2012. december 27., csütörtök

Bőrös malacsült 2.0 - Szilveszterre



Nincs semmi a világon, amin ne lehetne jobbítani még egy kicsit. Nem kivétel ez alól a Bőrös malacsültem sem.
Az előző részt ott hagytuk abba, hogy kisült a husika.
Ahogy végignéztem művemen, már ez az eredmény is megnyugvással töltött el, hiszen a célom az volt, hogy hivatalos utamra indulván családomat 2-3 napi meleg(íthető) élelem társaságában tudjam.
Ámde eszembe ötlött, hogy azt a jó kis zöldséges-fűszeres-sörös szaftot (a mézet ezúttal kihagytam) még hasznosítani kellene valahogy. Így egy szűrőn átpaszíroztam az egészet, 3 evőkanál tejföllel összekevertem és összemelegítettem.
A hagymás krumpli mellé ezúttal kelbimbót főztem köretnek. A Szilveszterhez a párolt káposzta jobban illik.

Tojásmentes.
Gluténmentes.


Az évvége a számvetés időszaka. Nézegettem a kis cetlijeimet, amire az ötleteimet firkantom, hogy mit is írjak majd a receptek mellé. Hiszen az ötlet olyan, mint a malac-sonka Milos Forman Tűz van babám című örökbecsűjében: az ember észre se veszi és már csak hűlt helye van.
Kötöttem hát egy csokorra valót az ötletmorzsáimból, a fel nem használt jegyzeteimből. Ezzel kívánok boldog új évet minden kedves Olvasómnak!

Nagy büszkesége a falunknak a megújított Főtér. A templom elé igazi közösségi teret varázsoltak az átgondolt tervezői munka alapján a gondos kezek. A gyerekek például remekül tudnak biciglizni-rollerezni-görkorizni a sima és biztonságos terepen. Langyos tavaszi, de fullasztóan meleg nyári napokon is gyakori vendégek vagyunk itt. Csak a neve olyan fura hangzású a zsenge gyermekfülek számára:
-          Azért Főtér, mert megfőtt?

Kisfiam gyönyörű várost épít a fakockáiból. Hatalmas kapukon lehet bemenni a játékautókkal Mesevárosba, ahol templom, könyvtár, uszoda, parkoló, benzinkút is van. Nagyon megdicsérjük, kiemelve az ügyesen megoldott bejáratot.
-          Régen is híres kapuépítő voltam! – ad rá magyarázatot az emberpalánta.

Nagyon havazik, muszáj eltakarítani a kocsik útjából. Szeretem a hólapátolást, mitagadás. A friss, de nem túl hideg levegőn mozogni, nézni azt a sok fehérséget.
-          Gyerekek, kimegyek, eltakarítom a havat.
-          A kertet ne! – kérik könyörgő hangon. (Ennyire azért nem vagyok fanatikus.)

Önállóak a gyerekeim, már nem kell őket fürdetni, segítség nélkül is rendet raknak, takarítanak. Noszogatni viszont annál inkább kell őket. Ha azt mondom neki, hogy csináljanak meg valamit, készségesen bólogatnak, hogy persze, ez természetes. Amikor a lépcsőn közeledek a szobáik felé, akkor bizony apró lábacskák gyors ütemű topogását szoktam hallani, hogy azalatt a fél perc alatt behozzák az elmúlt félóra elmaradásait. Mert hát persze hogy legóztak, kirakóztak, táncoltak, rajzolgattak fogmosás, fürdés, porszívózás helyett. (Tudom én azt jól, de nekem is jól jön néha az a lopott félóra, amit szép nyugodtan a saját gondolataim társaságában tudok eltölteni). Boldog azért nem vagyok, hogy nem azt csinálták, amit megbeszéltünk. Kisfiam már mondja is az örömhírt:
-          Nem tudtam sokat pakolni, de sokat tudtam kakilni!

És még egy jóhír a témában:
- Anyu sehol sincs kutyakaki a kertben, csak a cipőmön!

Hétvége van, fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit olvasni. Persze gyerekeim is követelik a jussukat, amit nem kaptak meg hétközben Anyuból, Apuból. De a konkurencia nem hiányzik:
- Ne nyúzzuk Anyut együtt! – jön az őszinte figyelmeztetés egyik gyerekemtől a másiknak.

Fáj a fejem.
-          Jobbulást Anyukám, gyógyulj meg gyorsan!
5 perc sem telik el:
-          Most már jössz?

Olyan jószívűek. Ha valami gondunk van, egyből meg akarják oldani. Elromlott a mosogatógép, és bizony fejtörést okozott, hogy miből csináltassuk meg. Már szaladnak is a perselyükért, hogy majd ők segítenek. Ugyanezt tették, amikor egy óvatlan mozdulattal levertem a vadonatúj parfümömet. (Mindkettő megoldódott, persze, hogy nem a zsebpénzből.)

Kirándulunk, fagyöngyöt is látunk, éppen a fejünk felett. Mondom leánykámnak, hogy alatta kell átmenni, hogy megcsókoljanak, és igaz szerelemre találjunk - leánykám kommentje. Anyu, neked már mindegy!
Tudja ő azt jól, hogy nekem már tényleg sikerült.
Máskor részletesen elmondatja velem leánykérésem történetét. Az izgalom tetőpontján azt kérdi:
-          És igent mondtál?
-          Igen.
-          Jeeeeeszzzz!

És a végén egy kis újmagyar szógyűjtemény: böhömbika, fürtös kalács, síkhideg vagyok! Lelépcső-fellépcső.

- Mi volt az ebéd az oviban?
-          Rizsből sült hús!
-          Igen, targonya!


2012. december 23., vasárnap

Bréking nyúz

Kisfiam kért egy üres margarinosdobozt és egy Mikulásról maradt félig megevett epres csokival, valamit rengeteg csillámos festékkel bezárkózott a szobájába. Szerintem valami meglepetéssel készül. De hogy mi lesz az és kinek???

2012. december 22., szombat

Karácsonyi szikrák


Demokratizáltam a mézeskalácssütést. Nemcsak a lányomhoz hívtam barátnőket egy közös alkotásra, hanem kisfiamhoz is a barátait. Érdekes projektnek indult az elsős fiúk és a hatodikos lányok közös munkálkodása. Ugyan együtt nem játszottak (kardozás vs. karaoke-party), a mézeskalácsok elkészítésekor azonban a legnagyobb egyetértésben működtek együtt és a vacsorát is átlengte az együttlevés békés hangulata. Szeretném, ha az iskolában is úgy mennének el egymás mellett, hogy tudják, nem idegenek egymásnak. Szeretem, ha a közösséget sok szál tartja össze.

Ballagtam haza szatyromban a zsákmánnyal, kicsit több mint egy kiló őzapróhúst vettem igen kedvező áron. Az ünnepekre szánom, szeretném megismételni a tavalyi sikersztorit: jó sűrű, hosszúlevű vörösboros pörkölt (idén talán nem felejtem ki belőle a borókabogyót) sztrapacskával. A szatyorban ott volt még a fácánaprólék is levesnek, ami mellé gyöngytyúkút főzök majd, aztán tepsibe téve, tejföllel locsolgatom, krokettel tálalom, ahogy Apukámtól tanultam. Örömmel cipeltem hát a kincseimet, míg eszembe nem ötlött, hogy én éppen a Bambit olvasom fel gyermekeimnek. Most koppant súlyosan a mondat: „Bambi nem látta többé az anyját.”
(Arról nem beszélve, hogy a gyöngytyúkot én nem akartam korábban megenni, annyira tetszettek ezek a kedves állatok, de hát csak az ökör következetes.) Még nem vallottam be a gyerekeimnek, hogy mi lapul a mélyhűtőben.

Kisfiamat épp a barátja húzta az osztálykarácsonyi megajándékozáskor. Egy csodaszép tollakkal ékes indián rosszáloműző karikát kapott tőle, amit már fel is szerelt az ágya fölé. Celluxszal természetesen. És diadalmas pofácskával azt is közölte, hogy most már mindent nézhet (értsd: a tévében, hiszen már úgysem fog rosszat álmodni).

Nincs Karácsony Diótörő nélkül. Idén két nagymama közé szól a jegyem. Az egyik a miénk, a másik unokája ugyanazokban a számokban táncol, mint a leánykám. Onnan tudom, hogy hatalmas erővel, széles mozdulatokkal tapsol a táncok végén. A mi nagymamánk a táncok elején integet nagy örömmel, amikor unokája feltűnik a színpadon.

Nem szeretnék részese lenni a Nagy Karácsonyi Kipurcanásnak. Nincs különösebb takarítás, nehezen és kitartó munkával kivitelezhető menüsorok. Annak viszont örülök, ha ki tudunk menni a Főtérre forraltbort inni, vagy ha sikerül a „finn karácsony” megvalósítása: 23.-án este az előkészületek megtétele után egy uszoda szaunával. Úgy hallottam, a finnek tesznek így, és a testi-lelki felfrissülés után új ruhájukba bújnak.

- Mit szeretnétek, mit hozzon a Jézuska? – ezt kérdezem a gyerekektől, miközben megyünk hazafelé az iskolából. Mindent beszereztem már, de szeretném tudni, mit mondanak.
-          Háromárbocos legóhajót!
-          És ha azt mégse tud?  - hmmm…néztem én azt a hajót, majd’ negyed fizetés az ára. Az őszi szülinapra pedig családi összefogásból kapott már legó nagykikötőt.
-          Mindegy, én minden morzsának örülök! – ezt mondja a kisfiam és a leánykám csatlakozik hozzá. Ma reggel mégis azt kérdezte, hogy lehet-e még levelet írni Neki.
-          Szerintem Jézuska már elrendezte a dolgokat. Miért, mit írnál bele?
-          Hogy szeretném a Fairy Oak következő kötetét! – hiába, tegnap a könyvesboltban jártunk, és amíg én a rendelés körüli rendetlenségeket tisztáztam, addig gyermekeim egy boldog félórát töltöttek a gyereksarokban. A Fairy Oak például rendben megérkezett. Amiért visszamentünk, az a hajók 3D-ben c. kötet volt. Sikerült úgy intézni, hogy mit sem sejtő boldog tulajdonosa nem vette észre, mit rejt a zacskó, amivel kisétáltunk a boltból.
(hogy a többi jól elrejtett zacskókról ne is beszéljünk…)

2012. december 16., vasárnap

Görög quiche



Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók
Kész leveles tészta
3 egész tojás
30 deka tejföl
20-30 deka feta sajt
Egy marék koktélparadicsom
1 fej édes lilahagyma
1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)
Frissen őrölt fekete bors
(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.


Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.
Kérdezem a kisfiamat:
-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!
-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.
A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.
- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.
- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.
- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.
Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:
- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)











2012. december 2., vasárnap

Advent: Karácsonyra készülünk – Kacsamáj zsírjában sütve




Idén a hó igazán tudta a dolgát, advent első vasárnapján érkezett. A már úgyis meglevő karácsonyi hangulatot – amelyre egy bécsi puncsozással sikerült ráerősíteni – csak tovább fokozta. Kezdtem is sorolni, hogy miket is fogok majd sütni-főzni. A sort rögtön a kacsamájjal kezdtem, amit meglepetésként rántottam elő a hátam mögül (a teraszról), amikor múlt Karácsonykor megérkeztek szeretett húgaim.

A receptet, amely olyan egyszerű, hogy az gyönyörű, kedvenc szerzőm, Bächer Iván könyvében, az Emberevőben leltem. Az író pediglen Láng György, vendéglős, a Gundel megmentőjének könyvéből kölcsönözte azt. Meríteni csak tiszta forrásból szabad.

Hozzávalók
libamáj, ami jelen esetben kacsa (tekintve, hogy ez még így is igencsak tekintélyes összeget jelent)
libazsír
tej

Tejben pár órán át áztatjuk a májat.

Felolvasztott zsírban mindkét oldalát átpirítjuk.

Kis vizet öntünk alá, óvatosan, nehogy kifröccsenjen. Legjobb, ha egy kicsit félrehúzzuk a tűzről.

Végül zsírjára sütjük. Menet közben egyszer megfordítottam a májat, hogy biztosan átsüljön.

Sózni csak a tányéron szabad!

Áttettem a kisült májat egy szép jénaiba és a teraszon kihűtöttem. Mellé álltam, nehogy egy érdeklődő állat, éhes macska, kíváncsi menyét belekotnyeleskedjen. Szerencsére jó hideg volt, még jeget is találtam az edény alá, nem kellett sokáig őriznem a kincsemet.

Pirítóson, édes lilahagymával ettük.

Tojásmentes.
Gluténmentes.


A kislányom, aki már szinte nagy, átöleli a nyakamat és ezt mondja:
- Anyu, tudtad, hogy neked csillog a szemed a legszebben a világon?
Mit is mondhattam volna erre? Hát azt, hogy azért kislányom, mert Titeket nézlek.

Békés adventet, sok szép pillanatot kívánok mindannyiunknak.




2012. november 20., kedd

Sacher-torta


Anyul olyan suta, hogy az már ravaszságnak számít. A nosaltytól érkezett felhívásra, amely szívét büszkeséggel töltötte el, hosszas tanakodás után végül két receptet választott, készített el, fotózott az előírásnak megfelelően, hogy aztán élvezettel írjon róluk. Mindkettőt beküldte a szerkesztőségbe, hogy válasszanak ők a saját elképzeléseik szerint. Naná, hogy mindkét cikk kellett. A második ma jelent meg, az egyik legfinomabb tortától szól, gasztrotörténettel körítve. És egy kis bécsi epizóddal díszítve, mintegy cseresznyeként a tejszínhabkupacon. Olvasd el te is!

2012. november 14., szerda

Egy kis francia?




Egy finom falat a francia konyhából: petrezselymes-lazacos quiche - egy vasárnap reggeli hangulat... Anyul ezúttal a Nosaltyn főz. Nézd meg!




Nagyon szeretem a quiche-t, kevés praktikusabb ételt ismerek nála. Először is sokféle módon felhasználható: lehet, mondjuk salátával feldobva az ebéd főfogása, könnyű vacsora, kirándulás, piknikkosár megbecsült darabja, vagy például a szilveszteri büféasztal éke is. Rendkívül változatosan elkészíthető, mindenki találhat olyan tölteléket, ami a fogára való. Most egy lazacos változatot választottam, mert halat enni fontos, viszont nem mindig könnyű kitalálni, hogy milyen formában is kerüljön az asztalunkra. „Eltüntető” étel is lehet, a kötelező sajt-tejföl-tojás hármas mellé a legkülönfélébb alapanyagokat bele lehet tenni, ami a hűtőben akad, új értelmet adva létezésüknek. Gyors étel, elfoglaltaknak, vagy az időt a főzéstől sajnálóknak ideális, nagyobbacska gyermekek is megpróbálkozhatnak vele. A leveles tésztát manapság kinyújtva árulják, kis idő és a quiche kész is.

Hozzávalók
  • 1 csomag leveles tészta
  • 15 deka füstölt lazac
  • 25 deka sajt
  • 25 deka tejföl
  • 3 tojás
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • őrölt szerecsendió
  • frissen őrölt bors
  • margarin a sütőtál kikenéséhez
Elkészítés
  1. A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy fodrosszélű kerámiatálat vékonyan kikenünk margarinnal. A tésztát a tálba fektetjük. Egy éles késsel levágjuk a lelógó széleket és a leeső darabokkal kipótoljuk a réseket.
  2. Lereszeljük a sajtot.
  3. Apróra vágjuk a hagymát és a petrezselymet. Felszeleteljük, majd felkockázzuk a lazacszeleteket.
  4. Egy mélyebb tálban összekeverjük a sajtot a tejföllel. Hozzáadjuk a hagymát, a petrezselymet, a lazacot és a fűszereket. Sózni nem kell, a hal és a sajt önmagában is sós.
  5. A masszát beletöltjük a tésztával kibélelt sütőtálba.
  6. A quiche-t 175 fokon 30 percig sütjük.
  7. Melegen vagy hidegen tálaljuk.
Szerencse, hogy a quiche-t igazán gyorsan el lehet készíteni, hiszen az embernek annyi dolga van, még vasárnap reggel is. Pedig olyan jó még a meleg ágyikóban összebújni, megbeszélni, amire a sietős hétköznap reggeleken nincs idő. Elmesélni, hogy mit mondott a Janka, mit válaszolt erre az Emma, hogy ki sírt az oltás miatt (mindenki, csak én nem!), milyen hajót fog építeni legóból a jövő hajómérnöke (torpedósat, „teriszkóppal”), hogy a fiúk már megint mit műveltek, hogy bárcsak sose jönne el az az idő, amikor majd kötélre kell mászni a tornaórán, hogyha megnyerjük a milliót, akkor ugye megvesszük a rendőrállomást (szintén lego). És közben az anyu és az apu csak cirógat és mosolyog. Bár örökké tartana, hogy együtt van a fészekben az egész család. De sajnos ennek is vége szakad egyszer, mert azt mondják a szülők, hogy ideje most már reggelit csinálni. Hát mit tehet ilyenkor az, aki mindössze 24 kiló? Teljes terjedelmével ráfekszik anyukájára és másfél hónapos némettudását összeszedve azt kiáltja: Klebstoff! (ragasztó).










2012. október 20., szombat

Dicsőségfal



Interjú készült Anyullal a Mit főzzünk ma? portálon.



2012. október 19., péntek

Vászon és terítő



Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:
-          Ezt osszák el.
A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:
- Ezt pedig szorozzák meg. *
Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.


Cinema Paradiso



Kedvenc filmem. Ezért vele kezdem el ezt a sorozatot. Tornatore mozija a mozi mozija. Salvatore, Toto olyan kisfiú, mint az enyém, elvarázsolja a mozi. Más dimenzióba kerül, ha filmet nézhet. Szicíliában, a II. világháború után pedig tényleg szükség van a varázslatra. A háborúban elesett apa hiánya, a szegénység, a küzdelembe belefáradt anya – nem egy vágyott gyerekkor szereplői. A filmből mégsem a szomorúság sugárzik. Totó, amikor teheti, belopózik a moziba, végignézi a plébános háta mögött a filmeket, amikor az kicenzúrázza a belőlük a nemkívánatos jeleneteket (= meztelen vállak, csókok és ki tudja még milyen tűrhetetlenségek), beoson a vetítőszobába is, ahol Alfredo, a mozigépész barátja lesz, mondhatni fia, és kifigyeli a gépészszakmai rejtelmeit. Ott van az előadásokon, mint a falu összes lakosa, akik együtt sírnak, együtt nevetnek a szereplőkkel. Olyan közösségi élmény a filmezés, mint az ősközösségben a tűz körülülése. Totónak a film lesz az élete, a mozi leégése és Alfredo sebesülése után mozigépészként pénzkeresővé válik. A történet hátterében az európai film nagyszerű alkotásai jelennek meg a filmvásznon.
  A film másik időszála a mában játszódik, Salvatore híres filmrendező Rómában, aki 30 éve nem járt otthon. Üzenetet kap azonban Alfredo haláláról, és a temetésre Szicíliába utazik, ahol találkozik egykori élete szereplőivel. Alfredo búcsúajándékát Rómában nyitja ki. Ehhez a részhez az érzékenyebb nézők készítsék be papír-zsebkendőiket.
   A háromórás rendezői változatban a mozis szál mellett fontos szerepet kap a szerelmi szál is. Szicíliában Totó találkozik egykori és egyetlen igaz szerelmével, és megtudja, hogyan, hová tűnt el megmagyarázhatatlanul 30 évvel ezelőtt a lány.
   Egy letűnt világ meséjét látjuk, és azon kaphatjuk magunkat, hogy szebbnek tűnik, mint a mi kevésbé küzdelmes, de jóval üresebb életünk. Mert hol is vannak a tábortüzek mostanában? A laptopok nem melegítenek eléggé és pár poszt vajon okoz-e olyan közös élményt, ami a folytatást meghatározza?



Paradicsomos-juhsajtos pizzácskák

Bár triviális választás, mégsem tudtam ellenállni. A receptet egyébként az osztrák Kronen Zeitung vasárnapi mellékletében találtam (aminél színvonalasabb színes mellékletet nem sokat ismerek – már ezért megérni megtanulni németül), aminek azért örülök, mert szeretem az izgalmas párosításokat (osztrák-olasz-magyar hogy jön ez össze?)

Hozzávalók

A tésztához
35-40 deka liszt
2 deci langyos víz
1 cs. Szárazélesztő
1 tk cukor
1 tk só
3 ek étolaj

A feltéthez
Arany és piros mini paradicsomok
Juhsajt
2 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
Zöldfűszerek szárítva vagy frissen

A hozzávalókból kenyértésztát készítünk: a langyos vízhez hozzákeverjük a szárazélesztőt és a cukrot, majd az olajat. Végül belekeverjük a lisztet és a sót és a mixer dagasztókarjával addig gyúrjuk, amíg el nem válik az edény falától. Akkor jó halmazállapotú, ha egységes gömböt alkot.

Félretesszük és meleg helyen kb. 40 perc alatt a kétszeresére dagasztjuk.

Közben kettévágjuk a paradicsomokat és felkockázzuk a juhsajtot.

Egy tepsit kiolajozunk. A megkelt tészta felét kerekre kihúzkodjuk a tepsiben, az olajon, esetleg megfordítjuk, hogy mindkét oldala olajos legyen, úgy könnyebb nyújtani.

Elrendezzük a tetején a paradicsomokat, meglocsoljuk óvatosan az olívaolajjal, eloszlatjuk rajta a zúzott fokhagymagerezdeket és a zöldfűszereket, enyhén megsózzuk.

Előremelegített sütőben 175 fokon 20 perc alatt készre sütjük. Ha többen is esszük, előételnek, vagy nassolásnak, akkor szeletekre vágjuk, és egy nagy tálon csinosan elrendezzük.

Tojásmentes.

Gyermekeimmel vasárnap néztük meg a filmet*, de még kedd reggel is azt mondogatta a kisfiam:
-          Totó, Totó.
-          Igen, nekem is folyton az eszemben jár ez a film. És tudod Kristóf, hogy miért? Azért mert a szívünkig ért.- mondta a kislányom.

Ilyen a katarzis.

* A történetet Kosztolányi Dezsőné Karinthyról írt könyvében olvastam
** Itthoni filmklubot rendezek nekik, időről időre megnézünk olyan filmeket, amiket már megértenek, és amik nélkül nem lehet...




2012. október 14., vasárnap

Körtepite




Nehéz dolog a szülői mesterség. Azzal még csak megbékél az ember, hogy háromszor kell hazamennie, hogy egyszer megérkezzen. Mert, hogy különórára hozni, onnan vinni gyermekünket, gyereknek öröm, szülőnek kötelesség, mégpedig olyan, ami a gyermekek létszámának és életkorának megfelelően exponenciálisan növekszik. Valóságos kis logisztikai szoftver kattog a szülők fejében, hogy ki, mikor hol legyen. Még az olyan feladatoknak is gördülékenyen kell teljesülniük, hogy kisleányunk időben érkezzen a különbalettre, ne túl korán, hogy kiderüljön, hogy egyáltalán megrendezik-e, és ne is túl későn, valamint édesanyja is odaérjen még a heti betevő tornájára. Semmi az egész, időzítés kérdése, csak jól kell belőni azt az 5 percet. Persze, hogy ilyenkor, indulás után jön egy telefonhívás, amelyet félkézzel rendezne le a logisztikus, ha ez nem ütközne a kresz előírásaiba. Azért hát leánykája veszi fel a kagylót. Amit ezután hall a bolygó hollandi, na az azonban már a rutinosabbjának adrenalinszintjét is nagyságrendekkel növeli meg:
-          A Beni és a Kristóf? Ma délután? Az iskolaudvaron? Úristen!  – ilyenkor tűnnek a másodpercek óráknak – Bogyót ettek???
Paff. Már megint az az érzés…amikor a csontokat kiszedik az ember lábából, és lassított filmnek tűnik minden mozdulata.
   Kiderült, hogy Beni a zsebeiből kipakolt otthon az ebédlőasztalra pár magot és mondta, hogy ő ilyen bokrot akar ültetni, mert ennek a bogyója nagyon finom. Végül is ősz van, a bogyónak a szezonja. A mi „tettesünk” leszállításra került az iskolaudvarra, ahol szembesítve lett a bokorral, amiről tárgyi bizonyítékként levelet és magot szedtünk. A google sok mindent szemmel tart, így a sombokrokat is. Mert azt ettek a fiúk, somot. Én eddig a somot nem ismertem túlzottan, azt a tényt leszámítva, hogy a dédnagymamámat Som Gizellának hívták kislánykorában.
   Kisfiam hüppögve zárta az izgalmas estét.
-          Megijedtél? – esett meg rajta a szívem, lehiggadva a haraggal vegyes ijedtség után (mert ugye, ha nem kismilliószor…”de a Dénes azt mondta, hogy ehető”…..jájjjj, a kútbaugrós részt nagy önfegyelemmel ugrottam).
-          Nem, csak nagyon félek, hogy holnap leesik a gesztenyém! – borult rám zokogva. Mert hogy menetközben a tanítónénit is felhívtam, hogy ő tudja-e, milyen bogyós bokrok vannak az iskolaudvaron, aki megígérte, hogy másnap ő is beszél a gyerekekkel a bogyóevés veszélyeiről. A gesztenyeleesés az erre a célra rajzolt fáról pedig a létező legnagyobb büntetés, ami elsős kisgyermeket érhet. Nagyobb veszedelem, mint ismeretlen bogyók elfogyasztása.

És akkor nézzünk egy igazi őszi sütit, amiben nincsenek bogyók!



Hozzávalók
25 deka vaj
20 deka cukor
egy csipet só
4 tojás
1,2 dl tej
30 deka liszt
3 tk. sütőpor
2 ek. kakaópor
10 deka darált mogyoró vagy dió vagy mandula
A tetejére
1 kg érett körte
Fél citrom leve
Barack- és/vagy szilvalekvár
2 evőkanál durvára tört pisztácia

Először a körtét készítjük el, szeletekre vágjuk, magházát kivágjuk, és a citromlével megöntözzük, hogy ne barnuljon meg.

Egy nagy tepsit kivajazunk.

A vajat összekeverjük a cukorral, hozzákeverjük egyesével a tojásokat, majd a sót, a kakaót, a darált diót, a tejet. Fakanállal hozzákeverjük a lisztet és a sütőport.

A tepsibe simítjuk a masszát. A körteszeleteket egymás mellé ráfektetjük.

Előmelegített (175 fok) sütőben 40 percig sütjük. Rákenjük a lekvárt, megszórjuk a pisztáciával, és még 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe.

Nem tudtam dönteni a lekvárok között, ezért mind a kettővel megkentem. Az eredeti receptben baracklekvár szerepel, a család a szilvalekvárt ítélte jobbnak.





 Őszre esik a tojás világnapja is (minden év októberének második péntekje), erről a reggeli rádióműsorból értesülünk.
-          Biztos ma találták fel a tojást! – találja ki az okot fiacskám. De vajon ki? A tyúk?




Epilógus: kisfiam gesztenyéje nem esett le. Csak általánosságban beszélgettek a bogyóevés veszedelmeiről.


A receptet az Officina Nova Édességek című könyvében olvastam.




2012. szeptember 23., vasárnap

Két őszi muffin



A muffinos könyvemben*, amit Apukám hozott Amerikából, rátaláltam az alapreceptre…hiába is volt az első oldalon, ez nem volt színes, szagos, táncos darab. Viszont az volt mellé írva, hogy a kiadó ajánlásával. És most már az én ajánlásommal is, mert valóban nagyon egyszerű, és azzal lehet ízesíteni, ami éppen akad otthon. Ősszel például szilvával, pisztáciával, gesztenyével…

Szilvás-pisztáciás muffin

Az amerikai alaprecepten azért egy kicsit módosítottam, az összetevőkön nem, csak az arányokon. Zárójelbe odaírtam az eredeti recept mennyiségeit is.
 
2 bögre liszt
1 bögre porcukor (1/2 bögre)
1 egész tojás
1/3 bögre étolaj
¾ bögre tej
2 teáskanál sütőpor (3 teáskanál)
Csipet só (1/2 teáskanál…naná még fizethetek utána egészségtelenségi adót)

Eddig az alaprecept. A szilvás muffinhoz adjunk hozzá egy jó marék szilvát kimagozva, kockákra vágva, ha szeretjük, egy kávéskanál fahéjat, valamint 1/3 bögre apróra vágott pisztáciát Ez utóbbi nem az ősznek köszönhetően ugrott be a kamrapolcra, hanem a Húgomnak, aki élelmiszerlaborban töltötte a szakmai gyakorlatát egy hozzánk közel eső országban. Ebből is látszik, hogy ez egy igazi családi összefogásos globalizált muffin.

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A muffintepsit margarinnal kikenjük, vagy beletesszük a papírformákat. A margarinozás tökéletesen elegendő megoldásnak bizonyult, a muffinok gyönyörűen kijöttek a sütőformából. Nem utolsósorban pénztárca- és környezetkímélő megoldás is.

A tojást összekeverjük a porcukorral, mixer segítségével, majd hozzáöntjük az étolajat, a fahéjat és végül a tejet, ezekkel is jól elkeverjük.

Fakanálra váltunk, a masszába gyors mozdulatokkal belekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót.
Végül pedig a pisztáciát és a szilvát.

A muffinsütő mélyedésébe töltjük, és 35 perc alatt aranybarnára sütjük.





Csokoládés-gesztenyés muffin

Ehhez a muffinhoz gesztenyelisztet használtam, melyet a nature cookta jóvoltából ismertem meg, csakúgy, mint a tökmaglisztet. A gesztenyeliszt miatt a sütemény gluténmentes. És határozottan gesztenyeízű.

Hozzávalók
2 bögre gesztenyeliszt
1 bögre porcukor
1 egész tojás
1/3 bögre olvasztott margarin
¾ bögre tej
2 teáskanál sütőpor
Csipet só
12 deka étcsokoládé apró kockákra vágva

A tetejére
8 deka étcsokoládé
5 deka margarin

Mixer segítségével összekeverjük a sokrot és a tojást. Óvatosan hozzákeverjük az olvasztott margarint, majd a tejet.

Fakanállal belekeverjük a lisztet, a sót és a sütőport. Végül a csokoládét.

175 fokon, előre felmelegített sütőben 30 perc alatt késre sütjük.

A margarint és a csokoládét összeolvasztjuk, és a muffinok tetejét bevonjuk vele.


Gluténmentes.


Elkezdődött az iskola, és vele a nagy kérdés is, milyen különórákra járjon a gyerek? Mi azt gondoltuk, hogy az elsős elsősorban is legyen elsős, aztán majd meglátjuk. Csak hát mindig van egy szuper(nek látszó) ajánlat. A mostani az egy hegyikerékpár edzés volt, amire többen is szívesen jártak volna. Így az a régi ovistárs is, aki gyorsan fut, nagyon gyorsan. Kisfiam kicsit aggódik, hogy biciklizni is gyorsabban fog mint ő. Márpedig gyermekemben nagy a versenyszellem, ő akar lenni az első. A kis elsős. Hiába is győzködjük, hogy honnan tudja, hogy ki a gyorsabb, meg még fejlődhet, ezért is jár majd biciklizni.
-          Majd a jövő megmondja! – ez a végső érve, amivel két vállra akar fektetni minket. Hiszen a jövő nagyobb hatalom, mint mi.
-          A jövő nem beszél. – ezt meg a lányom mondja. Ezután tényleg nincs mit mondani.








* Pillsbury: Best Muffins and Quick Breads, New York 1999










2012. szeptember 17., hétfő

SEGÍTSÜTI!!!! Amerikai áfonyatorta mandulaforgáccsal




Itt van az ősz és vele a segítsüti. Az őszi segítsüti-csapat a Tűzoltó utcai gyerekklinika intenzív osztályának gyűjt speciális ágyra. Nagyon megható volt látni, hogy a klinika és az Őrzők alapítvány dolgozói mennyire szívükön viselik a – a szó szoros és átvitt értelmében vett – gyermekük, gyermekeik sorsát. Nagyon drukkolok nekik, hogy összegyűljön a pénz, hiszen ahogyan elmondták, ez az ágy hozzájárulhat, hogy több gyermek intenzív terápiás kezelése lehessen sikeres és így többük mosolya maradhasson velünk.
Az áfonyatortára és a többi süteményre a www.segitsuti.hu internetes oldalon lehet licitálni szeptember 20-áig!

Hozzávalók

A tetejére a morzsához:
¼ bögre liszt
¼ bögre barna cukor
½ teáskanál fahéj
3 evőkanál margarin vagy vaj
2 evőkanál szeletelt mandula

2 evőkanál zsemlemorzsa a tortaforma megszórásához

A tésztához:
2 bögre liszt
1 bögre porcukor
1 zacskó sütőpor
¼ teáskanál szódabikarbóna
csipetnyi só
½ teáskanál fahéj
1 csésze friss, vagy fagyasztás után kiolvasztott kékáfonya
2 tojás
1/3 bögre narancslé/ vagy egy citrom leve
¼ bögre olvasztott vaj vagy margarin
1 bögre tejföl
1 teáskanál reszelt narancshéj/ egy citrom reszelt héja

Felmelegítjük a sütőt 175 fokra.

Egy kapcsos tortaformát kivajazunk, megszórjuk a zsemlemorzsával.

Egy kis tálban gyors mozdulatokkal összekeverjük a morzsa hozzávalóit.

Egy nagyobb tálban összekeverjük a száraz összetevőket, azaz a lisztet, a porcukrot, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat,

Egy másik tálban a margarint a tojással, a citrom- vagy narancslével, a citrom- vagy narancshéjjal, és a tejföllel.

Egy fakanállal, gyors mozdulatokkal keverjük össze a két tál tartalmát, az áfonyát is adjuk hozzá.

Öntsük a sütőformába a tésztát, szórjuk rá a barnacukros morzsát. A meleg sütőben süssük 35-45 percig.

A sütőből kivéve 10 percet pihentessük, majd melegen, vagy hidegen fogyasszuk. A férjem gyorsan kevert hozzá egy kis vaníliapudingot is, de mi többiek már csak a második szeletet ettük vele, mert az elsőt villámgyorsan befaltuk.



2012. augusztus 25., szombat

Padlizsánkrém klasszik, vagy majdnem az




Tiszta erőből nyár, a kedvenc évszakom. Talán inkább a július, az még olyan, mint a szombat, az ígéret, még előttünk van a nagyja. Az augusztus pedig a vasárnap, a beteljesedés, az igazi pihenőnap. Ilyenkor, épp, mint vasárnap, mintha lelassulna az ország, van, aki a régóta halogatott házkörüli feladatokkal van elfoglalva (vö. flex), de a legtöbben mégiscsak a pihenéssel. És ott az ünnepien megterített asztal, rajta a dinnye, a barack, a szőlő, piros húsú paprikák, gyerekszájon végigcsorgó paradicsomok, főtt kukorica, szilva, parázson sült húsok.

Kisfiam a nyáron két jelentőségteljes személyiséget is a szívébe zárt. Jártunk a Kis-Balatonnál a mesebeli Kis-Diás szigeten, ahol Fekete István ihletet merített a Tüskevár megírásához. Áldott hely, megnyugtató és titokzatos, otthonos és fenséges. Onnan nézve olyan távolinak és zajosnak tűnik a strandolás (közelről nézve azért korántsem volt az), és olyan tisztának, egyszerűnek az igazi természet. Felépítették Matula bácsi kunyhóját is, mondom, varázslatos hely. Sőt kiállították a fotóját is annak a halászból lett első vadőrnek is, aki mintául szolgált Matula bácsi alakjának megformázásához.   
   Hazaérvén két ülésben megnéztük az egész filmsorozatot. És nem csak azt, mivel kisleányom egy kisebb műtétje házhoz szögezte a családot. Így legalább végigdrukkoltuk az egész olimpiát, és olyan klasszikusokkal is megismerkedtek kicsinyeink, mint Jaques Foche és az a nagy darab verekedős*. Kisfiam nem is tudta eldönteni hirtelen, ki is legyen az ő igazi hőse, ezért testvérét kérdezte meg:
-          Mimi, neked ki a kedvenc szereplőd, Matula bácsi, vagy Bádpencer?

És ha már a kedvenceknél tartunk, azt kérdezte tőlem a kislányom, hogy melyik zöldséget szeretem a legjobban, amire a válasz természetesen a padlizsán. Olyan titokzatos volt ez a növény a nyolcvanas években, és tulajdonképpen még ma is az. Azt a klasszikus vineta-krémet például sosem kóstoltam eredeti helyszínen. Így sem hagyománynak, sem tudásnak nem kellett vezérelnie, amikor ezt a feladatot adtam magamnak. A korábbi verzió után valami újat akartam. Azt hiszem, ez már közelebb van a klasszikus változathoz. A családomat mindenesetre nem gyötrik efféle kérdések, hanem pillanatok alatt tüntetik el az egyre több padlizsánból készülő krémet.
Azért is szeretem ezt készíteni, mert 200 forintért majdnem egy kiló padlizsánt adnak az augusztus végi piacon, így igazán pénztárcabarát reggeli-vacsora.

Hozzávalók
Padlizsán
Lila hagyma (ha lehet addig keressünk, amíg finom édes fejeket nem találunk)
Majonéz
Só frissen őrölt bors

A padlizsánokat 175 fokon, méretüktől függően 30-50 perc alatt megsütjük. Ha már barnul a héja, akkor biztosan jó. A sütőből kivéve leborítjuk egy tányérral, hogy az alatta fejlődő gőzben elváljon a héja a húsától. Meghámozzuk, összetörjük. Én krémessé zúzom (az éjszakában, bébi) ezt a változatot, de vineta-krém-területről származó kolléganőm azt mondja, hogy ő szereti inkább darabosabban.

Apróra vágom a lilahagymát, és a sóval, frissen őrölt borssal, majonézzel együtt (ez legyen kb. a padlizsán mennyiségének harmada) összekeverem a padlizsánnal.

Egy kis állás biztosan jót tesz neki.  

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.

Tipikus nyári elfoglaltság gyermekek számára a szülő munkahelyének meglátogatása. Izgalmas megnézni, hogy dolgozik anyu, apu, amíg az ember az iskolapadot koptatja. És érdekes az első félóra után is, ha más gyerekek is eljöttek szüleikkel építeni a kapitalizmust. Lehet unózni, számítógépen játszani, fecserészni és az irodában fellelhető felszereléssel újságot szerkeszteni. Aminek a címe, ki tudja milyen megfontolásból MÓKUSKERÉK.
Kívánom, kedves Olvasó, hogy Te ne ezt az újságot vedd a kezedbe, hanem ahogyan az idő kereke őszbe fordul, kitartson még a nyári lendület!

* (természetesen volt társasjáték, meseolvasás, az egészségeseknek biciglizés, fáramászás és futás is)

2012. augusztus 14., kedd

Paradicsomos-oregánós csirkemell sütőzacskóban






-   Azt tudtátok, hogy én mindenkinél előbb ébredtem fel? – rendszeresen ezzel a beköszönő mondattal érkezik a konyhába a jóízű alvás nyomait magán viselő ürgeszemű kisfiam a nyári reggeleken, amikor mi már többnyire túlvagyunk a reggelin, és épp a napi (elektronikus) sajtó átböngészésével, a harmadik bögre tea megivásával, kellemes fecserészéssel vagyunk elfoglalva, miután felkelésünk után kiságyában először is betakargattuk édesen alvó dedünket és úgy döntöttünk, hadd aludjon még. Leánykánk amúgy is be szokta jelenteni ágyban olvasási szándékát. Amikor rámutatunk arra a tényre, hogy a körülmények ennek némiképp ellentmondani látszanak, hevesen tiltakozik.
   Ennél is meglepőbb unokahúgom kijelentése, miszerint ő sohasem alszik. Bár ebben lehet valami logika, elvégre, amire vissza tud gondolni, akkor mindig ébren van.
   A kisfiam barátja is magabiztosan állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mi fog történni a filmben, amit életében először látott nálunk.
   Szeretem, amikor a képzelet még annyira élénk, hogy tökéletesen valóságos az elképzelt világ.

Az úgy volt, hogy szomszédasszonyom gombatrágyával készítette elő a talajt a veteményesében és ez olyannyira jó megoldás, hogy rengeteg zöldség termett nála. Így mi is kaptunk egy nagy tál paradicsomot. A csodaszép arany és piros lampionparadicsomoknak nem lehet sem főve, sem nyersen ellenállni!

Hozzávalók
Csirkemell
Paradicsom
Fekete olajbogyó
Fokhagyma ízlés szerint
Újhagyma
Friss oregánó

Szeretem a sütőzacskót, mert olyan finom puhára párolódnak benne az ételek. Viszont az előkészületek során kiderült, hogy amit a fiókban sütőzacskónak gondoltam, az valójában befőző fólia. Sebaj, kislányommal hajtogattunk alufóliából két tasakot.
 
Egy nagy tálban összekeverjük a zöldségeket: a félbevágott paradicsomokat (ha nincs apró paradicsomunk, akkor vágjuk több darabba), a karikákra vágott újhagymát, a préselt fokhagymát. Hozzákeverjük a sót, az oregánót és a fekete olajbogyókat. Olaj nem szükséges. Eredetileg akartam beletenni, de tökéletesen elfelejtettem és egyáltalán nem hiányzott!

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a zöldségekhez. Beletöltjük a tasakokba, majd 200 fokon 50-60 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaljuk.

Ha 15 deka csirkemellet eszünk meg ebből az ételből, akkor az hozzávetőleg 250 kcal. Ezt 10 deka főtt rizzsel (130 kcal) elfogyasztva bőven az 500 kalória alatt maradunk!

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

A két kisfiú rendkívül érdeklődő, sokat is tudnak a világunkról, igaz az információk néha kicsit összekeverednek (vö. római harcosok és közben fapuskával lőnek). A vendéggyerek például elmagyarázta, hogy az egész világ molekulákból áll. Szemléltetni is szerette volna, amiről beszél, ezért példa után kutatva körülnézett:
- Például van függönymolekula is! – vágta ki a nagy tudományt.*

* Egyik kedvenc filmem, a Gyalog galopp jelenetére emlékeztetett, amikor a várban áll az ablaknál a várúr a fiával, körbemutat birodalmán és azt mondja:
- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!
- Mi, a függöny?



2012. augusztus 10., péntek

Húsgombócok bazsalikomos paradicsommal, mozarellával





 - Jajj, úgy félek, hogy nem fogok tudni úgy járni, mint korábban! – ezt mondja drámai vénával meglehetősen megáldott leánykám egy kisebb orvosi beavatkozás, talpról való szemölcseltávolítás után. Ettől nem kell tartani, bár nyilvánvalóan átvette rettegő anyai nyúlszívem félelmeit. Hiába is próbáltam összeszedettnek látszani, ha a mosdó felé fordulva remegő kézzel a világ négy égtája felé locsoltam a betadint a vattás pálcika helyett. Még jó, hogy az apjuk az ilyen ügyekben kellő határozottságot és kézügyességet mutat fel, és kezébe vette az irányítást.
   Na de mit is lehet csinálni a nyár közepén szobafogságra ítélt, szerencsére olvasni nagyon szerető gyermekkel? Többet, mint az első nekifutásra látszik. Neki lehet látni a még tavaly beszerzett 1000 darabos puzzle kirakásának, vendéggyereket hívni, kártyapartit rendezni, közösen szakácskönyveket nézni, majd süteményt sütni, zongorázásra fanyalodni, a gyerekszoba ajtaján levő festménygyűjteményt friss alkotásokkal feltölteni. És persze mindenekelőtt nézni az Olimpiát és a Sziget kiemelkedő eseményeit. Az Olimpia, persze, hogy magával ragad kicsit és nagyot egyaránt. Az egy dolog, hogy az ember már-már elviselhetetlennek érzi a feszültséget, amit átél, amikor azért drukkol, hogy gyorsabban, már csak egy karcsapás, lapátolás, még egy gól kellene. De vannak olyanok, akik ezt a nyomást azonnal ki is kell, hogy engedjék egy szelepen, ami jelen esetben a szájuk. Nincs felhatalmazásom rá, hogy részletesen leírjam a drukkolás körülményeit, annyit azonban elmondhatok, hogy az összes társasházban, ahol korábban laktunk, a szomszédok, tekintettel az sokéves jóviszonyra, a férjem amúgy szolid, rendkívül barátságos természetére és égszínkék szemére, annyi azért mondtak, hogy hallottuk, hogy drukkoltál, Vilikém! És az is biztos, hogy a vendéggyerek maradandó élményekkel ment haza.
   A sokféle esemény közötti kapcsolgatás során a csatornákat váltó kéz egy pillanatra megdermedt a Nóta TV adásán, amelyben egy fővárosi színművész a színpadon, tuják között éppen ott tartott Petőfi gyönyörű versének hmmm…..Fáy Miklós testi és lelki épségét veszélyeztetően megzenésített változatának előadásában, hogy „az éj közepén, s oda leviszem azt”. Nagyonművész és bonyóspityu mulatósát váró leengedett karú, hátulról is ledermedt látványt nyújtó közönség nem találtak egymásra. Kisfiam érdeklődését is felkeltette ez a ritkán hallható csoda:
- Ez a Sziget? – vétette el a művészi besorolást.


Az úgy volt, hogy miután összekevertem a töltött paprikába a darált húst, úgy éreztem, büdös. Hívtam a vadászkutya szaglószervével megáldott férjemet, aki szintén bizonytalan volt. Így hát úgy döntöttünk, hogy ezt nem használjuk fel, és leszaladt egy újabb adag húsért. Gyorsan befejeztem az ételt, és újra szagoltam az addig félretett masszát, de már nem éreztük azt a szagot. Ezért kifőztem ezeket a gombócokat is. Igenám, de a paradicsomszósz kevés lett volna a kétszeres adaghoz. Így szépen a hűtőbe tettem a jénaiba kimert kifőtt gombócokat. És szerencsés kézzel nézegetés céljából levettem egy Jamie Oliver könyvet a polcról, amiben szerepelt egy húsgombócos recept, persze teljesen másképp, de ötletindítónak jó volt.

Hozzávalók
A gombóchoz
fél kiló darált hús
egy marék rizs
fél fej vöröshagyma
bors
majoranna

Az öntethez
5-6 paradicsom
fél fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
oregánó
friss bazsalikomlevél

A tetejére
Egy mozarella golyó szeletekre vágva

A vöröshagymát apróra vágjuk, összekeverjük a hozzávalókat. Gombócokat formálunk belőle, és forró vízben 30-40 perc alatt megfőzzük, és jénai táéba rendezzük.

Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet.

A paradicsomokat megfosztjuk a héjuktól. Nem nagy ördöngösség, egy hőálló tálba (én levesestányérba szoktam) beletesszük a megmosott paradicsomokat, és leöntjük forró vízzel, pár perc múltán megfordítjuk, hogy a másik felén is elváljon a héja. Ezután könnyűszerrel le lehet húzni a paradicsomok héját. Félbevágjuk, majd felszeleteljük őket.

Az vöröshagymát apróra vágjuk, megdínszteljük az olívaolajon, majd hozzápréseljük a fokhagymagerezdeket, de épp csak elkeverjük, amíg az illatát megérezzük, és már keverjük is hozzá a paradicsomszeleteket. Megfűszerezzük a sóval, borssal, oregánóval, majd kb. negyedóra alatt puhára főzzük. Arra ügyeljünk, hogy maradjon leve. Amikor lehúztuk a tűzről, belekeverjük a friss egész bazsalikomleveleket. És az egész szószt a húsgombócokra öntjük.

A tetején szépen elrendezzük a mozarella-szeleteket, és 175 fokon kb. 20 perc alatt a sajt olvadásáig-pirulásáig sütjük.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen sajt nélkül.

A röghözkötés röghözkötést jelent a testvérnek is. Szerencse, hogy jött a Legjobb Barát. A két kisfiú hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy ők római harcosok. Mindketten választottak az arzenálból megfelelő kardot-páncélt-vértet, majd felköltöztették a kisasztalt és kisszéket a mászóka tetejére. Felvitték a málnaszörpöt és a Kossuth-kiflit. És órákon át tekerték a kormányt, miközben azt kiabálták, hogy tekerd, tekeeeeerd, itt van az Univerzum legnagyobb korallzátonya. Időnként pedig lemásztak és jól ellátták a fakarddal az ellenségnek képzelt felaprításra váró faágak baját. Nagy volt az egyetértés. Egyszer volt csak nézeteltérés afelett, hogy rókára vagy valami másra vadásszanak-e a hajlott végű faágakkal.