Olivával töltött olajbogyók

Vendégszerepel nálunk egy kiskutya. A gazdái nyaralni mentek, mi vigyázunk rá. Sokáig sírt, amikor itt hagyták, de aztán lassan megnyugodott és elfogadta, hogy most mi leszünk a családja. Kutyaszokás szerint felállította a rangsort, leosztotta a szerepeket. Én vagyok a főnök, általában követ, mint az árnyék. Épp, mint a gyerekeim kisebb korukban, megvárja, amíg a mosogatótól-konyhapulttól elfordulok, és megpróbálja kitalálni, merre fogok menni. Pont előttem topog, közben hátra-hátra néz, hogy ugye most jófelé megyünk. Aztán villámgyorsan irányt változtat, ha én is. A kisfiam a nagy játszó- azaz alomtárs, mivel pont olyan gyorsan és fáradhatatlanul szaladgál, mint ő. Nem unják meg egymás társaságát, és hasonló az érdeklődési körük is. Kisfiam örömmel fedezte fel a közös foci során, hogy „Süti jól cselez”. A metakommunikációját is érteni véli. A teraszon ebéd közben Süti fejecskéjét a tömpe lábikáira ejtve ejtőzik. Kicsi duracell-kutya gyorsan fürge, de gyorsan is lejár, ilyenkor pihenni kell. Kisfiam kommentálja a déli pihegés okát:

- Most kipiheni magát, mert ebéd után szaladgálni szeretne. Én majd szaladgálok vele! – ajánlja is fel rögtön a segítséget, ájtatos hangon. Jól tudja, hogy ebéd után, ha nem is aludni kell, de szeretjük a nyugalmasabb tevékenységeket. De hát mindent a vendégért, ugyebár…

És mi tagadás, vannak olyan ötletei is, aminek csak egyikük örül: hinta, csúszda. Az ölelő karokból azonban gyorsan elillan a pehelykönnyű ebecske. Azért kalandparkról nem volt szó!

És még egy nagyszerű ötlet:

- Én tudom, hogy a Sütit hogy lehet vadkiskutyává csinálni hamar! – ajjajj, ez nem jól hangzik. Szerencsére csak fülsimogatásról van szó, amitől rázza a fejét a kutyuska. Érző szívű kisfiam inkább mégiscsak focizik vele, ő Buffon, Süti pedig Sevcsenkó.

Olívabogyóval töltött húsgolyók

Jajj, hogy velem mi történt! Kinyitottam a postafiókomat és egy levél várt a Vidék ízétől, hogy bemutatnák a blogomat, döntsem el, melyik számban. A júliusira esett a választásom. Arra gondoltam, hogy nyáron az embereknek jobban van kedvük, idejük főzni, a strandon újságot venni. 3 receptről volt szó, kigondoltam, hogy strandmenüt készítek (és becsempészek egy negyediket is): olívával töltött bárányhúsgolyókat, paradicsomos, oregánós bulgurral töltött paprikát, kakukkfüves sonkás batyukat és mandulás meggytortácskát. Olyan ételeket választottam, amik minimális hűtést igényelnek, és akár kézzel is elfogyaszthatók. Kicsit mediterrános, kiegyensúlyozottan tartalmaz tápanyagokat és feldobhatjuk vele a különben a nyár szerves részét képező de esetleg már unalmas lángos-sült hal-hamburger menüt.

   Kölcsönkértem barátaimtól szép terítőket, piknikkosarat, kitakarítottam, elkészítettem az ételeket és gyermekeimmel felsorakozva vártuk az újságírót és a fotóst. Készült vagy 300 kép, a menüről – épp leszakadt az ég, hát nem erre a hangulatra gondoltam piknikezés címszó alatt - , a gyerekekről, rólam (amióta az eszemet tudom, utáltam, ha fotóznak, na jó kicsit fejlődtem, már nem bőgöm el magam ilyenkor, mint régen). Csinos, mutatós lett az egész cikk, aminek „kefelevonatát” megkaptam ellenőrzés végett. A fotókat és a az írást megtalálhatjátok a Vidék íze júliusi számában, ami a jövő héten jelenik meg.

A recept végtelenül egyszerű.

Hozzávalók

60 deka darált bárányhús (pulyka is lehet)

1 szelet kenyér beáztatva, kinyomkodva

1 kis fej apróra vágott fokhagyma

1 zúzott fokhagymagerezd

1 tk só

Friss bazsalikom levél összeaprítva

1 tojás (elmaradhat)

Zöld olajbogyó (lehetőleg magozva)

A hozzávalókat összedolgozzuk. Diónyi – az olajbogyó mérete meghatározó – gombócokat készítünk, a közepére olajbogyót ültetünk. A húsgolyókat sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetjük, egy kicsit meghintjük a tetejét étolajjal.

175 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes. (tojás nélkül)

A férjemnek is tetszik az ebecske, bár alapvetően hadilábon áll a háziállatokkal. Jól emlékszünk azonban érzelmeinek evolúciójára, aminek jó pár éve egy másik kutyácskával együtt töltött napok alatt lehettünk tanúi. Jó, rendben, de csak az előszobában lehet, rendben, de csak a parkettán maradhat (ennél a fázisnál arra mentem haza, hogy a kanapén együtt ülnek, és míg életem párja vizsgákra készül, a tananyagban való elmélyülést a kutya simogatásával segíti elő, aki mellette fekszik), na jó, de az ágyba nem jöhet fel, na jó, de a párnánkig nem jöhet el. Még szerencse, hogy az a vendégeskedés itt ért véget…

   Hát szóval a Kemény Férfiak nem érzékenyülnek el egy ebecskétől, pláne nem nevezik Sütinek. A Kiskutya megszólítás azonban az együtt töltött napok után már nem elég személyes. Így aztán a Sütinél egy fokkal keményebb csengésű nevet választott neki: Süni.

 

Görög quiche

Első hallásra nyári ételnek tűnik – az is lehet - én mégis most télen ajánlom. Hogy emlékeztessen a meleg nyárra. Hogy könnyű ebédül szolgáljon Szenteste (mi legalább is ilyenkor valami egyszerűbbet eszünk délben, igaz, vacsorára is). Vagy a szilveszteri büféasztalt díszítse, hiszen hidegen is, melegen is jó. És mindent lehet kapni télen is hozzá.

Hozzávalók

Kész leveles tészta

3 egész tojás

30 deka tejföl

20-30 deka feta sajt

Egy marék koktélparadicsom

1 fej édes lilahagyma

1 marék fekete olajbogyó (a törökre esküszöm, és szeretem hogy görögök és törökök kibékülnek a sütőtálamban)

Frissen őrölt fekete bors

(oregánó)

A fodrosszélű jénait (vagy sima tortaformát, tepsit, ami akad), kikenjük margarinnal. Belefektetjük a leveles tésztát. A széleit levágjuk, kibéleljük az üres részeket. Ha sütőpapírral együtt árulják a tésztát, akkor azzal együtt tesszük a sütőedénybe, margarinozni nem kell.

Apróra vágjuk a lilahagymát, felkockázzuk a fetasajtot, félbevágjuk a koktélparadicsomokat.

A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejföllel, belekeverünk egy kis feketeborsot is. Oregánóval is fűszerezhetjük.

Beletesszük a masszába a fetát, a hagymát, a paradicsomot, az olajbogyót.

Előmelegített sütőben (175 fok) 25 percig sütjük.

És mit mondott a Görög Quiche? Ne csak együnk, igyunk is. Mondjuk egy jóféle villányi vöröset.

Tél van, a korai sötétségben mi tagadás, végigkapcsolgatunk a tévékínálaton, hátha van valami érdekfeszítő. A választásunk többnyire valamelyik dokucsatornára esik, mint a még leginkább nézhető tévéműsort kínáló adóra. Mondjuk mi is lehetne jobb műsor, mint például Az elsüllyedt csatahajók nyomában? Most éppen a dínókról nézünk egy ismeretterjesztő filmet, a valóságnál is valóságosabbnak tűnő felvételekkel, elképesztő adatokkal. Kiderül belőle, hogy a legnagyobb valaha élt élőlény a földön az Argentínában megtalált Argentinoszaurusz, amely 35 méteres, 75 tonnás növényevő volt. Voltak napok, amikor ez a növőgép 40 kilót hízott. Még a lábnyoma is veszélyes volt a többi élőlényre nézve, mert a talajt olyan porózussá tette, hogy nem tudott kimászni belőle az, aki beleesett. Így esett, hogy találtak olyan argentinoszaurusz-lábnyomot, amiben másik 18 élőlény csontvázát lelték meg, akik számára örök csapdává vált az óriás sárkánygyík nyomvonala. Persze a korszerű dokumentumfilmben muszáj véres és naturalista részleteket is mutatni, tehát a történések jó része arról szól, hogy hogyan is ették meg egymást ezek a kedves lények. Mármint a húsevők a növényevőket és persze egymást. Vagy hogyan szorította ki a szuszt a kecses lábikójával az argentinoszaurusz a rátámadó vérengző fenevadakból. Akiknek nem sok esélyük volt vele szemben, valószínűleg csak darabokat téptek ki a hatalmas növényevőből, mintegy négylábon járó élelmiszerraktárnak használva őket – hát ennyit a naturalista részletekről, Önök ismeretterjesztő közszolgálati híreinket olvasták.

Kérdezem a kisfiamat:

-          Nem kéne inkább valami mást nézni, ez olyan félelmetes?!

-          ÁÁÁ, minél félelmetesebbet látok, annál jobban alszom! – tapint rá a dolog lényegére gyermekem.

A filmben látottak aztán többször is terítékre kerülnek. Mármint átvitt értelemben. Hogy milyen szerencse, hogy nem most élnek a dínók.

- Nem is tudtunk volna kifejlődni, ha nem pusztulnak ki. Az őscickány sosem kapott volna lehetőséget rá, hogy fejlődjön.

- Mért, én is cickány voltam? – kérdezi kisebbik gyermekem.

- Nem te, az ősöd. – mondja leánykám. – Az ük-ük-ük-ük. Nem is. Az ó-ó-ó-ó. Nem is. A szép-szép-szép-szép-szépnagymamánk.

Itt egy kis magyarázat következik arról, hogy azért ennél jóval több generáció esett meg az őscickány és köztünk. A lényegről azonban nem hagyja magát elterelni nagyobbik, erős fantáziával megáldott gyermekünk:

- Ha találkozunk, nem is tudtunk volna vele beszélni! (= értsd: nem tudunk cickánynyelven, pedig milyen közeli rokonok vagyunk….)

Paradicsomos-oregánós csirkemell sütőzacskóban

-   Azt tudtátok, hogy én mindenkinél előbb ébredtem fel? – rendszeresen ezzel a beköszönő mondattal érkezik a konyhába a jóízű alvás nyomait magán viselő ürgeszemű kisfiam a nyári reggeleken, amikor mi már többnyire túlvagyunk a reggelin, és épp a napi (elektronikus) sajtó átböngészésével, a harmadik bögre tea megivásával, kellemes fecserészéssel vagyunk elfoglalva, miután felkelésünk után kiságyában először is betakargattuk édesen alvó dedünket és úgy döntöttünk, hadd aludjon még. Leánykánk amúgy is be szokta jelenteni ágyban olvasási szándékát. Amikor rámutatunk arra a tényre, hogy a körülmények ennek némiképp ellentmondani látszanak, hevesen tiltakozik.

   Ennél is meglepőbb unokahúgom kijelentése, miszerint ő sohasem alszik. Bár ebben lehet valami logika, elvégre, amire vissza tud gondolni, akkor mindig ébren van.

   A kisfiam barátja is magabiztosan állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mi fog történni a filmben, amit életében először látott nálunk.

   Szeretem, amikor a képzelet még annyira élénk, hogy tökéletesen valóságos az elképzelt világ.

Az úgy volt, hogy szomszédasszonyom gombatrágyával készítette elő a talajt a veteményesében és ez olyannyira jó megoldás, hogy rengeteg zöldség termett nála. Így mi is kaptunk egy nagy tál paradicsomot. A csodaszép arany és piros lampionparadicsomoknak nem lehet sem főve, sem nyersen ellenállni!

Hozzávalók

Csirkemell

Paradicsom

Fekete olajbogyó

Fokhagyma ízlés szerint

Újhagyma

Friss oregánó

Só

Szeretem a sütőzacskót, mert olyan finom puhára párolódnak benne az ételek. Viszont az előkészületek során kiderült, hogy amit a fiókban sütőzacskónak gondoltam, az valójában befőző fólia. Sebaj, kislányommal hajtogattunk alufóliából két tasakot.

 

Egy nagy tálban összekeverjük a zöldségeket: a félbevágott paradicsomokat (ha nincs apró paradicsomunk, akkor vágjuk több darabba), a karikákra vágott újhagymát, a préselt fokhagymát. Hozzákeverjük a sót, az oregánót és a fekete olajbogyókat. Olaj nem szükséges. Eredetileg akartam beletenni, de tökéletesen elfelejtettem és egyáltalán nem hiányzott!

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a zöldségekhez. Beletöltjük a tasakokba, majd 200 fokon 50-60 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaljuk.

Ha 15 deka csirkemellet eszünk meg ebből az ételből, akkor az hozzávetőleg 250 kcal. Ezt 10 deka főtt rizzsel (130 kcal) elfogyasztva bőven az 500 kalória alatt maradunk!

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A két kisfiú rendkívül érdeklődő, sokat is tudnak a világunkról, igaz az információk néha kicsit összekeverednek (vö. római harcosok és közben fapuskával lőnek). A vendéggyerek például elmagyarázta, hogy az egész világ molekulákból áll. Szemléltetni is szerette volna, amiről beszél, ezért példa után kutatva körülnézett:

- Például van függönymolekula is! – vágta ki a nagy tudományt.*

* Egyik kedvenc filmem, a Gyalog galopp jelenetére emlékeztetett, amikor a várban áll az ablaknál a várúr a fiával, körbemutat birodalmán és azt mondja:

- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!

- Mi, a függöny?

Bazsalikomos-olívás túrókrém

Megint egy kis reggeli-vacsora ötlet. Na jó, a fiamat nem győzöm meg, egyelőre ő marad a téli szalámi mellett, Na de a lányom és a férjem! Nekik felcsillan a szemük, ha meglátják, hogy mire készülök…
Álmaim zöldségesében lehet venni vágott bazsalikomot, oregánót, friss majorannát és még mennyi mindent. Egyszer el is jutottam oda, Olaszországban volt, az első sarki zöldséges. Ott viszont kaprot nem árultak…



Hozzávalók
25 deka túró
körülbelül másfél deci tejföl
pár levél bazsalikom
egy jó marok fekete olívabogyó
só
frissen őrölt bors
2-3 gerezd zúzott fokhagyma

A bazsalikom leveleket felaprítjuk. A hozzávalókat elkeverjük, a túró és a tejföl arányát úgy választva meg, hogy ne legyen túl híg a végeredmény. Friss franciakenyéren paradicsommal tálalva abbahagyhatatlan.

Tojásmentes.

Kisfiam sok betűt cserél még, hihetetlen élvezeti forrást varázsolva ezzel a szüleinek. Igen, idióta szülők vagyunk, akik élvezik, ahogy gügyög a gyerek (pluszpont: mi nem utánozzuk. Mindig.) Kisfiunk „T”-t mond a „K” helyett, „J”-t a az „R” és az „L” helyett. Így esett, hogy a takaró és a kakaó nála ugyanúgy hangzik: TATAJÓ.
Mostanában próbálkozik a rendes kiejtéssel és sikerül is neki. Úgyhogy boldogan újságolta a telefonba:
- Nagyi, tudom mondani, hogy „tatajó”! – kis hatásszünet – KAKAÓ!

Sült paradicsom-cukkini saláta

Egy újabb fogyis recept. Nyáron nagyon szeretem a slátaebédeket, de a télen valahogy vágyom a főtt étel után. Így ötvöztem a kettőt: sült salátát készítettem. Zárójelben megadom a pontos mennyiséget, mert a kalóriát is kiszámoltam hozzá. Ebből a mennyiségből két csinos jénai edénybe jutott, a negyede már elég lehet egy ebédre. De ha a felét esszük meg (mint e sorok falánk írója maga is tette, igaz szerénységet mímelve több részletben emelve a sütőedény tartalmát a tányérjára), az sem elvetemültség, mert az egész étel energiatartalma 636 kalória (ha az olíva olajat elhagyjuk, számítsunk 90 kalóriával kevesebbet), a feléé tehát 328.

A sült paradicsom pedig különlegesen egészséges, mert egyik hatóanyaga a likopin, amely egy antioxidáns, a legnagyobb koncentrációban nem a nyers, hanem a sült(főtt) paradicsomban található meg.


Hozzávalók
2 kisebb cukkini (30 deka)
2 paradicsom (30 deka)
30 deka kaukázusi kefir
5 deka fetasajt
5 deka olajbogyó
friss bazsalikom (vagy szárított)
jelzésértékű snidling vagy újhagyma
2 gerezd fokhagyma
bami göreng fűszerkeverék (vagy wok, vagy lestyán, urambocsá’ biovegeta…de azt inkább mégse)
olívaolaj (elmaradhat)

A tűzálló edényünk alját kikenjük az olívaolajal (elszántabbak ne tegyék). Szépen kirakjuk a vékonyra felkarikázott cukkinivel. Cukkinival. Megszórjuk a fűszerkeverékkel. Ráhelyezzük a vékony (fél)karikákra vágott paradicsomokat. Megszórjuk az apróra vágott bazsalikomlevéllel.

A kaukázusi kefirben elkeverjük a zúzott fokhagymát, egyenletesen elosztva óvatosan az edénybe öntjük.

Művünk tetejére morzsolunk-szórunk-tördelünk feta sajtot, és az egészet megkoronázzuk némi snidlinggel és olajbogyóval.

175 fokon 20-25 percig sütjük.

Tojásmentes.
Gluténmentes.

Gyerekeimmel sétáltunk, és hallgattuk, hogyan csicseregnek a madarak.
Kisfiam megkérdezte:
- Kinek énekelnek a madarak?
- Mindenkinek.
- Nekem is?
- Neked is.
- Köszi! – mondta és ugrándozva baktatott tovább.

Kapros-olajbogyós túrókrém

Hogy ne mindig csak a felvágott-sajt-lekváros, vajas kalács körforgalomban haladjunk, a Reggeli- és Vacsorafélék Országútján, szeretek kitérőt tenni a Krémek → feliratú kivezető tábla irányába is.
A túró különösen jó lehetőségeket kínál erre. Szeretem a túrót, általában meg is vagyok elégedve a minőséggel. Ha jó sorsunk azonban lehetővé teszi, vásároljunk házi túrót!


Hozzávalók:20-25 deka túró
kb. egy deci tejföl
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor kapor
10 deka zöld olajbogyó vagy kígyóuborka
só
frissen őrölt bors


Összekeverjük a túrót a tejföllel, hogy olyan halmazállapotú legyen, ami nem folyik le a kenyérről. Ezután belekeverjük az ízesítőket: a félbevágott olajbogyókat, az apróra vágott kaprot, a sót – vigyázva a mennyiséggel, mert az olajbogyó is sós – a zúzott fokhagymagerezdeket és a frissen őrölt borsot.

Ha nem szeretjük az olajbogyót, használjunk kígyóuborkát (vagy mindkettőt). reszeljük le az almareszelőn és úgy adjuk a krémhez.

Friss kenyérszeletekre kenjük, lehetőleg bagettre, vagy zsúrkenyérre. Csak fogyasztás előtt tegyük, hogy a krém ne áztassa el a kenyérszeleteket. Paradicsomot kínálhatunk mellé.

Tojásmentes.

A túró szóról egyből egy középiskolás élményem ugrott be. A büfében egyszer percekig nem tudtam megszólalni a nevetéstől, amit az előttem álló fiú rendelése váltott ki. Mivel magas volt, le kellett hajolnia, úgy nézett be Julika nénire a kis tálalóablakon keresztül és barátságos mosollyal, melyet a jóindulat elnyeréseképpen tett, ennyit mondott:
- Egy nagy túróst kérek!