2009. január 20., kedd

Amitől nem fogytam le



- Pácolt tarjaszeletek sztrapacskával

Vaníliás kiflirekorder barátaink minden évben meglátogatnak minket karácsonytájt. Már októberben elkezdek gondolkodni, hogy mi is legyen a menü. A feladat nem kicsi, mert sokat és jókat evő-ivő-főző emberekről van szó. Ráadásul a nehéz ételeket szeretik, Maci megfogalmazása szerint például azt a gyümölcsjoghurtot, ami hengeres, hosszú és az van ráírva, hogy gyulai kolbász. Ők a vadak, magyaros disznóételek, torosok, francia sajtok szakértői. Nos a vega múltammal, zöldségimádatommal mindig kisebbrendűségi érzésben tobzódom, ha jönnek, hiszen fácánnal töltött vadkant rókagombával dijoni mártásban mondjuk nem kreáltam még. Kifogást az eléjük tálalt házi koszt miatt viszont eddig nem emeltek , sőt….


Hozzávalók:

tarjaszeletek
leveskocka (lehetőleg bio és sómentes)
fokhagyma
olaj
tej
sült hús fűszerkeverék, vagy piros paprika


A hússzeleteket kiklopfoljuk. Egy jól záródó edény (nálam ez acél lábos szokott lenni) aljára egy kis olajat öntünk, ráhelyezünk annyi húst, hogy kitöltse az edényt. Rányomunk fokhagymát, meglocsoljuk egy kis tejjel, egy kis olajjal, és megfűszerezzük a sült hús fűszerkeverékkel. Volt szerencsém a Nagycsarnokbeli Ázsiába elzarándokolni érte, de bármiféle keverék jó, sőt az is, ha piros paprikával hintjük meg. Így rétegezzük a húst, és egy éjszakára állni hagyjuk.

Másnap a tepsibe terítjük a szeleteket, egy leveskockát feloldunk fél liter vízben. A tepsibe öntjük. A páclevet is beleöntjük. Akkor jó a mennyiség, ha félig lepi el a tarjaszeleteket.

175-200 fokon sütjük, 20 percenként-félóránként meglocsolgatjuk. Meg is fordíthatjuk a sütési idő felénél.

Körülbelül másfél órát sütjük.

A locsolgatástól szép piros pecsenyét kapunk.


És a sztrapacska, annak, aki nem ismeri:

Hozzávalók
1 kiló krumpli
2 tojás
3 evőkanál kiolvadt szalonnazsír

és annyi liszt, amennyit felvesz (kezdő szakácsok ilyenkor szokták eldobni a könyvet-klaviatúrát)
Na de hogy ez ne így legyen, a Húgommal való közös főzőcskézésben pontosan lemértem, 30 deka kell ehhez a mennyiséghez. Persze a krumpli víztartalma erősen befolyásolhatja a dolgot, így krumpliszezon végén ennyi kellett, egyébként meg annyi, amennyit felvesz. - bejegyezve 2009. május 16., a Szerk.)

20-25 deka füstölt szalonna (nem császár, nem húsos, csakis az a hófehér kemény zsííííír)

juhtúró
tejföl

A szalonnát felkockázzuk, kis tűzön kiolvasztjuk. Óvatosan, mert ez aztán nagyon fel tud forrósodni és könnyen odaég. Egy nagy serpenyőben szoktam csinálni, így rámeregethetem majd a kifőtt sztrapacskát. Ha kiolvadt a zsír, akkor a felesleget leöntöm róla, csak annyit hagyok az edényben a szalonnapörcök mellett, amennyi ahhoz kell, hogy a sztrapacskafelhőink ne ragadjanak össze.

A krumplit meghámozzuk, a sajtreszelőn lereszeljük. Gyorsan megy ám, nem kell megijedni. Összekeverjük a tojással, a sóval, a szalonnazsírral és annyi liszttel, hogy nokedlitészta keménységű masszát kapjunk.

Egy lábosban közben vizet forralunk és a nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a sztrapacskát a forró vízbe. Ha feljön a tetejére, még egy kicsit rotyogtatunk rajta (fél perc), majd átmerjük a szalonnapörcös edénybe.

Tálaláskor juhtúrót és tejfölt kínálunk mellé, illetve ízlés szerint savanyúságot.


Nem gluténmentes.
Nem tejfehérjementes.
Nem zsírmentes.
Nem kalóriamentes.

Koffeinmentes.
Garantált örömforrás.


Kislányom rajong a csillagászatért. Ez valami gén lehet, mert ennyi idősen engem is elbűvöltek a csillagok. Múlt vasárnap a National Geografic-on egész nap csillagos-űrkutatásos filmek mentek. Nagyon érdekfeszítő volt, sokszor minden szót figyelni kellett, hogy felfogjam, miről beszélnek, de a fekete lyuk meghajlítja a teret és az időt gondolatkörnél mi tagadás, én magam elvesztettem a fonalat.
Csodálkozva figyeltem, hogy leányom ül és néz és figyel, és arra gondoltam, vajon mit érthet ő mindebből. Amikor arról esett szó, hogy a Nagy BUMM után majd jön a Nagy RECCS, majd megint a nagy BUMM, azaz ciklikusság lehet a világegyetem folyamataiban, azt kérdezte:
- És én is újra megszületek majd????

Teljesen logikus gondolat és egyúttal vigasztaló is: nem örökre érünk véget, csak egy időre…

Barátaim, egyszer élünk, egyetek zsírt!!!!

Nincsenek megjegyzések: