2010. december 31., péntek

Malac


Ma reggel a kisfiam kis csodálkozással vette tudomásul, hogy mindenkinek Szilveszter van, nem csak nekik. a gyerekbuliban.
Ők ott már túl is vannak az első étkezésen, a dínósültön.
Kedves Olvasó, remélem jól sikerült a Te malacsülted is! Végre megfejtettem a rejtélyt, ami már tavaly óta foglalkoztatott: a látogatóözön ilyenkor Szilveszter táján a "Malacsült" bejegyzésnek köszönhető.
Helyes és jó, hiszen Szilveszterkor, Újévkor a malac kitúrja a szerencsénket a földből. Kívánok hát

Boldog, békés új évet és azt, hogy az új évben minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnétek!!!!

2010. december 30., csütörtök

Szatmári töltött káposzta

Jó sorsom úgy hozta, hogy ősszel kisebb kirándulást tettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy szép a táj arrafelé, de kiderült, hogy igazából gyönyörű. Azt is tudtam, hogy a szilvapálinka és az üstben, cukor nélkül főtt szilvalekvár miatt is dolgom van nekem arrafelé (Apu, ne haragudj, a szilvapálinkából semennyit sem bírtam megmenteni a barátok elől, akik az utolsó csepp elfogyasztása után azt mondták, hogy legközelebb egy hektoliterrel hozzak…), de azt nem tudtam, hogy életem egyik legfinomabb töltött káposztáját is itt, a túristvándi vízimalom ( a molnár kitűnő pálinkával kínál) melletti fogadóban fogom megenni. A káposztát görcsleves előzte meg (apró gyúrt tésztás leves), és szilvalekváros és diós sütemény tette teljessé, de olyan, amit száz éve még a tőzsdén is jegyeztek. Hozzávalók Darált sertéshús Darált füstölt hús Kukoricamálé – a rizs helyett, olyan kerek ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ihajj Nyers, (piros) húsú paprika paradicsom káposztalevél paradicsomlé só bors A töltelék abban különbözik tehát az általam eddig ismertektől, hogy a rizs helyet kukorica szerepel benne, a füstölt darált hús is tudja a dolgát, és a nyers paprikát, paradicsomot is beledarálják a töltelékbe. Tehát az összetevőket értelemszerűen összekeverjük. Káposztalevélbe csavarjuk, ami lehet savanyított, vagy elkészíthetjük mi is a következő módon. A fejes káposztából a torzsát kivágjuk, és sós, esetleg enyhén ecetes lobogva forró vízbe tesszük. Ahogy leválnak a levelek, óvatosan kivesszük őket a vízből, és lapos tányéron kihűtjük. A tekercseket egy nagy lábosba tesszük, paradicsomlével felöntjük, és lassú tűzön megfőzzük. Tejfehérjementes (tejföl nélkül). Tojásmentes. Gluténmentes. A káposztafélék kitűnőek szilveszteri másnaposság ellen. A mi családunkban meglehetősen sokáig karácsonyi ételként futottak. Így volt ez régen volt lánykoromban is, mikor a Karácsony, a sok szép és jó mellé egy vakbélgyulladás-gyanút is hozott a középső húgomnak. Míg ő a szüleimmel a kórházban felügyelve volt, addig a szüleink ránk bízták a káposztafőzés feladatát. „Majorannát is tegyetek bele!”, szólt a szülői intelem. Két konyhai zöldfülű, az egyikük egész kicsi, nem sejtette, melyik is lehet a majoranna (akiről évekig azt hitték, a Szabó család dramaturgja). - Ez az, láttam, amikor Anyu azt mondta, hogy tegyünk bele egy kis majorannát is, és ebből tett bele! – szólt egyikük, és a szülői utasításnak megfelelően jócskán zúdítottak belőle az ételbe. Nem kellett volna. Menta volt ugyanis…. (A másik karácsonyi remekműről, a sóval sült Sacher-tortáról később szólunk majd…)

2010. december 24., péntek

Az egyik legjobb karácsonyi receptem




Velemszületett maximalizmusom újabb bástyáját sikerült lerombolnom. Nem törekedtem arra, hogy olyan legyen a Karácsonyunk, mintha egy képes újság lapjairól vágták volna ki. Beosztottuk, hogy mire mennyi idő jut, és amennyi abba az időkeretbe belefért, annyit végeztünk el. Nem lett tökéletes a takarítás? Sebaj! Nem minden sütemény készült el? Legalább nem három kiló pluszt hoz a Jézuska. Nincs karácsonyi dekoráció? A gyerekek által készített gyönyörűségeket ízlésesen elhelyeztem az ablakban.
És így jutott idő az igazán lényeges dolgokra: mézeskalácssütés a barátokkal. Játék. Adventi kirándulás a Húgomhoz. Olvasás. Gondolkodás. És az újítás, amit a finnektől lestem el. Ők természetesen szaunáznak 24-én is, és utána új ruhát vesznek fel, mintegy megtisztulási szertartásként. 23-án este felkerekedtünk hát, úszni és szaunázni a közeli uszodában. És ez a sajátos ötlet nem csak nekem jutott eszembe, hanem még sokaknak, sokan szorongtunk a medencében, de ez így volt jó.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

2010. december 20., hétfő

Last minute mézesek: mézeskalács házikó és mézes puszedli


Ma én voltam Schwarzenegger. Na jó ne legyek nagyképű. Csak hasonló cipőben jártam vele. Az én feladatomat ugyan nem Turboman-nek, hanem "börtönös legó"-nak (=rendőrállomás) hívják, de a kisfiam ugyanúgy vágyik rá, mint az a filmbéli kisfiú. Én is sokat dolgozom, és éppen ezért én is az utolsó pillanatra hagytam az ajándék beszerzését. Csakúgy mint a HŐS, felkutattam érte a világvárost(amelyik még csak épül vö. Budapest), meg egy másikat is, ami úgy tűnt számomra, hogy már kész is van (Bécs), de egyikben sem találtam. Csak olyanokat, amik annak álcázzák magukat. Pl. Duplo rendőrállomás (kis pisiseknek). Végül egy rendőrségi kamiont (fogdával) sikerült kifognom, óriási szerencsével (utolsó darab).
Kedves Olvasó, ha Te is utolsó pillanatban keresgélsz még mézes receptek után, tessék itt van egy csodálatos példány. Barátnőm fantasztikus mesevilágot épít belőle évről évre. Ezek az ő receptjei...

Mézeskalács házikó


Hozzávalók
* 76 dkg liszt
* 34 dkg porcukor
* 2 púpos kávéskanál szódabikarbóna
* 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
* 5 dkg margarin
* 4 egész tojás
* 4 evőkanál méz

Ez nem annyira ragadós tészta mint általában a mézesek így akár rögtön is lehet vele dolgozni, de azért pihenhet egy kicsit a hűtőben. Elég vékonyra kb 3 mm-esre nyújtom a tésztát és kiszaggatom.

Sütőpapíron, előmelegített sütőben (légkeveréssel 6-7 perc alatt világosbarnára sütöm).

Díszíteni lehet dióval, mazsolával, jégcukorral előtte, vagy mázzal utána. (Máz: 1 tojásfehérje és mérettől függően 15-20 dkg porcukor). A házikó "üveg" ablakaihoz a legsimább töltetlen (!!!) savanyú cukor kell. Már a sütőpapíron szoktam kivágni az ablakokat és a helyére rakok 1-1 cukrot. Ha azt akarom, hogy fényes legyen a mézes lekenem tojással és így megy a sütőbe. Itt megolvad a cukor, szétterül és kész az ablak. Amikor kivesszük a sütőből még iszonyú forró, de pár perc alatt kihűl és szépen lehúzható róla a sütőpapír.

A ragasztó ugyanaz a cukormáz amivel a tetejét díszítem. 1 tojásfehérje, pár csepp citrom és 15-20 dkg porcukor, a tojás méretétől függően. Ebből olyan sűrű masszát kell keverni, hogy amikor lecseppentem nem folyik szét hanem szépen formában marad. A háznál először az oldalakat kell összeragasztani, aztán kis szünet míg tutira megszárad, min. fél óra, de lehet több is, aztán jöhet a tető.

Ez a mézes is ehető, finom, de kicsit keményebb. (ezért jó házikónak, karácsonyfadísznek) Fém dobozban egy almával azért puhítható és nagyon jóízű.

A képen nem látszik, de az ezermester Apuka még egy izzót is be szokott szerelni a házba, így az ablakokból valóban fény szűrődik ki a cukorablakokon át a por(cukor)havas éjszakába.


Mézes puszedli

nagyon finom puha lesz.

Hozzávalók
* 1 egész tojás és 3 tojás sárgája
* 15 dkg porcukor
* 4 evőkanál tejföl
* 5 dkg zsír
* 25 dkg méz
* 60 dkg liszt
* 2 kávéskanál szódabikarbóna
* fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) ízlés szerint

Ha mindezt összedolgozod egy kellemesen ragacsos tészta lesz és elég lágy így min 1 órát érdemes hűtőbe tenni, de lehet egy éjszakát is.

Én ebből kis golyókat szoktam formázni (kis diónyit) és elég távol egymástól sütőpapírra teszem. 1 tepsire kb 30 darab fér és simán kijön ebből az adagból 3 tepsinyi, szóval rengeteg lesz. Sütés közben nagyot nőnek ezért nem szabad közel rakni őket egymáshoz.

Előmelegített sütőnél 180 fok körül (légkeveréssel) 7-8 perc, de a színén látszik mikor jó. Akkor amikor épp, hogy elkezd barnulni. (Nem kell aranybarnára sütni, mert akkor kiszárad. )

Díszíteni lehet cukormázzal, de szoktam olvasztott csokiba mártani, vagy eleve egy kis dióval megszórva sütni. Ízlés és fantázia dolga csak innentől. (Ez a mézes háznak nem jó, mert túl puha és ahogy megnő deformálódik a formája).


Amikor az ember a tökéletes ajándékot keresi, akkor egy idő után eljut abba a fázisba, amit a kisfiam ajánlott, még korábban:

- Ne gondolkozz! Vedd meg!

És hogy az ünnep nem is erről szól? Ez így igaz! A téli szünet első napjára már meg is invitáltuk a barátokat egy közös mézeskalács-sütésre.

2010. december 11., szombat

Mézeskalács




Nézni vagy enni? Magam részéről az „enni” mellett teszem le a voksom. Valamint amellett, hogy karácsonyi hangulatteremtés céljából szokást teremtsünk a mézeskalácssütésből. Gyömbér, szegfűszeg, fahéj illata – jól elraktározva a limbikus rendszerben, ahonnan majd semmi sem fogja olyan pontosan előhívni a gyermekkor adventi hangulatait, mint a sülő mézeskalács. Olyan receptet kerestem, ami finom, nem kell napokat/heteket várni a fogyasztásáig – hiszen a törpekommandó úgysem érti a „várni” szó jelentését – vagy legalább is úgy tesz – és amit könnyű kezelni, formázni az aprócska kezeknek is. Így a választásom olyan receptúrára esett, ami tartalmaz margarint. Nem mellesleg az Új Ember internetes portáljáról származik, mondhatni hiteles forrásból merítünk tehát, ha ennek a kútnak a vizéből iszunk, hogy egy képzavarral éljek (jóvanna, ilyen adventi hangulatom van nekem is, havazással a hátam mögött, arccal a puncsozás felé).
Pajtásokat is szoktam hívni a mézeskalácssütéshez, úgy az igazi.

Hozzávalók
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg (urambocsá, mézeskalács-fűszerkeverék)
csipet só
10 dkg vaj vagy margarin (ha úgy ítéljük meg a helyzetet, lehet több is, volt, hogy 25 dekát is belekevertem)
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz

A díszítéshez
dió, mandula, mogyoró
szegfűszeg, narancs-citromkarika
színes cukrok

A cukormázas díszítéshez
egy tojásfehérje
6 evőkanál kristálycukor

A liszt felét félretesszük. A száraz összetevőket összekeverjük egy mély tálban (vagy a gyúró deszkán).

Hozzámorzsoljuk a vajat, vagy margarint, a tojásokat, a mézet. Majd szép lassan adagolva a liszt második felét is. Ha keménnyé válna a helyzet, akkor adjunk hozzá még vajat.

Ha összeállt a tészta, azaz lehet gyúrni, akkor a deszkát kilisztezzük, és 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk. Mármint a tésztát.

Most jöhet az élvezet: kiszaggatjuk a különböző formákkal, és a kis tálakban előre odarendezett díszítőelemekkel megdíszítjük.

Kivajazott, kilisztezett sütőlapra helyezzük a kész formákat (egy nagy kés segítségével könnyebb). 175 fokon enyhe pirulásig süssük. Nagyon gyorsan megvannak (tíz perc). Úgyhogy inkább felügyeljük.
Ha mégis elfáradnánk, vagy a gyereksereg elvonná a figyelmünket, akkor a túlsült formákra fogjuk rá, hogy azok csokisak. A fára dísznek azért még fel lehet tenni.

A cukormázhoz verjük fel a tojás fehérjét, adjuk hozzá a cukrot, azzal is alaposan keverjük el। Egy nejlonzacskóba töltsük bele, a sarkát vékonyan kivágjuk, és máris nyomható belőle a fehér díszítés.


Ha a fára szeretnénk feltenni, egy tűvel szúrjuk át rajta a cérnát.

Magam részéről a mandulával díszítettet szeretem a legjobban. Kisfiam mindent szeret, ami édes. Meglátása szerint hús nélkül lehet élni, de cukor nélkül nem. (onnan fogjuk majd megtudni, hogy már közepes fiú, hogy megfordítja a kijelentést, és onnan, hogy nagy, hogy a Joey-nak feltett klasszikus kérdésre a másik választ adja majd).

Barátnőm fantasztikus mézeskalács-házikókat készít, amennyiben ki tud kerülni az új munkahely adta mókuskerékből, az ő variációját is megírom.

2010. december 3., péntek

Currys-brokkolis csirke


- Miért élünk? – kérdezi a kisfiam. Hmmm…erről szól a világirodalom, a filozófia, na és persze az összes vallás….. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az igazi választ bármelyikük megtalálta volna. Az igazi, mindenkire érvényes választ. Olyan talán nincs is. Azt mindenkinek magának kell megkeresnie. Még én is keresem a sajátomat – pedig lassan nyugdíjas leszek (most attól eltekintve, hogy mire odajutok, már nem is lesz nyugdíj), úgyhogy jó lenne, ha megtalálnám. Az biztos, hogy a válasz összetett lesz, és egyes részeit már kidolgoztam. Például nem megválaszolni tudni gyermekeim ilyesfajta kérdéseit. De hogy ez hogy jutott egy ötéves eszébe… Egy internetes tudakozó közzétette a szakértőik által is megválaszolhatatlannak ítélt kérdések tízes toplistáját. Az első helyen természetesen ez a kérdés áll. A továbbiakat itt olvashatod. És most nem élek azzal a banális lehetősséggel, hogy azzal kössem össze az introt a recepttel, hogy addig is, amíg a válaszokra rájövünk, együnk currys-brokkolis csirkét. A receptet egy főzni-sütni szerető és tudó anyukatársamtól kaptam. Köszönet érte! Válogatós gyermekecském nem akart enni belőle, de nálunk az a szabály, hogy egy falatot kell enni, utána lehet azt mondani, hogy nem ízlik. A kötelező falat után láttam, ahogy a csöppem lapos oldalpillantásokkal méreget. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a vehemens tiltakozás ellenére mégiscsak kér, csak nem akar ellentmondásba kerülni önmagával. Megoldottuk a problémáját. Annyira, hogy másnap este a munkából hazaérve még számítottam egy kis maradékra (habár nem szoktam vacsorázni, de ez jól esett volna), de már csak az elmosogatott edényt találtam meg. Nem egy látványos, ám annál ízletesebb fogás. Hozzávalók egy fej brokkoli 1 kiló csirkemell 10 deka bacon (vagy több) 1 nagy doboz tejföl 1-2 fej lilahagyma 5-7 gerezd fokhagyma 10+5 deka reszelt sajt olívaolaj curry A brokkolit sós vízben megfőzzük. Egy jénai aljára terítjük. A csirkemellet és a bacont csíkokra vágjuk, majd olajon átpirítjuk. A sütés vége felé hozzáadjuk a curryt, abban is megforgatjuk egy kicsit. A legvégén belenyomjuk a fokhagymát, és kb. 20 másodpercig hevítjük így az ételt, csak addig, amíg a fokhagyma illatát megérezzük. Külön nem sózom, vagy csak enyhén, a bacon önmagában is sós. A brokkolira halmozzuk a kész curry-s csirkemell-csíkokat., és az apróra vágott lilahagymát. A tejfölt elkeverjük a 10 deka reszelt sajttal, és jól megöntözzük az egészet vele. 5 dekányi sajtot a tetejére szórunk. Sütőben 175 fokon 20-30 perc alatt átpirítjuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes. A havas reggelen a hókotró érkezéséig az autók törik maguknak az utat a friss, fehér hóban. - Nézd Anyu, ott az autó lábnyoma! – nyugtázza a tényt a műszaki megoldások iránt fogékony fiúcska.

2010. november 26., péntek

Nem tudom, miért vált át kínai vagy indiai írásjelre a rendszer….
Oké, nyertetek gazdaságban, lélekszámban, ötletben, mindenben, de hadd írjam a blogom még egy kicsit magyarul!!!!

Erzsébet- és András-napi citromtorta




Úgy látszik, nem tudok szabadulni ettől a citromvágytól. Még citromosabbat, még krémesebbet szerettem volna, mint a múltkori – egyébként remek – citromos-joghurtos kenyér. És Anyukámnak is szerettem volna kedveskedni valamivel a névnapjára. Így hát a kellemeset a kellemessel összekötve újra csak a citromospult felé vettem az irányt….
És mivel Andrásunk is van a családban, és a tortácska után mind a tíz ujjukat megnyalták az érintettek – nem úgy néztek ki, mint akik citromba haraptak, pedig de - ma újra beszerzem a szép sárga gyümölcsöket – amik ebben a náthás időszakban amúgy is jó szolgálatot tesznek…
Kedves Olvasó, működik már a Pavlovi-reflex?

Hozzávalók

A tésztához
4 tojás
15 deka cukor
7.5 deka liszt
1 citrom reszelt héja
és a felének a leve

A krémhez
30 deka mascarpone (ha 25 dekás kiszerelést kapunk, az sem baj)
Vaníliapuding másfél deci tejből (nem főzős)
1 citrom reszelt héja
2-3 ek porcukor (ízlés szerint)

A díszítéshez
Vékonyra szelt citromkarikák
1 zacskó tortazselé
2 citrom leve
1 mandarin leve
4 ek kristálycukor
Esetleg mandulaforgács

A tészta Nagymamám receptje (az is fog következni hamarosan, a megfelelő krémmel együtt), és tulajdonképpen egy citromos piskóta.



Kizsírozunk egy kisebb tortaformát (23 centi átmérőjű), kilisztezzük, hogy a széleire is jusson liszt (zsír ne)।



A tojásfehérjéket felverjük habnak.

A tojássárgákat gyors mozdulatokkal összekeverjük a cukorral, a citrom héjával és levével, és a liszttel. Ha ügyesek vagyunk, akkor ennyi idő alatt nem esik össze a fehérje, és nem is kell robotkart mosogatni. Mivel a fehérje után lehet használni a sárgájához, csak fordítva nem megy. Sörre bor…borra sör…

A krémhez . a citromhéjat és a cukrot összekeverjük a mascarponéval. A puding utasításainak megfelelően elkészítjük arányosan a másfél deci tejből a pudingot. Hozzákeverjük a mascarponéhoz, hogy lágyabb, de még mindig kenhető állagú krémet kapjunk.

A tortát kétfelé vágjuk, megkenjük a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson. Egy kicsit tegyünk félre, hogy a végén az oldalát is bekenhessük vele. A tetejét ízlésesen díszítsük citromkarikákkal.

Helyezzük vissza a tortakarikát úgy, hogy kibéleljük alufóliával – hogy ne ragadjon rá majd a krém. Ez fogja megtartani a zselét.

Elkészítjük a tortazselét, de ne vizet használjunk hozzá, hanem a gyümölcsök levét. Mivel a citrom savanyú, több cukrot adjunk hozzá.

A zselével díszített tortát a hűtőbe tesszük, dermedésig. Onnan kivéve levesszük róla a tortakarikát, bekenjük a krémmel az oldalát, adott esetben mandulaforgáccsal is megdíszítjük.

Ha a tortaformánk nagyobb lenne, akkor értelemszerűen szorozzuk fel a mennyiségeket!

(Csak bátran, bátran, leírni majdhogynem hosszabb volt, mint elkészíteni.)

Kislányom rákapott a kártyázásra. Az iskolában römiznek (tavaly szenvedélyesen hímeztek, a fiúk is). Végül is ez így igazságos, éljen az egyenjogúság. Ennek nagyon örülök, mert én is szeretek kártyázni, és így már van könnyen kapható partnerem is hozzá. A vita tárgyát csak az képezi, hogy hagyományos, vagy rablórömi-e. (Csakis rabló, mi más?)
Na és ez a szenvedély átragadt kisfiamra is, ő a Fekete Pétert nyomja napestig…igazi bűnbarlang lettünk, forgatjuk az ördög bibliáját a hosszú, sötét estéken। Paralell folyik a Fekete Péter: Kicsi Banditám és nagymama , valamint a rablórömi: Violatekintetű-ám-de-csavaros-észjárású Mimi és Banditanyu
A kártyacsaták közben is dolgozik azonban a természet, Haramiabandika odaadja a kezecskéjében levő kártyalapokat a Nagymamájának:
- Elmegyek pisilni, addig tudsz játszani egyedül? Majd meglátod, Te fogsz nyerni!


Kép is jön hamarost, most épp otthon lapul a könyvespolcon, a reggeli rohanásban nem tettem be a táskáम्बा….addig is egy szép virágzó citromfa….

A citrom régi szenvedélyem….

2010. november 12., péntek

Makettország - Szlovénia



Juhtúrós gnocchi Jó sorsom Szlovéniába vezérelt, ebbe a csöppnyi, kétmilliós országba (nyáron többen vannak). Olyan, mint egy terepasztal, minden a helyén, minden rendben…és minden megtalálható benne. Sűrítve a világ. A fővárostól félórányira csodás síterepek, másfélóra autóútra az Adria. Sok hegy, síkság, finom borok. Nyugdíjasok - is - a szállodákban. Olyan, amilyet mindig is kívántam Magyarországnak: Kelet és Nyugat, Észak és Dél évezredes kapcsolatából csakis a legjobb géneket örökölte: nyugati/északi precizitást, keleti/déli életörömet. Ez a juhtúrós gnocchi is mintha ezt mintázná, szlovák tejtermék az olasz eredetű ételen. És az elegáns szálloda tányérján elegánsan odapöttyentve egy kis adag, előételként, mint ahogyan ezt az ékszerdoboz-országot is odapöttyentették a térképre, végtelenül elegánsan, jóízléssel, minden falat öröm. Hozzávalók A gnocchihoz 1 kiló lisztes krumpli 25+5 deka liszt 2 tojás Só A szószhoz 25 deka juhtúró 3 deci tejföl A tálaláshoz Rucola A krumplit megfőzzük, áttörjük, kihűtjük. Összegyúrjuk a 25 deka liszttel, a sóval és a tojásokkal. Kisfiunk kezével 1-2 centi átmérőjű rudakat sodrunk belőle, elvágjuk őket, és egy villa hátával meghengergetjük, hogy recések legyenek (elmaradhat). A sodráshoz, hengeregtéshez használjuk fel az 5 deka lisztet. Forró vízben kifőzzük (amíg fel nem jön, és még egy kis idő, nagyjából 5 perc). Kiolajozott tálba tesszük, egy picit várunk, hogy megdermedjen, és akkor keverjük össze az olajjal és a már kifőtt gombóckákkal, így nem törik-málik szét. A tejfölt összemelegítjük a juhtúróval, hogy szépen összeolvadjanak. A tányér aljára rucolákat rendezünk csinosan - kisleánykám szerint bükklevelek -, erre kerül a gnocchi, majd egy pöttyintés – vagy sok – juhtúró. A tetejét az étteremben még egy nagyon érdekes, paprikaízű, kicsit kemény, szalmaszáljellegű képződmény is díszítette, ami minket, magyarokat képviselt – legalább is az én képzeletemben – és amire a nemzetközi társaságból senki sem jött rá, mi is lehet az. Viszont finom volt.

Kicsi fiamnak megengedtem, hogy rágózzon. Gondolom, ezért nem kerülök be a Leglazább anyukák rekordkönyvébe. Bár ha alaposabban megvizsgáljuk az előtörténetet…kislányom ugyanis fuldoklós típusú gyerek. Ősz hajszálaim jelentős részét szereztem be azon a módon, hogy gyermekem feje már kékült a félrenyelt alma- vagy barackdarab miatt. Speciális műfogással mindannyiszor kihalásztam a nem rendeltetésszerű helyről, de ezalatt a tizedmásodpercek éveknek tűntek, a hirtelen mozdulatokat pedig lassított felvételként éltem meg, és még most is, ahogy gépelek, fizikailag fájnak az ujjaim a félelemtől. Na és ezen előzmények után, jó sok év elteltével, megengedtem nagyobbamnak és a kisebbemnek is, hogy rágózzanak. A felnőttséghez vezető lépcső egy újabb fokát elérve a törpe méretű Laza Csávó csípőre és zsebre tett kézzel úgy summázta édesanyja életben való csetlését-botlását: - Anyu, te azt hitted, hogy nem tudok rágózni. Pedig én már kisbaba koromban is tudtam!

2010. november 6., szombat

Joghurtos-citromos-ribizlis kenyér





Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.


Hozzávalók


20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs


Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.


A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.


Beletöltjük a sütőformába.


175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.


Jutott azért mulatás is.

Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).

- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.



Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.


Hozzávalók

20 deka barna cukor

10 deka vaj

3 db tojás

1 citrom héja

1 doboz joghurt

25 deka liszt

2 tk. sütőpor

egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs


Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.


A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.


Beletöltjük a sütőformába.


175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.


Jutott azért mulatás is.

Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).

- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.

- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.

- Na látod, nem kellett volna elmenned!

- De én jól éreztem magam ott!

- Jobban, mint itthon???

Pár perc múlva megkérdezem tőle:

- Hiányoztam neked?

- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:

- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.

2010. október 13., szerda

Segítsüti átadás

- Nem remeg a kezed? -kérdezte a férjem, amikor nekiláttam megsütni a mandulás almatortákat.

Nos, ilyen drága sütit valóban nem sütöttem még, de nem remegett a kezem, mert egyrészt tudtam, hogy a nemes cél miatt velem lesznek az égiek, másrészt ezt a sütit egyszerűen nem lehet elrontani.

Remélem így érezték ezt a nyerteseim is. A licit megnyerője Huszilvia kis csapatának vette a tortát - jajj de szeretem én is az ilyen csapatépítő tevékenységet! Nagyon aranyos, mosolygós 10 hónapos kisfiával jött az átadásra.

A másik torta is egy mosolygós nagyon aranyos kisfiús családba került, a vígaszágas nyertes Kedmona érezte úgy, hogy habár szerencsére nem érintett a koraszülött kérdésben, szeretne így segíteni a korababáknak. Huszilvinek köszönjük, hogy ő is hozzájárult ehhez.

Ehelyütt szeretném megköszönni a lehetőséget a Segítsüti mindenre elszánt és profi csapatának, hogy ennek az élménynek én is részese lehettem. Ahol csak lehetett, eldicsekedtem vele. Mint ahogyan a gyönyörű kiállítású Segítsüti füzettel is. Mindenkinek nagyon tetszik, kislányom örömmel kiáltott fel, amikor megpillantotta pont azt a tortaszeletet az újságban, amit a fotózás után egyébként ő evett meg:
- VILÁGHÍRŰ LETT A TÁNYÉRUNK!!!!!

Huszilvi csapata - kicsi a bors, de okos... :)

Kedmonáék - ugye milyen kedvesek?




2010. szeptember 17., péntek

Mandulás almatortácska


Itt licitálhatsz

A sütemény a Segisüti akció keretében árverezésre kerül. A befolyó összegből egy szegedi koraszülött osztály kap segítséget. Licitálni a http://www.segitsuti.hu/ oldalon lehet.


„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – szólt a kisfiam egyik örökbecsű kedvence. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.

Még pocakos koromban, egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá. 20 perc múlva, amikor megérkeztem, az almatortácska már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!



Hozzávalók

10 deka barnacukor (ennek hiányában kristálycukor)
10 deka olvasztott margarin
1 tojás
1 citrom reszelt héja

12 deka liszt
1 teáskanál sütőpor
fahéj
1 vaníliás cukor
5 deka mandula



A barnacukrot összekeverjük az olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverjük a tojást, a reszelt citromhéjat, egy icipici sót, a lisztet és a sütőport. Dolgozzunk fakanállal.


Kivajazott tortaforma aljára 2-3 hámozott almát felcikkezünk, meghintjük egy kis mazsolával, fahéjjal, pici cukorral. Ráterítjük a masszát. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, a sütőportól úgyis megdagad a tészta. Meghintjük héjától megfosztott mandulával és egy zacskó vaníliás cukorral.


Süssük 175 fokon 30-40 percet, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.


A manduláról úgy lehet eltávolítani a héját, hogy forró vízzel leöntjük, s ha kihűl, könnyedén lehúzhatjuk róla.


Ezt a süteményt bármilyen gyümölcsből, vagy gyümölcskombinációból elkészíthetjük, nálunk nagy kedvenc a szilvás, vagy az őszibarack-meggyes változat is. A tortaforma alá terítsünk alufóliát, hogy a lédúsabb gyümölcsök kicsorduló levét felfogjuk.


Remekül illik hozzá a vanília fagylalt.


Azért hívom tortácskának, mert nem túl nagy mennyiség, az én kapcsos tortaformám 23 cm átmérőjű. Ha nagyobbat szeretnénk sütni, akkor a mennyiséget duplázzuk meg!



A kislányom és a kisfiam azóta pedig már nagyobbacskák, és nagyon szeretnek sütni. Most is szívesen segítettek, hogy elkészüljön a sütemény. Vagyis én nekik. Már csak a kezük alá kell dolgoznom, de a piros autók azért még nagy becsben vannak.


A licit nyertesének természetesen a dupla adagos verziót készítem el, és a tortához vaníliafagylalt is jár. Személyesen Budapesten, vagy környékén tudom átadni. A tortát becsomagolva, postai úton is el tudom küldeni, ebben az esetben viszont a fagylaltot nem csomagolom mellé….

2010. szeptember 11., szombat

Hamarosan....

Vettem krumplit most érik, most érik, most érik…

Pörkölt ahogy én szeretem








Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:


- Semmi pénzért mit tetszik adni?


A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).


Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).





Hozzávalók



Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából



1 kiló sertéscomb


Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is


2 fej vöröshagyma


3 cső zöldpaprika


2 paradicsom


Pirosarany vagy Édes Anna


pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi


(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)


ketchup


vörösbor






A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.




Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.






Tejfehérjementes.


Tojásmentes.


Gluténmentes.



Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.


Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….


Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….


2010. szeptember 4., szombat

Már megint itt van






Ha úgy folytattad, hogy a szerelem, már megint izzad a tenyerem…akkor annyi idős vagy, mint én, és ezért nem áruljuk el, hogy mennyi.


Ezúttal azonban nem a szerelemre gondoltam, hanem a szeptemberi tankönyvbekötésre. Idén már a nagy kicsilányom is segédkezett a bekötésnél, persze ahogy azt kell, lassabb volt együtt, mint egyedül, de összehasonlíthatatlanul jobb hangulatú. Nézegettük a könyveket, forgattuk a színes lapokat, és közben éreztük az új könyvek friss nyomdaillatát. Mondták is a gyerekek, hogy ez mennyire finom. Én meg mondtam nekik, hogy ez a Tudás Szaga, ha ezt szagolják sokat, okosak lesznek.


-Tényleg???? – kérdezték csodálkozva, hiszen nem sejtetették eddig, hogy ilyen varázslat is van.


- Bizony ám, forgassátok sokat a lapokat!


Ezt meg is ígérték, annál könnyebben, mivel hogy szeretik a könyveket.



És már megint itt van….na még mindig nem a szerelem, hanem a




Mustáros tarja




Ez a Húgom receptje. Pácolni kell, és bár eredetileg parázson terveztük sütni, a tréfás nyarak ráutaló magatartása következtében rájöttünk, hogy tepsiben is szépen kisülnek…hajjajjj ….





Hozzávalók


tarjaszeletek


mustár


kakukkfű


szójaszósz


étolaj




A tarjaszeleteket enyhén kiklopfoljuk (ezúttal ne képzeljük el kedvenc politikusunk arcát a hússzeletek helyébe). Mindkét oldalukat megkenjük mustárral. Egy jól záródó edénybe teszünk annyi szeletet, ami beteríti az edény alját. Megszórjuk a húsokat kakukkfűvel, meglocsoljuk szójaszósszal és egy kis étolajjal. Addig rétegezzük, amíg a hús tart. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.



Úgy is lehet, hogy a pác hozzávalóiból készítünk egy szószt, és abba forgatjuk a hússzeleteket. (Majd' azt írtam trutyiba, van nálunk egy étel, amit a Trutymó Titkának neveztem el. A valaki (vö. személyiségi jogok) ugyanis úgy eszi a túrógombócot, hogy a tejfölt, a porcukrot és a prézlit összekeveri, abba forgatja a túrógombóc-falatokat.. Amikor először láttam ezt a cselekedetet, épp akkor ment a mozikban A tini ninja teknőcök - A trutymó titka c. agyonreklámozott mű. A címnél valószínűleg csak a film lehetett idétlenebb, nálunk viszont bevonult a mindennapi szóhasználatba.)




Másnap a sütéshez tepsibe terítjük, letakarjuk alufóliával, és három órán át sütjük, a felénél az alufóliát levehetjük, sütés közben a húst meg is fordíthatjuk.




Omlóssá sül, olvad a szájban.




(faszénparázson is átsül szépen, bizonyára)




A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a nagy családi összejövetelre valaki sztrapacskát csinált. Ennél jobb párosítást ki se gondolhatnánk.





Tojásmentes.





Kicsi kisfiam nem nagyon érti, miért is kell dolgozni mennem. Mondok neki sokfélét, hogy dolgozni jó, kinek, mi a feladata az életben, meg persze, hogy pénzt kell keresni.


Az a pénzdolog szöget üthetett a fejében, mert egyszer csak, egy oda nem illő szövegkörnyezetben azt mondta:


<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Tudod Anyu, a sok pénz sem jó. Mert aztán ha sok van az előszobában, akkor nem tudunk bejönni, és nem férünk el tőle.


Nos attól azért nem kell tartani, hogy alkalmazottként annyi jönne össze, hogy a bankókötegekben esnénk hasra, míg átevickélünk a nappaliba.


Én azért értettem, hogy a kisnagy ember először fogalmazta meg, hogy az anyagi dolgoknál vannak fontosabbak is….












2010. augusztus 27., péntek

Hosszú forró nyár



Bazsalikomos-fokhagymás spagetti

Na ez az, ami idén nem igazán volt. Viszont nekem egy panaszszavam sem lehet, egyrészt a forró hangulatot biztosította egy munkahelyváltás, másrészt az idő kegyes volt hozzánk, egyetlen félnapot leszámítva (amit végignyihogtunk, könnyünk folyt a nevetéstől), pontosan olyan volt a nyaralás alatt, amilyenre szükségünk volt.

A történet szálát jó pár hete ott ejtettem el (ezúton is köszönöm a kitartást Kedves Olvasóimnak), hogy a Naschmarkt-on jártunk, Bécsben. Olyan dús bazsalikomcsokrot sikerült beszerezni, hogy nem csak a korábban taglalt salátába és sajtos pirítósra, hanem a vándortábor második felvonásában, melyet a Magyar Tenger partján töltöttünk, elkészült balatoni „Mi is van az hűtőben?”-jellegű tésztába is jutott.

Abban pedig a következők voltak:

Hozzávalók

2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
1 nagy csokor bazsalikom
2-3 deci tejföl
1 (bio)leveskocka
Olívaolaj (enélkül ne indulj a Balatonra)
Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)
Füstölt sajt

Feltesszük a vizet főni a tésztának.

Megpucoljuk a fokhagymát, a gerezdeket felszeleteljük, mondjuk 3 mm-es vastagságúra. Nagyon finom lesz szétharapni őket.

Elkészítjük a kockából a levest, úgy hogy körülbelül másfél deci legyen. Vagy kész húslevest használunk.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymaszeleteket. Addig kevergetjük, amíg meg nem érezzük az illatát (1 perc). Hozzáöntjük a levest, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a hagyma megpuhul, és az elegyünk egy kicsit besűrűsödik.

Óvatosan hozzáadjuk a tejfölt, és a felszeletelt bazsalikomot (biocsalád tépkedje, állítólag a kés rosszat tesz neki). Sózni nem kell, a leves önmagában is sós. Még egy kicsit rotyogtatjuk.

Kész is vagyunk, a kifőtt tésztát beleforgatjuk. A tányéron még megszórhatjuk füstölt sajttal.

Tojásmentes.

Kisfiam tavaly vakondokra vadászott itt a Balaton partján. Idén a pókok kerültek látóterébe. Nem mintha otthon nem tanulmányozhatná ezt az állatot. Először is a valós pókokat vettük sorba. Az olyanokat is, mint a világ legnagyobb pókja. Meg az a pók, amelyik a legnagyobbat tudja csípni. Némi vívódás után (mondtam már, hogy biológiai ismereteim hiányosak? Még szerencse, hogy kéznél van egy nemsokáraállatorvos nagynéni.) a fekete özvegyet neveztem meg a világ legnagyobbat csípő pókjának. Persze még másnap is biztosítanom kellett gyermekeimet, hogy a fekete ŐZ nem nálunk él.
   Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:
- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?















2010. augusztus 7., szombat

Egy tökéletes csajos délelőtt

A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)


Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.
Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.

2010. július 30., péntek

VKF XXXVI. Világjáró fazék




Joghurtos-citromos sütemény

Ezt a nagyon egyszerű süteményt sokfelé sütik a mediterrán vidéken. Jelen recept szintén a Cyprus Today-ből származik, melyet az Észak Ciprusi Török Köztársaságban adnak ki. Ezt az államot a világon egyedül Törökország ismeri el, minket azonban ez a tény egy cseppet se korlátozzon fehérhomokú, égszínkékvizű tengerének, ízes gyümölcseinek, megkapó karavánszerájainak élvezetében, hagyjuk magunkat elvarázsolni a helyiek vendégszeretete, a táj és az épített környezet szépsége által, figyeljük szájtátva az épen maradt többezer éves mozaikokat, melyeket egész ókori város vesz körül, többszázéves kolostorokat, templomokat, többévzizedes, bárányfelhőméretű leánderbokrokat, és egészen frissen készült ételeket, halakat, salátákat, süteményeket, török pizzákat (ez utóbbiak után csukjuk is be a szánkat), már amennyiben jó sorsunk erre vezérelne minket.

Hozzávalók
3 tojás
½ bögre porcukor
1 ½ bögre joghurt
50 g olvasztott margarin
1 ½ bögre liszt
1 ½ bögre gríz
1 cs sütőpor
2 cs vaníliás cukor
kókuszreszelék

A sörbethez
1 bögre víz
1 bögre cukor
2 citrom leve és reszelt héja (vagy narancsé)

Keverjük össze a tojásokat a cukorral. Adjuk hozzá az olvasztott margarint, a joghurtot, a lisztet, a grízt, a sütőport és a vaníliás cukrot. Keverjük mindezt el.

Kizsírozott, kilisztezett tepsibe tegyük, mely nem túl nagy, az enyém 35x18 centis jénai tál.

200 fokon, előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranybarna színe nem lesz. (30-40 perc).

Amíg a sütemény sül, készítsük el a sörbetet. Egy lábosban sűrű kevergetés mellett főzzük össze a vizet, a cukrot és a reszelt citromhéjat, valamint a citromlevet. Nálunk narancs volt itthon, azzal is jó, bár nem olyan karakteres ízt kapunk. Addig főzzük, amíg valamennyire összesűrűsödik (negyedóra).

Ha a sütemény kisült, vegyük ki a sütőből. Tíz perc pihentetés után vágjuk fel kockára a tepsiben, és öntözzük meg a sörbettel, hogy jól beleigya magát a tésztába.

Ha szeretjük, a tetejét szórjuk meg kókuszreszelékkel.

Az egyetlen étel, amely az én értelmezésemben értelmet ad a gríz létezésének.


Kislányunk nagyon szeret zongorázni.
- Ugye nem kell majd másik hangszeren tanulnom? – kérdezi.
- Én el tudnálak képzelni gitározni is.
- A gitár az olyan lányos lányoknak, mint amilyen én vagyok, nem való.
- Pedig szerintem nagyon jól illene hozzád, ahogy a tábortűznél gitározol és énekelsz.
Ez a kép megtetszhetett neki, de azért a dackorszakból megőrzött jócskán a tarisznyájában egy életmentő első segélynyi adagot.
- Hát legfeljebb rózsaszínű gitár lehet! – ragadta meg a hangszeres zenélés lényegét a nagyonlány.

VKF XXXVI. Világjáró fazék




Tévút – Muhammara




Már régóta szemezgettem a Cyprus Today remek gasztronómiai rovatának hasábjain megjelent Muhammara – Csípős paprikaszósz receptjével. Mivel „mindig is birizgálta a fantáziámat”, hát botmixert ragadtam, hogy a végére járjak a csábító eledel rejtelmeinek. Nos annyira nem kellett volna sietnem. A recepttel hiba nincsen, leellenőriztem többfajta forráson, a Muhammara, amely Szíriából indult bendőhódító útjára, éppen így készül, a baj velem van. Az össze nem illő alapanyagok nálam nem válnak be. A hideg még évtizedes távolból is kilel a mézes fokhagyma gondolatára, mellyel náthámat gondoltam gyógyítani, és amire egyesek esküsznek. Kicsit felvontam a szemöldököm, amikor a muhammara összetevői között egyaránt olvastam pirított zsemlemorzsát, citromot, fokhagymát, gránátalmaszörpöt, de hát reménykedtem…


Reménykedtem én már egyéb tévútjaimon is. Amikor barátnőm versenykerékpárját kölcsönkaptam, és életemben először, gyakorlatlanul hajtva egy ilyen csodás példányt, hatalmasat zakóztam vele (ez volt az én Tour de Francom). Hol máshol essen az ember egetrengetően nagyot, arccal az aszfaltra bukva, mint az SZTK előtt? Reménykedtem, hogy talán nem tűnt fel senkinek…kár volt, mert bizony hogy feltűnt. Egyre több cipőorrot láttam magam körül gyülekezni a földön. Tudtam, hogy kutyabajom, azért nem pattantam fel, mert azon elmélkedtem, hogyan is karikázhatnék el feltűnés nélkül (akkoriban nyugodtan indulhattam volna a Világ Legszégyenlősebb Embere vetélkedőn). A nőttön növekvő jószándékú tömeg meg azon tanakodott felettem, hogy hogyan is kellene engem megmenteni. Végre valaki fejéből kipattant az isteni szikra, hogy vigyenek be a rendelőintézetbe. „Na azt már nem” – gondoltam magamban, és mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam, körülöttem a tömeg tátott szájjal kettévált, mint a Vörös-tenger, én meg, mint aki jól végezte dolgát, elbicigliztem. A továbbiakban maradtam a Csepel camping kerékpáromnál. Mint ahogy inkább maradok a kőrözöttnél…



Hozzávalók



2 nagy piros kaliforniai paprika


2 ek csípős paprikakrém (Erős Pista)


1 gerezd zúzott fokhagyma


¾ bögre zsemlemorzsa


1 fej (lila)hagyma


¾ bögre darált dió


3 ek citromlé


2 ek gránátalmaszörp


1 ek joghurt


köménymag


1 tk só


¼ bögre olíva olaj




A tálaláshoz


török lapos kenyér (pide), vagy pirítós




A paprikákat sütőben addig sütjük, amíg héjuk barnulni kezd (félóra). A sütőből kivéve letakarjuk alufóliával, vagy egyéb alkalmatossággal negyedórára. Utána már könnyen le tudjuk húzni a héjukat. A paprika húsát felszeleteljük, és botmixer segítségévél pépesítjük.



Megpirítjuk a zsemlemorzsát, apróra vágjuk a hagymát, megdaráljuk a diót.



Hozzákeverjük a paprikapüréhez. Hozzáadjuk a többi összetevőt is. A citromlevet, a sót, a fokhagymát, a gránátalmaszörpöt, a joghurtot, a köménymagot és az olívaolajat.



Egy napra hűtőbe tesszük érlelni.



Pirítóson, vagy török lepénykenyéren tálaljuk.




Tojásmentes.


Tejfehérjementes.



Csaknem sikerült csődületet okoznom egy rendelőintézet előtt a minap is, amennyiben kisleányomra hallgatok. Anyajegyet ellenőriztetni mentünk egy nagyszerű orvoshoz, akit régebb óta ismerek, mint a férjemet, pedig az már több évtizedes múltra tekint vissza (de erről majd később) – az anyajegyelleőriztetést pedig forrón ajánlom mindenkinek (közszolgálati felhívásunkat olvasták). Mondom leánykámnak még az autóban, hogy kisebbfajta dolgom támadt (amit egyébként a rendelő e célra minden kívánalomnak megfelelő helyiségében gondoltam orvosolni).


- Hát akkor guggolj ide! – mutatott széles mozdulattal a gyönyörű villákkal körülvett temlpom mellé ültetett platánfák tövére.


- Nem. – mondtam én.


- De mért?????






2010. július 23., péntek

Nagy sütés








Zabpelyhes sütemény mascarpone-lime krémmel





A gyerekek, egy fővel kiegészülve csöndesen játszottak a gyerekszobában. Jó gyerekek egyébként, de ez a csönd azért a leggyanútlanabb szülő figyelmét is felkelti. Bekukkantottam hozzájuk, vajon mi az, ami ennyire leköti őket. Egy süteményes könyv volt, amit a szomszéd kislány áthozott.
- Anyu képzeld, most nagy sütés hetet tervezünk!
- Tényleg és hogy fogjátok csinálni?
- A hétvégén 2 napig mindent beszerzünk, utána 5 napig megsütünk 27 süteményt, és ami jól sikerül azt eladjuk!
- Szép tervek. – mondtam és gondolatban azt tettem hozzá, hogy a vállalkozás melyik pontján lesz ebből vajon csalódás.
- És miből fogtok vásárolni? – próbáltam a realitások talaja felé irányítani a képzelet szárnyain suhanó terveket (hiába, én már csak ilyen földhözragadt vagyok, vagy egyszerűen csak túlságosan felnőtt).
- Van zsebpénzünk és az erdőben málna.
- Gyerekek én sem tudok megütni naponta 5-6 süteményt, pedig én gyakorlottabb vagyok.
- De mi ketten vagyunk! – szólt a lelkesedés hangja.
Ezek után megnéztük a süteményeket a könyvben. Tényleg szépek.
- Tudjátok mit, válasszatok ki egy sütit, azt holnap megsütöm veletek, és ha akarjátok, akkor hetente megsütünk egyet, így előbb-utóbb mind meglesz, és ti is belejöttök a süteménysütésbe. – azt gondoltam magamban, hogy a gyakorlat talán rávilágít, hogy milyen nehezet gondoltak ki maguknak.
A lányoknak tetszett az ötlet, a választás pedig a
Csipkés sütemény lime krémmel töltve
című opuszra esett. Apu hazafelé meg is vette a



Hozzávalókat
75 g zabpehely
75 g vaj vagy margarin
100 g porcukor
1 tojás
5 deka liszt
1 tk sütőpor
A töltelékhez
250 mascarpone
25 g porcukor
1 lime vagy citrom vagy narancs reszelt héja



A margarint felolvasztjuk, fakanállal belekeverjük a zabpelyhet és 2-3 percig állni hagyjuk, hogy megszívja magát a zsiradékkal.


Hozzákeverjük a porcukrot, a tojást, és a sütőporral elkevert lisztet.


Sütőpapírral kibélelt tepsibe púpozott teáskanálnyi adagokat ültetünk egymástól jókora távolságra.


175 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.


A sütőből kivéve egy élesebb szélű lapát segítségével azonnal tányérra szedjük a süteményeket, majd ott megdermednek (későbbmár törik).


A krémhez összekeverjük a hozzávalókat és két-két lap közé töltjük.


Az eredeti receptben 2 teáskanálnyi liszt szerepel, ezt én kevésnek ítéltem, annyira folyós lett a tészta, hogy púpozott kanálról szó sem lehetett. Így került bele több liszt, legközelebb a liszt felét lehet, hogy kicserélem zabpehelyre.


A lányoknak nem volt nehéz dolguk, tényleg könnyen mesütötték a süteményt. A levezető gyakorlatot – 5 tepsi elmosása, mosogatás stbstb. azonban én csináltam, így nem biztos, hogy teljesen felmérték, hogy mitől is fárasztó a sütés. Fogjuk fel ezt most beetető akciónak, legközelebb rendet is ők raknak majd (jajj…).
A lányokkal amúgy könnyű dolgom volt, mivel ugyanúgy hívják őket. Nekem csak annyit kellett mondanom, hogy Mimi és máris ketten szorgoskodtak a sütemény elkészültén.
A sütik egyébként villámgyorsan elfogytak, pedig dupla adagot készítettünk.


A könyv, amiből a receptet származik:
Fiona Patchett: Nagy sütiskönyv gyerekeknek
A történet folytatódik….







2010. július 18., vasárnap

Egy klasszikus








Szép darab marhahúst láttam meg a hentesnél. Éreztem, hogy itt az idő, nem múlhat el a meggyszezon szósz nélkül.
A húslevesbe, mely nyakból készült, így a hentes meglátása szerint nyaklevest csinálok majd – jó sok zöldséget főztem. És jó sok cérnametéltet persze.
A húshoz főtt krumplit és meggyszószt készítettem.



Meggyszósz



A meggyeket kimagoztam. Gumikesztyűben, így még a jövő héten is vállalható a kezem, és majdnem olyan gyors, mint általában a meggymagozók. (na jó, savanyú a meggy, nekem olyanom nincs is, de kézzel tényleg gyors).
Feltettem annyi vízzel főni, hogy éppen ellepje. Rácsorgattam (fél)decinyi mézet, kávéskanálnyi fahéjjal meghintettem. A hús mellett sem az édes, sem a fűszeres íznek nem kell dominálnia, csak jelzésértékűen jelen lennie.


Mikor megpuhult, félrehúztam a tűzről és behabartam. Azaz a meggyeket szűrőlapáttal külön tányérra szedtem (ez fontos mozzanat, így nem lesz csomós a szósz), egy külön tálkában tejfölt két evőkanál liszttel elegyítettem némi víz és habverő segítségével, hogy sima legyen. Lassanként hozzámeregettem a meleg meggyléből, majd az egészet visszazúdítottam a lábosba. Enyhe tűzön nagyon gyakori habverős kavargatás mellett addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor visszaöntöttem a meggyszemeket is.





Kisfiam a délutáni alvásból ébredve is repetázott belőle.
Klasszikus menü, magyaros hozzávalókkal, ajánlható távolról hazaérkezett hazánkfiai fogadására (bár én idén túrós tésztával és kovászos uborkával tettem ezt, az ellen sem volt panasz). Más vidékeken a fehérrépából csak a zöldjét használják, a gyökerét megvetve eldobják. A zellergumóval szintén így tesznek. A meggyet nem ismerik, csak a cseresznyét.
És hogy mi volt az édesség.ezen hazai menü után? A melegre való tekintettel dobostorta-fagyi, melynek segítségével a kiskorúak Vágó Istvánná alakulhattak át.


Tojásmentes.


Együtt dolgozunk a kertben kisfiammal, én ások, ő markolózik. És közben odaképzeli magát egy igazi markoló ülésébe.
- Ha nagy leszek, munkás leszek! – kezdi a beszélgetést régi tervével – és építek nektek nyaralóházat (ez az apja vágyálma). És majd keresek pénzt és hazahozom.
- Ha nagy leszel, lesz családod, feleséged, kisbabátok, nekik vidd majd haza a pénzt, amit keresel.
- Hol találok feleséget?
- Vagy az iskolában ahol tanulsz, vagy egy mulatságban, vagy az utcán…
- És hol találunk babát?
- A feleséged pocakjában fog növekedni a baba, mint ahogyan te növekedtél az enyémben.
- Jó – egyezik bele – de majd gyere oda, és ne engedd, hogy sírjon a baba. Nevettesd meg.
Hiába az ő fejecskéjében még az van, hogy én leszek a felesége…