2012. április 3., kedd

Reform sütemény meggyel, csokoládéval


- Hány éves?
- 40.
- Az nem öreg, a 128 például, na az öreg. – állapítja meg a kisfiam, úgyis, mint karrier-tanácsadó, amikor beszélgetünk valakiről.
Ezt a szemléletet különben átvehetnék az igazi HR-szakemberek is. Az emberpalánta alig több, mint az előbbi életkor egytizede, de máris határozott elképzelései vannak a férfias viselkedésről is. Egyik este azt kérte, hogy másnap ne kelljen oviba mennie. Megmagyaráztam, hogy ezt nem tudom megoldani, dolgoznom kell, és nem tudok érte menni ebéd után sem. Nyúzott még tovább, hiába jár már az óvoda vége felé, még mostanában is meg kell beszélnünk, hogy ő mért jár óvodába és én mért járok dolgozni. Most azonban rövidre zártam a megbeszélést azzal, hogy rámordultam: lehetetlent kér és menjen fogat mosni. Hallottam, hogy a fürdőszobából sirdogálás szüremlik kifelé, az az anyaszívet sajdító fajta. Kihívtam:
- Kisfiam mit csinálsz?
- Fogat mosok!
- Nem sírtál?
- Nem! – mondta határozottan, aminek némileg ellentmondott a szeme körül keletkezett két vörös folt. Jajj, de bántam már azt a rámordulást!
- Miért nem szeretnél oviba menni?
Megmagyarázta, hogy az egyik óvónéni beteg és akkor délután másik ovónénivel kell lenniük és azt nem akarja.
- Ha ennyire nem szeretnél oviba menni, akkor felhívom a Nagymamát és megkérem, hogy holnap vigyázzon rád, jó?
- Jó. - mondta megkönnyebbülten.
Hogy honnan vette, hogy egy kisfiú nem sírhat? Ezt bizony nem tudom. Nehéz kenyér szülőnek lenni.

Reform sütemény

Egy kolléganőmtől kaptam a süteményt és hozzá a receptet. Hogy mennyire számít reformnak, azt nem tudom, gyanítom, hogy már maga a szó: „reform” is elavult…. Annak idején, még az ántivilágban, amikor a hétvégén zsírban sütöttek a szüleink húst, a hétköznapi vacsorákon pedig az abból a lábosból kent zsíroskenyér járta, szigorúan fehér kenyéren, amikor nemhogy extra szűz, de olívaolajat se láttunk soha, amikor a tejről azt hittük, élet, erő, egészség…nos akkor volt a barátnőmnek egy könyve, amit rongyosra olvastunk. Az volt a címe: Reformkonyha. Sejtelmesen hangzó alapanyagok, furcsán összeválogatott hozzávalók. Tulajdonképpen ezt a könyvet olvasgatni majdnem olyan volt, mintha egy balettről olvastunk, vagy operákról készült festményeket nézegettünk volna. Hogy ennek a csodálatos tudományos műnek az elveit azóta oda-vissza megcáfolták, sőt az ellenkezőjét is, abban biztos vagyok. Gondoljunk csak a tojás, a tej, a vaj, a kávé vagy az alkohol több hullámhegyet és hullámvölgyet leírt pályaívére.
Amikor meghallottam a kollégabőm szájából, hogy Reform sütemény, egy régi vágyódásom vált plátói szerelemből kézzel fogható valósággá. Kicsit nem édes, kicsit furcsa ízű. De reform!
(a gyerekeim minderről mit sem sejtvén nagyon is megették).
Hozzávalók
20 deka liszt
20 deka tejes kiőrlésű liszt
1 sütőpor
3 tojás
5 deka barna cukor (bevallom ezt feltornáztam 10-re)
½ deci olaj
1 joghurt
1 citrom reszelt héja
Fahéj
Esetleg dió, mazsola
Csipet só
Meggy
Étcsokoládé
A tojást összekeverjük a cukorral, óvatosan hozzákeverjük az olajat. Belekeverjük a joghurtot, a reszelt citromhéjat, a fűszereket, végül a lisztet és a sütőport.
Kivajazott, kilisztezett tepsibe tesszük. A tészta tetejére meggyeket ültetünk.
175 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük
A tetejére olvasztott csokoládét csöpögtetünk. Kolléganőm azt írta, lehet olvasztott feketecsokit tenni. A lehet szót ebben a szövegkörnyezetben nem tudom értelmezni.



Nehéz kenyér szülőnek lenni.

Viszont úgy a jó, ha az a kenyér teljes kiőrlésű.











Nincsenek megjegyzések: