nedvességet szolgáltasson addig is, amíg a többiek levet eresztenek (így nem ég oda a többi hozzávaló). Fűszerezzük, lehetőleg friss fűszerekkel. A sóval óvatosan bánjunk, hiszen a sonka eleve sós (én már nem szoktam utána sózni).

Ha átpárolódott a paradicsom, készen is vagyunk a szósszal.

A közben elkészült tésztát rámerjük a szószra és átforgatjuk benne.

A sajtot zöldséghámozóval vékony pelyhekre vágjuk, a tányéron meghintjük vele a tésztát.

Tojásmentes.

Az idegen ország, idegen nyelv, más kultúra sok beszélgetés kiindulópontja lett. Édesapa megemlítette, hogy a XVIII. században élt Magyarországon egy ember, az utolsó, aki még tudott kunul. Ez persze megragadta gyermekeim fantáziáját, már csak azért is, mert a kunság jelét, a kunfoltot ők is magukon hordják. Latolgatni kezdtük, hogy a magyar nyelvnek milyen esélyei vannak vajon. Kisfiam úgy értelmezte, hogy nem túl jók, és diadalittasan a levegőbe csapott:

-          Hurrá, mi leszünk az utolsók!

Azaz olyanok, akik egy különleges helyzetet élvezhetnek. Ez az igazi pozitív hozzáállás!

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül

Vászon és terítő 

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:-  Ezt osszák el.A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:- Ezt pedig szorozzák meg.Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Bár tudnám, hogy csinálja (I don't know how she does it)




 A recept alapjául szolgáló ötletet a villamoson hallottam reggel háromnegyed nyolckor anyukatársamtól. Munkába tartottunk mindketten és ezen alkalomból gyakran össze szoktunk futni. Örök rohanás, az egyik helyről túl korán indulunk el, a másikra túl későn érkezünk meg. Délután ugyanez, csak a kiinduló és a célállomás cserélődik fel. Gyerekek tanintézményekben, mi pedig igyekszünk…hova is? Önmegvalósítani? Pénzt keresni? Függetlenséget találni? Nehéz ezt megmagyarázni időnként magunknak is, nem hogy cseperedő gyermekünknek, aki körül a legtöbb gyerek anyukája időben be tudja fizetni az ebédet (8-tól 4-ig), nem kell csak rá várni az Anyák napi ünnepségen, mert lerobbant a villamos (idén másodszor is), becsomagolja a tornacuccot és az ünneplőt (te is meg tudod csinálni, ugye? Ha tegnap este szólsz, egyszerűbb lett volna) és ott van az összes daléneklési-, versmondó-versenyen, balettelőadáson és focimeccsen (amiből gyerekenként is több van, mint ahány fizetett szabadság). Ennek híján elmondják neki mások, hogy gyermeke milyen szépen énekelt, mekkora gólt rúgott és nem hiába lett harmadik a mesemondón.
   Erről a helyzetről, a dolgozó anyukák életéről szól a Bár tudnám, hogy csinálja, szelíd humorral, sok igazsággal. Amerikai körülmények, de nem kell hosszú perceknek eltelniük, hogy az ember lánya a földgolyó átellenes oldalán is magára ismerhessen a főszereplőben. Az éjszakai álmatlan forgolódásban elkövetett feladat-listagyártásban, a hullafáradtan hazaérkezős késő esti iskolai sütemény előteremtésben és abban, hogy az első helyen az ember anyuka, ez nem is kérdés. A szereplőválogatás választása a női nézőkre való tekintettel, sokunk megelégedésére Pierce Brosnan-ra esett. A női főszerepet Sarah Jessica Parker játsza, remekül.

E mint Egyszerű Epertorta E-számok nélkül 


 Ez a torta nagyon gyorsan elkészül, ám annál finomabb. Most eperrel csináltam, de az eredeti példány málnából készült és ugyanígy működik őszibarackkal és sárgadinnyével is. Arra is jó, hogy nyáron született gyermekünk születésnapi tortáját villámgyorsan összeüssük akár egy nyaralóban is. A balatoni nyaralás biztosan utazó résztvevője nálunk a kézimixer (vö. palacsinta), ha – gasztroterroristák most fogják be a fülüket - kész tortalapot veszünk, akkor más felszerelés nem is nagyon kell hozzá.



Hozzávalók 
A piskótakarikához 
3 tojás
3 ek. porcukor
3 ek. liszt
egy csipet fahéj
rum vagy rumaroma (opcionális)


A krémhez 
kb. fél kiló gyümölcs (eper, málna, őszibarack vagy sárgadinnye)
4 deci tejszín
4 ek. porcukor
1 cs. habfixáló

 A hozzávalókból megsütjük a piskótaalapot. A piskótakarikát meglocsoljuk rummal, tetejét kirakjuk gyümölcsdarabokkal.

 Egy jó marék gyümölcsöt villával vagy botmixerrel összetörjük, nem baj, ha maradnak darabos részek.

A tejszínt felverjük a porcukorral és a habfixálóval, majd óvatosan, hogy össze ne törjön a hab, összekeverjük a gyümölcspéppel.



A tortakarikát kibéleljük folpakkal, visszatesszük a piskótakarikára, majd rásimítjuk a krémet.

Hűtőbe tesszük legalább egy órára. Tálaláskor a tortakarikát levesszük, a tetejét gyümölcsdarabokkal díszítjük. (Tortakarika híján jénai tálban is készíthetjük.)



A filmben, a válasz, ha egyáltalán felmerült a kérdés, két igen: igen a családra és igen a munkára. Gyermekeimnek azt szoktam mondani, hogy akkor is dolgoznék, ha megnyerném a lottóötöst, és szeretek feladatokat jól megoldani. És az ő feladatuk is az, hogy megtalálják, mi az, ami őket érdekli. Ez biztosan mély benyomást tett rájuk, mert egy másik hegyi beszédem után, amiben indokokat soroltam fel amellett, hogy a lányokkal udvariasan kell bánni és nem szabad őket verni, kisfiam megjegyezte:
- Anyu, te nem is vagy gyenge virágszál!

Winnetou avagy Pecsenyekacsa-máj zsírjára sütve szalonnapörccel, friss salátával

Előkerültek a padlásról Édesapa gyerekkori könyvei. Jules Verne, Dékány András művei, Cooper indiános könyvei és a Winnetou három kötete Karl May tollából. A quadrológia első kötetét hamar kivégezte az olvasópalánta. Azonban a második kötet hiányzott, akárhogy kerestük, nem lett meg. Kisfiam elfogadta a könyvajánlómat és az iskolába egy másik művet vitt magával.
   A könyvesboltok már sok dolgot elrendeztek családunk életében, nagy szerencse, hogy az autót is épp egy könyvesbolt mellett parkolom le rendszeresen. Így hónom alatt egy csodaszép zöld kötettel mentem kisfiamért délután az iskolába.
- Jaj, olyan jó ez a könyv, már sok oldalt elolvastam belőle! – fogadott lelkendezve délután a kisfiam.
 - De jó Neked, nekem ugyanis ma nem volt időm olvasni – mondom, hónom alatt pedig éppen gyerekszemmagasságban kikandikált a zöld könyvfül. Erre már a csemete is odanéz, vajon mi az a jó kis könyv, amit nem tudtam egész nap olvasni…nagy volt az öröm! Azóta már a negyedik kötetnél jár, amit szomorúan kezdett el, hiszen a címe ez: Winnetou halála (és mi lesz az ötödik kötetben? – kérdezi csodálkozva a hétkötetes harrypotter- és narnia-rajongó lányom).
    Csodálatos az emberi elme, Karl May ugyanis sosem járt Amerikában, „élményeit” Xántus János Éjszakamerikából írott leveleiből szerezte. Xántus magyar természettudós, utazó, néprajzkutató volt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a budapesti Állatkert első igazgatója. A Szabadságharc utáni fogságból szökött egészen Amerikáig, ahol a nagy vasútvonal felmérésén rajzolóként dolgozott, majd a Smithonian Museum felkérésére tudományos expedíciót vezetett. Nem csak leveleket írt, hanem tudományos felfedezéseiről európai előadókörúton számolt be. A drezdai Karl May Múzeumban ma is megtekinthető az a levél, melyben Karl May Xántus engedélyét kéri, hogy róla mintázhassa hősét, Old Shatterhandet. (Én tudom ám, mint jelent az Old Shatterhand! – na, mit jelent? – kérdezem és örülök, hogy most valamit megtudok, ami az utóbbi hónapok angol nyelvvizsgára való készülődésében kimaradt a tanulmányaimból – hát azt, hogy jó öreg Shatterhand!).
    Csodálatos az emberi elme, gyermekem annyira belovasította a napközis csoport tagjait a Winettou-Old Shatterhand páros kalandjaiba, hogy délutánonként winetúsat játszanak, habár a többiek nem olvasták, nem látták a történeteket. Sőt, filmet is fognak készíteni belőle, mondta el kisfiam komoly pofácskával, még a sámlira is felállt, hogy nyomatékot adjon bejelentésének. Szabi, a szőke hajú, kékszemű kisfiú lesz Winnetou, magára pedig jó öreg Shatterhand szerepét osztotta. Azt is kitalálták, hogy a felnőttek piknikeznek, szalonnát sütnek, amíg a gyerekek leforgatják a filmet. Szabi szerint még a moziba is be fogják vinni.

Pecsenyekacsa-máj zsírjára sütve 

Azt nem tudom, hogy Winnetou evett-e pecsenyekacsa-májat, gyanítom nem. Sajnálhatja!

Hozzávalók 
pecsenyekacsa-máj (ha könnyű ebédre. előételnek szánjuk, annyit vegyünk ahányan vagyunk – vagy többet, valaki úgyis repetázni fog)
füstölt szalonna
pici só

A tálaláshoz 
salátalevelek
tökmagolaj
lilahagyma
fehér kenyér

 A füstölt szalonnát felkockázzuk, aranybarnára sütjük, majd kivesszük a sütőedényből. 

A pecsenyekacsa-májat a szalonnazsíron mindkét oldalán átpirítjuk, egy kis vízzel felötjük, épp csak egy ujjnyival. Sózni nem szabad, csak a tányéron, ha szükséges lenne (a szalonnazsír eleve sós)!

Fedő alatt puhára pároljuk, amíg a víz el nem fő róla. Sütés közben meg is fordíthatjuk.

Közben a salátaleveleket összekeverjük nagyon kevés tökmagolajjal, sóval. A szalonnapörcökkel meghintjük, a tányér szélét nagyon vékonyra vágott édes lilahagymával díszítjük, majd a kacsamájat ráterítjük.

Fehér kenyérrel (is) isteni.

Tojásmentes. 
Tejfehérjementes. 
Gluténmentes. 

Édesapja felvetette, hogy a film forgatásához nem ártana, ha a többiek is elolvasnák a könyvet. Így az első kötet másnap reggel az iskolatáskába vándorolt, hogy egyenesen Szabi kezeibe kerüljön.
 - Én az olvasásnak szentelem az életem! – ezt mondta a kisfiam, amikor a hónom alól kezébe vette az indiános könyvet.

Epilógus:
A tanítónéni ezt írta a közösségi oldalon a poszt ajánlójához: Krisi tegnap, a 30-40 centis fűben hason kúszva súgta oda nekem: "Mióta a Winnetou-t olvasom, már kúszni is tudok"; és itt kezdetét vette a kúszva becserkészős játék, amibe szép lassan bekapcsolódott az egész osztály, volt, hogy csak egy-két kikandikáló sapit vagy popsit láttunk a nagy fűben  Nagyon élvezték a gyerekek 

Az élethez kell egy kis szerencse

- Nem, nem veszünk üdítőt. Sem kekszet. Sem gumicukrot. – ezzel higgasztom a kisfiamat a balettelőadás szünetében. Nővére szerepel a Diótörőben vagy a Négy évszakban, mindegy is, kisfiúk számára igazi embert próbáló program. Nem is tudom, mért kötöm az ebet a karóhoz. Talán mert nem szeretem az édességezést, a drága büfét, a sorban való lökdösődést. Igazán lehetnék egy kicsit megértőbb. Kisfiam fetreng a szünetben az üléseken, tekereg, mint a kígyó, utálja az egész helyzetet. Megpróbál rést ütni a falon, de nem megy.

- Nincs is nálam pénz – hangzik a végső érvem (és tényleg).

Szegény kisgyermek addig-addig kínlódik, hányja-veti magát, míg meg nem lát a földön egy kétszázast.

     -  Ez az én pénzem?

     - Hát persze, hogy a tiéd. – innen kezdve ugye nyert is.

     - Akkor azt csinálhatok vele, amit akarok.

     -  Igen. – mondom. Ez a játékszabály, elvégre honnan tanulná meg az önálló döntéshozást, ha nem hozhat       önálló döntéseket. A pénze felett maga rendelkezik.

Fergeteges vigyorral a fején vonulunk a büfébe Icateát venni. Bár a világ egyik legnagyobb átverésének tartom ezt a remek terméket – ahelyett, hogy az emberek maguknak csinálnának teát adalékanyagok nélkül, méregdrágán vesznek egy ihatatlan löttyöt – a szívem mélyén én is örülök. Mert ilyen az anyai szív, akkor örül, ha a gyereke is örül.

      -   Nem, nem ehetsz négygombócos fagyit. – mondom egy viharos széllel átszőtt koradélutáni sétán,               melyet egyik szép városunk belsejében teszünk meg.

      - Máskor ehetnék négy gombócot?

      -   Máskor ehetnél, de nem jó most az idő. És egyébként is mértéket kell tartani.

      -  Miért kell mértéket tartani? – itt egy anyai monológ következett az arany középútról.

Szerencsére épp szembejött a fagyizó, ami útját állta az egyik fél számára sem komfortérzetet biztosító csevelynek.

   Na és mi derült ki, miután megvettük a családtagok számára fejenként két gombócot? Csak itt, csak ma, csak Önöknek…. Aki két gombócot kér, az ajándékba kap egy minimagnumot (több mint egy gombócnyi fagyi). Ráadásul Édesapának ennyi elég is a jóból, a kiegészítő adag jégkrémre már nem tart igényt, eltenni nem lehet ugye. Milyen szerencse, hogy van rá vállalkozószellemű fiatal a körünkben. Csak lecsúszott hát a négy gombóc. A fergeteges vigyor és az anyai szív…lásd mint fent.

Mandulás-meggyes pite tojás nélkül

 

A mandula és a meggy remek párosítás, fokozzák egymás ízét.

Hozzávalók

25 deka liszt

1 csipet só

2 ek hideg víz

17,5 deka vaj vagy margarin

7,5 deka babapiskóta (vagy tojásmentes keksz)

7,5 darált mandula

50 deka meggy

Barna- vagy kristálycukor

Fahéj

A lisztet, a sót, a hideg vajat és a vizet összekeverjük. Ha van időnk, hűtőbe tesszük 1-2 órát pihenni (ez a fázis elmaradhat).

Egy fodrosszélű kerámiaedényt kivajazunk

A meggyet kimagozzuk.

A kekszet ledaráljuk.

A tésztát egy kisebb és egy valamivel nagyobb részre osztjuk. A nagyobb részt kinyújtjuk, kibéleljük vele a kerámiaedényt. Összekeverjük a darált kekszet és a mandulát, a tésztára tesszük. Ráhelyezzük a meggyet, megszórjuk fahéjjal és barnacukorral.

 

Kinyújtjuk a kisebbik részt is. Befedjük vele a tésztát. Virág- és levélalakzatokat szaggatunk a tésztából, és a tetejét kidíszítjük vele.

Megkenjük vízzel, és 200 fokon addig sütjük, amíg világosbarna nem lesz.

(Ehhez a recepthez az ötletet egy régi szakácskönyvem, a Dr. Oetker Gyümölcsös sütemények adta).

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen Liga margarinnal.

Az a szokás nálunk, hogy a jó bizonyítványért az az ajándék, hogy bemegyünk a könyvesboltba és a gyerekek választhatnak maguknak könyvet. (Szinte látom magam előtt, ahogy a Tisztelt Olvasó csettint is, ekkora nagyvonalúság láttán – de higgyék el, a gyerekek örülnek neki). Eddig nagyobbikunk mindkettőjükért helyt állt, hiszen csak ő volt iskolás. Idén azonban kisebbikünk saját jogán választhatott a polcokról. Kiválasztotta a Kókusz Kokó c. könyvsorozat egy darabját. Igazán megfelelő olvasmány egy olvasni éppen megtanult tanulónak, aki második osztályba léphet.

-        Ez elég olcsó, válassz még egyet! – szól megint csak az a szív.

-        Jó, akkor kérem még A fekete kő titkát is!

És mi volt A fekete kő titka fedőlapján? Egy matrica, 1+1 felirattal. Ugyanis járt hozzá egy ajándékkönyv…

Epilógus: Kókusz Kokót már a hosszú hétvégére való odamenet kiolvasta a nebuló, A fekete kő titkából a 140. oldalnál jár. Nagyon büszkék vagyunk rá. Szerintem rá fog még kapcsolni, mert ma találkoztam a barátja anyukájával a villamoson, aki elmondta, hogy Viktor a Ruminit olvassa és már 230 oldalt elolvasott, sőt, a következő kötetnél tart…

 

Olivával töltött olajbogyók

Vendégszerepel nálunk egy kiskutya. A gazdái nyaralni mentek, mi vigyázunk rá. Sokáig sírt, amikor itt hagyták, de aztán lassan megnyugodott és elfogadta, hogy most mi leszünk a családja. Kutyaszokás szerint felállította a rangsort, leosztotta a szerepeket. Én vagyok a főnök, általában követ, mint az árnyék. Épp, mint a gyerekeim kisebb korukban, megvárja, amíg a mosogatótól-konyhapulttól elfordulok, és megpróbálja kitalálni, merre fogok menni. Pont előttem topog, közben hátra-hátra néz, hogy ugye most jófelé megyünk. Aztán villámgyorsan irányt változtat, ha én is. A kisfiam a nagy játszó- azaz alomtárs, mivel pont olyan gyorsan és fáradhatatlanul szaladgál, mint ő. Nem unják meg egymás társaságát, és hasonló az érdeklődési körük is. Kisfiam örömmel fedezte fel a közös foci során, hogy „Süti jól cselez”. A metakommunikációját is érteni véli. A teraszon ebéd közben Süti fejecskéjét a tömpe lábikáira ejtve ejtőzik. Kicsi duracell-kutya gyorsan fürge, de gyorsan is lejár, ilyenkor pihenni kell. Kisfiam kommentálja a déli pihegés okát:

- Most kipiheni magát, mert ebéd után szaladgálni szeretne. Én majd szaladgálok vele! – ajánlja is fel rögtön a segítséget, ájtatos hangon. Jól tudja, hogy ebéd után, ha nem is aludni kell, de szeretjük a nyugalmasabb tevékenységeket. De hát mindent a vendégért, ugyebár…

És mi tagadás, vannak olyan ötletei is, aminek csak egyikük örül: hinta, csúszda. Az ölelő karokból azonban gyorsan elillan a pehelykönnyű ebecske. Azért kalandparkról nem volt szó!

És még egy nagyszerű ötlet:

- Én tudom, hogy a Sütit hogy lehet vadkiskutyává csinálni hamar! – ajjajj, ez nem jól hangzik. Szerencsére csak fülsimogatásról van szó, amitől rázza a fejét a kutyuska. Érző szívű kisfiam inkább mégiscsak focizik vele, ő Buffon, Süti pedig Sevcsenkó.

Olívabogyóval töltött húsgolyók

Jajj, hogy velem mi történt! Kinyitottam a postafiókomat és egy levél várt a Vidék ízétől, hogy bemutatnák a blogomat, döntsem el, melyik számban. A júliusira esett a választásom. Arra gondoltam, hogy nyáron az embereknek jobban van kedvük, idejük főzni, a strandon újságot venni. 3 receptről volt szó, kigondoltam, hogy strandmenüt készítek (és becsempészek egy negyediket is): olívával töltött bárányhúsgolyókat, paradicsomos, oregánós bulgurral töltött paprikát, kakukkfüves sonkás batyukat és mandulás meggytortácskát. Olyan ételeket választottam, amik minimális hűtést igényelnek, és akár kézzel is elfogyaszthatók. Kicsit mediterrános, kiegyensúlyozottan tartalmaz tápanyagokat és feldobhatjuk vele a különben a nyár szerves részét képező de esetleg már unalmas lángos-sült hal-hamburger menüt.

   Kölcsönkértem barátaimtól szép terítőket, piknikkosarat, kitakarítottam, elkészítettem az ételeket és gyermekeimmel felsorakozva vártuk az újságírót és a fotóst. Készült vagy 300 kép, a menüről – épp leszakadt az ég, hát nem erre a hangulatra gondoltam piknikezés címszó alatt - , a gyerekekről, rólam (amióta az eszemet tudom, utáltam, ha fotóznak, na jó kicsit fejlődtem, már nem bőgöm el magam ilyenkor, mint régen). Csinos, mutatós lett az egész cikk, aminek „kefelevonatát” megkaptam ellenőrzés végett. A fotókat és a az írást megtalálhatjátok a Vidék íze júliusi számában, ami a jövő héten jelenik meg.

A recept végtelenül egyszerű.

Hozzávalók

60 deka darált bárányhús (pulyka is lehet)

1 szelet kenyér beáztatva, kinyomkodva

1 kis fej apróra vágott fokhagyma

1 zúzott fokhagymagerezd

1 tk só

Friss bazsalikom levél összeaprítva

1 tojás (elmaradhat)

Zöld olajbogyó (lehetőleg magozva)

A hozzávalókat összedolgozzuk. Diónyi – az olajbogyó mérete meghatározó – gombócokat készítünk, a közepére olajbogyót ültetünk. A húsgolyókat sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetjük, egy kicsit meghintjük a tetejét étolajjal.

175 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes. (tojás nélkül)

A férjemnek is tetszik az ebecske, bár alapvetően hadilábon áll a háziállatokkal. Jól emlékszünk azonban érzelmeinek evolúciójára, aminek jó pár éve egy másik kutyácskával együtt töltött napok alatt lehettünk tanúi. Jó, rendben, de csak az előszobában lehet, rendben, de csak a parkettán maradhat (ennél a fázisnál arra mentem haza, hogy a kanapén együtt ülnek, és míg életem párja vizsgákra készül, a tananyagban való elmélyülést a kutya simogatásával segíti elő, aki mellette fekszik), na jó, de az ágyba nem jöhet fel, na jó, de a párnánkig nem jöhet el. Még szerencse, hogy az a vendégeskedés itt ért véget…

   Hát szóval a Kemény Férfiak nem érzékenyülnek el egy ebecskétől, pláne nem nevezik Sütinek. A Kiskutya megszólítás azonban az együtt töltött napok után már nem elég személyes. Így aztán a Sütinél egy fokkal keményebb csengésű nevet választott neki: Süni.

 

Rácponty vagyis csirke

 

Oh, sport!

No sport – mondta Churchill, amikor a hosszú élet titkáról faggatták. No sport – mondták mindenféle edzők és tornatanárok amikor a sportpályán véghezvitt ténykedésem láttán három perc alatt konstatálták, hogy belőlem nem lesz világbajnok, sem olimpikon. Abban az időben nem volt divat a mozgásért, egészségért való sport, vagy legalább is inkább papíron létezett. Így saját edzésprogramba fogtam, bicikliztem, fára másztam, lábtengóztam nyarakon át, korcsolyáztam, tollasoztam, sőt még kést is dobáltam homokba (bocs, Anyu). Akkor még csak éreztem, most már tudom is, hogy a mozgás tart életben. (Churchillnek meg valószínűleg olyan vasszervezete volt, hogy még ezt is kibírta).

   Szerencsére ma már sokféle sportot űzhet tehetségre való tekintet nélkül kicsi és nagy, csak győzzük pénztárcával. Kisfiam azzal állt elő januárban, hogy ő focizni szeretne. Az első osztályt úgy kezdte, hogy nem járt különórára, épp elég megterhelő a medvebocsok számára helytülni az iskolapadban, majd kialakul később, hogy milyen különóra jöhet szóba. Januárra eldöntötte, hogy focizni szeretne. Felmértem tehát a terepet – focis anyukák kikérdezése – és megtudtam, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat a fociedzésen, jó kis csapat alakult ki és a fociedzés benne van a Bozsik-programban, tehát jelképes összeget kell fizetni érte. Nagyon sok kisgyerek szeretne ide járni, ezért válogatnak közöttük. Hááát, azt tudtam, hogy gyermekem nem sok labdaérzéket mutatott fel eddig, de hát ezért anya az anya: nagy levegő…..és becserkésztem a tanárnénit, aki az edzéseket tartja. Azt mondta, menjen le Macika az edzésre és majd meglátjuk. Vajon mért volt olyan ismerős érzésem? Mackóval megbeszéltük, hogy ez egy próba, ő is mondhatja, hogy nem szeretne járni, meg az edző néni is mondhatja, hogy nem fér bele a csapatba.
   Magam is megtekintettem a sportfoglalkozást és pont azt láttam, amit sejtettem: kisfiam a pályán való tartózkodást apropónak érzi a futkározáshoz. Amit imád, már akkor is futott, amikor még járni se tudott, csak háton feküdni, pont olyan mozdulatokat tett, mint aki helyben fut. A helyváltoztatásnak egyetlen értelmes formáját ismeri: a futást. Gyors is, apukája gyermekkorában többször is Budapest-bajnok volt. Hát szóval futkorászott az én gyermekem a pályán fel és alá, sebesen szedve a lábait, a labdát inkább zavaró tényezőnek fogva fel. Talán még a szemét is becsukta, ha felé szállt az ágyúgolyóbis.
   Edzés végén magam is szemlesütve somfordáltam az edző színe elé. Azt mondta, jöjjön fiacskám máskor is, egy edzés alapján nem tudja eldönteni. Mentünk hát rendületlenül. Közben aggódtam, mikor szólnak, hogy ne erőltessük. És azt is láttam, hogy a sportpalánta egyre ügyesebb. Nagyon sokat fejlődött pár hét alatt. Áprilisra eldőlt, hogy maradhat.
   Áprilisra ő is eldöntötte, hogy nem szeretne járni többet. Nincs barátja, és ő a legügyetlenebb a csapatban, ezek voltak az érvei. Szerencsére megint egy húron pendültünk mi, szülők, alapvetően nem szeretjük, hogy könnyen feladjon az ember valamit, amibe belefogott. Azt mondtuk neki, hogy rendben van, de ezt az évet már járja végig. Utána pedig másik sportot válasszon, mert sport az kell.
   Így hát állunk a falusi focipálya szélén, legeltetjük a szemünket a rendkívül aranyos minicsapaton. Kisfiunkban nincs meg az az agresszió, ami kellene ehhez a sporthoz. Igazi angol úriember, bárkit lefut, de aztán udvariasan átengedi neki a labdát: kérem, csak Ön után. Az edzés végén a gyerekek maguk értékelik egymást, gyakran elhangzik a mi gyermekünk neve is, mint jó játékosé. Szerintem ez sokszor a barátságnak szól, mert időközben megkedvelték őt és barátok is érkeztek a csapatba. És talán nem csak mi vettük észre, hogy sokat fejlődött. Hogy mit hoz a szeptember?

Ráccsirke

(Nem összetévesztendő a rácscsirkével. Pácsó nem kell hozzá.)

Az eredeti étel pontyból készül, amit helyettesíthetünk szépen kiklopfolt tarjával vagy akár csirkével is. Most ez utóbbira esett a választásom méghozzá római tálban elkészítve. Igazi nyári étel. Mennyiségeket nem írok, ez a sütőtál méretének a függvénye. Elrontani nem lehet.

Hozzávalók

Csirkehús

Bacon
Krumpli
Hagyma
Paradicsom
Paprika
Só
Tejföl
Pirospaprika

Felkarikázzuk a zöldségeket, és a hozzávalókat a következő sorrendben tesszük egy jénaiba, tepsibe, római tálba: bacon, krumpli, paprika, paradicsom, hagyma, és a végén a hús.

Az egyes rétegeket enyhén besózzuk.

Körülbelül egy órán át sütjük. Ha nem fedeles tálat használunk, a félidőnél megfordítjuk a hússzeleteket, hogy mindkét felén megpiruljanak. A római tál fedelét levehetjük az utolsó 20 percre, hogy a hús piruljon.

A tejfölt összekeverjük a pirospaprikával, és a hús tetejére halmozzuk. A sütőtálat visszatoljuk a melegre és még 10-15 percig sütjük.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Kisleányunk olyan sportot választott, ami szinte nem is az, másfelől meg nagyon is: a tánc szerelmese, hetente öt órát áldoz ennek a szenvedélynek. Hivatalosan, mert az összes fennmaradó idejében is táncol, én leginkább úgy főzök-mosogatok, hogy a fejem 180 fokos szögben kitekeredve van, mert épp a legújabb kunsztokat kell szemrevételeznem.

   Mimi születésnapjára biciklit kapott, nem sokat kellett rá várni, kerek két napot, hogy kifejezze abbéli óhaját, hogy a barátnőjével elmenjenek bicajozni. Abszolút érthető, nem kívánhatom tőle, hogy a kertben kőrözzön, ugyebár. Viszont sohasem biciklizett utcán, teljesen tapasztalatlan, az autóforgalom pedig igencsak megnőtt azóta, hogy én voltam gyerek. Videókonferenciát hívtam össze és családi tanácsra úgy döntöttem, legalább az első alkalommal velük megyek. Kerítettem a szomszédból biciklit is hozzá. Ha a vállalati edzőteremben megesett szobabiciklizést nem számítjuk, olyan 14 éve nem ültem drótszamár nyergében. És gondolom, hogy az sem számít, hogy legalább ugyanennyi ideje vagyok Tour de France rajongó, szigorúan fotelből nézve. Azzal bíztattam magam, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni. Azt nem is, de a tériszony nem kellemes útitárs akkor, amikor a túraútvonal úgy szól, hogy először is kerekezz le egy hegyről. (Igaz a folytatás meg úgy hangzott, hogy most pedig kerekezz fel egy másikra – hát nem is tudom, melyiket szeressem jobban).
   Maga a kerékpár is kihívás volt, hiszen én kontrafékes, nem váltós biciklikhez vagyok szokva. (Máig nem felejtem azt a kirándulást, amikor az összecsukható kempingkerékpárom folyton össze akart csukódni, jó félórás késéssel a többiek után érkeztem a célba). Szerencsére a gyerekek megmutatták, hogy hol a váltó – nem, nem az, az a csengő – és azt is, hogyan kell használni.
   Útközben többször eszembe jutott Kepes András, aki azt mondta, hogy amikor kiderült, hogy a lánya krisnatudatú hívő lett, akkor nem jajongani kezdett, vagy eltiltani, hanem vele ment a templomba. Hiába, a jó fej szülőktől néha nehezebb megszabadulni.
   A kirándulás nagyszerűen sikerült, gyönyörű tájakon kerekeztünk, igazi májusi időben. A túrát két „sérüléssel” abszolváltuk. Kislányom esett el végül, szerencsére nem nagyot, a tenyerét horzsolta fel. Másnap pedig azt konstatáltam, hogy izomláz lett – na nem a lábamban (lányom táncos szenvedélyét én is osztom, nem vagyok edzetlen) – hanem az alkaromban, a folytonos, görcsös fékezés következtében.

Folytatás:
A kirándulást megismételtük Anyák Napján. A lovardáig mentünk, estefelé volt, épp hajtották be a lovakat. Az egyik kis önfejű barnát épp úgy hívták mint az én önfejű barnámat: Mimi. Onnan értesültünk róla, hogy a lovász az egész völgyet bezengő hangon azt üvöltötte: Mimi, hol a helyed? Én is megismételtem a kérdést: Mimi, hol a helyed?
- Az anyukám mellett!

Epilógus: gyermekeim apjának számos diplomája közül az egyik tornatanári működésre jogosítja őt. Tulajdonképpen életem egyik nagy rejtélye, hogy mit láthatott bennem egy tornatanár, és főként hogy választhatott élete párjának? (a hátbatérdelős jelenetet ő sem hagyta ki – na, most itt rádtérdelek, és figyeld meg, hogy előre fogsz tudni hajolni – ez neki se jött be). 

 

Görög quiche

Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók

Kész leveles tészta

3 egész tojás

30 deka tejföl

20-30 deka feta sajt

Egy marék koktélparadicsom

1 fej édes lilahagyma

1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)

Frissen őrölt fekete bors

(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.

Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.

Kérdezem a kisfiamat:

-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!

-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.

A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.

- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.

- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.

- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.

Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:

- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)

Padlizsánkrém klasszik, vagy majdnem az

Tiszta erőből nyár, a kedvenc évszakom. Talán inkább a július, az még olyan, mint a szombat, az ígéret, még előttünk van a nagyja. Az augusztus pedig a vasárnap, a beteljesedés, az igazi pihenőnap. Ilyenkor, épp, mint vasárnap, mintha lelassulna az ország, van, aki a régóta halogatott házkörüli feladatokkal van elfoglalva (vö. flex), de a legtöbben mégiscsak a pihenéssel. És ott az ünnepien megterített asztal, rajta a dinnye, a barack, a szőlő, piros húsú paprikák, gyerekszájon végigcsorgó paradicsomok, főtt kukorica, szilva, parázson sült húsok.

Kisfiam a nyáron két jelentőségteljes személyiséget is a szívébe zárt. Jártunk a Kis-Balatonnál a mesebeli Kis-Diás szigeten, ahol Fekete István ihletet merített a Tüskevár megírásához. Áldott hely, megnyugtató és titokzatos, otthonos és fenséges. Onnan nézve olyan távolinak és zajosnak tűnik a strandolás (közelről nézve azért korántsem volt az), és olyan tisztának, egyszerűnek az igazi természet. Felépítették Matula bácsi kunyhóját is, mondom, varázslatos hely. Sőt kiállították a fotóját is annak a halászból lett első vadőrnek is, aki mintául szolgált Matula bácsi alakjának megformázásához.   

   Hazaérvén két ülésben megnéztük az egész filmsorozatot. És nem csak azt, mivel kisleányom egy kisebb műtétje házhoz szögezte a családot. Így legalább végigdrukkoltuk az egész olimpiát, és olyan klasszikusokkal is megismerkedtek kicsinyeink, mint Jaques Foche és az a nagy darab verekedős*. Kisfiam nem is tudta eldönteni hirtelen, ki is legyen az ő igazi hőse, ezért testvérét kérdezte meg:

-          Mimi, neked ki a kedvenc szereplőd, Matula bácsi, vagy Bádpencer?

És ha már a kedvenceknél tartunk, azt kérdezte tőlem a kislányom, hogy melyik zöldséget szeretem a legjobban, amire a válasz természetesen a padlizsán. Olyan titokzatos volt ez a növény a nyolcvanas években, és tulajdonképpen még ma is az. Azt a klasszikus vineta-krémet például sosem kóstoltam eredeti helyszínen. Így sem hagyománynak, sem tudásnak nem kellett vezérelnie, amikor ezt a feladatot adtam magamnak. A korábbi verzió után valami újat akartam. Azt hiszem, ez már közelebb van a klasszikus változathoz. A családomat mindenesetre nem gyötrik efféle kérdések, hanem pillanatok alatt tüntetik el az egyre több padlizsánból készülő krémet.

Azért is szeretem ezt készíteni, mert 200 forintért majdnem egy kiló padlizsánt adnak az augusztus végi piacon, így igazán pénztárcabarát reggeli-vacsora.

Hozzávalók

Padlizsán

Lila hagyma (ha lehet addig keressünk, amíg finom édes fejeket nem találunk)

Majonéz

Só frissen őrölt bors

A padlizsánokat 175 fokon, méretüktől függően 30-50 perc alatt megsütjük. Ha már barnul a héja, akkor biztosan jó. A sütőből kivéve leborítjuk egy tányérral, hogy az alatta fejlődő gőzben elváljon a héja a húsától. Meghámozzuk, összetörjük. Én krémessé zúzom (az éjszakában, bébi) ezt a változatot, de vineta-krém-területről származó kolléganőm azt mondja, hogy ő szereti inkább darabosabban.

Apróra vágom a lilahagymát, és a sóval, frissen őrölt borssal, majonézzel együtt (ez legyen kb. a padlizsán mennyiségének harmada) összekeverem a padlizsánnal.

Egy kis állás biztosan jót tesz neki.  

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tipikus nyári elfoglaltság gyermekek számára a szülő munkahelyének meglátogatása. Izgalmas megnézni, hogy dolgozik anyu, apu, amíg az ember az iskolapadot koptatja. És érdekes az első félóra után is, ha más gyerekek is eljöttek szüleikkel építeni a kapitalizmust. Lehet unózni, számítógépen játszani, fecserészni és az irodában fellelhető felszereléssel újságot szerkeszteni. Aminek a címe, ki tudja milyen megfontolásból MÓKUSKERÉK.

Kívánom, kedves Olvasó, hogy Te ne ezt az újságot vedd a kezedbe, hanem ahogyan az idő kereke őszbe fordul, kitartson még a nyári lendület!

* (természetesen volt társasjáték, meseolvasás, az egészségeseknek biciglizés, fáramászás és futás is)

Paradicsomos-oregánós csirkemell sütőzacskóban

-   Azt tudtátok, hogy én mindenkinél előbb ébredtem fel? – rendszeresen ezzel a beköszönő mondattal érkezik a konyhába a jóízű alvás nyomait magán viselő ürgeszemű kisfiam a nyári reggeleken, amikor mi már többnyire túlvagyunk a reggelin, és épp a napi (elektronikus) sajtó átböngészésével, a harmadik bögre tea megivásával, kellemes fecserészéssel vagyunk elfoglalva, miután felkelésünk után kiságyában először is betakargattuk édesen alvó dedünket és úgy döntöttünk, hadd aludjon még. Leánykánk amúgy is be szokta jelenteni ágyban olvasási szándékát. Amikor rámutatunk arra a tényre, hogy a körülmények ennek némiképp ellentmondani látszanak, hevesen tiltakozik.

   Ennél is meglepőbb unokahúgom kijelentése, miszerint ő sohasem alszik. Bár ebben lehet valami logika, elvégre, amire vissza tud gondolni, akkor mindig ébren van.

   A kisfiam barátja is magabiztosan állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mi fog történni a filmben, amit életében először látott nálunk.

   Szeretem, amikor a képzelet még annyira élénk, hogy tökéletesen valóságos az elképzelt világ.

Az úgy volt, hogy szomszédasszonyom gombatrágyával készítette elő a talajt a veteményesében és ez olyannyira jó megoldás, hogy rengeteg zöldség termett nála. Így mi is kaptunk egy nagy tál paradicsomot. A csodaszép arany és piros lampionparadicsomoknak nem lehet sem főve, sem nyersen ellenállni!

Hozzávalók

Csirkemell

Paradicsom

Fekete olajbogyó

Fokhagyma ízlés szerint

Újhagyma

Friss oregánó

Só

Szeretem a sütőzacskót, mert olyan finom puhára párolódnak benne az ételek. Viszont az előkészületek során kiderült, hogy amit a fiókban sütőzacskónak gondoltam, az valójában befőző fólia. Sebaj, kislányommal hajtogattunk alufóliából két tasakot.

 

Egy nagy tálban összekeverjük a zöldségeket: a félbevágott paradicsomokat (ha nincs apró paradicsomunk, akkor vágjuk több darabba), a karikákra vágott újhagymát, a préselt fokhagymát. Hozzákeverjük a sót, az oregánót és a fekete olajbogyókat. Olaj nem szükséges. Eredetileg akartam beletenni, de tökéletesen elfelejtettem és egyáltalán nem hiányzott!

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a zöldségekhez. Beletöltjük a tasakokba, majd 200 fokon 50-60 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaljuk.

Ha 15 deka csirkemellet eszünk meg ebből az ételből, akkor az hozzávetőleg 250 kcal. Ezt 10 deka főtt rizzsel (130 kcal) elfogyasztva bőven az 500 kalória alatt maradunk!

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A két kisfiú rendkívül érdeklődő, sokat is tudnak a világunkról, igaz az információk néha kicsit összekeverednek (vö. római harcosok és közben fapuskával lőnek). A vendéggyerek például elmagyarázta, hogy az egész világ molekulákból áll. Szemléltetni is szerette volna, amiről beszél, ezért példa után kutatva körülnézett:

- Például van függönymolekula is! – vágta ki a nagy tudományt.*

* Egyik kedvenc filmem, a Gyalog galopp jelenetére emlékeztetett, amikor a várban áll az ablaknál a várúr a fiával, körbemutat birodalmán és azt mondja:

- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!

- Mi, a függöny?