2010. július 18., vasárnap

Egy klasszikus








Szép darab marhahúst láttam meg a hentesnél. Éreztem, hogy itt az idő, nem múlhat el a meggyszezon szósz nélkül.
A húslevesbe, mely nyakból készült, így a hentes meglátása szerint nyaklevest csinálok majd – jó sok zöldséget főztem. És jó sok cérnametéltet persze.
A húshoz főtt krumplit és meggyszószt készítettem.



Meggyszósz



A meggyeket kimagoztam. Gumikesztyűben, így még a jövő héten is vállalható a kezem, és majdnem olyan gyors, mint általában a meggymagozók. (na jó, savanyú a meggy, nekem olyanom nincs is, de kézzel tényleg gyors).
Feltettem annyi vízzel főni, hogy éppen ellepje. Rácsorgattam (fél)decinyi mézet, kávéskanálnyi fahéjjal meghintettem. A hús mellett sem az édes, sem a fűszeres íznek nem kell dominálnia, csak jelzésértékűen jelen lennie.


Mikor megpuhult, félrehúztam a tűzről és behabartam. Azaz a meggyeket szűrőlapáttal külön tányérra szedtem (ez fontos mozzanat, így nem lesz csomós a szósz), egy külön tálkában tejfölt két evőkanál liszttel elegyítettem némi víz és habverő segítségével, hogy sima legyen. Lassanként hozzámeregettem a meleg meggyléből, majd az egészet visszazúdítottam a lábosba. Enyhe tűzön nagyon gyakori habverős kavargatás mellett addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor visszaöntöttem a meggyszemeket is.





Kisfiam a délutáni alvásból ébredve is repetázott belőle.
Klasszikus menü, magyaros hozzávalókkal, ajánlható távolról hazaérkezett hazánkfiai fogadására (bár én idén túrós tésztával és kovászos uborkával tettem ezt, az ellen sem volt panasz). Más vidékeken a fehérrépából csak a zöldjét használják, a gyökerét megvetve eldobják. A zellergumóval szintén így tesznek. A meggyet nem ismerik, csak a cseresznyét.
És hogy mi volt az édesség.ezen hazai menü után? A melegre való tekintettel dobostorta-fagyi, melynek segítségével a kiskorúak Vágó Istvánná alakulhattak át.


Tojásmentes.


Együtt dolgozunk a kertben kisfiammal, én ások, ő markolózik. És közben odaképzeli magát egy igazi markoló ülésébe.
- Ha nagy leszek, munkás leszek! – kezdi a beszélgetést régi tervével – és építek nektek nyaralóházat (ez az apja vágyálma). És majd keresek pénzt és hazahozom.
- Ha nagy leszel, lesz családod, feleséged, kisbabátok, nekik vidd majd haza a pénzt, amit keresel.
- Hol találok feleséget?
- Vagy az iskolában ahol tanulsz, vagy egy mulatságban, vagy az utcán…
- És hol találunk babát?
- A feleséged pocakjában fog növekedni a baba, mint ahogyan te növekedtél az enyémben.
- Jó – egyezik bele – de majd gyere oda, és ne engedd, hogy sírjon a baba. Nevettesd meg.
Hiába az ő fejecskéjében még az van, hogy én leszek a felesége…

2 megjegyzés:

Bianka írta...

Hű nem bírok ellenállni, mindjárt megeszem a képet. Imádjuk

Anyul írta...

:)