Pörkölt ahogy én szeretem Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:
- Semmi pénzért mit tetszik adni?
A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).
Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).
Hozzávalók
Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából
Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is
2 fej vöröshagyma
3 cső zöldpaprika
2 paradicsom
Pirosarany vagy Édes Anna
pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi
(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)
ketchup
vörösbor
só
A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.
Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.
Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….
Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….
