2008. május 16., péntek

Kapros-olajbogyós túrókrém


Hogy ne mindig csak a felvágott-sajt-lekváros, vajas kalács körforgalomban haladjunk, a Reggeli- és Vacsorafélék Országútján, szeretek kitérőt tenni a Krémek → feliratú kivezető tábla irányába is.
A túró különösen jó lehetőségeket kínál erre. Szeretem a túrót, általában meg is vagyok elégedve a minőséggel. Ha jó sorsunk azonban lehetővé teszi, vásároljunk házi túrót!


Hozzávalók:20-25 deka túró
kb. egy deci tejföl
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor kapor
10 deka zöld olajbogyó vagy kígyóuborka

frissen őrölt bors


Összekeverjük a túrót a tejföllel, hogy olyan halmazállapotú legyen, ami nem folyik le a kenyérről. Ezután belekeverjük az ízesítőket: a félbevágott olajbogyókat, az apróra vágott kaprot, a sót – vigyázva a mennyiséggel, mert az olajbogyó is sós – a zúzott fokhagymagerezdeket és a frissen őrölt borsot.

Ha nem szeretjük az olajbogyót, használjunk kígyóuborkát (vagy mindkettőt). reszeljük le az almareszelőn és úgy adjuk a krémhez.

Friss kenyérszeletekre kenjük, lehetőleg bagettre, vagy zsúrkenyérre. Csak fogyasztás előtt tegyük, hogy a krém ne áztassa el a kenyérszeleteket. Paradicsomot kínálhatunk mellé.

Tojásmentes.


A túró szóról egyből egy középiskolás élményem ugrott be. A büfében egyszer percekig nem tudtam megszólalni a nevetéstől, amit az előttem álló fiú rendelése váltott ki. Mivel magas volt, le kellett hajolnia, úgy nézett be Julika nénire a kis tálalóablakon keresztül és barátságos mosollyal, melyet a jóindulat elnyeréseképpen tett, ennyit mondott:
- Egy nagy túróst kérek!














Nincsenek megjegyzések: