A kisfiam nagyon szeret mesélni az állatokról. Például, hogy a cincér cinegél, és ezt úgy csinálja, hogy bólogat a kis fejével. Meg hogy ő már majdnem fogott egy mókust, de az éppen hogy ki tudott szaladni a kezei közül. És ott van az a bogár is, amelyik Franciaországban él, kék, zöld piros, és sárga, és ha lepisil, megnő az izmod. Meg a hatalmas meztelencsiga, amelyiknek két agyara van, és erősebb a gepárdnál is (gondolom gyorsabb is lehet, ha utol tudja érni). A félelmetesebb állatok bemutatásánál kutató tekintettel nézi az arcom, hogy kifürkéssze, igaz-e mindez, amit ő elmesél. Mert ha igen, akkor baj van… Miért is ne lehetnének ilyesfajta lények is a világon, amikor olyan képtelenségek is léteznek, mint a spenót, vagy a meggy. Az a jó kis cseresznye, ami savanyú, és egyesek még a süteménybe is beleteszik….
Meggyes pite
Ez az úgynevezett egyensúly tészta. Minden összetevőből annyiszor 4 dekát kell venni, ahány tojásunk van. A tepsi mérete dönti el, hogy mennyiből készítsük. Ez a recept a hagyomásnyos méretű tepsihez szól. És természetesen bármilyen gyümölcsöt lehet a tetejére szórni, Liga margarinnal készítve pedig tejfehérjementes.
Hozzávalók
5 tojás
20 deka vaj vagy margarin (én itt csalni szoktam, mivel nem akarom a hűtőben takargatni azt az 5 deka margarint, az egészet beleteszem – jót tesz neki, igaz, diétásabb nem lesz tőle)
20 deka porcukor
20 deka liszt
2-3 ek. rum
fél kiló gyümölcs
A süteményt ebben a logisztikai sorrendben elkészítve a leggyorsabb megoldáshoz jutunk.
A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A tepsit kivajazzuk, kilisztezzük.
A tojásokat elválasztjuk, a sárgákat egy külön tányérba tesszük, a fehérjéket egy keverő tálba.
Kimérjük a cukrot és a vajat egy másik keverőtálba.
A robotkar segítségével felverjük a fehérjéket habnak. Innen kezdve viszonylag gyorsan kell dolgoznunk, hogy össze ne essen (viszont megspórolunk egy robotkar mosogatást).
Összekeverjük a vajat a cukorral, és egyesével hozzáadogatjuk a tojássárgájákat. Azért van erre szükség, mert különben megcsomósodik a vaj.
Hozzákeverjük a rumot, majd a lisztet.
Óvatosan belekeverjük a tojáshabot úgy, hogy először az egyharmadát adjuk hozzá a masszához, és ha az már fellazult, akkor a többi részét is.
A tepsibe töltjük a tésztát, a tetején elrendezzük a meggyet-gyümölcsöt.
Az előmelegített tepsiben 40 percig sütjük. Ha a tészta pirul, és a széle kezd elválni a tepsi falától, akkor jó. (ha még nem, akkor még „szalonnás”, egy kicsit nyers belül).
Porcukorral meghintve tálaljuk.
Tejfehérjementesen LIGA margarinnal.
Mivel eléggé el nem ítélhető módon a szülők, Anyul és Apul még nem szánták rá magukat, hogy valamilyen gerinces, de agyaratlan, lehetőleg szőrös, és a gepárdnál kisebb lény tegye vidámabbá a Nyúlgyerekek napjait, hát ők azokkal az állatokkal játszanak, amik a kertünkbe tévednek: gilisztákkal, bogarakkal, csigákkal. Főleg csigákkal. Építettek is nekik a teraszon egy egész kis várat, bástyákkal, árokkal. Sajnos a csigák másképp gondolták, alig várták, hogy becsukjuk a teraszajtót, azt kiáltották: SZABADSÁG! - és huss, már ott sem voltak.
Az a valahai kislány is hasonlóakat gondolhatott, amikor kis bádogból készült homokozó vödrét teleszedte vagy 20 éticsigával, és a finom ebéd után maci helyett velük tért lepihenni az ágyikójába. Az Édesanya, mit sem sejtve nyitott be a szobába, hogy megnézze be kell-e takargatnia a kislányát vajon. Alig hitt a szemének: A kicsike, édesen alvó lányka körül és rajta művészi rendezetlenségben számos csiga kúszott-mászott. Az állatokért nem különösképpen rajongó Édesanya kibírta, hogy sikítozás nélkül gyűjtse be róla a vadállatokat, és tegye ki a szűrüket a kertbe.
A Mostani Kislány is szerette volna megismételni a történetet, anélkül persze, hogy ismerte volna, és mivel eltelt pár évtized, annak a modernizált változatát adta elő. Egy szép kis papírhajót hajtogatott, telerakta kisebb méretű, de szépszámú csigával, és be akarta rakni az autóba, amikor vásárolni indultunk.
- Mimikém, ezek a csigák szerteszét fognak mászkálni, amíg mi vásárolunk. – mondta Anyul, aki jól ismeri már a csigák furfangos észjárását.
- Dehogyis, Anyu, ezek teljesen bealudtak! – mutatott az alvást színlelő mozdulatlan kavicsokra Mimi.
De Anyul nem volt meggyőzhető, főleg, hogy kölcsönautóval járunk. Így a csigák egy bokor aljában várták haza kis barátaikat (már amelyik el nem szökött).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése