Folytatás

A kirándulást megismételtük Anyák Napján. A lovardáig mentünk, estefelé volt, épp hajtották be a lovakat. Az egyik kis önfejű barnát épp úgy hívták mint az én önfejű barnámat: Mimi. Onnan értesültünk róla, hogy a lovász az egész völgyet bezengő hangon azt üvöltötte: Mimi, hol a helyed? Én is megismételtem a kérdést: Mimi, hol a helyed?
- Az anyukám mellett!

Rácponty vagyis csirke

 

Oh, sport!

No sport – mondta Churchill, amikor a hosszú élet titkáról faggatták. No sport – mondták mindenféle edzők és tornatanárok amikor a sportpályán véghezvitt ténykedésem láttán három perc alatt konstatálták, hogy belőlem nem lesz világbajnok, sem olimpikon. Abban az időben nem volt divat a mozgásért, egészségért való sport, vagy legalább is inkább papíron létezett. Így saját edzésprogramba fogtam, bicikliztem, fára másztam, lábtengóztam nyarakon át, korcsolyáztam, tollasoztam, sőt még kést is dobáltam homokba (bocs, Anyu). Akkor még csak éreztem, most már tudom is, hogy a mozgás tart életben. (Churchillnek meg valószínűleg olyan vasszervezete volt, hogy még ezt is kibírta).

   Szerencsére ma már sokféle sportot űzhet tehetségre való tekintet nélkül kicsi és nagy, csak győzzük pénztárcával. Kisfiam azzal állt elő januárban, hogy ő focizni szeretne. Az első osztályt úgy kezdte, hogy nem járt különórára, épp elég megterhelő a medvebocsok számára helytülni az iskolapadban, majd kialakul később, hogy milyen különóra jöhet szóba. Januárra eldöntötte, hogy focizni szeretne. Felmértem tehát a terepet – focis anyukák kikérdezése – és megtudtam, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat a fociedzésen, jó kis csapat alakult ki és a fociedzés benne van a Bozsik-programban, tehát jelképes összeget kell fizetni érte. Nagyon sok kisgyerek szeretne ide járni, ezért válogatnak közöttük. Hááát, azt tudtam, hogy gyermekem nem sok labdaérzéket mutatott fel eddig, de hát ezért anya az anya: nagy levegő…..és becserkésztem a tanárnénit, aki az edzéseket tartja. Azt mondta, menjen le Macika az edzésre és majd meglátjuk. Vajon mért volt olyan ismerős érzésem? Mackóval megbeszéltük, hogy ez egy próba, ő is mondhatja, hogy nem szeretne járni, meg az edző néni is mondhatja, hogy nem fér bele a csapatba.
   Magam is megtekintettem a sportfoglalkozást és pont azt láttam, amit sejtettem: kisfiam a pályán való tartózkodást apropónak érzi a futkározáshoz. Amit imád, már akkor is futott, amikor még járni se tudott, csak háton feküdni, pont olyan mozdulatokat tett, mint aki helyben fut. A helyváltoztatásnak egyetlen értelmes formáját ismeri: a futást. Gyors is, apukája gyermekkorában többször is Budapest-bajnok volt. Hát szóval futkorászott az én gyermekem a pályán fel és alá, sebesen szedve a lábait, a labdát inkább zavaró tényezőnek fogva fel. Talán még a szemét is becsukta, ha felé szállt az ágyúgolyóbis.
   Edzés végén magam is szemlesütve somfordáltam az edző színe elé. Azt mondta, jöjjön fiacskám máskor is, egy edzés alapján nem tudja eldönteni. Mentünk hát rendületlenül. Közben aggódtam, mikor szólnak, hogy ne erőltessük. És azt is láttam, hogy a sportpalánta egyre ügyesebb. Nagyon sokat fejlődött pár hét alatt. Áprilisra eldőlt, hogy maradhat.
   Áprilisra ő is eldöntötte, hogy nem szeretne járni többet. Nincs barátja, és ő a legügyetlenebb a csapatban, ezek voltak az érvei. Szerencsére megint egy húron pendültünk mi, szülők, alapvetően nem szeretjük, hogy könnyen feladjon az ember valamit, amibe belefogott. Azt mondtuk neki, hogy rendben van, de ezt az évet már járja végig. Utána pedig másik sportot válasszon, mert sport az kell.
   Így hát állunk a falusi focipálya szélén, legeltetjük a szemünket a rendkívül aranyos minicsapaton. Kisfiunkban nincs meg az az agresszió, ami kellene ehhez a sporthoz. Igazi angol úriember, bárkit lefut, de aztán udvariasan átengedi neki a labdát: kérem, csak Ön után. Az edzés végén a gyerekek maguk értékelik egymást, gyakran elhangzik a mi gyermekünk neve is, mint jó játékosé. Szerintem ez sokszor a barátságnak szól, mert időközben megkedvelték őt és barátok is érkeztek a csapatba. És talán nem csak mi vettük észre, hogy sokat fejlődött. Hogy mit hoz a szeptember?

Ráccsirke

(Nem összetévesztendő a rácscsirkével. Pácsó nem kell hozzá.)

Az eredeti étel pontyból készül, amit helyettesíthetünk szépen kiklopfolt tarjával vagy akár csirkével is. Most ez utóbbira esett a választásom méghozzá római tálban elkészítve. Igazi nyári étel. Mennyiségeket nem írok, ez a sütőtál méretének a függvénye. Elrontani nem lehet.

Hozzávalók

Csirkehús

Bacon
Krumpli
Hagyma
Paradicsom
Paprika
Só
Tejföl
Pirospaprika

Felkarikázzuk a zöldségeket, és a hozzávalókat a következő sorrendben tesszük egy jénaiba, tepsibe, római tálba: bacon, krumpli, paprika, paradicsom, hagyma, és a végén a hús.

Az egyes rétegeket enyhén besózzuk.

Körülbelül egy órán át sütjük. Ha nem fedeles tálat használunk, a félidőnél megfordítjuk a hússzeleteket, hogy mindkét felén megpiruljanak. A római tál fedelét levehetjük az utolsó 20 percre, hogy a hús piruljon.

A tejfölt összekeverjük a pirospaprikával, és a hús tetejére halmozzuk. A sütőtálat visszatoljuk a melegre és még 10-15 percig sütjük.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Kisleányunk olyan sportot választott, ami szinte nem is az, másfelől meg nagyon is: a tánc szerelmese, hetente öt órát áldoz ennek a szenvedélynek. Hivatalosan, mert az összes fennmaradó idejében is táncol, én leginkább úgy főzök-mosogatok, hogy a fejem 180 fokos szögben kitekeredve van, mert épp a legújabb kunsztokat kell szemrevételeznem.

   Mimi születésnapjára biciklit kapott, nem sokat kellett rá várni, kerek két napot, hogy kifejezze abbéli óhaját, hogy a barátnőjével elmenjenek bicajozni. Abszolút érthető, nem kívánhatom tőle, hogy a kertben kőrözzön, ugyebár. Viszont sohasem biciklizett utcán, teljesen tapasztalatlan, az autóforgalom pedig igencsak megnőtt azóta, hogy én voltam gyerek. Videókonferenciát hívtam össze és családi tanácsra úgy döntöttem, legalább az első alkalommal velük megyek. Kerítettem a szomszédból biciklit is hozzá. Ha a vállalati edzőteremben megesett szobabiciklizést nem számítjuk, olyan 14 éve nem ültem drótszamár nyergében. És gondolom, hogy az sem számít, hogy legalább ugyanennyi ideje vagyok Tour de France rajongó, szigorúan fotelből nézve. Azzal bíztattam magam, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni. Azt nem is, de a tériszony nem kellemes útitárs akkor, amikor a túraútvonal úgy szól, hogy először is kerekezz le egy hegyről. (Igaz a folytatás meg úgy hangzott, hogy most pedig kerekezz fel egy másikra – hát nem is tudom, melyiket szeressem jobban).
   Maga a kerékpár is kihívás volt, hiszen én kontrafékes, nem váltós biciklikhez vagyok szokva. (Máig nem felejtem azt a kirándulást, amikor az összecsukható kempingkerékpárom folyton össze akart csukódni, jó félórás késéssel a többiek után érkeztem a célba). Szerencsére a gyerekek megmutatták, hogy hol a váltó – nem, nem az, az a csengő – és azt is, hogyan kell használni.
   Útközben többször eszembe jutott Kepes András, aki azt mondta, hogy amikor kiderült, hogy a lánya krisnatudatú hívő lett, akkor nem jajongani kezdett, vagy eltiltani, hanem vele ment a templomba. Hiába, a jó fej szülőktől néha nehezebb megszabadulni.
   A kirándulás nagyszerűen sikerült, gyönyörű tájakon kerekeztünk, igazi májusi időben. A túrát két „sérüléssel” abszolváltuk. Kislányom esett el végül, szerencsére nem nagyot, a tenyerét horzsolta fel. Másnap pedig azt konstatáltam, hogy izomláz lett – na nem a lábamban (lányom táncos szenvedélyét én is osztom, nem vagyok edzetlen) – hanem az alkaromban, a folytonos, görcsös fékezés következtében.

Folytatás:
A kirándulást megismételtük Anyák Napján. A lovardáig mentünk, estefelé volt, épp hajtották be a lovakat. Az egyik kis önfejű barnát épp úgy hívták mint az én önfejű barnámat: Mimi. Onnan értesültünk róla, hogy a lovász az egész völgyet bezengő hangon azt üvöltötte: Mimi, hol a helyed? Én is megismételtem a kérdést: Mimi, hol a helyed?
- Az anyukám mellett!

Epilógus: gyermekeim apjának számos diplomája közül az egyik tornatanári működésre jogosítja őt. Tulajdonképpen életem egyik nagy rejtélye, hogy mit láthatott bennem egy tornatanár, és főként hogy választhatott élete párjának? (a hátbatérdelős jelenetet ő sem hagyta ki – na, most itt rádtérdelek, és figyeld meg, hogy előre fogsz tudni hajolni – ez neki se jött be). 

 

Ötletek Húsvéti sonka felhasználására

- Nem azért kaptad a titkos naplót, hogy innen kezdve stresszben élj! – ezt mondom a kisfiamnak, mert 1. magával vitte mindkét kulcsot a locsolásra, nehogy véletlenül, amíg nincs itthon, és a lányszakasz a locsolókat várja, beleolvassunk (holott tisztáztuk vele, hogy az az ő titkos naplója, én például azt sem tudom, hogy a lányomé hogyan néz ki, az az ő magánügye), 2. belerakta a kulcsokat egy üres kindertojás-dobozba és a feje alá tette, ami persze kicsúszott, amikor este bementem a szobájába betakargatni, a szörnyűző lámpákat lekapcsolni. Hát ez már szöget ütött a fejembe, hogy vajon mi lehet benne, amit ennyire kell titkolni. Hiába is mondjuk neki, hogy nem tehet olyat, ami miatt ne szeretnénk, nem történhet olyan, amit szégyellnie kéne. De hát a szív útjai kifürkészhetetlenek, nem bízza ránk ezt az egetrengető titkot. Na jó, akkor „ravasz” leszek:

- Szeretnél még más kislányhoz is elmenni locsolni? – kérdezem tőle, miután apjával a szomszédságban esett locsolásról visszatérnek.

- Anyu, tudod, hogy nem szeretek locsolni! – hát hogy ne tudnám, reggel is mondta, hogy nem szereti a locsolást, de az apja azt mondta neki, hogy ez nem a mi döntésünk, ma locsolni kell menni – ezzel vágta el a nyafogás további útját. (igen, talán azt kellett volna kérdeznem, hogy kihez nem szeretnél elmenni locsolni…)

Na de a locsolkodás becsülete helyreállt, amikor Nagyi a szokásokat megtörve Mozart-golyóval kínálta a „kötelező” mondóka után:

- Na, ezt kéne az országban bevezetni!

Én meglehetősen meg vagyok elégedve az országban bevezetett azon szokással, hogy Húsvétkor sonkát kell enni. Viszont van, amikor marad belőle: mit is lehet ilyenkor kezdeni vele?

Sonkás sajtkrém

A legjobb a házi, és ebben ráadásul még adalékanyagok sincsenek!

Hozzávalók
Főtt sonka

Tejföl

Kakukkfű

2 kocka natúr mackósajt vagy egyéb semleges ízű krémsajt (elhagyható)

A sonkát felkockázzuk, ledaráljuk.

Összekeverjük a többi hozzávalóval. Gazdaságosabb kiadásban a sajtot akár el is hagyhatjuk.

Rozskenyéren, petrezselyemmel, enyhén csípős paprikakarikákkal tálaljuk.

A tejfölös sonka a tölteléke a húsos haséként értelmezhető batyunak is, amelynek tésztáját juhtúró teszi különlegessé.

Rakott sonkás tészta*

Gyorsan elkészül, és semmi különösebb hozzávaló nem kell hozzá.

Hozzávalók

2 közepes fej hagyma

margarin

Mangalica szalonna (opcionális)

Maradék húsvéti sonka felkockázva

30 deka kockatészta

5 tojás

2 deci tejföl

1 kk só

A tésztát kifőzzük.

Egy tepsit kizsírozunk, zsemlemorzsával megszórjuk, hogy a tészta ne ragadjon bele.

Közben felkockázzuk a vöröshagymát, és a margarinon aranybarnára pirítjuk. Ha szeretnénk – már mért ne szeretnénk, - akkor az egészet lehet egy kis (de éppen csak íze kedvéért) mangalica-szalonnapirítással kezdeni, majd erre rá a margarin és a hagyma.

Felkockázzuk a főtt sonkát is. Ezúttal lehártyáztam, leszedtem a zsíros részeket is. (mint gyerekkoromban, amikor szüleim kerekre tágult szemeitől kísértve még a gépsonkából is kiszedtem a zsíros részt – aztán hozzászoktak).

Egy kicsit a sonkát is átpirítottam a hagymán.

A kifőtt tésztáról leöntjük a vizet, összekeverjük a hagymás sonkával.

5 tojást szétválasztunk, a sárgájukat összekeverjük a tejföllel és a sóval. A fehérjét felverjük habnak, és óvatosan a tejfölös sárgájához keverjük, majd az egészet a sonkás tésztához.

A tésztát belesimítjuk a tepsibe, a tetejére még szórunk a sonkakockákból.

175 fokon 31-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Friss salátával tálaljuk.

Epilógus: és akkor még nem is tudta, hogy a locsolásnak Nagyinál folytatása is van: sosem hallott róla eddig ugyanis – Nagyi ilyenkor külföldi állomáshelyén szokott tartózkodni, illetve ő maga az Ismerd-meg-hazádat mozgalomban vesz részt családjával a tavaszi szünetben, kivéve, amikor Apu szakdolgozatot ír, és akkor, amikor nem arra kell számítani, hogy mondjuk, látjátok gyerekek, azalatt a hókupac alatt van Veszprém, ugye milyen szép?! – na szóval nem is sejtette, hogy a locsolásért pénz is járhat. Pééééénz??? – megnyúlt az arcocskája a kis Harpagonnak. Még nagyobb lett a meglepetés a papírpénz láttán:

- Én azt hittem, hogy 200 lesz! – kurjantotta, miután elvégezte a gyors fejszámolást, hogy mivel is bővülhet vajon a kassza.

Húsvéti kalács helyett - Gyümölcskenyér

-        Anyu, én ám tudom, hogy nincs Nyuszi! – ezzel fogad a kisfiam az iskolában. Nyilván kiokosították egymást az elsősökből összeverődött Nagy Húsvéti Nyúlleleplező Tanács tagjai.

-        ÓÓÓ, nincs Nyuszi??? És akkor ki fogja nekünk az ajándékokat hozni??? – kérdezem én és gondolatban hozzáteszem, talán a Mikulás bevállalja a húsvéti fuvart is, szánon mégiscsak egyszerűbb lenne ebben a tavaszi zimankóban.

-        Én tudom, hogy ki hozza az ajándékot, Ti: Apu és Anyu!

Hm. Régóta tipródom már ezen a dolgon, hogy lelepleződjünk-e a gyerekek előtt. Nagylányom hallani sem akart róla soha, hogy a varázslatos lények nem léteznek. Hiába hagytam szerteszét számtalan jelét a valóságnak. Ő nem akarta tudomásul venni. És egy ideje pedig nem akar belerondítani a játékunkba, már csak kisöccse kedvéért sem. Aki meglehetősen racionális lény, és nem is okozna neki megrázkódtatást az igazság, mint ahogyan nekem sem okozott annak idején. Azért én megpróbálom megingatni az újdonsült hitében, hogy tényleg olyan erős-e vajon:

-        Szóval szerinted nincs Nyúl?

-        Hát nem is tudom, még gondolkodom rajta – mondja némiképp fellélegezve, hátha mégis igaz a mese.

Idáig rendületlenül hitt benne, két hete mindennap elmondja, hogy titkos naplót kér a Nyúltól. Lakattal, akihez kulcs van. Nem ám számkód, vagy más trükk. A titkos naplót elirigyelte a nővérétől, aki már évek óta vezeti.

-        És milyen titkot fogsz írni abba a naplóba?

-         Hát például azt, hogy Szilárdnak még egy testvére fog születni! – vágja rá rögtön a nagy rafinátor, aki szépen belesétált a csapdámba.

Ezt a titkot már én is lelepleztem magamban, de ezt nem árulom el. Annak pedig nagyon örülök, hogy naplót kér, mert ahhoz ugye írni kell, gyakorolni a frissen megszerzett tudást.

Biztosan Anyúl vezette a lépteimet, mert az első boltban, ahova betértem, meg is találtam az igazi titkos naplót, rendes lakattal, kulccsal és a sok hellokitty és barbihercegnő között volt egy példány egy bájos kiskutyával az elején, ami még kisfiúk számára is vállalható.

De mégis csak kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen titkokat fog bele írni?

Gyümölcskenyér

Szerettem volna valami egyszerűbbet, gyorsabbat sütni, mint a húsvéti kalács, ami aszalt gyümölcsökkel töltve ínycsiklandóan kelleti magát a nagyszerű pékségünk üvegpolcain. Kóstolót is kaptunk belőle, kitűnő darab, egyetlen baja, hogy nem az én pénztárcámnak szól. Tehát valami egyszerű, de nagyszerűt kerestem, tekintve, hogy piárosan szólva tavaszi tisztító böjtöt tartok, de hát mit szépítsük, egyszerűen nevezhetjük fogyókúrának is. És hát a nyálcsorgató csábító részeken szerettem volna gyorsan túllendülni, mert a családomat nem kárhoztathatom arra, hogy ők se egyenek. És megint csak jobb az őszinteség, ne kerteljünk: a gyümölcskenyér annyira jól sikerült, hogy elvéreztem rajta. *

Hozzávalók

15 deka vaj vagy margarin

15 deka cukor

4 tojás

20 deka liszt

2 tk sütőpor

1 késhegynyi só

1 (bio) citrom reszelt héja

Egy jó marék aszalt gyümölcs, magvak, csokoládé, ami éppen akad otthon. Nálunk most volt aszalt barack, szilva, cukrozott narancshéj, dió, mandula és egy kis csoki még mikulásról – csak hogy tényleg keveredjenek az ünnepek

Felkockázzuk az aszalt gyümölcsöket, a magvakat és a csokoládét.

A vajat összekeverjük a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojássárgájákat. Belekeverjük a masszába a sót és a citromhéjat.

Felverjük kemény habnak a tojásfehérjét.

A tojássárgájás masszába gyors mozdulatokkal belekeverjük a lisztet és a sütőport.

Majd a tojásfehérje-hab egyharmadával fakanál segítségével fellazítjuk, óvatosan, hogy össze ne törjön, és hozzákeverjük a tojásfehérje többi részét is. A végén hozzáadjuk az aszalt gyümölcsöket, magvakat.

175 fokon 30-35 percig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz

+1 TIPP: az aszalt gyümölcsöket, magvakat forgassuk bele lisztbe. Így az rátapad az oldalukra és a tésztában szépen egyenletesen osztódnak el, nem süllyednek le az aljára.

-        Gondolkodtam a Nyúl-dolgon – kezdi a társalgást másnap gyermekem. De nem tudom, hogy van-e, inkább nem hiszem.

-        Tudod, az úgy van, hogy annak létezik a Nyúl, aki hisz benne.

És persze ma is terítékre került a Nyúl, no nem a szó szoros értelmében, az én konyhámba nyúl nem jöhet alapanyagként:

-         Szerintem nincs Nyúl. Ti hozzátok az ajándékot.

-        Igazad van. – súgtam a fülébe, mert az úgy jó, ha az igazság ki van mondva.

És hogy a kislányommal mi lesz? Egy témába vágó írásom hamarosan megjelenik egy könyvben. Arra gondoltam, hogy a kezébe fogom adni.

* A megingás csak időleges és csak ennek süteménynek szól.

Az ország tortája - Szabolcsi almás máktorta

- Na, féltetek? – kérdezem aggódva gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig már elég nagyok.

- Dehogy is! – mondja a lányom. – De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után. 

- Igen, mert én vagyok a kecskemama és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.

Pedig már nagyok és ezt észre kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM A  PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen, hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó, az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra -  de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).

Nehéz eltalálni, hogy mit is engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne a helyes. Paramama vagyok.

És nehéz azt is tudomásul venni, hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.

Szabolcsi almás máktorta

Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.

Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni vele.

A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy „18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.

A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van – ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).

Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát, kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van szükség.

A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat arányaihoz igazítottam (az 1,6 kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a házilagos kivitelezéshez).

Hozzávalók

Tészta

30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)

20 dkg cukor

12 dkg mák

4 dkg édes morzsa

1 közepes alma lereszelve

Almatöltelék

3 dkg vaj

4 alma

2 ek. cukor

½ citrom leve

Krém

4 tojássárgája

8 deci tej

20 dkg cukor

6 ek. liszt

2 cs. vaníliás cukor

4 deci tejszín

A díszítéshez

darált mák

héjas almaszeletek párolva

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az édes morzsát.

A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.

A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett besűrítjük.

Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.

Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:

mákos tésztalap,

krém,

mákos tésztalap,

almatöltelék

mákos tésztalap

krém,

mákos tésztalap

almatöltelék

mákos tésztalap

krém

mákos tésztalap.

A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan elrendezzük a párolt almaszeleteket.

Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).

Vászon és terítő - Céklaleves

Utazás a Csendes-óceán körül Michael Palinnal

Poljuska polje – Céklaleves

Michael Palinra évekkel ezelőtt a könyvtárban figyeltem fel. A mi gondos könyvtárosaik gyakran cserélgetve érdekes könyveket tesznek a polcok végére a címlapjukkal kifelé, hogy az olvasók ráharapjanak. A szép narancssárga-homokszínű borítójú könyvön pedig ez állt: Szahara. Márpedig én mindent „megeszek”, ami afrikai, talán a Kittenberger Kálmán könyvek okozta katarzis ez még ma is. Otthon kiderült, hogy a könyvvel egy nagy kaland – már-már azt írtam, nagy utazás, ha nem lenne annyira kézenfekvő – vette kezdetét. Michael Palin, a Monty Python társulat tagja, Szahara című könyvében arról a nagy útról tudósít, amit a BBC készített vele végig a Szaharán át, rendkívül izgalmas helyszíneken. És bizony az is kiderült, hogy ez a BBC-sorozat maga is egy sorozat tagja. Michael Palin végigutazta a Himaláját, Európát, a keleti hosszúság 30. fokát az Északi-sarktól a Déliig, sőt beutazta a világot 80 nap és 20 év alatt is. Az utazásokról tévéfilmsorozat készül, és Michael Palin  remek humorral megírt könyveket is kiad. Imádom, ahogy szóba elegyedik az útja során mindenkivel, aki szembe jön, ahogy kommentálja a történéseket, az abszurd humorát. Úgy nagyszerű, hogy teljesen hétköznapi és természetes. Az utazásokat fantasztikusan jól szervezik meg, szinte észrevétlen, ahogy pont akkor érünk Borneóra, amikor a maláj turisztikai miniszter tesz látogatást a hagyományos hosszú házban, a Fülöp-szigetekre, amikor Zambuangán épp szépségkirálynőt választanak, Palinnel a zsűriben, Új-Zélandra, amikor a főiskolai beavatási szertartás van. Nem a nyilvánvaló látnivalókat mutatják meg, hanem a vidék hétköznapi arcát. 

 A családomat legutóbb az 1997-ben forgatott Utazás a Csendes-óceán körül c. sorozatra izzítottam be. A cél, a sorozat angol nevében van elrejtve: Full Circle with Michael Palin, azaz körbe szeretnék utazni a Csendes-óceán partvidékét egy év alatt, az óra járásával ellentétes irányban. Remek kiindulópontot választottak, az Egyesült Államok és Oroszország határán, a Bering-szorosban található Diomede-szigeteket, Az egyik sziget partjáról átlátni a másikra, pedig köztük „terül el” a dátumválasztó vonal is. Az első rész tehát Alaszkában és Oroszországban forgott, 1997-ben, nem sokkal a rendszerváltás után. Olyan városokban készültek a felvételek, mint Vlagyivosztok, vagy Magadan, ahova azelőtt pár évvel külföldi a lábát sem tehette be. Az oroszok nem csak hogy megengedték a BBC stábjának, hogy a gyönyörű és elhagyatott, vulkánokkal tarkított természetvédelmi körzetekben forgasson, egy túlélővel ellátogasson az egykori Gulágra, hanem az orosz jófejséget bizonyítandó, Palin együtt énekelhette a Poljuska polje című dalt a Csendes-óceáni flotta zene- és énekkarával is. A Poljuska polje a magyar fülnek is ismerősen cseng, Vár ránk a síkság kezdettel a november 7-i ünnepségek elmaradhatatlan műsorszáma volt. A dallam rögtön bekúszott gyermekeim fülébe is, hiába, tudtak ezek a szovjet szerzők. A költemény egy komszomol katonáról című, 1934-es musical, vagyis miket is beszélek, kórusmű méltán többször és sokak által újrafeldolgozott darabját mi is meghallgattuk a youtube-on és ha már ott jártunk, akkor más szovjet/orosz kórusműveket is, élükön a Kalinka majá-val. Hova el nem repíti az embert egy csendes-óceániai sorozat (engem egyenesen a nyolcvanas években volt gyerekkoromba).

Tekintettel az oroszországi kezdésre, főzzünk egy

Céklalevest

Hozzávalók

2 liter húslé (Kész vagy kockából. Ha nagyobb adag húslevest főzök, akkor műanyag dobozokban le szoktam a levéből fagyasztani, másodlagos felhasználás végett)

2 fej cékla

Babérlevél

3 ek. tejföl

Kapor és citromlé (opcionális)

A céklát megmossuk és almareszelőn lereszeljük.

A húslében, melyet babérlevéllel ízesítünk – ha szeretjük, akkor citromlével és kaporral is -, majd puhára főzzük. Egy tálban a tejfölhöz meregetünk egy kicsit a forró levesből, jól elkeverjük, majd az egészet visszaöntjük a levesesfazékba (hogy a tejföl ne ugorjon össze).

Sokmagvas kenyérrel tálaltam.

(Jól tettem, történelmi pillanat lett: kisfiam életében először hajlandó volt beleharapni a barnakenyérbe és ízlett neki!)

Tojásmentes.

Gluténmentes.

A sorozat többi része is hasonló izgalmakat rejteget, például Kínában a Jangcén csodálatos s

sziklaképződmények és többszázezres „kisvárosok” mellett hajózunk, miközben elmesélik, hogy 14-15 év múlva ez már mind víz alatt lesz, mert addigra a kínaiak megépítik a 600 km hosszú Három-Szurdok-vízerőművet (vö: Magyarország maximális kelet-nyugati szélessége 526 km). És milyen szerencse, hogy nemcsak térben, hanem időben is utazunk, katt-katt az interneten, és rögtön meg is tudjuk a gát történetének legújabb epizódjait. Jártunk Japánban, a Fülöp-szigeteken, Borneón, Új-Zélandon….épp az utazás legdélebbi pontjánál tartunk, nagyon várjuk a folytatást. *

A Poljuska poljét heteken át zengték gyermekeim. Íme a film idevágó része, 2:40-től csendül fel a dal maga.

 

** Figyelem, aki maga szeretné megnézni, mi a sorozat vége, most görgessen tovább. 

Az én szemem sajnos túl gyors volt és internetes kutakodásaim során akaratlanul is értesültem róla, hogy a teljes csendes-óceániai kör végül nem teljesült, a köd miatt 2 km híján nem tudtak visszatérni a kiindulási szigetre. Igazi abszurd befejezés!

Vászon és terítő

Sorozatomban – most már nevezhetem annak, hiszen a 2. darabjával jelentkezem – kedvet szeretnék csinálni olyan filmekhez, amik nekem fontosak. Hozzáillő ételeket ajánlok melléjük, így invitálva az olvasókat, filmrajongókat egy filmes estén vagy délutánon egy képzeletbeli utazásra.

Döntő szavazat – Swing vote (2008)

 

Keresgéltem, hogy milyen filmet is nézzek, valami amerikaira vágytam. Kevin Costner neve eldöntötte, hogy erre szavazok. Jó választás volt a film az amerikai választásokról.

Hogy, hogy nem, a gyermekét egyedül nevelő apa, Bud (C.K.), akinek érdeklődése középpontjában nem a kislánya, Molly (érdeklődő, eszes, kedves kislány, aki mindenek felett szereti az apját), nem is a munkája (tojáscsomagoló, elveszíti), nem az otthona (lakókocsi-tákolmány), hanem a Bud(weiser sör) és a haverokkal való lógás áll, tehát Bud kezében van a döntés Amerika sorsáról. Mert, hogy, hogy nem, az elnökválasztáskor leadott szavazata egy technikai hiba miatt érvénytelen lett, de most újra szavazhat. Méghozzá úgy, hogy az összes eddigi szavazat alapján döntetlenre áll az elnökválasztás! „Az amerikai politikai élet állóképpé merevedett az egész világ szeme láttára” – hangzik el a híradóban.

Kell-e mondani, hogy rögvest beindul a „show” annak érdekében, hogy a hatalmon levő republikánus elnök, vagy a demokrata elnökjelölt nyerje el ezt az egy, döntő szavazatot. Mindeközben nemcsak annak lehetünk tanúi, hogy hogyan működik a választási propaganda-gépezet – zseniálisan – hanem annak is, hogy milyen szerepe van a médiának.

Bud, akinek sejtelme sincs arról, hogy tulajdonképpen mi történik a kocsma falain túl, azt „állítja magáról, hogy nagyon nyitott”.  Persze, hogy megpróbálják lekenyerezni mindkét oldalon, remélve, hogy nem lóg ki a lóláb, az elnöki különgépen való látogatással, a számára rendezett vacsorával. A szavazat leadásáig, pár napig tartó kampányt úgy alakítják ki, hogy Bud kegyeit elnyerjék. Össze-vissza beszélnek, a demokrata jelölt például az abortusz ellen kampányol, mert Bud nem érti a politikailag korrekt beszédet, és nem tudja dekódolni az „életvédő” vagy „választáspárti” szavak közötti különbséget. A demokraták elkészítik a kampányfilmet a bevándorlás ellen is, mert mit tesz Isten, Bud számára az lenne a fontos, hogy a Mexikóból érkező migránsok ne vegyék el előle a munkát. Megható, amikor a republikánusok a melegházasság mellett teszik le a voksukat, mert Bud nem talál kivetnivalót benne. Nem tudok mást írni, mint hogy egyszerűen zseniálisak a kis kampányfilmek, amikkel megpróbálják meggyőzni Bud-ot. * Elkerülhetetlen, hogy a politikacsinálók maguk is szembesüljenek azzal, hogy homlokegyenest mást mondanak, mint amit eddig állítottak. (Nem tudtam nem áthallani a tandíjeltörlésről és az erdélyi bocsánatkérésről szóló beszédeket.) És hogy mindezt miért? Hát persze, hogy a hatalomért, ez azonban nem lehet amerikai film mondanivalója. Fogadjuk hát el az igazság csíráját magában rejtő üzenetet, amit az elnök kampányfőnöke mond az elnök megnyugtatására: ha megkapják a mandátumot, megvalósíthatják mindazt, amiért küzdöttek.

A filmben érvényesül az a jól bevált „népmesei elem”, ami az amerikai filmek sajátja, miszerint a második vonalban álló vezetők (a kampányfőnökök) esendőek, hibáznak, vétenek az erkölcs ellen, de az a személy, akié a hatalom, szerencsére helyére teszi a dolgokat és így, a hibák kiküszöbölése után Amerika az erkölcsi nagyság hazája lehet.

Kevin Costner nagyszerűen alakítja a félnótásként viselkedő, mégis szerethető apukát, a kislányát alakító Madeline Carroll**-ról pedig nagyon remélem, hogy fogunk még hallani.

A filmnek minden jelenete üzenetet hordoz, nincsenek felesleges körök. Nagyszerűen adaptálhatóak bármely ország viszonyaira, ahol választásokat rendeznek. „Többé sose állítsuk azt, hogy egyetlenegy szavazat semmit se számít” – ezzel a kijelentéssel azért nehéz egyetérteni. Ebben a mesében azonban mégis ez történik, és hogy ki nyeri a választásokat?

+1 érdekesség a filmről. Kostner maga nyújtott pénzügyi segítséget annak érdekében, hogy a film még a 2008-as választások előtt a mozikba kerülhessen

Egy ennyire amerikai filmhez természetesen amerikai koszt jár. Mi más is lehetne az, mint a hamburger. Emi mama hamburgermenüjét már megzengettem e hasábokon. Akkor kész zsömlét használtam, most itt a friss házi recept, ami a Húgomé, az ő érdeme a gyakorlati megvalósítás és a fotók is.

Zsömle

Először is elkészítjük a kovászt. Összekeverjük a következőket:

300g liszt,

30g élesztő,

180g víz.

Előző este is be lehet keverni, akkor reggel lehet belőle friss péksüteményeket készíteni. Ha napközben szeretnék elkészíteni az ételt, akkor tulajdonképpen 2 óra kelesztés is elég.

Ezután

450g lisztet (egészségtudatosaknak 350g teljeskiőrlésű és 100g sima, v. rétes) és

270g vizet

Így összesen 750g liszt és 450g víz + 30g élesztő kerül a kenyerünkbe, zsömletésztánkba. Ez elvileg 1kg-os kenyérnyi tészta. A zsemléhez a tésztát vékonyra, egy ujjnyira kinyújtjuk, kiszaggatjuk (kb. egy vizespohár átmérőjével). A tetejét vízzel megkenjük, a magokat belenyomjuk.

220 fokon készre sütjük. A sütőbe érdemes egy kis tálkában vizet tenni, hogy megfelelő formájúak legyenek a zsömléink.

Ha kenyeret akarunk készíteni, akkor 220fokon 30-40percig kell sütni.

+ 1 trükk a sült krumplihoz: jó alaposan le kell mosni ról a keményítőt és kicsit megszárítani. Én gyümölcsmosóban szoktam csinálni. Sütés közben nem szabad kevergetni, mert megtörik és megszívja magát olajjal. Meg kell várni, amíg megsül, és akkor kihalászni a papírtörlőre.

* A Jurassic Parkban is a kedvenc részem az a félperces kisfilm, amiből megértjük a projekt lényegét. Az amerikaiak fantasztikusan értenek a didaktikához, ezt jó lenne eltanulni.

** A kis színésznőt először egy másik filmben láttam, Flipped a címe. Hamarosan az is terítékre kerül.