Két kis ötlet

A boltba, úgy éreztem, csinosan megyek. Kicsit fáradtan a pénteki munkából menet, de azért csinosan. Nem is látszom annyinak, amennyi, gondoltam a nagylelkű kirakatüveg jóvoltából, amely némely részleteket rejtve hagy. Hiába no, hiú majom vagyok, nem tagadom. A gondolák között elhaladt előttem egy fess fiatalember. Olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni. Gondoltam, lehet, hogy egy sorozatsztár, a szupermarket frekventált helyen van, éppenséggel mért ne járhatna arra. Végül is, ők is esznek. Én meg nem annyira ismerem a sorozatsztárokat. Sem. (Gyermekkoromban néha arra gondoltam, hogy olyan furcsa, hogy Lenin is evett, hogy egyéb szükségleteiről már ne is beszéljünk. Szinte lehetetlennek tűnt akkor ez a gondolat, de ezt a messze futó szálat majd máskor gombolyítjuk fel). Na szóval nézem-nézem, annyira, hogy ő is észrevette ezt a bámulást- és megszólalt:

- Csóóóókolom, tanárnő. – jó hangosan, mindenki hallotta.* Na mostan asszem el kell kezdeni szedni a Cavintont.

A boltban tett látogatásom élelmezés szempontjából viszont eredményes volt. Mert megláttam ezt:

Itthon azóta be is bizonyosodott, hogy az egyik legokosabb konyhai eszköz, amit valaha is vettem. A gyerekek, nem tudni miért, az ezzel a vágóval cikkeire hasogatott almát szinte tömik magukba. Praktikus jószág valóban, a magházat gyönyörűen eltávolítja, az almaszeletek pedig meglehetősen csinosak lesznek. És egy mozdulat az egész.

És még egy almás apróság, amit mindenki ismer, de csinálok neki egy kis reklámot, mert én is hajlamos vagyok elfelejtkezni róla. Pedig guargumis joghurt helyett sokkal egészségesebb az alma-répa salátát kanalazni (arról nem is beszélve, hogy olcsóbb is). Az egyszerű ízeket, elveimet félredobva nem csak citromlével, hanem egy kis cukorral is feljavítom.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

* Korábbi években állt a kezelésem alatt.

Lencsés bulgur és rozmaringos cékla

- Mimikém, ha két szökkenés közben ide tudsz figyelni… - próbálkozom folyton gyakorló balerinámnál.
- Nézd Anyu, már milyen jól tudok spiccelni!
- Mimikém, ma megkaptátok a félévi bizonyítványt ugye?
- Félévi bizonyítványt? Mi olyat nem kaptunk. Nézd csak, már forogni is tudok. – mondja, miközben a karjait is lengeti.
- Tudod, az az, amit az ellenőrzőbe írt Kriszta néni.
- Ja az??? Abba azt írta, hogy a labdavezetésem még megfelelő! – mondja enyhe szemrehányással a hangjában.
- Igen? És hol van?
- Hát bent hagytam az iskolában. – feleli, és már szökken is tovább.
Péntek délutántól hétfőig kellett várnunk, hogy megtudjuk, hogy még mit írt Kriszta néni a bizonyítványba. Még nem osztályzatokat kapnak, hanem szöveges értékelést. Nem mintha izgultam volna, hogy valami nem lesz rendben, hanem szerettem volna megajándékozni magamat azzal a büszkeséges jóérzéssel, amikor a szülő azt látja, hogy a gyerekének sikerült valami. A földön nem két lábbal, csak lábujjhegyeken közlekedő kisleányom a lényeget ugyanis nem mondta el: tantárgyi dicsértet kapott magyar nyelv és irodalomból, németből és informatikából.

Könnyű és gyors ételeket kerestem ebben a pénzhiányos nemszeretem januárvégi hideglelésben. A lencsés bulgurt az Észak-Ciprusi szakácskönyvemben találtam. Akit kell, hogy egy kicsit több energia fűtsön, annak tálaljunk mellé egy kis húst is.

Lencsés bulgur

Hozzávalók


1 bögre bulgur
1 bögre lencse
Babérlevél olívaolaj, só
2-3 fej vöröshagyma

A tálaláshoz sok és jóféle natúr joghurt vagy tejföl

A lencsét sós, babérleveles, körülbelül kétszeres mennyiségű vízben feltesszük főni.

Amikor a lencse már megpuhult, akkor tegyük hozzá a megmosott bulgurt. Úgy ügyeskedjünk, hogy éppen csak egy kicsi víz maradjon még a lábosban, amit a bulgur magába szívhat (ha több lett volna , akkor öntsünk le belőle, ha pedig kevesebb, akkor tegyünk hozzá). Pár perc a alatt a bulgur meg is puhul.

Közben olívaolajon pirítsuk meg az apróra vágott hagymát. Hozzá is keverhetjük a kész bulgurhoz, vagy a tányéron a tetejét díszíthetjük vele.

Kicsit száraz étel, ezért sok joghurttal, vagy tejföllel kínáljuk.

Kitűnő köret, de önmagában is megállja a helyét, a fanatikus zöldséghívők konyhájában.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.

Sült cékla

Ilyenkor télen az egyszerűség kedvéért is szoktam venni konyhakész salátát, amit lusta izé elfoglalt fogyasztóknak találtak ki. Az én családomnál az a lényeg, hogy legyen benne cékla is. Ennek nagyon örülök, mert a cékla különösen egészséges, és méltánytalanul mellőzött zöldségünk. Vele ráadásul annak az elvnek is eleget tehetünk, hogy minden évszakban azt a zöldséget-gyümölcsöt fogyasszuk, ami éppen kapható, vagy érik (vö.: utóérlelő, érést gátló vegyszerek, szállítás költségei, környezetszennyezés, globalizáció, világvége).

Hozzávalók

Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, akarom mondani céklák
Olívaolaj
Só
Rozmaring (friss, szárított tört vagy por)

A céklákat megtisztítjuk, félbevágjuk. Az alufóliából akkora darabot tépünk, hogy hajtás lehetőleg csak a céklák tetejére kerüljön (hogy ne folyjon ki az olaj.

A céklákat megsózzuk, megrozmaringozzuk. Betekerjük az alufóliába úgy, hogy mielőtt lezárnánk, hozzáöntünk egy kis olívaolajat is.

Jénai tálba helyezve 175 fokon 40-60 perc alatt megsül.

Szintén köretnek ajánlom. Mondjuk a bulguros lencse mellé.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.

És hogy kerek legyen az almáspités történet. Kisfiam, amikor kész lettünk vele, azt mondta: EZ AZ IGAZI ÉDESSÉG!
Végre! Egy időben volt olyan érzésem, hogy a kekszes zacskókat nem fogom kidobni, hanem abba csomagolom majd ügyesen vissza az általam készített házisüteményeket, mert a gyerekeim bármit hajlandóak megenni, ami színes, zörgős zacskókból tárul eléjük. Ha nem, akor viszont lényegesen csökkennek az adott étel esélyei.
(és kisfiam egyelőre a salátafélékkel is így van még).

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Szatmári töltött káposzta

Jó sorsom úgy hozta, hogy ősszel kisebb kirándulást tettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy szép a táj arrafelé, de kiderült, hogy igazából gyönyörű. Azt is tudtam, hogy a szilvapálinka és az üstben, cukor nélkül főtt szilvalekvár miatt is dolgom van nekem arrafelé (Apu, ne haragudj, a szilvapálinkából semennyit sem bírtam megmenteni a barátok elől, akik az utolsó csepp elfogyasztása után azt mondták, hogy legközelebb egy hektoliterrel hozzak…), de azt nem tudtam, hogy életem egyik legfinomabb töltött káposztáját is itt, a túristvándi vízimalom ( a molnár kitűnő pálinkával kínál) melletti fogadóban fogom megenni. A káposztát görcsleves előzte meg (apró gyúrt tésztás leves), és szilvalekváros és diós sütemény tette teljessé, de olyan, amit száz éve még a tőzsdén is jegyeztek. Hozzávalók Darált sertéshús Darált füstölt hús Kukoricamálé – a rizs helyett, olyan kerek ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ihajj Nyers, (piros) húsú paprika paradicsom káposztalevél paradicsomlé só bors A töltelék abban különbözik tehát az általam eddig ismertektől, hogy a rizs helyet kukorica szerepel benne, a füstölt darált hús is tudja a dolgát, és a nyers paprikát, paradicsomot is beledarálják a töltelékbe. Tehát az összetevőket értelemszerűen összekeverjük. Káposztalevélbe csavarjuk, ami lehet savanyított, vagy elkészíthetjük mi is a következő módon. A fejes káposztából a torzsát kivágjuk, és sós, esetleg enyhén ecetes lobogva forró vízbe tesszük. Ahogy leválnak a levelek, óvatosan kivesszük őket a vízből, és lapos tányéron kihűtjük. A tekercseket egy nagy lábosba tesszük, paradicsomlével felöntjük, és lassú tűzön megfőzzük. Tejfehérjementes (tejföl nélkül). Tojásmentes. Gluténmentes. A káposztafélék kitűnőek szilveszteri másnaposság ellen. A mi családunkban meglehetősen sokáig karácsonyi ételként futottak. Így volt ez régen volt lánykoromban is, mikor a Karácsony, a sok szép és jó mellé egy vakbélgyulladás-gyanút is hozott a középső húgomnak. Míg ő a szüleimmel a kórházban felügyelve volt, addig a szüleink ránk bízták a káposztafőzés feladatát. „Majorannát is tegyetek bele!”, szólt a szülői intelem. Két konyhai zöldfülű, az egyikük egész kicsi, nem sejtette, melyik is lehet a majoranna (akiről évekig azt hitték, a Szabó család dramaturgja). - Ez az, láttam, amikor Anyu azt mondta, hogy tegyünk bele egy kis majorannát is, és ebből tett bele! – szólt egyikük, és a szülői utasításnak megfelelően jócskán zúdítottak belőle az ételbe. Nem kellett volna. Menta volt ugyanis…. (A másik karácsonyi remekműről, a sóval sült Sacher-tortáról később szólunk majd…)

Currys-brokkolis csirke

- Miért élünk? – kérdezi a kisfiam. Hmmm…erről szól a világirodalom, a filozófia, na és persze az összes vallás….. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az igazi választ bármelyikük megtalálta volna. Az igazi, mindenkire érvényes választ. Olyan talán nincs is. Azt mindenkinek magának kell megkeresnie. Még én is keresem a sajátomat – pedig lassan nyugdíjas leszek (most attól eltekintve, hogy mire odajutok, már nem is lesz nyugdíj), úgyhogy jó lenne, ha megtalálnám. Az biztos, hogy a válasz összetett lesz, és egyes részeit már kidolgoztam. Például nem megválaszolni tudni gyermekeim ilyesfajta kérdéseit. De hogy ez hogy jutott egy ötéves eszébe… Egy internetes tudakozó közzétette a szakértőik által is megválaszolhatatlannak ítélt kérdések tízes toplistáját. Az első helyen természetesen ez a kérdés áll. A továbbiakat itt olvashatod. És most nem élek azzal a banális lehetősséggel, hogy azzal kössem össze az introt a recepttel, hogy addig is, amíg a válaszokra rájövünk, együnk currys-brokkolis csirkét. A receptet egy főzni-sütni szerető és tudó anyukatársamtól kaptam. Köszönet érte! Válogatós gyermekecském nem akart enni belőle, de nálunk az a szabály, hogy egy falatot kell enni, utána lehet azt mondani, hogy nem ízlik. A kötelező falat után láttam, ahogy a csöppem lapos oldalpillantásokkal méreget. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a vehemens tiltakozás ellenére mégiscsak kér, csak nem akar ellentmondásba kerülni önmagával. Megoldottuk a problémáját. Annyira, hogy másnap este a munkából hazaérve még számítottam egy kis maradékra (habár nem szoktam vacsorázni, de ez jól esett volna), de már csak az elmosogatott edényt találtam meg. Nem egy látványos, ám annál ízletesebb fogás. Hozzávalók egy fej brokkoli 1 kiló csirkemell 10 deka bacon (vagy több) 1 nagy doboz tejföl 1-2 fej lilahagyma 5-7 gerezd fokhagyma 10+5 deka reszelt sajt olívaolaj curry A brokkolit sós vízben megfőzzük. Egy jénai aljára terítjük. A csirkemellet és a bacont csíkokra vágjuk, majd olajon átpirítjuk. A sütés vége felé hozzáadjuk a curryt, abban is megforgatjuk egy kicsit. A legvégén belenyomjuk a fokhagymát, és kb. 20 másodpercig hevítjük így az ételt, csak addig, amíg a fokhagyma illatát megérezzük. Külön nem sózom, vagy csak enyhén, a bacon önmagában is sós. A brokkolira halmozzuk a kész curry-s csirkemell-csíkokat., és az apróra vágott lilahagymát. A tejfölt elkeverjük a 10 deka reszelt sajttal, és jól megöntözzük az egészet vele. 5 dekányi sajtot a tetejére szórunk. Sütőben 175 fokon 20-30 perc alatt átpirítjuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes. A havas reggelen a hókotró érkezéséig az autók törik maguknak az utat a friss, fehér hóban. - Nézd Anyu, ott az autó lábnyoma! – nyugtázza a tényt a műszaki megoldások iránt fogékony fiúcska.

Vettem krumplit most érik, most érik, most érik…

Pörkölt ahogy én szeretem

Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:

- Semmi pénzért mit tetszik adni?

A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).

Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).

Hozzávalók

Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából

1 kiló sertéscomb

Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is

2 fej vöröshagyma

3 cső zöldpaprika

2 paradicsom

Pirosarany vagy Édes Anna

pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi

(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)

ketchup

vörösbor

só

A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.

Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.

Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….

Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….

Egy tökéletes csajos délelőtt

A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)

Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.

Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.

Ez itt az igazi nyár

Ratatouille

Az igazi nyár az, amikor padlizsánt és sárgabarackot vásárolunk délelőtt, és sziesztaidő alatt a Tour de France-t bámuljuk, ami épp a dél-francia tájakon halad. Már több mint tíz éve űzzük ezt a szenvedélyt, még a nyaralást is megpróbáljuk ehhez igazítani. Sőt, január táján már visszafelé számolunk. Sokan csodálkoznak, ha mindez kiderül. Pedig felhőtlen szórakozás szájtátva csodálni a gyönyörű francia tájakat, élvezetes a két műsorvezető, Sipos János, egykori országúti kerékpáros és ifj. Knézy humoros és nagyon szakszerű kommentálása, izgalmas követni a verseny alakulását, a versenyzők sorsát.

A szenvedélyünk elég ragadósnak bizonyult, már gyermekeink is szeretik a túrdefranc-t (ahogy kisfiunk mondja). Kedvenc versenyzőjük a jelenleg sárga trikós Andy SCHRECK (Schleck), aki bármily érthetetlen is, de nem a Radio SCHRECK (R. Shack, a hétszeres győztes Armstrong csapata) versenyzője. Csodálkozva hallgatják, hogy a versenyzők eldobják kullancsaikat (kulacsok), és a szökevények az ő nyelvjárásukban a foglyok. Kisfiam számtalanszor megkérdezi, hogy a foglyok megadják-e magukat? (azaz hazaérnek-e a főmezőny előtt).

Ehhez a hangulathoz igazán illik a ratatouille, a francia, vagy mediterrán lecsó, már ha szeretjük az olyan jelzőket, mint például a magyar Alain Delon.

Hozzávalók

1 padlizsán

1 cukkini

1 kaliforniai piros húsú paprika

1 zöldpaprika

5 paradicsom

1 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

só

frissen őrölt bors

kakukkfű

olívaolaj

Az étel lényege, hogy a hozzávaló zöldségeket külön-külön pirítjuk meg. Először azt gondoltam, hogy ez macerás, de nem. Amíg az egyik zöldségfajta sül, addig a másikat vágom fel.

A padlizsánnal és a cukkinival kezdjük, felkockázzuk, megsózzuk, hogy a keserű levét kidobja.

A vöröshagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszteljük. Ha kész, szűrőlapáttal áttesszük egy másik lábosba.

A lesózott zöldségeket lemossuk, a visszamaradt olajra dobjuk. Közben felszeleteljük, felkockázzuk a paprikákat.

Borsot tekerünk a megdínsztelt hagymára, ráhalmozzuk a megpuhult cukkinit és padlizsánt. Így a frissen őrölt bors aromája benne marad az ételben.

Amíg a paprikák dínsztelődnek, felnegyedeljük a paradicsomokat.

Amikor minden hozzávalót megpuhítottunk, áttettünk a másik lábosba és enyhén megborzoztunk, akkor hozzáöntjük még a visszamaradt olajat (ha kell, rásegítünk egy kicsit egy leheletnyi fehérborral, csakhogy egyszerűbben kijöjjön az edényből). Apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál sóval, friss vagy szárított kakukkfűvel ízesítjük.

Negyedórát főzzük még.

A férjem első ránézésre megkérdezte, hogy nem raktál bele virslit??? Nos nem, de belátta, hogy ez így is jó volt.

Önmagában is ehetjük. Mi a maradék rizsre, illetve bulgurra halmoztuk. Kihűlve is ehető, akár pirítósra is kenhető (hasonlít a vega tatárbeefsteak-hez).

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A szökevények és üldözők csatájának izgalmai megmozgatják mindenki harci szellemét. A tegnapi futamban a főmezőny behozta a szökevényeket.

- Holnap a foglyok nyernek! – mondja a kisfiam.

- Hát ezt meg honnan tudod? Mutatta a tévé?

- A szememben láttam. Becsuktam, és láttam.

Igazán láthatna öt számjegyet is...

Mustáros pulykaszelet

A Húgomnak van egy isteni mustáros receptje. Mikor felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni, akkor kiderült, azt pácolni kell, nekem meg bő másfél órám volt arra, hogy az asztalra varázsoljam az ételt. Így egy másik koncepciót alakítottam ki. Hamarosan Nagy Családi Sütögetés lesz, akkor begyűjtöm a mustáros-kakukkfüves tarja fotóját-leírását (és jól meg is eszem majd). Mármint a husit.

Hozzávalók
1 kg pulykamellfilé
2 deci száraz fehérbor
3 deci húsleves alaplé (lehet biokockából is)
2 deci tejföl vagy tejszín
jó adag mustár (2/3 flakon)
feketebors
étolaj

A pulykaszeleteket vékonyra felvágjuk, egy serpenyőben étolajon mindkét oldalukat átpirítjuk. Egy külön tányérra félretesszük őket.

Ha kisültek a húsok, 2 deci fehérbort öntünk a serpenyőbe az olajra és átkevergetjük, hogy az odasült pörcök leváljanak az edény faláról. Hozzáöntjük a húslevest is, óvatosan, habverővel belekeverjük a tejfölt és a mustárt. Rátekerünk ízlés szerint fekete borsot, és gyakori kevergetés mellett felforraljuk, negyedóra alatt egy kissé besűrítjük. De azért maradjon valamennyire híg, hogy legyen miben átsülnie a húsnak. Sózni nem kell, a húsleves és a mustár éppen elég sós.

Jénai tálba helyezzük a húsokat, majd leöntjük a mustáros szósszal. Az én tálamban két rétegben fértek el a húsok, a kettő közé is öntöttem szószt. A mennyisége pedig annyi lett, hogy éppen ellepte a hússzeleteket.

175 fokon egy órán át sütjük. Ha nagyon pirulna a hús, mert időközben túlságosan elpárolgott a szósz, akkor fordítsuk meg őket, és a sütés további idejére helyezzünk alufóliát a tepsi tetejére.

Rizzsel és paradicsomos-pritaminpaprikás-olajbogyós salátával tálaltam. Ez utóbbira a férjem rákérdezett, hogy ezt meg MINEK? Igaza volt, a mustáros szószos hús és a rizs éppen megfelelő ízkombinációt eredményez. A paradicsom-paprika saláta sem volt rossz pedig, például annál a salátánál, amit harmadik osztályban készítettünk környezetismeret órán, és amiről én tökéletesen elfelejtkezve a rám kirótt alapanyagot, talán ecetet, nem szállítottam, amiért a tanító néni rosszalló fejcsóválásban részesített, nos ennél a salátánál például nagyságrendekkel jobb volt. Végül is vacsorára ettük meg, a forró nyári nap estéjén jól esett.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tesjfehérjementen növényi tejszínpótlóval.

Gyermekkecskéim nyáron nőnek a legnagyobbat. A szabad levegőn való játék, úszás, napsütés, egy jó ebéd és délutáni szieszta – igazi növekedés-kúra. Az ebéd utáni alvás azonban mindig alku tárgya, pedig, ha a cseperedő aprónép egyszer elalszik, akkor 2 óránál alább nem is adja. Ebből gondolom, hogy szüksége van rá. - Nem kell aludnom? Nézhetek mesét?– kérdezi a kézmosás után reménykedve. - De bizony kell. – mondom én – Az ágyikódba befekszel, behunyod a szemed és megnézed, milyen mesét adnak a szemhéjad belsejében. - Ott most sajnos nagyobb gyerekeknek való mese van! – vágja rá gondolkodás nélkül a hetyke választ. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam, azt mégsem válaszolhattam, hogy akkor nézze azt, ugyebár. Végül is győzött a szülői akarat, amit megtámogatott az a cél is, hogy mi is szeretnénk nyugodtan nézni a magunk felnőtt meséjét: a drámákkal teletűzdelt Tourt.

Sütőzacskóban párolt tengeri hal

A férjem fejében a kímélő étel kifejezés összekapcsolódott a „párolt” szóval. És mivel kímélőt szeretett volna enni, ki is adta a jelszót: valami pároltat ennék. Én meg valami nyárias könnyűre vágytam, a két vágy legnagyobb közös osztója (vagy legkisebb közös többszöröse? mindenki ossza be magának) lett ez a villámétel. Hozzávalók tengeri halfilé 1 kaliforniai paprika 2-3 paradicsom 3-4 gerezd fokhagyma friss bazsalikom 3-5 ek olívaolaj só sütőzacskó A tengeri halfiléket megmossuk, a sütőzacskóba tesszük. A paprikát felkockázzuk, a paradicsomot gerezdekre vágjuk, mindkettőt egy tálba tesszük, hozzáadjuk az olívaloajat, belepréseljük a fokhagymát, beleaprítjuk a bazsalikomot, hozzátesszük a sót és jól összekeverjük. A zöldséges katyvaszt a halra halmozzuk a zacskóban. Majd művünket lezárjuk, és egy tepsiben elhelyezzük. 175-200 fokon ¾ órát sütjük, addig, amíg látnivalóan megpárolódott a hal a sütőzacskóban keletkezett lobogva forró főzőlében. Petrezselymes újkrumplival tálaltam. Az egykilónyi halat négyen szépen el is tüntettük. Ja és persze a figyelmes olvasó észrevehette már, hogy ez az étel nem más, mint tengeri halas lecsó… ha már nem pörkölt, akkor legyen ugyebár lecsó… Tejfehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Mostanában több, valamilyen testrészre vonatkozó megfigyelését osztotta meg velünk kisebbikünk. A szomszéd kutyusra vigyáztunk, amíg a gazdái távol voltak. Vittünk neki vizet. Kisfiam csodálattal nézte, ahogy az eb a nyelve segítségével, varázsos ügyességgel kiitta a tálka tartalmát: - Vizes lett a szája, és a nyelve a törölközője. – nyugtázta a vízivás technikai részleteit. Nem hagy fel őrző-védő lovagi szerepével (szerencsére). Ezért most ezt találta ki: - Amikor elmegyek oviba, az egyik szemem itthon hagyom, és az fog vigyázni a házra. A miénk mindenestre kikerekedett az ötlet hallatán. - A lepkék is összeházasodnak! – újságolja örömmel az apónép. - Igen, és hogyan? – kérdem gyanútlanul. - Hát úgy hogy összeérintik a popsijukat és úgy repülnek. Az ügy további részletei nem érdekelték azonban, és én be is tartom az aranyszabályt, hogy akkor kell válaszolni, ha a gyerek kérdez. Azt hiszem nálunk nem a méhecske a virágporral lesz a kiindulási alap.

Töltött karalábé

Igazi júniusi ebéd vagy vacsora. Friss karalábé, a héjából kifeslő zöldborsó és szabadföldi petrezselyem. Igen, mindjárt itt az igazi nyár… Hozzávalók 4 karalábé 40 deka darált hús fél kiló héjas borsó (vagy egy konzerv) 1 fej vöröshagyma egy csokor petrezselyem 2 deci tejföl (elhagyható) 15 deka jellegzetesebb ízű reszelt sajt (elhagyható) olívaolaj 1 bio leveskocka kakukkfű só bors Törpméretű, de törpeerőműnyi energiákkal megáldott apró segítőinket ültessük le az asztalhoz borsót pucolni. Az automata borsópucoló jól fog működni, ha 1. előzőleg már leültünk velük, és együtt pucoltunk meg legalább egy adag borsót. 2. folyamatosan beszélgetünk velük (vagy ha erre nem lenne energiánk, mese cd-t helyezünk a lejátszóba) A karalábékat megpucoljuk, a leveskockával ízestített, lobogva forró vízben puhára főzzük. A borsót is mellé tehetjük főni. Ha kihűltek, kettévágjuk, és belsejüket karalábévájóval kivájjuk. Csak a karalábénak. Ha kerülendő a tejfehérjét, nem szeretnénk tejfölt és sajtot használni, akkor kis kalapot vágjunk (a karalábénak), hogy a sütéskor ne száradjon ki a töltelék. Amíg a karalábé fő, elkészítjük a tölteléket. A vöröshagymát megdínszteljük az olajon, a fokhagymát megfuttatjuk rajta, ha kész. Hozzáadjuk a darált húst, és kifehérítjük. Nagyon jó a darált füstölt hús. Én most sima disznócombot vettem, ezért a tetejére füstölt sajtot szórtam. Hozzáadjuk a borsót, az apróra vágott petrezselymet, a fűszereket. Addig főzzük, amíg a hús megpuhul. A végén a keverékhez adjuk a kivájt karalábédarabokat is. A tölteléket a karalábékba töltjök, ha a tejfehérjementes megoldás mellett döntöttünk, a kalapokat a karlábéfejek tetejére ültetjük. A megmaradt tölteléket egy tűzálló tál aljára tesszük, erre ültetjük a töltött karalábékat. Ha a tejfölös variációt készítjük, akkor a töltelékkel telt karalábékat bevonjuk vele. Sütőbe toljuk, és 175 fokon fél óráig sütjük. A tejfölös karalábéfejeket megszórjuk a reszelt sajttal, és visszatoljuk a már lezárt sütőbe addig, amíg rá nem olvad a tetejére. Rizzsel tálaljuk. Ha a rizst elhagyjuk (vagy csak keveset vételezünk belőle), akár a fogyókúránkba is illeszthetjük az ételt. Gluténmentes. Tejfehérjementesen sajt és tejföl nélkül. Tojásmentes. Kisleányunk köszönhetően a tavaly nyáron elvégzett mandulaműtétnek, az idei tanévben nem is volt beteg. Azonban, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szünet első napját lázzal, fej- és torokfájással kezdtük. Lemásolta a mintát: akkor beteg, amikor megengedheti magának. A tanév utolsó napjai bizony megerőltetőek voltak, művészeti gálával, zongoraversennyel, sportnappal. Amikor erről beszélgettünk, az olvasni igencsak szerető kislányka megkérdezte: - Hol van az a nagy könyv? Nem válaszoltam rá azt, hogy az Élet Iskolájának Könyvtárában….

Kávéleves

avagy Spenótos-csicseriborsós rizs Amikor megfogalmazódott bennem a spenótos rizs gondolata, akkor rögtön mellé társult az is, hogy valamilyen magvat is szeretnék tenni az ételbe. A csicseriborsó már egy ideje a kamrapolcon várakozott arra, hogy ő is színpadra léphessen végre. Így rá esett a választásom, de csak azért, mert annyira kérte. Így azonban csak egy rövid időre tudtam beáztatni. Nem baj, gondoltam, legfeljebb ha majd kemény lesz, vagy ízetlen, vagy mindkettő, akkor nemes egyszerűséggel kipöcköljük a tányér szélére, mint a meggymagot. Vagy mint a kávészemeket a középkor magyarjai, akik nem tudták, hogy hogyan is kellene belőle fekete levest főzni. Nekiláttak hát, a jó szokás szerint – egy kis hagymával-szalonnával, kolbásszal. Finom is lett a leves, csak azt nem értették, hogy a törökök, akiktől a kávébabokat szerezték, minek teszik bele, amikor anélkül is jó… A csicseriborsó azonban puha lett és finom. Hozzávalók ½ kg spenótlevél, friss vagy mélyhűtött 1 nagy bögre rizs ½ bögre csicseriborsó 3 gerezd fokhagyma olívaolaj só bors A csicseriborsót, ha lehet, előző nap beáztatjuk. A spenótleveleket lemossuk, leszárazzuk, és csíkokra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük, amíg zsírjára nem sül (mert a spenót zsíros étel ugyebár). Ekkor megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát, addig, amíg az illatát meg nem érezzük. Hozzáadjuk a megmosott rizst, a csicseriborsót, a sót és frissen őrlünk rá borsot is. Felöntjük kétszeres magasságú vízzel. Addig főzzük, amíg a főzőlé el nem párolog, illetve a rizs puha nem lesz. A tűzről lehúzva keverünk rajta még egyet, hogy a rizs és a spenót szépen egyenletesen keveredjen a lábosban. Önállóan is megállja a helyét, de nálunk sült csirkecomb volt hozzá. Tejfehérjementes. Gluténmentes. Tojásmentes. Olvasgatom a régebbi feljegyzéseimet. Ezeket a gyöngyszemeket kislányom kíváncsisága szülte. Nézegeti a kindertojás papírját, ahol sok nyelven fel van tüntetve a termék ismertetője. - Ez titkosírás? – kérdezi meglepve, amikor a gyönyörűen rajzolt, kalligrafikus arab írást felfedezi rajta. Van egy étel, amit annyira utálok, hogy főzni sem vagyok hajlandó. Még a gyerekeim kedvéért sem. És ide most egy pironkodó szmájlit tennék, ha létezne ez az opció a blogger programjában. Ezért kislányom egy ideig nem is sejtette miféle étel lehet a tejbepapíR…. A férjem ráunt a makacsságomra és kézbe vette azóta az ügyeket, úgyhogy a család nem marad tejbegríz nélkül. Már csak a tintalevest kéne kitalálni a tejbepapírhoz. Apropó a tintahalat sem igen kedvelem….

Sajtos husi

Nem éppen nagypénteki fogás, viszont a váratlanul és/vagy nagy számban betoppanó húsvéti vendégsereget megörvendeztethetjük vele. Gyerekjáték az elkészítése, alig több mint négyéves csöppem már a sajtot is le tudja reszelni hozzá. Nagyon szeret a konyhában tüsténkedni. Alapvetően műszaki oldalról közelíti meg a főzést. Ha a receptes könyvet hozom, akkor azt kérdezi: - Hoztad a térképet? Amikor egy nagy tepsit veszek elő a süteménynek, akkor ezt: - Eeeeekkora alváza lesz? Ma pedig együtt kerestük ki, hogy milyen süteményt süssünk az ünnepekre. A cukrászpalánta a következő kívánsággal állt elő: - Legyen benne sok-sok – és itt már hallottam is a mondat befejezését, miszerint csokoládé, vagy eper, vagy tejszínhab, nos nem találtam el – sok-sok-sok ROBOTI GÉP! Ez a kedvenc része ugyanis, amikor mintegy ütvefúrónak képzelve a mixert, elkészíti a süteményt. És nem mondom, hogy az én fejemben már nem fordult meg, miközben a kőművesek munkáját néztük számtalan építkezéskísérős sétánk közepette, hogy ez nem hasonlít nagyon a csokikrémre…. Hozzávalók karajszeletek sajt tejföl só bors étolaj A hússzeleteket kiklopfoljuk és a kiolajozott tepsibe szépen egymás mellé fektetjük. Megsózzuk, frissen őrölt borsot csavarunk rá. Egy kis vizet aláöntünk, vagy lehet bort is. 175-200 fokon mintegy háromnegyed óra alatt átsütjük, a sütési idő felénél meg is fordíthatjuk. A víz vagy a bor a sütés végére forrjon el. Ha átsült a hús, akkor egy-egy teáskanál tejföllel mindegyik szeletet megkenjük, reszelt sajtot szórunk a tetejükre, nem baj, ha egy kicsit mellé is megy. Visszatoljuk a sütőbe, hogy mindez szépen ráolvadjon. Gluténmentes. Tojásmentes. A Tökéletes Csajos Napon találkozol a Húgoddal, hogy együtt menjetek az orvoshoz, aki azt mondja, hogy nincs komoly bajod. A szorongás utáni sziklalegördülés döreje közepette eufórikus állapotba jutsz, úgy érzed, tiéd a világ. És tényleg. A Tökéletes Csajos Napon angol import ruhaboltba mentek, szétröhögitek magatokat az elefántra mértezett piros fűzőn, a kígyónőruhán, a feliratos pólón, melynek szövege azt mondja „ezek a mellek Tomé és Carrellé” (ezen kicsit elvitatkoztok, hogy férj-feleség, vagy ikrek viselik-e a neveket, szakítás, vagy a szoptatás befejezése juttatta-e ide ezt a darabot). Összegyűjtötök fejenként 30 ígéretes cuccot, és a Tökéletes Csajos Napon szabad a két hátsó próbafülke, ahol szintén szétröhögitek magatokat a felpróbált ruhák nagy részén. Jelentős mennyisséget viszont hazavisztek. Amikor megéheztek, török vendéglőbe mentek, ahol szabad a bejárat melletti parkolóhely. Igaz, az a főnöké, de a Tökéletes Csajos Napon bátor vagy, és úgy érzed, megérdemled. Ebéd után film. Ilyet iskolás korodban csináltál utoljára: hétköznap délután moziba menni. Tiéd az élet, tiéd az egész sor (na jó, lehet, hogy ez utóbbiért az illegális filmletöltés a felelős). Időben odaérsz a gyerekeidért, és a lányod gyönyörűen játszik Mozartot a zongoraórán. A Tökéletes Csajos Napon a fiatal zongoratanár magyarázás közben hátat fordít neked, és így meglátod a kardigánja díszítését: arany felirat hírdeti hogy Gangsta és mellette egy gépfegyver van kiverve swarowski kristályokból. A Tökéletes Csajos Nap csak egy szempontból nem tökéletes: sokat kell rá várni.

Diótorta liszt és tejfehérje nélkül

Barátnőm lepett meg ezzel a tortával. Békebeli süteményekre emlékeztet az íze, elkészíteni roppant egyszerű….mégis sikerült elkövetnem Murphy kisasszony baklövését, amit eddig soha. Mikor betoltam a sütőbe a tepsit, végignéztem a konyhapulton és meglepve láttam, hogy az egyik legfontosabb összetevő, a sütőpor kimaradt. Sejtettem, hogy anélkül nem lenne ugyanaz, ezért a sütőformát gyorsan kikaptam a sütőből, nem baj, van másik alapon átöntöttem, ami szerencsés húzásnak bizonyult, mert egy teflonbevonatú akadt a kezembe.

A süteményt kisfiam keverte össze, én csak az eszmei irányítást nyújtottam hozzá. Kettőnk közül az egyikünk tökéletes munkát végzett.

Hozzávalók
6 tojás
15 deka porcukor
20 deka darált dió
1 ek cukrozatlan kakaópor
2 tk rum (elhagyható)
Fél csomag sütőpor (kb. 1 tk)

Kivajazunk egy sütőformát. Vagy a biztonság kedvéért kettőt. Ki tudja, mire lesz az jó.

A cukrot kimérjük egy mély tálba. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgájukat a cukorhoz adjuk, a fehérjéket egy másik mély tálba tesszük.

Először felverjük a fehérjét habnak, majd ugyanezzel a mixerkarral összekeverjük a sárgákat is a cukorral. Ha elég gyorsan dolgozunk, nem fog összeesni a hab, és így nem kell mosogatni a keverőkarokat.

A cukros tojáshoz adjuk a kakaót, a rumot, a darált diót és a sütőport! Alaposan elkeverjük.

A fehérje egyharmadát hozzáadjuk a cukros masszához, óvatosan elkeverjük, vigyázva, hogy a fehérje lehetőleg ne törjön össze. Ha kellően homogén, hozzáadjuk a többi fehérjét is, és ezzel is elkeverjük.

Szétnézünk, hogy mindent beletettünk-e, ami belevaló. Ha igen, a massszát a sütőformába öntjük, és 40 percig sütjük.

A sütőből kivéve egy kicsit pihentetjük. Még melegen a tálalótálra borítjuk, és a sütőforma tetejére 2-4 percig vizes konyharuhát terítünk. Ez segít abban, hogy a sütemény szépen kicsusszanjon a formából.

Egész diókkal díszíthetjük a tetejét. Lekvárral kenhetjük, ha arra szottyan kedvünk. Tejfehérjére nem érzékenyek tejszínhabbal is díszíthetik.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.



Szomszédunkban egy tüneményes magyar vizsla lakik. Nagyon szeretjük, nyugodt kutya, gyakran gyönyörködünk a természetnek ebben a remekbe szabott teremtményében. És szomszédaink engedélyével finom falatokat is juttatunk neki, ha éppen úgy alakul. Minek következtében a vizsla szolid ugatással szokta felhívni magára a figyelmet, akárhányszor csak meglát. „Itt vagyok – mondja az ugatás – ha éppen szeretnél adni valamit, én készen állok rá!” Az esetek többségében természetesen nem tömjük az ebet, de most a hétvégén jó dolga volt. Úgy alakult, hogy megmaradt némi fasírtgolyó. A kutyus ügyesen, óvatosan vette el a kezemből az ízletes falatokat. Hamar a végére értünk a készletnek, kicsit falánk az állat. Gyermekeim elbűvölve nézték a folyamatot, majd kissé csalódottan a kiürült dobozt.
- Varázsolj még! – kérte áhítattal a hangjában a kisfiam. Valószínűleg kutyus sem gondolhatta másképpen.

Barátnőm lepett meg ezzel a tortával. Békebeli süteményekre emlékeztet az íze, elkészíteni roppant egyszerű….mégis sikerült elkövetnem Murphy kisasszony baklövését, amit eddig soha. Mikor betoltam a sütőbe a tepsit, végignéztem a konyhapulton és meglepve láttam, hogy az egyik legfontosabb összetevő, a sütőpor kimaradt. Sejtettem, hogy anélkül nem lenne ugyanaz, ezért a sütőformát gyorsan kikaptam a sütőből, nem baj, van másik alapon átöntöttem, ami szerencsés húzásnak bizonyult, mert egy teflonbevonatú akadt a kezembe

A süteményt kisfiam keverte össze, én csak az eszmei irányítást nyújtottam hozzá. Kettőnk közül az egyikünk tökéletes munkát végzett

unk egy sütőformát. Vagy a biztonság kedvéért kettőt. Ki tudja, mire lesz az jó.

A cukrot kimérjük egy mély tálba. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgájukat a cukorhoz adjuk, a fehérjéket egy másik mély tálba tess

Először felverjük a fehérjét habnak, majd ugyanezzel a mixerkarral összekeverjük a sárgákat is. Ha elég gyorsan dolgozunk, nem fog összeesni a hab, és így nem kell mosogatni a keverőkaroka

A cukros tojáshoz adjuk a kakaót, a rumot, a darált diót és a sütőport! Alaposan elkeverjü

A fehérje egyharmadát hozzáadjuk a cukros masszához, óvatosan elkeverjük, vigyázva, hogy a fehérje lehetőleg ne törjön össze. Ha kellően homogén, hozzáadjuk a többi fehérjét is, és ezzel is elkeverjü

Szétnézünk, hogy mindent beletettünk-e, ami belevaló. Ha igen, a massszát a sütőformába öntjük, és 40 percig sütjük

A sütőből kivéve egy kicsit pihentetjük. Még melegen a tálalótálra borítjuk, és a sütőforma tetejére 2-4 percig vizes konyharuhát terítünk. Ez segít abban, hogy a sütemény szépen kicsusszanjon a for

Egész diókkal díszíthetjük a tetejét. Lekvárral kenhetjük, ha arra szottyan kedvünk. Tejfehérjére nem érzékenyek tejszínhabbal is díszíthet

Tejfehérjement

Gluténme

Szomszédunkban egy tüneményes magyar vizsla lakik. Nagyon szeretjük, nyugodt kutya, gyakran gyönyörködünk a természetnek ebben a remekbe szabott teremtményében. És szomszédaink engedélyével finom falatokat is juttatunk neki, ha éppen úgy alakul. Minek következtében a vizsla szolid ugatással szokta felhívni magára a figyelmet, akárhányszor csak meglát. „Itt vagyok – mondja az ugatás – ha éppen szeretnél adni valamit, én készen állok rá!” Az esetek többségében természetesen nem tömjük az ebet, de most a hétvégén jó dolga volt. Úgy alakult, hogy megmaradt némi fasírtgolyó. A kutyus ügyesen, óvatosan vette el a kezemből az ízletes falatokat. Hamar a végére értünk a készletnek, kicsit falánk az állat. Gyermekeim elbűvölve nézték a folyamatot, majd kissé csalódottan a kiürült dobo

- Varázsolj még! – kérte áhítattal a hangjában a kisfiam. Valószínűleg kutyus sem gondolhatta másképpen.

Karfiolkrémleves

Bár nincs kimondottan szezonja a karfiolnak, de azért még kapható, ha máshogyan nem mirelitben. Illetve az étel egy mélyhűtőtakarítási akciónak is lehet a végeredménye. Lassan ki kell ennünk, ami még az elmúlt nyár óta itt lapul, mert visszavonhatatlanul (?) tavasz van, annak pedig következményei lesznek a mélyhűtő-kapacitásra nézve is.

Hozzávalók

1 fej karfiol

vöröshagyma

1 szál fehérrépa

petrezselyem

2 leveskocka (lehetőleg bio)

őrölt szerecsendió

lestyán

só

bors

2 deci tejföl

A karfiolt rózsáira bontjuk, megmossuk, a fehérrépát megpucoljuk, 3 részbe vágjuk, a vöröshagymát felkockázzuk, a petrezselymet nem túl apróra vágjuk.

Mindezt lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Megfűszerezzük. A lestyán különösen jó ízt ad a levesnek, maggi fűszernek is szokták nevezni, csak sokkal jobb, mint egy ételízesítő.

Ha megpuhult a répa is, akkor a zöldségeket átmerjük egy magasfalú edénybe, adunk hozzá némi levet is. Botmixerrel összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a főzőlábosba.

A magasfalú edénybe beleöntjük a tejfölt és szép lassan hozzámeregetünk a meleg levesből, habverővel homogenizálva azt. Ha kellően átmelegedett a tejfölös elegy, az egészet visszaöntjük a főzőlábosba és még egyszer alaposan átkeverjük.

Levesbetétnek pirított kenyérkockát adhatunk.

Vagy magát a karfiolt. Ez utóbbi esetben a karfiolt csak akkor tegyük a fővő levesbe, ha a fehérrépa már valamennyire megpuhult. Ha együtt kezdjük el főzni őket, akkor a fehérrépa puhulásáig a karfiol annyira megfő, hogy atomjaira fog esni. Ha a karfiolmintlevesbetét-megoldást választjuk, akkor természetesen a turmixolás-kevercsélés előtt tegyünk félre néhány szép karfiolrózsát, és ha kész a leves, akkor csúsztassuk vissza őket oda.

Igazából eleve úgy lenne egészséges főzni, hogy a lobogva forró vízbe tenni a zöldséget. Szerény véleményem szerint mire megfő a karfiol, amúgy is sokat veszít a vitamintartalmából, ezért ha egyszerűsíteni szeretnénk az életünkön, kezdjük el az összes zöldséget együtt főzni.

Néha az egészséges ételkészítési módnak megfelelően rakom bele a karfiolt, amikor jó kislány szeretnék lenni.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen használjunk növényi tejszínpótlót.

Tavasz van, gyönyörű. Idén úgy döntöttünk, idusán elmerészkedünk a Múzeumhoz megmutatni a gyerekeknek is, amiről addig csak meséltünk.

A műsorból nem sok mindent hallottunk, mert a kihangosítás csapnivaló volt. Így inkább a látványban gyönyörködtünk. Volt miben. Először is körülbelül 50 Petőfi állt a háttérben – jó, jó, tudom ám, hogy márciusi ifjak – de a gyerekek egyre csak Petőfit várták, hogy kijöjjön a lépcső végére és elszavalja a Nemzeti dalt. Nem jött, az túl sablonos lett volna, gondolom így vélekedett a rendező (egyébként a történelmi hűségnek ez meg is felelt). Jobb híján az ötven feketeruhás-kokárdás háttérben álló ifjat tudtuk felmutatni, mint Petőfit.

Szárnyra bocsátottak több tucat galambot, mint a szabadság madarait, valamint piros-fehér-zöld lufikat is, melyek messzire szálltak (Anyu ugye berepülnek valakinek az ablakán?)

Ágyúlövés is elhangzott, elég sok, és rettentő hangos.

A jó háromnegyedórás műsor alatt Apuanyu felváltva tartogatta kisebbikjét, aki érzete, hogy hogyan lehet fenntartani ezt a kellemes állapotot, arcocskáját egyre csak a miénkhez nyomta, így nem is volt igazán kedvünk átadni a másiknak az egyre nehezebb csomagot.

A nagymama ebéddel várta a megfáradt ünneplőket. Hogy ki ne maradjon az élményből, kisfiam összegezte számára a látottakat:

- Le akarták lőni ágyúval a madarakat, de nem sikerült.

Röszti

De jól esik ez az étel lelkem sváb vonulatának. Igaz ez némi képzavar, mert az étel svájci eredetű, na de a spórolósságot mindkét nép vonatkozásában szokás emlegetni.
Kedves Olvasó, átélte már, hogy nem sikerül eltalálni a főttkrumpli mennyiségét, melyet a vasárnapi ebéd – mondjuk rántotthús – köreteként szolgált fel? Persze, hogy előfordult, a magyar ember túlvásárolja magát kenyérrel, túlfőzi magát krumplival-tésztával-rizzsel – most a lakodalmi menükről nem is beszélve; tudom, amit tudok, egy bő 150 fős lagzival a hátam mögött – csak nehogy kevés legyen!!!!
Hétfőn általában aztán farkasszemet nézünk a krumplihegyekkel – és egy nagy sóhajtás közepette előbb-utóbb (kedden-szerdán-szombaton) a kukában landol az, amit hús nélkül már senki nem fogyaszt el. Ilyenkor jöhet az illatos krumplisaláta, vagy ez a külön időráfordítást alig igénylő, rafináltan egyszerű darab. Ami olyannyira az ínyére volt kisfiamnak, hogy a lelkemre kötötte, hogy ilyet holnap is süssél, azaz további krumplifőzésre kellett vetemednem, mert kifogytam a felhasználatlan főttkrumpli-készletekből.

Az étel elkészítésének kétféle módja van. A Zürich környékiek esküsznek a nyers krumplira, a berniek viszont a főtt krumplira. Mi most ez utóbbit vesszük alapul.
A röszti hozzávalóiban számos összetevő szerepelhet – szalonna, hagyma, alma, zöldség, sajt – és mint látni fogjuk, akár a húsleves maradéka is.

Az étel a 19. században szorította ki a reggelifélék közül a kásákat. Azóta változott az elfogyasztás ideje, ebédre vagy vacsorára eszik.

És még egy tapasztalat Svájcból. Volt szerencsém autóval keresztülhaladni Svájcon, elsősorban alsóbbrendű utakon, hiszen úticélunk Furkapass, a 2000 m fölötti hegyi hágó volt, ahol júliusban májusi cserebogár repked a maradék hókupacok felett, mellette pitypang nyílik, és amely hágón a bennszülött svájciak nem merészkednek át, hanem autóikat vonatra téve, a hegy gyomrában teszik meg az adott útszakaszt. Magam is ezt kívántam volna, amikor a hegytetőn átjutva a félelmetes mélységekbe tekintettem, és arra gondoltam, hogy azokat a teheneket ott a hegyoldalban oda kellett, hogy ragasszák, különben ledőlnének onnan bemutatva a magyar népmesék „átbucskázik a fején”-fordulatát a gravitáció parancsát követve.
Nos az ország majd felén áthaladtunk már, de élelmiszerboltot, egyet sem találtunk. „Ezek nem esznek???” – tettük fel a kérdést, aztán nagy nehezen mégis csak ráleltünk egy méregdrága és elegáns – vagy lehet, hogy A szupermarketre. Pedig a svájciak híresek a csokiról, a sajtról, a fondüről – és a rösztiről is.

A maradék rizs felhasználásáról itt olvashat.

Hozzávalók
héjában főtt krumpli
margarin vagy étolaj
tojás
sajt
szerecsendió
só

A főtt krumplit lereszeljük az almareszelőn, összekeverjük a tojásokkal, fél kiló krumplira számítva körülbelül kettővel. Megfűszerezzük.

Egy teflonserpenyőben (már a 19. században is azt használtak!) olvasszuk fel a margarint – én magam ezt jobban kedvelem -, vagy forrósítsuk fel az étolajat.

Simítsuk bele a krumplis masszát, aztán ha pirul az alja, forgassuk át, hogy a tojás átsüljön.

A sajtot is lereszeljük közben – elég a nagylyukú reszelőn, és a végén megszórjuk a rösztit, hogy szépen ráolvadjon.

Ha a vasárnapról maradt húslevest is kedvetlenül nézegetjük a „mit is kezdjek vele?”- életérzéssel, akkor szedjük ki belőle a zöldségeket, krumplinyomóval törjük össze, és adjuk a tojásos-krumplis masszához. A levet öntsük üvegbe és tegyük el a mélyhűtőbe, jól jön még akkor, amikor húsleves-alaplére van szükségünk.

Főzhetünk azonban külön e célból brokkolit, amit szintén a masszához adunk. Piríthatunk hagymát, szalonnát, és ezen forgatjuk át a nyers tojásos masszát. Vagy mindezt félretesszük és a sajt mellett/helyett halmozzuk a kész röszti tetejére.

Savanyúsággal vagy friss salátával tálaljuk.

Gluténmentes.

Kisfiunk nem hagy fel a tervével, hogy lepuskálja a pulykát és az asztalunkra teszi. Gondoltuk, itt az ideje hát, hogy ő is szembesüljön a valósággal a Mezőgazdasági Múzeum jóvoltából, mint ahogy az a lányunkkal is történt.
A beavatási szertartás azonban máshogy alakult, mert a múzeumot közben átszervezték. Más lett a rendező elv, mint a korábbiakban, amikor azzal szembesültünk, hogy abból az édes-aranyos pihe-puha kiscsibéből hogyan lesz csirkecomb az asztalunkon. És mindez levezetve a többi haszonállat vonatkozásában is, melyet a berendezett hentesbolt látványa még élethűbbé tett. Az új kiállítás izgalmas, látványos, jurtával, téli szállással, régészeti ásatással, mely plexi járólapok alatt foglal helyet, mikroszkóppal, illatdobozokkal.
A vadászati-halászati rész szerencsére ugyanaz maradt, mint messzeringó gyermekkorom világában. Igaz, a viza az emlékeimben SOKKAL nagyobb volt, de a bölény, az most is hatalmas. Lesunnyogott feje éppen olyan magasságban van, mint a kisfiamé. Egy jó darabig nézegette a csöppség a hatalmas állatot, majd tisztelettudó hangon megkérdezte:
- Ez lát engem?
Mikor kiderült, hogy nem, egyből rávágta, hogy akkor ő bölényvadász is lesz, és ki is nézte a duplacsövű puskákat hozzá, amik a bölény melletti tárlókban foglalnak helyet.
Azért arról is biztosított, hogy pulykában és malacban sem fogunk hiányt szenvedni.
Amikor pedig elhagytuk az épületet, csak ennyit mondott:
- Ez gyönyörű volt!


Most azt hiszem a blog legegyszerűbben elkészíthető ételéhez sikerült összehoznom az egyik leghosszabb posztot…