Spárga sajtkabátban

Nézem a kisfiam arcát. Vagyis ő nézi az enyémet. Én a szemem sarkából nézem, hogy néz. Megmutatja azokat a zenéket, amiket szeret. Azt figyeli, hogy mit szólok hozzá. Mit szólok a zenékhez. Mit szólok hozzá, hogy már nem a mesét nézzük, hanem a diszkózenét. Vagyis mit szólok hozzá, hogy már nem gyerek. Teljesen fellelkesül.  

Fürkészi az arcom, pont úgy, mint amikor nem létező pókokról mesélt jó pár évvel ezelőtt. Leíró póktanórát tartott egyesével megnevezve a pókfajtákat, na, nem a latin nevükön, hanem az általa kitalált fantázianevükön, hiszen mesepókokhoz fantázianév való, még ha teljesen hihető neveket adott is nekik. A pókok jellemzésének két eleme került említésre, az egyik, hogy mekkora maga a pók, aztán, hogy mekkorát tud csípni. Emelkedő számsorrendben, természetesen. Minél nagyobb méreteknél jártunk, annál inkább aggodalom ült ki az arcára és az enyémről próbálta leolvasni, hogy amit mond, azt elhiszem-e vajon. Mert ha elhiszem, akkor igaz, és akkor baj van, mert ezek a pókok állati veszélyesek ám. 

Most ugyanígy fürkészi az arcom, elhiszem-e, amit mond. Ezúttal azonban azt szeretné, ha helyeslést látna, ha igaz lenne. Nézi a kisfiam az arcom, én nézem az ő arcát, ami sugárzik, és azt mondja, szavakon túli üzenettel: nézd, már nem vagyok gyerek! A szemem sarkából nézem. Még nem tudok szembenézni vele.

Spárga sajtbundában

A spárga kevés kalóriát és szénhidrátot, ám annál több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, vízhajtó, így méregtelenítő hatása vitathatatlan.

Hívják csirágnak is, ami gyönge szárat jelent, vagy nyúlárnyéknak, mert megfigyelték, hogy a vadnyúl szívesen pihen az árnyékában (gondolom, miután jól befalatozott belőle).

A spárga sajtbundában rendkívül egyszerű étel. Könnyű vacsora, meleg előétel lehet.

Hozzávalók

Egy csokor spárga

10 deka vékonyra szeletet karakteresebb ízű sajt (pl. maasdamer)

5 deka füstölt szalonna

Pár levél bazsalikom

Só

A spárgát megtisztítjuk, és sós vízben megfőzzük, vigyázva, hogy a fejek lehetőleg ne érjenek a vízbe, csak gőzölődjenek.

Közben felkockázzuk a füstölt szalonnát és zsírjára pirítjuk.

Amikor a spárga kihűlt, becsavarjuk a sajtszeletekbe, rászórjuk a füstölt szalonnakockákat és a csíkokra vágott bazsalikomot.  Pár cseppet ráloccsintunk a szalonnazsírból.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a sajt rá nem olvad.

Tojásmentes.

Gluténmenetes.

IR-ben szénhidrátot nem kell számolni.

A spárga jó vízhajtó, a következményeit ki-ki akár 20 perccel az elfogyasztása után maga is érezheti. Mint ahogyan az angol népdal is mondja: Ájv gát písz lájk e rivör!

Ezt énekelte a kisfiam, és kérdezte tőlünk, hogy mit jelent a szöveg, mert a szolfézson tanulták, de az értelmét nem fejtették meg. Mi a lányommal hüledeztünk, hogy ilyen szövegű dalt tanultak volna, hogy aszondja: úgy árad a pisim, mint a folyó. Aztán leírattuk a dalnokkal a dal szövegét, és hát csalódnunk kellett, mert ezt írta a papírra: I’ve got peace like a river in my soul, azaz a béke a lelkemben, mint áradó folyó.

Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Horvátországban jártunk, életünkben először. Pag szigetén voltunk, Pag városában, a nem túl szofisztikált nevű Pag apartmanban. Tehát Pago Pagón. Különleges táj, néhol tökéletesen kopár, egyes helyeken egy kis száraz fű aszalódik, és vannak helyek, ahol olajligetek, minifenyők váltják egymást. Ilyen volt az a tengerpart is, amit kinéztünk magunknak. Keveredve a tenger sós illatával igazi aromaterápiát jelentett. Kisfiam a zsebpénzéből búvárfelszerelést vett, amelyet vízálló óra (szintén zsebpénzből), dizájnos süncipő (az ő méretében csak a legjobb minőséget árulták, hiába az élethez kellegy kis szerencse), valamit a saját maga által, gumikarikákból, megfelelő tengerkék színkombinációban fűzött karkötők egészítettek ki. Csemetém addig kedveskedett, amíg hajlandó voltam a felszerelést felvenni és lenézni, hogy mi van a vízfelszín alatt – jobban szeretem azt képzelni, hogy csak én, de hát persze nem. Miután azt a rossz érzést is leküzdöttem, hogy én vagyok Darth Vader, legalább is, a lélegzésem a pipán keresztül úgy hangzott, kiderült, hogy egy másik világ, maga Narnia.

   A sziget legjobb hasznosításának – természetesen a turizmus mellett - a filmforgatást ítéltük, sokféle háttérként szolgálhat e táj. Winnetous, második világháborús partizános filmeket forgattak is szép számban a hajdani Jugoszláviában. A szürreális kopár dombok és a tenger kontrasztja alkalmassá tennék a szigetet a Csillagok háborúja egyes jeleneteinek (vö. Darth Vader) vagy más sci-fi és tengeri filmek (Narnia) forgatására is. Csak meg ne hallják ezt a filmesek, oda lenne a nyugalom, ami most még jellemzi a szigetet!

A helyiek is kieszeltek valamit. Bármilyen hihetetlen, de ezen a száraz füvön megél a juh, ami maga is olyan szürke színű, mint a sziklás talaj, amelynek köveiből épített kerítésekkel a sziget népe (amely, mint megállapítottam a kerítés népe is, még a tengerbe is elkerített részeket építenek maguknak sziklakövekből, hogy abban sütkérezzenek) jól elválasztott részekre osztja a tulajdonképpeni semmit. Látszólag semmit. Mert ebből a száraz szürkeségből juhtej terem, amiből kiváló, kemény sajtot készítenek, felhasználva hozzá a sót, amely a sziget gazdaságának évszázadok óta adja az alapját.

Szép darabot vettünk belőle, vörösbor mellé eszegettük esténként. És a klasszikus hármas, a sajtos-sonkás-paradicsomos részeként a tészta tetejére szórtuk. Azt hittem, marad belőle másnapra is. Tévedtem.

Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Hozzávalók

Kemény juhsajt

Füstölt, serrano-jellegű sonka (én fekete-erdeit vettem, csak hogy összekeverjem Keletet és Nyugatot, Északot és Délt a tányéromon)

Egy-két marok miniparadicsom

1 fej lilahagyma

2-3 gerezd fokhagyma

Oregánó

Bazsalikom

Olívaolaj

Spagetti tészta

 

A vizet feltesszük főni a tésztának.

Közben elkészítjük a tésztaszószt, egy akkora edényben, hogy majd a tészta is beleférjen.

Ehhez olívaolajon hagymát dinsztelünk. Átpirítjuk a sonkát, majd megfuttatjuk a serpenyőben  a fokhagymát is, vigyázva, hogy ne égjen oda. Rátesszük a paradicsomokat. Az egyiket kinyithatjuk, hogy a leve elég nedvességet szolgáltasson addig is, amíg a többiek levet eresztenek (így nem ég oda a többi hozzávaló). Fűszerezzük, lehetőleg friss fűszerekkel. A sóval óvatosan bánjunk, hiszen a sonka eleve sós (én már nem szoktam utána sózni).

Ha átpárolódott a paradicsom, készen is vagyunk a szósszal.

A közben elkészült tésztát rámerjük a szószra és átforgatjuk benne.

A sajtot zöldséghámozóval vékony pelyhekre vágjuk, a tányéron meghintjük vele a tésztát.

Tojásmentes.

Az idegen ország, idegen nyelv, más kultúra sok beszélgetés kiindulópontja lett. Édesapa megemlítette, hogy a XVIII. században élt Magyarországon egy ember, az utolsó, aki még tudott kunul. Ez persze megragadta gyermekeim fantáziáját, már csak azért is, mert a kunság jelét, a kunfoltot ők is magukon hordják. Latolgatni kezdtük, hogy a magyar nyelvnek milyen esélyei vannak vajon. Kisfiam úgy értelmezte, hogy nem túl jók, és diadalittasan a levegőbe csapott:

-          Hurrá, mi leszünk az utolsók!

Azaz olyanok, akik egy különleges helyzetet élvezhetnek. Ez az igazi pozitív hozzáállás!

Húsgombócok bazsalikomos paradicsommal, mozarellával

 - Jajj, úgy félek, hogy nem fogok tudni úgy járni, mint korábban! – ezt mondja drámai vénával meglehetősen megáldott leánykám egy kisebb orvosi beavatkozás, talpról való szemölcseltávolítás után. Ettől nem kell tartani, bár nyilvánvalóan átvette rettegő anyai nyúlszívem félelmeit. Hiába is próbáltam összeszedettnek látszani, ha a mosdó felé fordulva remegő kézzel a világ négy égtája felé locsoltam a betadint a vattás pálcika helyett. Még jó, hogy az apjuk az ilyen ügyekben kellő határozottságot és kézügyességet mutat fel, és kezébe vette az irányítást.

   Na de mit is lehet csinálni a nyár közepén szobafogságra ítélt, szerencsére olvasni nagyon szerető gyermekkel? Többet, mint az első nekifutásra látszik. Neki lehet látni a még tavaly beszerzett 1000 darabos puzzle kirakásának, vendéggyereket hívni, kártyapartit rendezni, közösen szakácskönyveket nézni, majd süteményt sütni, zongorázásra fanyalodni, a gyerekszoba ajtaján levő festménygyűjteményt friss alkotásokkal feltölteni. És persze mindenekelőtt nézni az Olimpiát és a Sziget kiemelkedő eseményeit. Az Olimpia, persze, hogy magával ragad kicsit és nagyot egyaránt. Az egy dolog, hogy az ember már-már elviselhetetlennek érzi a feszültséget, amit átél, amikor azért drukkol, hogy gyorsabban, már csak egy karcsapás, lapátolás, még egy gól kellene. De vannak olyanok, akik ezt a nyomást azonnal ki is kell, hogy engedjék egy szelepen, ami jelen esetben a szájuk. Nincs felhatalmazásom rá, hogy részletesen leírjam a drukkolás körülményeit, annyit azonban elmondhatok, hogy az összes társasházban, ahol korábban laktunk, a szomszédok, tekintettel az sokéves jóviszonyra, a férjem amúgy szolid, rendkívül barátságos természetére és égszínkék szemére, annyi azért mondtak, hogy hallottuk, hogy drukkoltál, Vilikém! És az is biztos, hogy a vendéggyerek maradandó élményekkel ment haza.

   A sokféle esemény közötti kapcsolgatás során a csatornákat váltó kéz egy pillanatra megdermedt a Nóta TV adásán, amelyben egy fővárosi színművész a színpadon, tuják között éppen ott tartott Petőfi gyönyörű versének hmmm…..Fáy Miklós testi és lelki épségét veszélyeztetően megzenésített változatának előadásában, hogy „az éj közepén, s oda leviszem azt”. Nagyonművész és bonyóspityu mulatósát váró leengedett karú, hátulról is ledermedt látványt nyújtó közönség nem találtak egymásra. Kisfiam érdeklődését is felkeltette ez a ritkán hallható csoda:

- Ez a Sziget? – vétette el a művészi besorolást.

Az úgy volt, hogy miután összekevertem a töltött paprikába a darált húst, úgy éreztem, büdös. Hívtam a vadászkutya szaglószervével megáldott férjemet, aki szintén bizonytalan volt. Így hát úgy döntöttünk, hogy ezt nem használjuk fel, és leszaladt egy újabb adag húsért. Gyorsan befejeztem az ételt, és újra szagoltam az addig félretett masszát, de már nem éreztük azt a szagot. Ezért kifőztem ezeket a gombócokat is. Igenám, de a paradicsomszósz kevés lett volna a kétszeres adaghoz. Így szépen a hűtőbe tettem a jénaiba kimert kifőtt gombócokat. És szerencsés kézzel nézegetés céljából levettem egy Jamie Oliver könyvet a polcról, amiben szerepelt egy húsgombócos recept, persze teljesen másképp, de ötletindítónak jó volt.

Hozzávalók

A gombóchoz

fél kiló darált hús

egy marék rizs

fél fej vöröshagyma

só

bors

majoranna

Az öntethez

5-6 paradicsom

fél fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

oregánó

só

friss bazsalikomlevél

A tetejére

Egy mozarella golyó szeletekre vágva

A vöröshagymát apróra vágjuk, összekeverjük a hozzávalókat. Gombócokat formálunk belőle, és forró vízben 30-40 perc alatt megfőzzük, és jénai táéba rendezzük.

Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet.

A paradicsomokat megfosztjuk a héjuktól. Nem nagy ördöngösség, egy hőálló tálba (én levesestányérba szoktam) beletesszük a megmosott paradicsomokat, és leöntjük forró vízzel, pár perc múltán megfordítjuk, hogy a másik felén is elváljon a héja. Ezután könnyűszerrel le lehet húzni a paradicsomok héját. Félbevágjuk, majd felszeleteljük őket.

Az vöröshagymát apróra vágjuk, megdínszteljük az olívaolajon, majd hozzápréseljük a fokhagymagerezdeket, de épp csak elkeverjük, amíg az illatát megérezzük, és már keverjük is hozzá a paradicsomszeleteket. Megfűszerezzük a sóval, borssal, oregánóval, majd kb. negyedóra alatt puhára főzzük. Arra ügyeljünk, hogy maradjon leve. Amikor lehúztuk a tűzről, belekeverjük a friss egész bazsalikomleveleket. És az egész szószt a húsgombócokra öntjük.

A tetején szépen elrendezzük a mozarella-szeleteket, és 175 fokon kb. 20 perc alatt a sajt olvadásáig-pirulásáig sütjük.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen sajt nélkül.

A röghözkötés röghözkötést jelent a testvérnek is. Szerencse, hogy jött a Legjobb Barát. A két kisfiú hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy ők római harcosok. Mindketten választottak az arzenálból megfelelő kardot-páncélt-vértet, majd felköltöztették a kisasztalt és kisszéket a mászóka tetejére. Felvitték a málnaszörpöt és a Kossuth-kiflit. És órákon át tekerték a kormányt, miközben azt kiabálták, hogy tekerd, tekeeeeerd, itt van az Univerzum legnagyobb korallzátonya. Időnként pedig lemásztak és jól ellátták a fakarddal az ellenségnek képzelt felaprításra váró faágak baját. Nagy volt az egyetértés. Egyszer volt csak nézeteltérés afelett, hogy rókára vagy valami másra vadásszanak-e a hajlott végű faágakkal.

Zöldborsófőzelék ahogy én szeretem (habarva, sok petrezselyemmel, homályos tükörtojással)

Brumi utolsó napja az óvodában. Hát ez is eljött. Persze, hogy eljött, négy év gyorsan lepereg. Szinte észre sem veszi az ember. És az önálló élet első sikereit felmutató, a szobatisztaság elérése feletti diadalmámorral átitatott, selypítő, kantárosnadrágos, babaarcú kis csomagocskából bicigliző, lovagló, hölgyeket előreengedő*, kicsiket istápoló, hajórajongó öntudatos hatésféléves lett. Erre a jeles eseményre az egész család kivonult. Brumipapa felhívta a figyelmemet arra, hogy egyeztessük óráinkat, mert le nem maradna kisfia igazi óvodából való ballagásáról. Apuka szépen elbeszélgetett az óvónénikel, amíg mi kiürítettük a kis öltözőszekrényt. Volt ott minden: vadászrepülőgépes kártya, kinőtt csereruhák, botok és kavicsok garmadája, madártollak, valamit önbehúzó facsavar és különböző szögek. Az egészet bepakoltuk a tűzoltójeles lenvászonszatyorba (amit jövőre egy szerencsés kézzel beszerzett ujjlenyomatos-rendőrséges fog felváltani).

Az érintett különösképpen nem volt meghatva, hazafelé úton arról csacsogott, hogy hogyan fogja Beni barátjával annak hajóit megszuperíteni és vízre bocsájtani. Csak az öregszülék voltak megilletődve. Mert hát kit hozzanak az óvodába ezután?

Zöldborsófőzelék

Ez a kedvenc főzelékem. Szeretem, ha nem egy ragacsos masszában üldögélnek a frisszöld borsószemek, ezért habarom be.

Hozzávalók

Zöldborsó (ha frissen, hüvelyestől vesszük, akkor bő egy kiló)

2 deci tejföl

2 evőkanál liszt

1 tk só

1 kk cukor

Egy nagy csokor petrezselyem

A borsószemeket az apróravágott petrezselyemmel, a sóval és a cukorral felteszem főni, annyi vízben, hogy épphogy ellepje a borsót (különben minden főzeléknek ez a titka, nem szabad túl sok vizet használni).

Ha megpuhultak a borsószemek, akkor behabarom, még pedig a következőképpen: egy tálkában összekeverem a tejfölt és a lisztet, hozzáadok egy kis vizet és habverővel tökéletesen simára keverem. A megfőtt borsó levéből hozzálöttyintek egy keveset, ezzel is elkeverem. Addig kevergetem hozzá a forró levet, amíg a tejfölös keverék át nem melegedik. Akkor az egészet visszaöntöm a lábosba, és fakanállal folytonos kevergetés mellett, pár perc alatt besűrítem a főzeléket.

Homályos tükörtojás

Hallottam a rádióban, hogy azon mérik le akár elegáns éttermekben is, hogy ki mennyire ért a konyhához, hogy egy tükörtojást kell készíteni, még pedig tökéleteset. Ha jól értettem, a tökéletes tükörtojás lényege valami olyasmi, hogy a fehérje is rezgő marad, még véletlenül se ég oda, nem keményedik meg. Nos, szerintem az én tükörtojásomtól felmenne az agyvize a felvételiztető bizottságnak, valószínűleg úgy járnék, mint a gigasztár-jelölt, 20 másodperc alatt fújná le a zsűri a produkciómat. De hát mit tegyünk, én a tojásból a sárgáját sem szeretem rezgősen, nemhogy a fehérjét, hanem csakis jól átsülten. A következőképpen járok el tehát.

Egy serpenyőbe olívaolajat öntök és beleütöm a kellő számú tojást. A tetejét enyhén megsózom és megszórom friss vagy szárított bazsalikommal. Amikor átsült az alja, akkor annyifelé osztom, ahányan vagyunk, és mint egy tortát, felszeletelem a tojást, a szeleteket pedig átfordítom. Ezt az oldalát is enyhén sózom, erősen bazsalikomozom. Nagyon szeretjük főzelékek mellé.

A gyerekeknek nem a szilveszter, hanem a nyár az igazi évforduló. Kicsi leányommal a szobáját tettük rendbe több felvonásban. A látszólag rendes lányszobából sikerült több zsáknyi feleslegessé vált holmit kihordani. Kitettük a szűrét a fagyöngyfűző-készletnek, a hercegnős kirakósoknak, a fésülgetnivaló babafejnek (fodrászkészlettel), ezernyi hajguminak és hajcsattnak. Ezek többnyire egy cipősdobozba kerültek, hogy majd a mikulásgyárba vigyük decemberben. A padlásra került a játék-babakocsi. Ebbe kapaszkodva tanult meg leánykám járni. A barbik és a kiskonyha egyelőre maradhatott. Helyet találtunk a születésnapra kapott cd-lejátszónak, az évközben kapott sok-sok könyvnek. A logikai készlet és a papírmérőszalag átkerült az iskolába készülő birodalmába. A rózsaszín lányszoba dekorációs papírcsíkját a hercegnőket még nem tudtuk felülírni, mert nem találtunk megfelelő mintájú csíkot a barkács-áruházban. A munka után pihegve ültünk a vacsoraasztal mellett. Kisnagylányom nézegette saját karját, és azt mondta: olyan kíváncsi vagyok, milyen leszek tíz év múlva! A szervezetem már tudja, csak még én nem!

* A híradóban (amit mostanában inkább nem szoktunk nézni, mert inkább kékfény az, mintsem tájékoztatás a (világ)politikai eseményekről) láttuk, hogy egy nőt börtönbe csuknak. Kisfiam, akit lovagnak nevelünk, és a szó értő fülekre talál, szóval kisfiam teljesen ledöbbent: Nő a börtönben???? Azt hittem, a nőket tisztelni kell! – mondta.

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Hosszú forró nyár

Bazsalikomos-fokhagymás spagetti

Na ez az, ami idén nem igazán volt. Viszont nekem egy panaszszavam sem lehet, egyrészt a forró hangulatot biztosította egy munkahelyváltás, másrészt az idő kegyes volt hozzánk, egyetlen félnapot leszámítva (amit végignyihogtunk, könnyünk folyt a nevetéstől), pontosan olyan volt a nyaralás alatt, amilyenre szükségünk volt.

A történet szálát jó pár hete ott ejtettem el (ezúton is köszönöm a kitartást Kedves Olvasóimnak), hogy a Naschmarkt-on jártunk, Bécsben. Olyan dús bazsalikomcsokrot sikerült beszerezni, hogy nem csak a korábban taglalt salátába és sajtos pirítósra, hanem a vándortábor második felvonásában, melyet a Magyar Tenger partján töltöttünk, elkészült balatoni „Mi is van az hűtőben?”-jellegű tésztába is jutott.

Abban pedig a következők voltak:

Hozzávalók

2 fej vöröshagyma

1 fej fokhagyma
1 nagy csokor bazsalikom
2-3 deci tejföl
1 (bio)leveskocka
Olívaolaj (enélkül ne indulj a Balatonra)
Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)
Füstölt sajt

Feltesszük a vizet főni a tésztának.

Megpucoljuk a fokhagymát, a gerezdeket felszeleteljük, mondjuk 3 mm-es vastagságúra. Nagyon finom lesz szétharapni őket.

Elkészítjük a kockából a levest, úgy hogy körülbelül másfél deci legyen. Vagy kész húslevest használunk.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymaszeleteket. Addig kevergetjük, amíg meg nem érezzük az illatát (1 perc). Hozzáöntjük a levest, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a hagyma megpuhul, és az elegyünk egy kicsit besűrűsödik.

Óvatosan hozzáadjuk a tejfölt, és a felszeletelt bazsalikomot (biocsalád tépkedje, állítólag a kés rosszat tesz neki). Sózni nem kell, a leves önmagában is sós. Még egy kicsit rotyogtatjuk.

Kész is vagyunk, a kifőtt tésztát beleforgatjuk. A tányéron még megszórhatjuk füstölt sajttal.

Tojásmentes.

Kisfiam tavaly vakondokra vadászott itt a Balaton partján. Idén a pókok kerültek látóterébe. Nem mintha otthon nem tanulmányozhatná ezt az állatot. Először is a valós pókokat vettük sorba. Az olyanokat is, mint a világ legnagyobb pókja. Meg az a pók, amelyik a legnagyobbat tudja csípni. Némi vívódás után (mondtam már, hogy biológiai ismereteim hiányosak? Még szerencse, hogy kéznél van egy nemsokáraállatorvos nagynéni.) a fekete özvegyet neveztem meg a világ legnagyobbat csípő pókjának. Persze még másnap is biztosítanom kellett gyermekeimet, hogy a fekete ŐZ nem nálunk él.
   Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:
- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?

Egy tökéletes csajos délelőtt

A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)

Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.

Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.

Bazsalikomos-olívás túrókrém

Megint egy kis reggeli-vacsora ötlet. Na jó, a fiamat nem győzöm meg, egyelőre ő marad a téli szalámi mellett, Na de a lányom és a férjem! Nekik felcsillan a szemük, ha meglátják, hogy mire készülök…
Álmaim zöldségesében lehet venni vágott bazsalikomot, oregánót, friss majorannát és még mennyi mindent. Egyszer el is jutottam oda, Olaszországban volt, az első sarki zöldséges. Ott viszont kaprot nem árultak…



Hozzávalók
25 deka túró
körülbelül másfél deci tejföl
pár levél bazsalikom
egy jó marok fekete olívabogyó
só
frissen őrölt bors
2-3 gerezd zúzott fokhagyma

A bazsalikom leveleket felaprítjuk. A hozzávalókat elkeverjük, a túró és a tejföl arányát úgy választva meg, hogy ne legyen túl híg a végeredmény. Friss franciakenyéren paradicsommal tálalva abbahagyhatatlan.

Tojásmentes.

Kisfiam sok betűt cserél még, hihetetlen élvezeti forrást varázsolva ezzel a szüleinek. Igen, idióta szülők vagyunk, akik élvezik, ahogy gügyög a gyerek (pluszpont: mi nem utánozzuk. Mindig.) Kisfiunk „T”-t mond a „K” helyett, „J”-t a az „R” és az „L” helyett. Így esett, hogy a takaró és a kakaó nála ugyanúgy hangzik: TATAJÓ.
Mostanában próbálkozik a rendes kiejtéssel és sikerül is neki. Úgyhogy boldogan újságolta a telefonba:
- Nagyi, tudom mondani, hogy „tatajó”! – kis hatásszünet – KAKAÓ!

Sült paradicsom-cukkini saláta

Egy újabb fogyis recept. Nyáron nagyon szeretem a slátaebédeket, de a télen valahogy vágyom a főtt étel után. Így ötvöztem a kettőt: sült salátát készítettem. Zárójelben megadom a pontos mennyiséget, mert a kalóriát is kiszámoltam hozzá. Ebből a mennyiségből két csinos jénai edénybe jutott, a negyede már elég lehet egy ebédre. De ha a felét esszük meg (mint e sorok falánk írója maga is tette, igaz szerénységet mímelve több részletben emelve a sütőedény tartalmát a tányérjára), az sem elvetemültség, mert az egész étel energiatartalma 636 kalória (ha az olíva olajat elhagyjuk, számítsunk 90 kalóriával kevesebbet), a feléé tehát 328.

A sült paradicsom pedig különlegesen egészséges, mert egyik hatóanyaga a likopin, amely egy antioxidáns, a legnagyobb koncentrációban nem a nyers, hanem a sült(főtt) paradicsomban található meg.


Hozzávalók
2 kisebb cukkini (30 deka)
2 paradicsom (30 deka)
30 deka kaukázusi kefir
5 deka fetasajt
5 deka olajbogyó
friss bazsalikom (vagy szárított)
jelzésértékű snidling vagy újhagyma
2 gerezd fokhagyma
bami göreng fűszerkeverék (vagy wok, vagy lestyán, urambocsá’ biovegeta…de azt inkább mégse)
olívaolaj (elmaradhat)

A tűzálló edényünk alját kikenjük az olívaolajal (elszántabbak ne tegyék). Szépen kirakjuk a vékonyra felkarikázott cukkinivel. Cukkinival. Megszórjuk a fűszerkeverékkel. Ráhelyezzük a vékony (fél)karikákra vágott paradicsomokat. Megszórjuk az apróra vágott bazsalikomlevéllel.

A kaukázusi kefirben elkeverjük a zúzott fokhagymát, egyenletesen elosztva óvatosan az edénybe öntjük.

Művünk tetejére morzsolunk-szórunk-tördelünk feta sajtot, és az egészet megkoronázzuk némi snidlinggel és olajbogyóval.

175 fokon 20-25 percig sütjük.

Tojásmentes.
Gluténmentes.

Gyerekeimmel sétáltunk, és hallgattuk, hogyan csicseregnek a madarak.
Kisfiam megkérdezte:
- Kinek énekelnek a madarak?
- Mindenkinek.
- Nekem is?
- Neked is.
- Köszi! – mondta és ugrándozva baktatott tovább.

Vegetáriánus tatárbifsztek

Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók

fél kiló paradicsom

két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó
só
2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.

Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.

Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.

A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!