Röszti

De jól esik ez az étel lelkem sváb vonulatának. Igaz ez némi képzavar, mert az étel svájci eredetű, na de a spórolósságot mindkét nép vonatkozásában szokás emlegetni.
Kedves Olvasó, átélte már, hogy nem sikerül eltalálni a főttkrumpli mennyiségét, melyet a vasárnapi ebéd – mondjuk rántotthús – köreteként szolgált fel? Persze, hogy előfordult, a magyar ember túlvásárolja magát kenyérrel, túlfőzi magát krumplival-tésztával-rizzsel – most a lakodalmi menükről nem is beszélve; tudom, amit tudok, egy bő 150 fős lagzival a hátam mögött – csak nehogy kevés legyen!!!!
Hétfőn általában aztán farkasszemet nézünk a krumplihegyekkel – és egy nagy sóhajtás közepette előbb-utóbb (kedden-szerdán-szombaton) a kukában landol az, amit hús nélkül már senki nem fogyaszt el. Ilyenkor jöhet az illatos krumplisaláta, vagy ez a külön időráfordítást alig igénylő, rafináltan egyszerű darab. Ami olyannyira az ínyére volt kisfiamnak, hogy a lelkemre kötötte, hogy ilyet holnap is süssél, azaz további krumplifőzésre kellett vetemednem, mert kifogytam a felhasználatlan főttkrumpli-készletekből.

Az étel elkészítésének kétféle módja van. A Zürich környékiek esküsznek a nyers krumplira, a berniek viszont a főtt krumplira. Mi most ez utóbbit vesszük alapul.
A röszti hozzávalóiban számos összetevő szerepelhet – szalonna, hagyma, alma, zöldség, sajt – és mint látni fogjuk, akár a húsleves maradéka is.

Az étel a 19. században szorította ki a reggelifélék közül a kásákat. Azóta változott az elfogyasztás ideje, ebédre vagy vacsorára eszik.

És még egy tapasztalat Svájcból. Volt szerencsém autóval keresztülhaladni Svájcon, elsősorban alsóbbrendű utakon, hiszen úticélunk Furkapass, a 2000 m fölötti hegyi hágó volt, ahol júliusban májusi cserebogár repked a maradék hókupacok felett, mellette pitypang nyílik, és amely hágón a bennszülött svájciak nem merészkednek át, hanem autóikat vonatra téve, a hegy gyomrában teszik meg az adott útszakaszt. Magam is ezt kívántam volna, amikor a hegytetőn átjutva a félelmetes mélységekbe tekintettem, és arra gondoltam, hogy azokat a teheneket ott a hegyoldalban oda kellett, hogy ragasszák, különben ledőlnének onnan bemutatva a magyar népmesék „átbucskázik a fején”-fordulatát a gravitáció parancsát követve.
Nos az ország majd felén áthaladtunk már, de élelmiszerboltot, egyet sem találtunk. „Ezek nem esznek???” – tettük fel a kérdést, aztán nagy nehezen mégis csak ráleltünk egy méregdrága és elegáns – vagy lehet, hogy A szupermarketre. Pedig a svájciak híresek a csokiról, a sajtról, a fondüről – és a rösztiről is.

A maradék rizs felhasználásáról itt olvashat.

Hozzávalók
héjában főtt krumpli
margarin vagy étolaj
tojás
sajt
szerecsendió
só

A főtt krumplit lereszeljük az almareszelőn, összekeverjük a tojásokkal, fél kiló krumplira számítva körülbelül kettővel. Megfűszerezzük.

Egy teflonserpenyőben (már a 19. században is azt használtak!) olvasszuk fel a margarint – én magam ezt jobban kedvelem -, vagy forrósítsuk fel az étolajat.

Simítsuk bele a krumplis masszát, aztán ha pirul az alja, forgassuk át, hogy a tojás átsüljön.

A sajtot is lereszeljük közben – elég a nagylyukú reszelőn, és a végén megszórjuk a rösztit, hogy szépen ráolvadjon.

Ha a vasárnapról maradt húslevest is kedvetlenül nézegetjük a „mit is kezdjek vele?”- életérzéssel, akkor szedjük ki belőle a zöldségeket, krumplinyomóval törjük össze, és adjuk a tojásos-krumplis masszához. A levet öntsük üvegbe és tegyük el a mélyhűtőbe, jól jön még akkor, amikor húsleves-alaplére van szükségünk.

Főzhetünk azonban külön e célból brokkolit, amit szintén a masszához adunk. Piríthatunk hagymát, szalonnát, és ezen forgatjuk át a nyers tojásos masszát. Vagy mindezt félretesszük és a sajt mellett/helyett halmozzuk a kész röszti tetejére.

Savanyúsággal vagy friss salátával tálaljuk.

Gluténmentes.

Kisfiunk nem hagy fel a tervével, hogy lepuskálja a pulykát és az asztalunkra teszi. Gondoltuk, itt az ideje hát, hogy ő is szembesüljön a valósággal a Mezőgazdasági Múzeum jóvoltából, mint ahogy az a lányunkkal is történt.
A beavatási szertartás azonban máshogy alakult, mert a múzeumot közben átszervezték. Más lett a rendező elv, mint a korábbiakban, amikor azzal szembesültünk, hogy abból az édes-aranyos pihe-puha kiscsibéből hogyan lesz csirkecomb az asztalunkon. És mindez levezetve a többi haszonállat vonatkozásában is, melyet a berendezett hentesbolt látványa még élethűbbé tett. Az új kiállítás izgalmas, látványos, jurtával, téli szállással, régészeti ásatással, mely plexi járólapok alatt foglal helyet, mikroszkóppal, illatdobozokkal.
A vadászati-halászati rész szerencsére ugyanaz maradt, mint messzeringó gyermekkorom világában. Igaz, a viza az emlékeimben SOKKAL nagyobb volt, de a bölény, az most is hatalmas. Lesunnyogott feje éppen olyan magasságban van, mint a kisfiamé. Egy jó darabig nézegette a csöppség a hatalmas állatot, majd tisztelettudó hangon megkérdezte:
- Ez lát engem?
Mikor kiderült, hogy nem, egyből rávágta, hogy akkor ő bölényvadász is lesz, és ki is nézte a duplacsövű puskákat hozzá, amik a bölény melletti tárlókban foglalnak helyet.
Azért arról is biztosított, hogy pulykában és malacban sem fogunk hiányt szenvedni.
Amikor pedig elhagytuk az épületet, csak ennyit mondott:
- Ez gyönyörű volt!


Most azt hiszem a blog legegyszerűbben elkészíthető ételéhez sikerült összehoznom az egyik leghosszabb posztot…