Camembertes melegszendvics

- Anyu, nekem tölts előbb vizet! – mondja a hivatalosan is tinédzser kislányom.

- Miért? – kérdezem, megrökönyödve, mert amúgy nem egy nyomulós fajta.

- Hát, hogy gyorsabban elkészüljek, és jó helyet foglaljak magamnak melletted! – teszi rögtön érthetővé a helyzetet. Ugyanis megígértem, hogy péntek este bebújunk a jó meleg takaró alá és együtt megnézünk valamilyen filmet. De annak a feltétele az, hogy elkészüljenek a fürdéssel-fogmosással.

Olyanok a gyerekeim, mint azok a pónilovak, akikről évekkel ezelőtt olvastunk egy újságban. Hogy mennyire ragaszkodnak hozzá, hogy megkapják a gazdájuktól a reggeli simogatást, amiért sorban állnak. Igaz, nem türelmesen, mert a sorban állás közben rugdossák egymást türelmetlenségükben, mintha attól előrébb jutnának.

A melegszendvicset szintén átmelegítésnek szántam egy szeles péntek nap estéjén. Szerintem egy kettesben töltött estére is jó, vagy tévézés mellé. Bár a férjem előételnek minősítette…igaz is, annak is épp megfelelő.

Hozzávalók

Bagett

Camembert

Egy marék dió

Némi bacon (esetleg előre apróra vágott)

Egy-két körte

A diókat kézzel eltöredezzük, hogy kisebb darabokra essen, és serpenyőben átpirítjuk.

Közben vékonyra vágjuk a kenyeret, a körtét és a sajtot.

A sajtszeleteket a bagettkarikákra helyezzük, ráteszünk apróra vágott bacont, és a pirított diót. Grillben megsütjük.

A körtével, vörösborral tálaljuk. Vagy fehérrel.

Tojásmentes.

- Hihetetlen kislányom, hogy még mindig nem adod fel a dacoskodást! – mondom, mivel leánykám körömszakadtáig köti az ebet a karóhoz.

- Mimi, Te még mindig dacos vagy! – kontráz tá a kisöccse (póniló-effektus).

- Én már ilyen vagyok! (=kialakult személyiség) – adja meg a végső érvet ahhoz, hogy ne is reménykedjünk benne, hogy feladja.

Hát ne is. Kell az akarat a mai világban.