Fokhagymakrémleves

Ez a leves Kőszegen úszott az életembe. A főtéren ettem ilyet először egy vendéglőben. Hazaérve nekiálltam kikísérletezni. Íme az eredmény.

Hozzávalók
4-5 gerezd fokhagyma
2 húsleveskocka
másfél-2 liter víz
1 csokor petrezselyem
2 deci tejföl
étolaj
2 evőkanál liszt
frissen őrölt bors
só
A tálaláshoz: reszelt sajt, pirított kenyérkocka

Kevés olajon – lehet olíva is – a 2 evőkanál liszttel rántást készítünk, akkor jó, ha rózsaszín. Kezdő főző koromban csodálkoztam ezen a színmeghatározáson, de azt kell mondjam, hogy van ilyen. A lényeg, hogy ne legyen barna. De persze, ha barna lesz, akkor így jártunk, a legnagyobb lényeg, hogy ne legyen fekete.

Ha kész a rántás, félrehúzzuk, és felöntjük fél liter vízzel, miközben habverővel gyors mozdulatokkal kevergetjük, hogy ne legyen csomós. Ha mégis csomók keletkeznének benne, akkor azok nagy eséllyel elfőnek később. Persze a grízgaluska méretű csomók nem fognak, ekkor folyamodjunk szűrőhöz, vagy kezdjük előről a gyakorlatot. Igazából nem bonyolult, nem kell megijedni. A többi vizet is folytonos kevergetés mellett adjuk hozzá.

Ha ezzel kész vagyunk, akkor belepréseljük a fokhagymagerezdeket, beletesszük a leveskockát. Szerintem jobb, ha bioboltban veszünk ilyet, mert sok érdekességet tudnak a hagyományos leveskockába tenni. De a hagyományos is jó persze. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, a frissen őrölt borsot, ha kell, utána sózunk. Forrás után még negyed órát főzzük, lehúzzuk a tűzről.
Egy tálba kiöntjük a tejfölt, és a levesből apránként merünk hozzá, habverővel elkeverjük. Addig meregetünk hozzá újabb és újabb adagokat, amíg a tejföl kellően meleg lesz.
Ekkor beleöntjük az egészet a levesbe és habverővel még egyszer átkeverjük.

Pirított kenyérkockát és reszelt sajtot teszünk a tányérokba és erre kanalazzuk a levest. A kenyérkockát úgy csinálom, hogy a pirítósokat felkockázom. Elméletileg olajban kellene pirítani, mert akkor még kevésbé szívja be a levet magába. Viszont szerintem ez egyrészt fölösleges kalória, másrészt egyszer így csináltam, és félóráig súroltam az acéllábosomat utána, úgyhogy letettem erről az élvezetről. Inkább kevesebb kockát teszek egyszerre a levesbe.

A kenyérkockán kívül tulajdonképpen csak a cérnametéltet szeretem a levesbetétek közül. De azt nagyon. Egy vendéglőben májgombóc levest szerettem volna enni. Meg is jelent a szemeim előtt, jó sok répával, borsóval, cérnametélttel. Úgyhogy mire rám került a sor, annyit bírtam csak a pincérnek kinyögni:
- Cérnametéltet kérek!
A dermedt csöndből jöttem rá, hogy valami nem stimmel. De megnyugtattak, hogy lesz benne cérnametélt sok.

A rámenősebbek tálalhatják cipóban is.
A fokhagymás ételeknek jót tesz egy kis állás, másnap a levesünk is még jobb lesz.