Resztli. Bécs 4.0

A bécsi polgár tudja mi a jó és él is vele. Ebben az összeállításban azokról a helyekről esik szó, amelyek méltán fontos helyet foglalnak el Bécs gasztrotérképén, de a korábbi összeállításokban (Würstelstand, Naschmarkt, Kávéházak) nem esett még szó róluk. Resztli. Maradék.Pofátlanság így nevezni, hiszen bármelyik darab világbajnok.

 Julius Meinl am Graben – üzlet a Grabenen

A Meinl nekünk, magyaroknak is ismerős, hiszen üzlethálózata a rendszerváltozás után Magyarországon is megjelent. Sőt, az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy a II. világháború előtt is működtettek üzleteket itt. A nagymamám például mindig azt mondta a sarki kisboltra, amit már réges rég a Közért Vállalat üzemeltetett, hogy lemegyek a Meinlbe. Amit én úgy értettem, hogy lemegyek a mennybe, aminek nem volt értelme, tekintettel arra, hogy oda felmenni szokás, de hát ki tudja.

Japán teaház

Csíkos tészta

Szénhidrátpolc

Ezen a sarki bolton kívül a Meinl Rt.-nek 1939-ben már több mint 1000 üzlete volt európaszerte. A vállalkozás egy 1862-ben I. Julius Meinl által alapított, zöldkávét árusító, bécsi első kerületi boltból indult ki, ahol később már pörkölték is a kávét. A kávéhoz aztán egyéb, magas minőségű élelmiszerek is csatlakoztak. A marketinghez nagyon értettek, a Meinl jól ismert logóját, a piros fezes mór kisfiúfejet Joseph Binder, osztrák grafikus tervezte 1924-ben. Az évezred végén aztán úgy döntött a Meinl család, hogy az élelmiszerüzlet-hálózatot eladja, az ausztriai üzleteket a Spar- és a Rewe-konszern, a kelet-európaiakat a belga Delhaize vette meg. A család az eredeti kávépörkölő-üzletágat tartotta meg magának és egy üzletet a Grabenen. Ezenkívül néhány lengyel bolt is megmaradt és egy chicagói kávéház.

   A Grabenen található boltban nem lehet végigmenni folytonos nyálcsorgatás nélkül. Elképesztő a választék. Kávé természetesen, aztán lekvárok, fűszerek, borok, sajtok, sonkák garmadája. Tésztafélék, színesek, csíkosak, mindenféle alakúak. Majonézes saláták, hidegkonyhai készítmények, olajbogyók, kimért savanyúságok. A teát két kimonós japán hölgy árulja egy „japán teaházban”.  Csokoládé, édesség, karamella, pékáru. Nosztalgiatermékek, poszterek is kaphatóak és egy vendéglő is helyet kapott a falak között.

   Magyar terméket lehet-e kapni vajon itt, ahol az élelmiszerek a világ mind a négy sarkáról adnak találkozót egymásnak? Van pirospaprika, de nem az, amit én vennék meg, ha egy jó kis pörköltet készülnék főzni. A boros pult – vagyis inkább pultrendszer  - legalján, a LEGALSÓ POLCON találunk tokaji aszút. Villányi, badacsonyi, vagy egyéb magyar borvidék nedűi sehol. Szóba állunk az eladóval. Azt mondja, tudja, hogy vannak remek magyar borok (Villányt említi), de nem rendelnek, mert eladhatatlan. A tokajit is alig tudják eladni, mert nem ismerik. Értik? NEM ISMERIK. Budapesttől három órányira. Ha én lennék a magyar Agrármarketing Centrum, mindent megtennék, hogy megismerjék. Ennek egyik jó módja lenne ebbe a boltba bekerülni, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ide turisták, ha csak pár órájuk van Bécsre, ebbe az üzletbe akkor is betérnek és nem kevés százeuróst hagynak itt, hogy magukkal vigyék az európai ízeket, mondjuk a Távol-Keletre, Amerikába, Ausztráliába. 

   Az üzletben, a lépcsőforduló korlátjának a tetején ott ül a kis mór, fából kifaragva. Figyeli az üzletmenetet, V. Julius Meinl birodalmát.

Tichy, a fagylaltszalon

Onnan lehet tudni, hogy megérkezett a tavasz Bécsbe, hogy kinyílik az ibolya a Tichy. Nem véletlenül várják sokan ezt az időpontot, a felhőtlen fagyizások, a fagyifelhők idejét. Alig lehet választani a sokféle nagyméretű fagyikehely közül, én mégis a cég reklámarcát, a Marillenknödel-t, azaz a barackos gombócot ajánlom. Elsőre kicsit hülye ötletnek tűnik. Minek megcsinálni egy édes ételt egy másik édes alapanyagból? De nem kell mindig okoskodni, mert a végeredmény ellenállhatatlan. Ez az igazi fagyigombóc. Vanília fagylalt, melynek a közepén barackszósz van, a gombóc pedig cukros darált mogyoróba van forgatva, pont úgy néz ki, mint egy prézlibe hempergetett túrógombóc, a híres kremsi Marillenknödel mása. A fagyigombóc család tagja a Himbeerknödel (málnás gombóc), amely mákborítást kapott, valamit a Schokoknödel – a név nem igényel magyarázatot - és a Schneeball, azaz hógolyó is. Ez utóbbi közepén déligyümölcs szósz van, a külseje pedig apró habcsók pöttyökkel van kirakva. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy déligyümölcs, vagy téligyümölcs? Végül is a déligyümölcsök télen kerülnek a boltokba. Teljesen indokoltnak érzem hát ezt az ízkombinációt. A fagylaltszalon zászlóshajójára olyan nagy az igény, hogy ezt a terméket nem csak itt kínálják, hanem sok vendéglátóhely csalogatja vendégeit a Tichy-gombócok plakátjaival. A fagyigombócok haza is vihetőek. Én most például nagyon bánom, hogy nincs a mélyhűtőmben egy pár adagocska.

Szalon

A fagylaltozóban a hagyományos módon, tölcsérben, kispohárban is lehet fagyit kapni – a környéken hömpölyögnek a fagylalt szerelmesei – azonban ha erre vetett a jó sorsunk, akkor mindenképpen üljünk be a fagylalt-szalonba, amelynek berendezése egy biedermeier otthon szalonjára emlékeztet. Minden habos, minden rózsaszín, minden csillog. Hellokitty, Barbie és Mylittlepony legszebb álma.

A Tichy család második generációja üzemelteti a fagylaltszalont, amely szlogenje szerint 1955 óta „biztosítja a bécsiek édes életét”.

Trześniewski – a kimondhatatlanul jó szendvics

Nem is annyira kimondhatatlan, „magyarul” Trezsnyevszki. Sosem találnák ki: ezt a boltot is a Grabenen alapították, 111 éve, méghozzá Franczisek Trześniewski, aki egyenesen Krakkóból érkezett.

A kínálat apró szendvicsek, kis sörrel. A toplista élén a szalonnás-tojásos szendvics áll. Kapható 22 féle szendvics, ebből 18 a kezdetek óta változatlan receptúrával, szalámis, gombás, paprikakrémes, paradicsomos, tonhalas, lazacos, tojáskrémes, elvitelre is, akár vegetáriánus, vagy halas összeállításban is. A kencefincék összetétele titok. Az elmúlt több mint egy évszázadban sokféle újítást próbáltak ki, például megpróbálták automatizálni a szendvicskenést, de hosszútávon nem vált be, villát használnak. Meg válogatott, friss alapanyagokat. Igazi tartós sikert csak egy újítás hozott, az, amikor a húszas években feldarabolták a szendvicseket. Szokatlan a sörméret, szintén kicsi, nyolcadliter, a neve Pfiff. Talán éppen ebben a praktikus méretben és az ahhoz szabott árakban rejlik az azóta lánccá nőtt üzlet sikerének titka. Vagy a tojásfőzésben.

Haas & Haas – Teázó

A teabolt, amely a Stephansdom mögött található már első látásra is jó érzéssel tölti el az embert. Mintha csak egy középkori patikába lépnénk be, gyönyörű fából faragott polcok, mérlegek, csinos dobozok látványa fogad. Teák, gyógyteák illata lengi be a teret, maga az egészség esszenciája száll az orrunkba. Ami magával ragad, az mégis az igazi gyümölcsléből készült zselék és a gyönyörű teáskannák. Karácsonyi vásáruk is van, jó ajándék lehet egy csinos csomag egészség vagy finomság.

A figyelmes olvasó megtalálhatja a szerzőt a képen 

Gyümölcszselé

   

Seyidoğlu

Baklava, török pékségek

Bizony, a baklava és a török pékáru igencsak hozzátartozik Bécs gasztrokultúrájához. Tekintettel a Törökországban eltöltött évekre, elfogult vagyok a friss török búzakenyér utcára kiáradó illatával szemben. Nem tudok ellenállni a szezámmagos, fekete köményes kerek fehérkenyereknek, a simitnek, azaz szezámos karikának, az ayčöreknek, a félhold alakú süteménynek. A baklavának sem, de ha megkaptam az adagomat, félévig nem kívánom újra. Most lejárt a baklavamentes időszak és lelőhely után néztünk. Jó helyre, autentikusra ültünk be, Seyidoğluhoz. Mert a baklava nem ám akárhonnan, egyenesen Isztambulból érkezik mindennap frissen, repülővel. Kipróbáltuk a sárgarépásat, amihez jócskán adagoltak pisztáciát is. Teát is kaptunk, ajándékba. Cserébe a török szóért, amivel mindig sikerül meglepetést okozni. A baklavás tehát egyáltalán nem baklövés, sőt!

Manner

Nem csak vinnék (magyar termékeket), hoznék is. Túl kicsi a Manner nápolyi kínálata Magyarországon. Követeljük az Dragee Keksi Zartbitter Orange-t ide is! A félhold alakú keksz nem hiába ízlett annyira, 2014-ben az év keksze lett.

És igen, a Mannert is a XIX. században alapították. A recept pedig azóta változatlan, 5 ostyaszelet között 4 réteg cukorból, mogyoróból, kakaóporból és kókuszzsírból készült massza. A szelet mérete 49x17x17 milliméter, súlya pontosan 7,5 gramm. Mivel a mogyoró Nápoly környékéről érkezett, nápolyi szeletnek, Neapolitaner Schnitte-nek nevezték el. Kezdetekben darabonként árulták, mert egy-egy szeletet időnként minden polgár megengedhetett magának. 1924 óta árulják az ismert 2x5-ös csomagolásban. A nápolyikat Pergben gyártják, itt található a világ legnagyobb ostyakemencéje, amiben naponta 49 tonnát lehet kisütni.

Itt a vége, fuss el véle? Nem, semmiképp. Írni kell még a Heurigerekről, a Wiener Schnitzelről, a bécsi fánkról. Ezek még további tanulmányozást igényelnek. És hát „lassen wir uns überraschen”, hagyjuk magunkat meglepni, ki tudja mit hoz még Bécs és Ausztria gasztronómiai hedonizmusa?

Két hét Bécs 3.0 - Kávéházak

Nem, nem hittem a szememnek, amikor először láttam, hogy a Sacher hotellel és kávéházzal pontosan szemben telepítette egyik lerakatát a Starbucks. Ez minimum akkora szemtelenség, mint hogy, mi, magyarok tanuljunk rántott-csirkét sütni kentákiból, vagy a szegedi gulyás a bécsi étlapokon, ami olyan pörkölt, ami savanyú-káposztát tartalmaz. Mi van???
A kávéház a bécsi életstílus egyik szimbóluma. A mindennapoknak keretet ad: a jó bécsi polgár elindul a megszokott kávéházba, vagy pékségbe reggelizni, majd munkába, végül a törzskávéházába. Szeretik múlatni az időt itt, beszélgetni, újságot olvasni, nézni a többieket, csak úgy lenni. Csak semmi sietség. Kényelmesen, barátságosan, otthonosan. Ez a hely a Gemütlichkeit maga. A lefordíthatatlan fogalom, amit legtöbbször kedélyességnek szoktak hívni. Az osztrák életérzés.
A kávéház munkahely is egyben. Elsősorban a 19. század végén, a 20. század elején, az íróké, költőké, művészeké, ahogyan az Budapesten is volt egykor. Arthur Schnitzler, Hugo von Hofmanstahl, Felix Salten a Café Griensteidl-ben műlatta az időt, a Café Museum törzsvendégei közé tartozott Klimt, Schiele, Kokoschka (ők mind átköltöztek időközben az igazi múzeumokba), Lehár Ferenc. A Café Herrenhofé Franz Werfel és Robert Musil.
A legenda szerint a Bécs alól elvonuló török seregek által hátrahagyott zsákban találták az osztrákok első kávészemeket, amiket először teveeleségnek véltek. Valójában egy örmény, Johannes Theodat alapította az első bécsi kávéházak egyikét 1685-ben. 1900-ban már 600 kávéház közül választhatott a nép. Mármint a férfiak, nők csak férfikísérővel léphettek be a kávéházakba. (Hát csoda, hogy elindultak a nőmozgalmak?)
Törzshelyük van a bécsi polgároknak, a művészeknek és nekünk is. A mienket Frauenhubernak hívják, a Kärtnerstrasse egyik mellékutcájában található, 2 percre a hömpölygő tömegtől. Bordó bársonyhuzatú nyugalom szigete. Pont, mint akár száz éve is lehetett. Nádból készült újságtartó a thonet-fogasra akasztva. Elegáns pincérek. Ha úgy látják, hogy szükség van rá, megtörölhetik a kedves vendég szemüvegét. Házias sütemények sorakoznak az üvegvitrin mögött. Nem túl nagy választék, de éppen elég. A szilvás rétesbe (Zwetschkenstrudel), Sacher-tortába, túrós süteménybe beleteszik, amit kell. Megkérdik, melegen kívánja-e fogyasztani a kedves vendég. Csak semmi műanyag, cukrászdai műízek. Épp így a kávé. A jó bécsi kávé kellően erős, nem híg lötty, de nem is szemet kiugrasztó gyűszűnyi méreg. Épp megfelel annak a földrajzi szélességi körnek, ami északról dél felé halad, és amely mentén Európában a csésze kávéról beszélve az átlátszó „teától” megyünk a sűrű, sötét fekete felé, a kávé méretében egyúttal fordított fejlődést mutatva, északon nagy, délen kicsi az adag. A tejszínhab is igazi rajta. Az osztrák sokféle kávét ismer (capuccinót a világért sem, Kapuziner a becsületes neve!), majdnem annyit, mint amennyi fröccsöt a magyar. Az anekdota szerint korábban színskálát tartottak a vendég elé, ami alapján kiválasztotta, hogy milyen fajtájú kávét kér. Az egyik leggyakrabban fogyasztott fajta a melange, ami fél rész kávé, fél rész tej. Nem löttyinteném ki a Fiaker-t sem, a nagy adag mokkát cukorral, pohárban, szilvapálinkával vagy rummal felöntve. A kávéházban a kávét fényes szervírozó tálcán hozzák, és mindig adnak mellé egy pohár vizet is.
A kávéházak eredeti funkciója mára kiegészült az éttermi kínálattal is. A bécsiek szívesen fogyasztják azonban itt is a megszokott virslijüket. Nem a méret a lényeg. Dehogynem! Vágja rá a jó bécsi és a hagyományosnál fűszeresebb, sötétebb, füstölt virslit rendel: a Sacher-Würstelt, ami jóval hosszabb a többieknél, 25 centi! (A virslinek csak a neve közös a híres kávéházéval, igazából a Trünkel nevű cég gyártja az eredetit). A bécsiek egyébként már 1906-ban feltalálták a hotdogot, „virsli sláfrokban”, azaz, virsli köntösben (hálóingben) „Würstel im Schlafrock” néven. Ha túl sok lenne egy pár a Sacher-virsliből, akkor némely helyen egyes fogatot (Einspänner) is lehet rendelni, akkor csak egy szálat hoznak. Einspänner néven fut a klasszikus kávékreáció is, ami nem más, mint egy eszpresszó, jó vastag tejszínhabréteggel befedve. Nevét az egyes fogatot hajtó kocsisokról kapta, akik egyik kezükben a szárat, a másikban a forró italt tartották, ami a tejszínhab-szigetelés miatt sokáig meleg maradt. A forró kávét szokásosan a hideg habon át kell kortyolni.
A kávéházak nyáron szeretnek kitelepülni az utcára. Ezeket a helyeket, kis „kertecskéket” Schanigarten-nek hívják. Ez abból adódik, hogy a főnök, tévedhetetlenül tudja, hogy itt a jó idő, hogy a vendégeknek nem akarózik már odabent ücsörögni, sokkal inkább odakünn, a „természetben”. Akkor odaszól a lóti-futi pincérfiúnak. „Ugyan Sanyikám, rittyentsd már ki az asztalokat a kertbe!” Annyi módosítással, hogy Schani nem Sanyi, hanem Zsani, azaz Jean (mint a Gabin), azaz Johann, vagyis Jani, hiszen minden fiút Johannak hívtak abban az időben, amikor Bécs igazi császára Johann Strauss volt, és a polgárok pedig a francia kultúrát tekintették még mintának és nem az amerikait. Mindenesetre a legszebb Schanigarteneket most is kiírják az újságban. (Mint ahogyan azt is megszavaztatják a néppel, hogy jövőre milyen színűek legyenek a bécsi virágágyások; 2015-ben tojás-sárgák lesznek).

Café Central

Igazi időutazást tehet az ember a Café Central-ban. Neogótikus stílusú kávéház, az elmaradhatatlan márvány-asztalokkal Sissivel és Franz Joseffel a falon. Úgy éreztem magam itt, mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Hihetetlen, hogy ez igazi, és mégis az. Ráadásul megettük a császármorzsák császárát is itt. A pincér figyelmeztetett, hogy nagy lesz.
 - Keine Panik (csak semmi pánik)! - így én. Mivel ebédnek

Nagy a sürgés-forgás

A császármorzsák császára - Kaiserschmarren
Háttérben a Sacher-Würstel

szántam ezt a finomságot, amelyet belecsurgatott, karamellizált vajascukorral készítenek ehelyütt és természetesen jó nagy adag szilva-röszter is jár hozzá (Zwetschkenröster, darabos szilvalekvár, amit sütéssel készítenek és jobb helyeken rummal összekeverve tálalnak). Mit mondjak, majdnem leestem a székről, amikor kihozták. Ettem és ettem. Küzdöttem. Pihentem. Folytattam. Újrakezdtem. Nem ment. Feladtam.
- Mondjon egy jó érvet, hogy miért nem ette meg? – kérdezi a pincér, barátságos hangon.
- Hiszen ez akkora, mint egy hegy!
- Ez nem elég jó érv.
- Sosem ettem jobbat! – Ez elég meggyőzően hangzott. Így is gondoltam.

 A bécsi kávéházi kultúrát az UNESCO 2011-ben a kulturális világörökség részének nyilvánította. 

Bónusz-track: kis német nyelvlecke. A kávé német neve der Kaffee, a kávéház das Café, vagy das Kaffeehaus.

Két hét Bécs 2.0 - Naschmarkt

Török tea- és fűszerárus

„Bécs 190 piaca téged vár. Te mire vársz még?” – így kelleti magát óriásplakátokon a sok-sok szabadtéri élelmiszer-áruda. Bécs 23 kerületében hivatalosan 1-2 állandó jelleggel nyitvatartó piacot tartanak számon, rengeteg azonban az ideiglenesen kitelepülő standokból álló piac is.
 

A hátrébb levő paradicsom az Ochsenherz (marhaszív) féle: egy-egy példány fél kilót is nyomhat!

Helyi termelők

Azt mondják, hogy ha igazán meg akarsz ismerni egy várost, menj ki a piacára. Na de melyik lehet Bécs „piaca” a 190 közül? Természetesen a piacok királynője, a Belváros mellett elterülő Naschmarkt. Neve valószínűleg a naschen (nassolni) igéből származik, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a bécsiek tudják mi a finom, és szeretik is finom ízekkel kényeztetni magukat. Más elméletek szerint az elnevezés az Asche (hamu) szóból eredeztethető, mert az egykor a városfalakon kívül elterülő területen, a nyugatról keletre tartó Wien folyócska partján itt hamulerakó volt. Ennek helyén alakult ki egy kis tejpiacocska a XII. században. Egyes meglátások szerint talán a kőrisfából készült tejesrocskák (Eschenholz) adták a nevet ennek a területnek. Gyümölcs és zöldségpiac Bécs Freyung nevezetű városrészében volt található, de a szomszédos Skót-kolostorral (Schottenkloster) való ismételt konfliktusok miatt a piacot ide, a városfalakon kívülre telepítették, és mivel a Kärtner-kapu közelében volt, Kärtnertormarktnak nevezték. A kocsikon Bécsbe érkező zöldséget és gyümölcsöt ezen a piacon kellett értékesíteni (a víziúton jövők felúszhattak a Dunacsatornán a városba is).

Mókusparadicsom: kesudió, pisztácia, wasabi

A Naschmarkt elnevezés 1820 táján jelent meg, én magam is azt hiszem, hogy a piacon kapható mindenféle gyümölcs, keleti nyalánkság, datolya, cukrozott narancshéj miatt. Mindenesetre 1905 óta ez a hivatalos neve. A XIX. század utolsó évtizedében szabályozták az addig tekergő Wien folyócskát, helyenként fedett mederbe terelték vagy íves hidakkal kötötték össze a két partját. Így esett ez a Naschmarkt közelében is. A területet két „utca”, a Wien folyó két „partja” szegélyezi, a Rechte és a Linke Wienzeile (jobb- és baloldali Wienpart), gyönyörű házakkal, köztük a szecessziós stílusú Majolikaházzal. 1910-ben kezdtek bele a piac 120 darab egységes stílusú, kőből készült standjának építésébe, amelyekben ma is folyik az árusítás.

Raviolik frissen

Jamgyökér, főzőbanán

Minden kapható itt, ami egy szokásos piacon is: hús, zöldség, gyümölcs, hal, minden igen tetszetősen elrendezve. Sokféle egzotikus gyümölcs, zöldség, nincs az a különleges recept, aminek a hozzávalóit ne találná itt meg a lelkes háziasszony. Külön kategóriát képeznek a magvakat, aszalt gyümölcsöket, a fűszereket, az olajbogyókat árulók. Kedvenceim az antipastik, az előétel-falatok, a kecske-sajttal töltött óriás-olajbogyó, a dióval töltött datolya, baconnal bebugyolálva, az articsóka. Finomak a keleti édességek, a baklava, a két kókuszreszelék közé fogott pisztácia-réteg. Édes, de megvan az az előnye, hogy hamar elég is lesz belőle. Imádnivaló a kész ravioli, rukkolával-juhsajttal töltve, a gombás, a spenótos.




Kihagyhatatlan a török teaárus, akihez, ha törökül szólsz (vidd magaddal törökül tudó húgod, ahogyan én is tettem), jó esélyed van egy grátisz forró teára kis üvegcsészéből. Ha kitartóan, visszatérő vendégként kérdezgeted, hogy citromízesítésű teát lehet-e kapni, előbb-utóbb felkerül a polcra, a narancsos, az orosz, az oolong, a darjeeling, a számtalan zöld- és gyümölcstea mellé.

A Naschmarktra sokan nem a főzés, hanem kizárólag az étkezés miatt járnak, a fűszeres illatot, amit a piac eleve áraszt, tovább színesíti a sokféle étkezde ezerféle íze. Inni is lehet, a málnamurcit például, melyről megemlékeztünk már e sorokon, ki ne hagyja senki. Kellemes málnaszörpikének álcázza magát és hamar jó hangulatba ringatja a mit sem sejtő szomjazót. Bécset Alsó-Ausztria (Niederösterreich) tartomány öleli körül, melyet négy negyedre osztottak fel. Ezek egyike a Weinviertel, a Bornegyed, természetes hát, hogy az innen származó itókákkal is lehet a torkokat locsolgatni a pultként-asztalként funkcionáló fából készült boroshordóknál.

 Szombat az igazi piac-nap. Ilyenkor a környékbeli termelők is behozzák friss termékeiket, sok esetben biogazdálkodásból származót. Egy euróért gyönyörű fej, egész hétre elég tölgyfalevél-salátát kapni, friss bazsalikomköteget. A gyümölcs bizony nem olcsó mulatság, gyakran csak a fél kiló árát írják ki, hogy ne tűnjön fel, kisebb vagyonokról beszélünk. Szombaton van a bolhapiac is, aki szeret régiségek között kutakodni, bizonyára jó lelőhelynek fogja gondolni a színes kirakodóvásárt. Én eléggé el nem ítélhető módon egy „Müller” és „13” feliratú német válogatott meznél döntöttem úgy, hogy nem élhetek tovább anélkül, hogy U9-es méretben meg ne vásároljam.. Talán túl gyorsan vágta rá az árus, hogy rendben van, tíz euró az ára, az eredeti 15 helyett, amit ő ajánlott. Lehet, hogy még kisebb összeget kellett volna mondani?


A Naschmarktra inkább nézelődni, beszélgetni, kóstolgatni jár az ember, mintsem nagybevásárolni. Az árusok „Kosten, kosten!” (kóstold meg) felkiáltással folyton kínálgatják termékeiket, aminek nehéz ellenállni. Amerikai turista-csoportoknak jó érzékkel még az is odakiáltják, hogy „szép lesz a hajad tőle”! (Hiába ők a bad-hair-day népe…). Mindebből talán már kitűnt, hogy az eladók nagy része nem éppen tőzsgyökeres bécsi polgár, inkább első- és másodgenerációs bevándorlók. Valahogy mindez illik is a valaha volt soknemzetiségű Monarchiához. Magyarokat is találunk az árusok közt, a magyar majonéz nagyságrendekkel jobb, mint a nyugat-európai. Erős Pista, gulyáskrém, piros paprika a vezérfonal. Ha én magyar termelő lennék, biztosan hoznék cserepes virágot is erre a piacra. Ebben piaci rést véltem felfedezni. Hogy mást ne mondjak, az erzsébeti piac egyetlen virágosstandja is meglehetősen jó helyen végezne a nemzetközi összehasonlításban (az árakról nem is beszélve).


Aki a Naschmarkta jön, számítson rá, hogy el fog csábulni, és ez még akkor is így lesz, ha nem éppen olcsó áron adják a portékákat itt. Aki a Naschmarktra jön, számítson rá, hogy máskor is fog jönni.

Két hét Bécs 1.0

Utazom, utazom, megint utazom, ezúttal Bécsbe, két hétre. Reggeli a szállodában, a többi étkezés meg….hát az biztos, hogy abban az országban, ahol napszaktól és étkezési időtől függetlenül úgy köszönnek egymásnak hogy Mahlzeit, vagyis bécsiesen szólva Mólzájt, azaz ételidő, kajatájm, folyton örülve a következő és bizonyára hamarosan bekövetkező étkezésnek, egyúttal olyan demokratikus köszönési formát találva, amely nem sérti meg az amúgy fontos alá- és fölérendeltségi viszonyokat, nos ezen a helyen biztosan talál az ember megfelelő megoldást. Talál.

Würstelstand

A bécsi étkezési kultúráról szólván elsőként szó szerint és képletesen is a bécsi virsli tolul ajkunkra, amit Bécsben Frankfurternek hívnak. Úgy az igazi, ha az ember a sok-sok utcai bódé, virslis stand egyikénél eszi meg, mondjuk mindjárt az egyik legfrekventáltabb helyen levőnél, Bitzingernél, amely az Opera-Hotel Sacher-Albertina aranyháromszögben található. Itt hiánytalanul megvalósulhat az az elv, hogy a Würstelstand-nál mindenki egyenlő, gazdag és szegény, öreg és fiatal, őslakos és külföldi, józan és beszívott. Bizony, a szünetben sorban állnak itt gyönyörű ruháikban az Opera nézői is csakúgy mint a kiszámolt útipénzzel útrakelő kelet-európai turisták.

Bitzinger éjszaka. A zöld nyúl az Albertina aktuális kiállításán látható Dürer-remekműre utal. Tényleg csodás volt

A Würstelstand kínálatában a már említett Frankfurter mellett megtalálható a Leberkäse, egy húskenyérféle (a nevével ellentétben nincs benne máj), a Burenwurst, vagyis búrvirsli, kicsit zsírosabb és épp ezért ízletesebb, mint a Frankfurter, a Currywurst. Kapható még Krainer, a mai Szlovénia területén található Krajinából származó kolbász és annak sajtos változata (Käsekrainer), a Debreziner, melyet nem kell bemutatni, a Bosna, mely a hot-dogra emlékeztet csípős változatban. Mindebből kitűnik, hogy Bécs monarchiás hangulata a Würstelstand kínálatában is tükröződik. A virsliféleségek mellé kapható sercli (=Scherzerl, kenyérvég), zsömle, mustár, krokodil (=csemegeuborka) és egyéb savanyúságok, Pléh (=Blech, sör), bor, üdítő, Manner-nápolyi.

   Természetesen Bécs nem lenne Bécs, ha nem lenne benne luxus virslisstand is, az U-Box. Volt operaénekes (Thomas Danecek) alapította, menüsorában kaviáros Käsekrainer és pezsgő is szerepel, törzsvendégei között pedig John Malkovich.

   Az Ausztriától legtávolabb eső virslisstand címet minden bizonnyal a Szingapúr Kínai Negyedében található, alsó-ausztriai születésű tulajdonos „bódéja”, az Erich’s Wuerstelstand kaphatja meg, amely „az utolsó virslisstand az Egyenlítő előtt” (attól 137 km-re északra).

   A ma is üzemelő legrégebbi áruda pedig az 1928 óta fennálló Würstelstand LEO. Étlapján a tekintélyt parancsoló Big Mama, a 0,5 kilós Käsekrainer.

Reggeli

Szendvics-kínálat

Finom volt,  és jó ötlet. Köszi, Hugi! ;)

Ha valami nagyon osztrákosat akarsz csinálni, reggelizz az otthonodon kívül, jó ráérősen. Asszem, én életemben eddig egyszer voltam osztrák, most (vö: sietős hétköznapi reggelek, magyar pénztárca). Nem mondom, tetszett. Majdnem minden sarkon van egy hely, ahol biztosan kínálnak reggelit is. Ez szinte vendéglátóipari ágazat. Nemcsak kávéházak, vendéglátóhelyek, büfék, hanem pékségek is komolyan veszik ezt a piaci szegmenst. Kínálnak összeállított menüsorokat: példának okáért a teljesség igénye nélkül – haha, hát az lehetetlen is lenne – orientális (juhsajt, paradicsom, olíva, töltött szőlőlevél, fekete tea) mexikói, indiai, zen (nyers zöldségek, zöldfűszer-cseppekkel vagy hummusz, 2 péksütemény, 1 pohár narancslé á 5,40 €), chill-out (lágytojás, vaj, lekvár, péksüti, narancslé) osztrák, francia, görög, amerikai (palacsinta, juharszirup), relax (vadlazac-filé, áfonyás tormával, tojás szarvasgombaolajjal, pohár pezsgő – ezazzzz, minek a pezsgős vacsorára várni, amikor van pezsgős reggeli is).

Természetesen sok helyen a vendég maga is összeállíthatja menüjét a maga ízlése szerint. Rebellis magyarként nyílván ezt (t)ettük. Kapuziner, sajtos-sonkás Kornspitz, és Nußschnecke érkezett csinos tálcácskákon.      Reggeli közben a „többi” osztrák polgárt és a napi sajtót tanulmányoztuk. Unortodox megoldásként a teát otthon főztük és ittuk meg (azért az már tényleg pazarlásnak tűnt volna fel). 

   A Reggeli Program  2.0 verzióját a Schönbrunni kastély fölött, annak parkjában található Glorietten szolgálják fel, amely egy büféreggeli és természetesen Sissi-Frühstück névre hallgat.

Sajt és sajtó. Bécsi polgár reggelijét költi el a 21. század tízes éveiben

Folyt köv.

Sacher-torta

Anyul olyan suta, hogy az már ravaszságnak számít. A nosaltytól érkezett felhívásra, amely szívét büszkeséggel töltötte el, hosszas tanakodás után végül két receptet választott, készített el, fotózott az előírásnak megfelelően, hogy aztán élvezettel írjon róluk. Mindkettőt beküldte a szerkesztőségbe, hogy válasszanak ők a saját elképzeléseik szerint. Naná, hogy mindkét cikk kellett. A második ma jelent meg, az egyik legfinomabb tortától szól, gasztrotörténettel körítve. És egy kis bécsi epizóddal díszítve, mintegy cseresznyeként a tejszínhabkupacon. Olvasd el te is!