Mákos pite

- Főtt kukorica, Maaaais!!!!! – már a balatoni nyaralás előtt a fülembe csengett tavalyról az olyan sokat hallott két szó és a dallam, amin eléneklik. Kiszuperált-átalakított campingkerékpáron tolja a két fiú a műanyagdobozokat, és kínálja belőle a finom csemegét, miközben csilingelnek is. Ambivalensek az érzéseim: a szunyókálásomba-pihenésembe nem egyszer belerondítanak, ugyanakkor örülök, hogy ezek a fiatalok pénzkereseti lehetőséghez jutnak. A fél strand velük együtt énekli a két szót, a cocco, coccobello magyar változatát, mondom, hogy fülbemászó a dallam, még ha idegesítő is – mint a legtöbb sláger. Ráadásul számtalan humorizálásra ad alkalmat.

- A szakállas fiú mért csak magyarul mondja?

- Mert nem beszél idegen nyelveket. – szól szarkasztikus magyarázatom. Sőt, gondolatban számtalanszor eljátszom a jelenetet, hogy odamegyek a kétnyelvűhöz és megkérdezem: tessék mondani, hogy van a főtt kukorica németül?

- Mais, ma is! – incselkednek ki a vízből a magyar gyerekek az egyik árussal (nem az enyémek).

- Holnap is! Bizony! – mondja, és tényleg ott van, mindennap rendületlen lelkesedéssel tolja a bringuszt. Buzgalma indokolt, szerény számításaim szerint milliós nagyságrendű tétellel szállnak ki a szezonból (ami jobb, mint a tavalyi, ezt ő mondta, a mojito-árus pedig rosszabb évre panaszkodik). A kukoricát kissé borsos áron kínálják. De hát minden drága itt a magyar tenger partján, úgy kalkulálhatunk, hogy bármit veszünk, fagyit, jégkrémet, lángost, palacsintát, kürtőskalácsot, vagy kisfiam vágyainak netovábbját, azaz vattacukrot, az 400-500 forintba fog kerülni adagonként. Így hát a következő ajánlatot teszem gyermekeimnek:

- Akkor a Balaton-parton mindennap kérhettek valamit, de jól gondoljátok meg, hogy mit és mikor, mert ha kikértétek, akkor utána már legfeljebb a zsebpénzetekből vehettek mást magatoknak. Én pedig ezt jól meggondolnám, mert hazafelé bemegyünk Kapolcsra és hátha ott láttok olyasmit, amit inkább megvennétek.

A jól bevált hűtőtáska és a hazai biztosítják az ellátmányt amúgy. Nagymamájuk pedig induláskor a kezükbe nyomott még egy-egy kékhasút is vattacukrozás végett.

A megállapodásunk jó politikának bizonyul, a gyerekek alaposan végiggondolták, mit kérjenek, mire költsenek. Nincs felesleges sóvárgás, folytonos nyúzás. Az első választás mi más is lehetne, mint a vattacukor.

-        Na, itt a boldogság, Balaton és vattacukor? - kérdezem rózsaszínszakállú kisfiamat.

-        Nem azért örülök, hanem mert a családommal vagyok! – mondja ő. Mi pedig az apjával szépen olvadásnak indulunk, mint mojitóban a jég, és nem a majd 40 fokos melegtől.

Mi is lehet a kapocs a mákos pite és a kukorica között? Nos, nemrégiben láttam egy meglepő párosítást a gasztroangyalban: a tirpák vidék egyik hajdani finomsága volt a cukros mákkal megszórt főtt kukorica. Még nem próbáltam ki, de úgy képzelem jó lehet, végül is a kukorica is olyan, mint a gabona, azaz egy mákos tésztával állunk szemben plusz ízekkel. A kamrám polcain elterülő mákból azonban mégsem ezt, hanem egy jó kis mákos pitét készítettem.

Mákos pite

Hozzávalók

A tésztához

30 dkg liszt

22 dkg margarin

3 tojássárgája

1-2 ek. tejföl

A töltelékhez

40 deka darált mák

30 dkg cukor

3 tojássárgája

4-6 tojásfehérje

1 citrom

1 cs vaníliás cukor

5 dkg vaj

3 ek. baracklekvár

Nyári szezonban egy-két szem friss sárgabarack

A tészta összetevőit összegyúrjuk, hideg helyen pihentetjük.

Közben összeállítjuk a tölteléket: a mákot a cukorral és egy kis vízzel, valamint a barackokkal összefőzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, a tojások sárgáját, a citrom héját és levét, a vaníliás cukrot és a baracklekvárt.

Felverjük a tojásfehérjéket habnak és óvatosan azt is a töltelékhez keverjük.

A tésztát egy kisebb és egy nagyobb részre osztjuk.

A tésztacipókat kinyújtjuk, a nagyobbikat kivajazott tepsibe fektetjük. Ráhelyezzük a tölteléket, majd befedjük a vékonyabb tésztalappal.

Villával megszurkáljuk és 175 fokon 45-50 perc alatt világosra sütjük.

Tálaláskor porcukorral megszórjuk a tetejét.

Tejfehérjementesen Liga margarinnal.

Viszketett a pénz kisebbikem zsebében, viszketett nagyon. Így esett, hogy megnéztük a bazársori vízipisztolyokat és meg is vette zsebpénzének maradék részeiből a legnagyobbat. Ezen kicsit elfilozofáltunk, hogy jól tette-e vajon. Én azon az állásponton voltam, hogy az embernek el kell követnie hibákat, hogy megtanulja kezelni a pénzét. És hát az is egy szempont, hogy felnőttkorában majd elmondhatja magáról, hogy övé volt a Part legnagyobb fegyvere. Amit különben határtalanul megszeretett. Ez biztosan genetikus, a férfiaknak a fegyverekhez való kötődésük. Különben mi más magyarázná, hogy amikor megérkeztünk szálláshelyünkre, maga mellé fektette a vállról indítható rakétakilövőt és barátságos hangon (ahogyan a kezemből alakított aNyúlhoz szokott szólni amúgy, amikor elmondja neki a titkait) így szólt hozzá:

- Ezentúl itt fogsz lakni velünk!

És hogy mi lett a kapolcsi vásárban? Hát nem lett nyálcsorgatás. Mert sajnos úgy alakult, hogy oda se ballagtunk.

Csak gyorsan búcsút vettünk a Balatontól a kukoricaárus szavaival, mint ahogyan az, egy nehéz nap végén így köszönt el egyik utolsó vevőjétől:

- Cső!

Az élethez kell egy kis szerencse….

Utózönge: míg ezeket a sorokat róttam, és már-már meghatottság homályosította el a köztem és a képernyő közötti teret, oltári veszekedés zaja hallatszott a gyerekszoba felől. A szokásos koreográfia: az egyik idegesíti a másikat, az meg odacsap, odalök. Zokogás, könnyek. Fenn és lent az érzelmi hullámvasúton. Ilyen ez a popszakma.  

A receptet egy szuperjó receptgyűjteményből vettem, amit egy kedves barátnőmtől kaptam, arravaló tekintettel, hogy gyerekkorom ízei nyugat-dunántúliak. A Kisalföld receptjei a címe. 

Az ország tortája - Szabolcsi almás máktorta

- Na, féltetek? – kérdezem aggódva gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig már elég nagyok.

- Dehogy is! – mondja a lányom. – De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után. 

- Igen, mert én vagyok a kecskemama és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.

Pedig már nagyok és ezt észre kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM A  PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen, hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó, az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra -  de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).

Nehéz eltalálni, hogy mit is engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne a helyes. Paramama vagyok.

És nehéz azt is tudomásul venni, hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.

Szabolcsi almás máktorta

Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.

Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni vele.

A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy „18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.

A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van – ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).

Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát, kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van szükség.

A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat arányaihoz igazítottam (az 1,6 kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a házilagos kivitelezéshez).

Hozzávalók

Tészta

30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)

20 dkg cukor

12 dkg mák

4 dkg édes morzsa

1 közepes alma lereszelve

Almatöltelék

3 dkg vaj

4 alma

2 ek. cukor

½ citrom leve

Krém

4 tojássárgája

8 deci tej

20 dkg cukor

6 ek. liszt

2 cs. vaníliás cukor

4 deci tejszín

A díszítéshez

darált mák

héjas almaszeletek párolva

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az édes morzsát.

A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.

A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett besűrítjük.

Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.

Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:

mákos tésztalap,

krém,

mákos tésztalap,

almatöltelék

mákos tésztalap

krém,

mákos tésztalap

almatöltelék

mákos tésztalap

krém

mákos tésztalap.

A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan elrendezzük a párolt almaszeleteket.

Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).

Gofri

- Most már tényleg le kell oltani a villanyt és aludni kell! - a robothangú olvasás zajára mentem fel este fél tízkor gyermekem szobájába.

- De Anyu, hadd olvassam el még ezt az oldalt a könyvből!

A könyv A kis herceg, gyermekem pedig nem is tanult meg még minden betűt elolvasni az iskolában. Viszont összeállt neki a kép és mindent elolvas, ami a szeme elé kerül. Igaz, hogy a felolvasás annyi figyelmet elvon, hogy a szöveg értelmezésére már nem jut belőle.

- Értetted kisfiam, amit olvastál?

- Hát nagyjából nem, csak részeket belőle. De most beleteszem a könyvjelzőmet és holnap elviszem az iskolába.

Az iskolatáskában ott lapul már a Boribon, ugyanúgy könyvjelzővel ellátva. Karácsonyi szerzemény, esténként 2 oldalt olvas fel a mese előtt az olvasónép az anyukájának. Ez a legújabb kötet valahogy hosszabbnak tűnik, mint a többi, messze még a mese vége. Ezért támadt az elsős kisfiúnak az a remek ötlete, hogy elviszi az iskolába. Túl izgalmas a sztori, hamarabb szeretné megtudni, mi a folytatás, mint a holnap este.

Bizony, izgalmas dolog az olvasás-tanulás. Nagyobbik gyermekem magától megtanult olvasni, hiába is próbáltuk takargatni az igazságot előle – gondolván, hogy jobb, ha az iskolában tanulja meg – mégis kiderítette azt. Édesanyja is így volt ezzel, akinek a szülei akkor szembesültek a ténnyel, hogy gyermekük egyáltalán ismeri a betű fogalmát, amikor anyukájához szaladt a konyhába azzal a kérdéssel, hogy hogy van a D-betű, mert ez kellett a lyukkártyára készített (aki tudja, tudja…) névjegykártyájához, amin már csak a lakcím egy része hiányzott. Hát szóval nem voltam felkészülve, hogy hogyan lesz majd, ha valakit tényleg megtanítanak olvasni. Az első lecke még könnyű volt. A M betűt kellett elolvasni körülbelül tizennyolcszor. Csak egy kicsit volt idegesítő a foglalt telefonra emlékeztető hang. Aztán jöttek a bonyolultabb figurák. Mikor gyermekem nem azt olvasta, ami valójában oda volt írva, akkor ezt mondta indoklásnak:

- Jajj anyu, nem emlékszem, hogy mit írtak oda! – itt egy kisebb okfejtés következett anyai részről arról, hogy az olvasás igazi mibenléte éppen ez, hogy olyan dolgokat megtudhatunk, amikre nem is emlékezhetünk, hiszen sosem hallottunk róla korábban…blablala… Értettem persze, hogy a betűképet vési az emlékezetébe a frissagyú nyúl, és párosítja egy hangalakkal, mint egy hieroglifát vagy kínai írásjelet.A monománia azonban sokmindenre jó, arra is, hogy az ember az akaratától függetlenül is el- és felolvasson folyton folyívást mindent, ami a szeme elé kerül.

Itt tartunk most. Az olvasókönyvből való olvasás nem tartozik a kedvencei közé (igaz, ami igaz, az olyan szavak, mint például a „lázít’, aligha hoznak lázba egy első osztályost).  Pedig a nagymamája megpróbálta lefizetni, 500 forintot kapott felolvasásonként. Szerencse, hogy a betegség gyorsan elmúlt és a nagymama nyugdíja megmaradt részeivel biztonságban távozhatott. (a szülők pedig megpróbáltak félrenézni a családi béke kedvéért…).

Szeretném, ha az ő számára is annyi mindent jelentenének a könyvek, mint nekünk, nagyobbaknak.

Karácsonyi ajándék volt az a szendvics-sütő is, aminek cserélhetők a lapjai, és kontaktgrillként illetve gofrisütőként is funkcionál. Több mint tíz éve néztem ki magamnak, és a Húgaim most megleptek vele. Még nem volt gyerekem, de a lelki szemeim előtt az volt, hogy sütöm, sütöm a gofrikat és a gyerekseregek pedig megeszik. Egy nagyon jó receptet találtam hozzá.

Hozzávalók

4 tojás

4 ek. cukor

20 deka olvasztott vaj vagy margarin

50 deka liszt

Fél liter tej

1 vaníliás cukor

1 sütőport

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

A hozzávalókat a tojásfehérjék kivételével összekeverjük a palacsintatésztához hasonló módon.

Én a következőképpen csináltam: tojássárgájákat összekeverjük a cukorral, hozzákeverjük a margarint, majd az ízesítőket: a vaníliás cukrot, a sót, a citromhéjat. A liszt felét belekeverjük a tésztába, hozzáöntjük kisebb adagokban a tejet, jól elkeverjük. A liszt másik feléhez hozzáadjuk a sütőport, ezt is a masszába adjuk, jól elkeverjük. (nem szerencsés, ha a sütőpor közvetlenül találkozik a tejjel).

Felverjük habnak a tojásfehérjéket és óvatosan a masszába keverjük.

A gofrisütőben kisütjük.

A szokott feltétekkel tálaljuk. Az én kedvencem a kakaós tejszínhab – hiába a nyolcvanas években a Palatinuszon voltam tinédzser. Már akkor is sejtettem, hogy a gofrisütés jó üzlet lehet. Most már tudom is.

Ui: a férjem felajánlotta, hogy nyugdíjas korunkban legyünk gofrisütők. Igényes, magára nálamnál sokkal többet adó életem párját megkérdeztem, hogy mit tesz azzal a ténnyel, hogy állandóan gofriszagú lesz a haja: Azt válaszolta, hogy nem baj, kopaszra nyírja. Lehet, hogy ízlett neki a gofrim?

Crème brûlée

– Égetett krém (bármikor bármit odaégetek, a legjobban az égetett pirítós megy)

A legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Ez a desszert is annyira kézenfekvő, hogy talán éppen ez a magyarázata annak, hogy többféle néven és több kultúrában felbukkant. Maguknak tudják a franciák, hiszen egy francia szakácskönyvben jelent meg először leírva, az angolok, Trinity vagy Cambridge burnt cream néven és meg kell említeni a spanyolok katalán krémjét is. .

Én úgy képzelem, hogy a készítés mikéntje, miként Platón ideái, tértől és időtől függetlenül lebeg az éterben, és adódó pillanatokban az arra érdemesek megsejtik és a tárgyi világban testet adnak neki.

Jóféle sejtelem repítette egy karácsonyi angyal szárnyán az én konyhámba az ehhez szükséges felszerelést, a kis tálkákat és a zsebsárkányt – már ebből is látszik, hogy ez az egyik leginkább ebbe a blogba illő recept.

Egyszóval kevés számú hozzávaló szükséges, az elkészítés egyszerű, csak megfelelő felszerelés kell hozzá.

A hűvös vaníliakrém és tetején a roppanós karamell-lapocskák olyan páros, ami méltán tett globális babérokra szert már abban a korban, amikor a szomszéd faluba eljutni is meglehetősen bajos volt.

Hozzávalók

250 g tejszín

250 g tej

10 deka cukor

4 tojás sárgája

1 vaníliarúd (én csaltam és igazi vaníliát tartalmazó vaníliás cukrot használtam, így negyedannyiba került)

Barna cukor a tetejére (ugyanúgy megteszi az egyszerű kristálycukor is)

A tejet és a tejszínt összeöntjük egy lábasba és forrpontig hevítjük. Ha igazi vaníliát használunk, akkor belekapargatjuk a vaníliát a tejszínes tejbe.

A tojássárgájákat fehéredésig keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a vaníliás cukrot is.

Szűrőn átszűrve hozzákeverjük a tejet a cukros tojáshoz. Habverővel jól összedolgozzuk. Több részletben adtam hozzá a tejet, így könnyebb volt dolgozni vele.

A kis tálkákba merjük. Az én készletemben 4 darab kerámiatálka van, melyek átmérője 9 cm. Jutott belőle még egy négyszögletes, 23x15 centis kerámiatálba is. (így végre szerepet kapott ő is, egy szép olasz tengerparti városkában vettem, több, mint tíz éve, nem tudtam mire lesz jó, csak nagyon tetszett).

A tálkákat egy tepsibe helyezzük, és felöntjük annyi vízzel, hogy az a tálkák peremének a feléig érjen.

150 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Amikor kivesszük a sütőből, lehűtjük (vagy nem). Megszórjuk a tetejét a cukorral (ne túl sokkal, hogy a zsebsárkány heve kellően átjárja), elgyönyörködünk művünkön és pánikba esünk. Azért megtöltjük a zsebsárkányt gázzal, majd hívjuk a férjünket. A lehető legnagyszerűbb konyhai feladattal bízzuk meg, amiről férfi álmodhat: pisztolyt adunk a kezébe, lángvágót, vállról indítható rakétakilövőt. Azért mi magunk is megpróbálkozunk vele, már amennyiben ki tudjuk csavarni vagy könyörögni párunk kezéből a coltot: a csinos kis lánggal karamellizáljuk a cukorréteget. Egyes leírások bunzenégőt javasolnak hozzá (hát ugye én nem csak fizikából voltam síkhülye, így ezt nem részletezném), mások a grillsütőt javasolják (azt a fajtát, amibe befér a sütőtál maga, vagy a sütőbe építettet), azzal a megjegyzéssel, hogy a hűtött krémnek nem jó a meleg, ugye. Már ha tényleg lehűtöttük a krémet.

Igazi házisárkányok csak leheljenek rá…

További terveim között szerepel, hogy gyümölcsös változatokat is készítsek. Klasszikus hozzávaló a narancshéj. Kislánykám pedig benyújtotta igényét egy málnás variációra is.

Gluténmentes.

Most éppen a Micimackót olvassuk esténként, egy-egy fejezetet több részletre tagolva, mivel azok meglehetősen hosszúak. Éppen arról van szó, hogy Nyuszi javaslatára azt tervezi a kisállat-csapat, hogy elrabolják Zsebibabát, és csak akkor adják vissza, ha Kanga megígéri, hogy elhagyják az erdőt (mikre nem képes a testvérféltékenység). A következő szakaszban Micimackó végre el tudja terelni Kanga figyelmét (hosszasan értekezik a költészetről, de mivel ezzel nem ér célt, azt mondja: „Ha már éppen a költészetnél tartunk, látod ott jobbra azt a fát?” – ezt a trükköt már mintha hallottam volna korábban, elefánttal…) Malacka pedig beugrik Zsebibaba helyére és Kanga nem veszi észre!

- Hűha, sikerült nekik! – összegzi kisfiam az izgalmas krimi legújabb részletét.

Bizony sikerült, mint ahogyan kislányomnak is sikerült az unokatestvére régóta keresett mobilját megtalálnia Nagyiéknál a fotel egy eldugott ráncában. Lia örömmel szalad vele édesanyukájához. Kislányom sem akar lemaradni:

- Én is jövök, hogy megköszönhesse nekem!

Karácsonyi sütemények

Ó az a csodálatos háztartási keksz!

avagy Válságkarácsony

Éreztem, hogy ennek a válságnak még nincs vége. Nem mintha annyira értenék hozzá, ez inkább csak olyan megérzés-féle volt. Vagy az a kelet-európai spleen, hogy jó úgyse jöhet. Na szóval, már megint itt van, kopogtat, dörömböl. Az ember meg csak töri-töri a fejét, hogy hogyan is legyen a holnap. Meg a holnapután. Pláne a Karácsony. Most írjam azt a közhelyet, hogy régen rossz, ha az ünnep nem öröm, hanem gond? Ha el van dugulva témától az orrcsövünk (ahogy kisfiam hívja a náthát)*, akkor hagyjuk inkább az egész görcsölést másra és koncentráljunk arra, amire tényleg érdemes. Mondok két kis ötletet, ami segíthet. Az egyik egy gyorsan és olcsón elkészíthető desszert. Még csak sütni sem kell (vö. takarékoskodás az energiával), sőt a gyerekeink is el tudják készíteni. Vagy mi magunk is az utolsó pillanatban, ha bokros teendőink folytán úgy esünk be a karácsonyfa alá. És a színe – bordó és fehér - igazán passzol a karácsony hangulatához. Az íze pedig az összetevők listája alapján meglepően finom. Annyira, hogy attól, akitől az édességet tanultam, még külföldről is kérték a receptjét. Sőt. Amikor nem érkezett időben, sürgető hangú levelet küldtek a tárgyban, rákérdezve, hogy az elkészítés módja államtitok-e vajon. Hát, ha az is volt, most már nem az, ugye. De hogy milyen keksszel lehet helyettesíteni Másországban a mi csodálatos háztartási kekszünket, azt én nem tudom…
(ja és persze, más gond is adódhat, mert nyugatabbra sem minden fenékig tejfel …)**

Hozzávalók
2x 20 deka háztartási keksz
2 családi tejföl
4 ek. porcukor
2 zacskó vaníliás cukor és/vagy fahéj
Meggybefőtt vagy más gyümölcs pl. kivi
1 tortazselé

A tejfölt összekeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.

A kekszeket szépen lerakjuk egy üvegtál aljára. Meregetünk rá a tejfelből, elsimítjuk. Ha fahéjasan szeretnénk, enyhén megfahéjazzuk.

Addig-addig rétegezzük így, amíg a készlet tart, vagy a tál pereme mínusz 1 centi magasságot el nem értük.

Rátesszük a meggybefőttet vagy a gyümölcsöt. A befőtt levével az előírásnak megfelelően elkészítjük a zselét, és bevonjuk vele a desszert tetejét.

Kész is vagyunk. Már csak 6 órát kell várni, hogy a keksz megpuhuljon.

* A németeknek nem a hócipőjük, hanem az orruk szokott tele lenni (Ich habe die Nase voll. – egy kis német nyelvlecke).
** Na ugye, ugye, milyen jó nekünk, van tejfölünk.

*** És a másik ötlet: az ember hajlamos arra, hogy azt a kicsit, ami van, a gyerekekre költse. Aztán a gyerekek meg döbbenten állnak a fa alatt, hogy Anyu, Apu, Ti nem voltatok jók??? Hát nektek semmit sem hozott a Jézuska/Mikulás/Angyalka??? (amúgy is olyan jelentése van ennek a dolognak, hogy a szülők nem számítanak...). Na hát mi azt találtuk ki a nagycsaládban, hogy amellett, hogy low budget-ajándék lesz, minden felnőtt csak egyet kap az összes többiektől. Így legalább együtt lehet rajta tanakodni, beszerezni, titokzatoskodni...

Történet helyett pedig

álljon itt most kisleányom levele a Télapónak (a Mikulás vs. Télapó viadalról majd később). Ő rendíthetetlenül akar benne hinni. Sosem kérdez rá, benne van a levegőben, hogy nem is akarja hallani az igazat. Remélem, a kisöccse majd felvilágosítja….

Szüreti aranymuffin - Amerikai sütemények II.

Golden harvest muffin

Ebben a sütiben aztán minden van! Mégis olyan gyorsan össze lehet dobni…és az íze…nos a sütemény abbahagyhatatlan, ahogy a lányom mondta. Tulajdonképpen reformsütinek is felfoghatjuk, így a lelkiismeretünket is megnyugtathatjuk. Kiadós is, 24 muffin lesz belőle (ha egy muffintepsink van, felezzük a mennyiséget).
Először a teraszunkon megesett tankönyvbekötő bulira készítettem, emelendő a renyhe motivációt, amellyel a munkának láttunk kedves szomszédainkkal. Ugye milyen gyorsan telik az idő a barátaink és egy tálca sütemény társaságában?


Hozzávalók

1 bögre liszt
1 bögre teljesőrlésű liszt
1 bögre barnacukor (lehet kristály- vagy porcukor is)
2 teáskanál szódabikarbóna
2 csapott teáskanál fahéj
csipetnyi só
¼ teáskanál őrölt szegfűszeg
2 bögre reszelt alma (3 kisebb jonatán kábé ennyi)
½ bögre reszelt sárgarépa (egy szál répa)
½ bögre kókuszreszelék
½ bögre mazsola
½ bögre dió nagyobb darabokba vágva (egy egész bögre is belemehet)
¾ bögre étolaj
¼ bögre tej
2 zacskó vaníliás cukor (az eredeti recept 2 teáskanál vaníliát javasol – talán vaníliaaromára gondolnak)
2 egész tojás

1 bögre = 225 ml. Használj egy átlagos vizespoharat!

A sütőt felmelegítjük 175 fokra. A muffintepsiket kibéleljük a muffinsütőpapírral.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz összetevőket: a liszteket, a cukrot, a magvakat, a sütőport, a fűszereket.

Egy másik tálban összekeverjük a nedves összetevőket mixer segítségével: a tojást, az olajat, a tejet, a répát és az almát.

Egy fakanállal, gyors mozdulatokkal összekeverjük a két tál tartalmát.

A tepsi mélyedéseibe töltjük úgy, hogy körülbelül a háromnegyedéig legyen megtöltve, így lesz helye a süteménynek, hogy megnőjön.

30-40 percig sütjük.


Lányom kapott egy lányos könyvet, az van ráírva: „Fiúk kizárva! Figyelem a könyv olvasása a fiúknak pattanásokat okoz!”
Nem mintha kisfiam annyira érdeklődne a lányregények után, de ez a mondat bekerült a lelkében található rendezőszekrény „Megjegyeztem….” Fiókjába. Ez akkor derült ki, amikor egy kellemes vasárnap reggeli családilag megesett ágybanolvasáskor elmélyülten tanulmányozta a szakirodalmat, azaz kedvencét, a lego-katalógust. Csak egy rövid időre vonta el a tekintetét a színes és izgalmas lapokról, hogy a nővérét figyelmeztesse:
- Lányok kiütést kapnak, ha ezt olvassák!