Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.
Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütőpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütőformába.
175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).
- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tőle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.
Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütőpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütőformába.
175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).
- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tőle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
