Mustáros pulykaszelet

A Húgomnak van egy isteni mustáros receptje. Mikor felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni, akkor kiderült, azt pácolni kell, nekem meg bő másfél órám volt arra, hogy az asztalra varázsoljam az ételt. Így egy másik koncepciót alakítottam ki. Hamarosan Nagy Családi Sütögetés lesz, akkor begyűjtöm a mustáros-kakukkfüves tarja fotóját-leírását (és jól meg is eszem majd). Mármint a husit.

Hozzávalók
1 kg pulykamellfilé
2 deci száraz fehérbor
3 deci húsleves alaplé (lehet biokockából is)
2 deci tejföl vagy tejszín
jó adag mustár (2/3 flakon)
feketebors
étolaj

A pulykaszeleteket vékonyra felvágjuk, egy serpenyőben étolajon mindkét oldalukat átpirítjuk. Egy külön tányérra félretesszük őket.

Ha kisültek a húsok, 2 deci fehérbort öntünk a serpenyőbe az olajra és átkevergetjük, hogy az odasült pörcök leváljanak az edény faláról. Hozzáöntjük a húslevest is, óvatosan, habverővel belekeverjük a tejfölt és a mustárt. Rátekerünk ízlés szerint fekete borsot, és gyakori kevergetés mellett felforraljuk, negyedóra alatt egy kissé besűrítjük. De azért maradjon valamennyire híg, hogy legyen miben átsülnie a húsnak. Sózni nem kell, a húsleves és a mustár éppen elég sós.

Jénai tálba helyezzük a húsokat, majd leöntjük a mustáros szósszal. Az én tálamban két rétegben fértek el a húsok, a kettő közé is öntöttem szószt. A mennyisége pedig annyi lett, hogy éppen ellepte a hússzeleteket.

175 fokon egy órán át sütjük. Ha nagyon pirulna a hús, mert időközben túlságosan elpárolgott a szósz, akkor fordítsuk meg őket, és a sütés további idejére helyezzünk alufóliát a tepsi tetejére.

Rizzsel és paradicsomos-pritaminpaprikás-olajbogyós salátával tálaltam. Ez utóbbira a férjem rákérdezett, hogy ezt meg MINEK? Igaza volt, a mustáros szószos hús és a rizs éppen megfelelő ízkombinációt eredményez. A paradicsom-paprika saláta sem volt rossz pedig, például annál a salátánál, amit harmadik osztályban készítettünk környezetismeret órán, és amiről én tökéletesen elfelejtkezve a rám kirótt alapanyagot, talán ecetet, nem szállítottam, amiért a tanító néni rosszalló fejcsóválásban részesített, nos ennél a salátánál például nagyságrendekkel jobb volt. Végül is vacsorára ettük meg, a forró nyári nap estéjén jól esett.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tesjfehérjementen növényi tejszínpótlóval.

Gyermekkecskéim nyáron nőnek a legnagyobbat. A szabad levegőn való játék, úszás, napsütés, egy jó ebéd és délutáni szieszta – igazi növekedés-kúra. Az ebéd utáni alvás azonban mindig alku tárgya, pedig, ha a cseperedő aprónép egyszer elalszik, akkor 2 óránál alább nem is adja. Ebből gondolom, hogy szüksége van rá. - Nem kell aludnom? Nézhetek mesét?– kérdezi a kézmosás után reménykedve. - De bizony kell. – mondom én – Az ágyikódba befekszel, behunyod a szemed és megnézed, milyen mesét adnak a szemhéjad belsejében. - Ott most sajnos nagyobb gyerekeknek való mese van! – vágja rá gondolkodás nélkül a hetyke választ. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam, azt mégsem válaszolhattam, hogy akkor nézze azt, ugyebár. Végül is győzött a szülői akarat, amit megtámogatott az a cél is, hogy mi is szeretnénk nyugodtan nézni a magunk felnőtt meséjét: a drámákkal teletűzdelt Tourt.

Borleves

Az évvége a számvetés időszaka. Nekem és most különösen az. Pár nap és az utolsó harmincas virtuális évszám lesz a virtuális tortámon (magamnak nem sütök, boltit meg nem eszünk). Ennyi idősek voltak a szüleim, amikor érettségiztem. Idősebb vagyok, mint a legtöbb tanárom, aki valaha tanított. Én még mindig diáknak érzem magam, aki még készül, aki még méláz, aki még azt hiszi, ezer felé mehet. Miközben már nem sietek annyira az utcán. A filmekben az aggódó anyukával tudok azonosulni, nem a lánglelkű, forrófejű ifjakkal. A saját ágyamban szeretek aludni.
Állítólag én vagyok a felnőtt, aki tudja a választ.
Keresem pedig, mi is az én válaszom.
Minden lényegest megkaptam, amit ember kaphat. Családot, otthont, szeretetet.
Most kellene megállítani az időt.

Életem nagyobbik felét töltöttem már el a borleves-szekcióban. A Karácsonyi menü első fogása nálunk mindig a borleves. Gyerekeknek pedig vanília sodó. Mindkét finomsághoz édes kalács illik.

Hozzávalók
4-5 tojás
4-6 ek kristálycukor
1 üveg édes fehérbor, a cserszegi fűszeres be szokott válni
1 egész citrom
A citrom héját kis darabokban levágjuk a citromról, vigyázva, hogy minél kevesebb maradjon rajta a fehér bundájából, mert az keserű.

A tojássárgájákat (lehet egész tojást is, de ha csak a sárgáját használjuk, selymesebb lesz az étel) kikeverjük a kristálycukorral – célszerű már abban a lábosban, amiben majd főzni fogjuk. Habverővel kevergetjük, miközben hozzáadjuk a bort, és végig, folytatjuk a keverést amíg fel nem forr a leves. Csak forráspontig szabad enyhe tűznél hevíteni, utána gyorsan le kell húzni a lábost tűzről, hogy ki ne csapódjon a tojásfehérje. Ez körülbelül tíz percig tartó művelet.

A képen látszik, hogy nagyon belejöttem a habverővel való kevergetésbe, azért ilyen szép habos. Ennyi energiát azonban nem szükséges belefektetni…engem elkapott a hév…

Szenteste a második fogás már egy jó ideje a gyorsan és egyszerűen elkészíthető Tepsis hal.

A borleves maradéka – már ha van ilyen - nagyon kellemes másnap reggel is.

Kisfiam ünnepélyes keretek között lovaggá üttetett édesapja által. Névnapjára megkapta a régen vágyott kardot. Olyan szakértelemmel nézegeti, szeretettel simogatja a kis fából készült játékot, mint szamuráj a kardját. Felelősségének teljes tudatában támaszkodik rá a lépcsőn ülve, miközben nézi, hogy megyek el:
- Anyu, én fogok vigyázni a házra! – ígéri.