2010. február 13., szombat

Sajtos-tejfölös csirke(pulyka)mell




Az egyszerű, de nagyszerű kategória darabja ez a recept, a húgomtól tanultam. Gyorsan el lehet készíteni, nagy mennyiségben is, így vendégvárásra is megfelelő fogás lehet.
A gyerekek is szeretik. A válogatós felnőttek is. Feltéve, ha válogatásuk tárgya nem a kétlábú, erről majd később.

Hozzávalók
1 kg csirke vagy pulykamell-filé
30 dkg sajt
2 családi dobozos tejföl (8 deci)
szerecsendió
kakukkfű


A húst apró darabokra vágjuk, ha esetleg nyesedéket kapunk a boltban, még könnyebb dolgunk van.

Egy jénait kivajazunk, és rétegezve belerakjuk a hozzávalókat. Alulra hús kerüljön, melyet megsózunk, erre jön a sajt, így szépen összeér az ízük. A sajtréteget fűszerezzük a kakukkfűvel és a szerecsendióval. Majd alaposan megtejfölözzük. Ne sajnáljuk az anyagot, mert tulajdonképpen ebben fő-sül meg a hús. Úgy gazdálkodjunk, hogy az építmény tetején tejfölréteg legyen.

Amikor a sütőbe tesszük, alacsony hőfokon kezdjük el sütni, lassan emelve a hőmérsékletet, míg végül el nem érjük a 175-200 fokot. Így szépen lassan elpárolog a hús felesleges leve.

Körülbelül másfél óráig süssük, ellenőrizve, hogy megpuhult-e a hús. Ha túlságosan pirulna a teteje, terítsük le alufóliával.

Gluténmentes.
Tojásmentes.


Kisfiunk még mindig nem lendült túl a húsevés problematikáján. Amikor valamilyen húsételt tálalok elé, mindig megkérdezi:
- Ez igazi volt? - Mire a lelki szemeim előtt rögtön megjelenik egy műanyagpulyka, vagy gumicsirke, mint az élő állat alternatívája.
- Igen, igazi volt kisfiam.
És mivel a Minierőmű jobban szeret szembenézni a veszéllyel és a félelemmel, rögtön tervet is kovácsol a legközelebbi főzés idejére:
- Akkor majd máskor én megyek és lepuskálom a pulykát és a malacot és hazahozom és megesszük, jó?
Végül is mi tanítottuk már pár hetes korában…Ez elment vadászni…

2010. február 11., csütörtök

Fogyasszon




Lenyűgöző a magyar nyelv. Egyik gyöngyszeme, régi kedvencem a fogyaszt szó. Ami saját maga ellentétét is jelenti.
- Fogyasztunk! – kiáltjuk vidáman a baráti társaságban összekacsintva, miközben tömjük magunkba a finomságokat. Egyesek súlyzózó mozdulatokat imitálnak a söröskorsóval. Ezekben a hedonista pillanatokban olyan értelmetlennek tűnik a kilók fogyasztása, és sokkal értelmesebbnek a kalóriáké.
De egyszer csak sok lesz a jóból…

Gyermekeim születése után gondolatban nap, mint nap lefogytam, azonban ennél kézzelfoghatóbb eredményekre vágytam.
Az utóbbi másfél évben jó pár (eddig 15) kilótól szabadultam meg, miközben etetgetem cseperedő gyermekeimet és gondozom gasztroblogom szépen sarjadó leveleit. Többen kérték, hogy írjam le a receptet hozzá, nos íme.

Hozzávalók

Először is kell egy jó kis túlsúly ugyebár
Aztán egy nagy adag büszkeség
Elszántság
Lehetőleg tavasz vagy nyár
Egy kis (vagy nagy) aranyér (ez utóbbi elhagyható, de ha van, akkor erős gondolkodásra késztet, hogy mi mehet be…mert hogy az inputból egyszer csak output válik). Hátrányból előny.


Mondhatom, sokféle módszert végigtanulmányoztam – szigorúan elméletben -, és arra a következtetésre jutottam, hogy a fogyókúrának egy lényege van: több kalóriának kell kikerülnie a szervezetből, mint amennyi bejutott. Ennek pedig két módja van: keveset enni és sokat mozogni.

Ezt az egyszerű de nagyszerű elméletet csak kisebb trükkökkel tudom kiegészíteni:

1. Azt a kevés kalóriát is inkább a nap első felében fogyasszuk el, délután-este már ne túl sokat együnk.

2. A rostdús táplálkozás fontosságát nem lehet eléggé kiemelni. Ami egyúttal a kevésbé rostdús táplálékok – úgymint krumpli, fehér liszt, rizs, cukor - tökéletes elhanyagolását is jelenti.

3. Salátából, zöldségből jóóóóó nagy adagot is lehet vételezni, amivel tulajdonképpen jól is lehet lakni.

4. A szervezet hamar hozzászokik a kevesebb kalóriához, ezért abból hasznosít annyit, amennyit csak bír. Így kénytelenek vagyunk becsapni – hetente egyszer jól kell lakni.

5. Inni, inni és inni. Vizet, természetesen. Ugye milyen nehéz eleget inni? Rakjunk ki reggel egy másfél literes ásványvizes palackot magunk elé, és nézzünk szembe vele. Ennek bizony el kell fogynia a nap végére, úgy, hogy ezen felül reggelire igyunk még fél liter teát. Többet inni szabad, kevesebbet nem.
Télen nehezebb ennyi vizet lehörpinteni, nem esik jól az ember torkának. Gyümölcsteákat szoktam főzni, és édesítőszerrel iszom – persze ez utóbbi el is hagyható (hahaha, aki ugyanebben a cipőben jár, az általában szereti az édes ízt). Napi egy-két édesítőtől biztosan nem dől össze a világ.

6. Mindig legyen otthon megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs. Nálam bevált az olajbogyó is, így akármikor össze tudok dobni egy görög salátát, amit bármikor szívesen fogyasztok. Jól jöhet még a joghurt és a teljesörlésű biokeksz is. Valamint az 1-es kategóriás csokipudingnak is sokat köszönhetek.

7. Tavasszal és nyáron egyszerűbb dolgunk van a fogyókúra elkezdésével. Először is a napsütés miatt az emberben több az életkedv, a zöldség-gyümölcs kínálat megkönnyíti a kalóriaszegény táplálékok előállítását, és melegben kisebb az étvágy is.

8. Télen a levesek, párolt zöldségek tehetnek jó szolgálatot. Ilyenkor inkább a visszafogottságra, a súlymegőrzésre koncentráljunk. Télen a zsírpárnák is jobban ragaszkodnak az emberhez és nagyobb az éhségérzet is.

9. Vásároljunk magunknak csinos ruhákat, nem baj, ha pár hónap múlva már nem lesznek jók. (angol turi) Az önbizalom tartást ad.

10. Olyan sportot válasszunk, amiben kedvünket leljük. A mozgás öröméért, és ne az előttünk lebegő célért mozogjunk. Legyen ez a „mi időnk”, amikor minden gondot-örömet-családtagot-háztartást-tankönyvet-kiskertet hátrahagyhat az ember és önző módon csak maga van.

11. Ne akarjunk gyors eredményt. A Lassú víz partot mos-elv alapján a lassabb eredmény tartósabb is lesz.

12. Többnyire ehetjük ugyanazt, amit a család, csak hagyjuk ki azokat a falatokat, amelyek nem nekünk szólnak. Például a levesből hagyjuk ki a tésztát, a hús mellé csak a salátát együk, vagy pároljunk zöldséget is. Egy idő után úgy kell elhessenteni a fogyásra nem szoruló és egyébként a zöldféléért nem rajongó szeretteinket – és legközelebb egy nagyobb adag salátával készülni.

13. Nassolásnak szuper az aszalt szilva, aranymazsola – persze mértékkel, mert ezek is hizlalnak ám. Kisfiam teljesen bolondja lett az aszalt szilvának.

+1 Ezenkívül sokat segített még a férjem azzal, hogy a vacsorákat nem kellett elkészítenem és le sem kellett ülnöm oda csorgó nyállal nézni, hogy mit esznek a többiek. A családi beszélgetésekre vacsora – illetve esetemben a kisszoba csöndes magányában töltött internet-szakkör - után kerítünk sort.

Még nem vagyok ott, ahol szeretnék. De Pupu-Pandának (ahogy kisfiam emlékezett a szomszédoknál látott Kung-fu Panda nevére) – terebélyes méret és domborulatok mindenfelé - már nem érzem magam.

2010. február 1., hétfő

Puncsleves


A mélyhűtőben laknak a gyümölcsleves összetevői, hogy télen is hódolhassunk ennek a szenvedélyünknek. Gyorsan, kényelmesen készítem el a család kedvencét. Ezúttal azonban homokszem csúszott a gépezetbe. Valami furcsa ízt és egyúttal ízetlenséget is kiéreztünk az elkészült levesből. Hogy a joghurt nem volt mégsem elég friss, vagy a meggyel történt valami, az ma már kideríthetetlen. Kiönteni viszont nem szerettük volna, ez ellenkezne a sváb spórolóssággal, és különben is szeretjük a kihívásokat.

A Húgommal tehát a legkülönfélébb összetevőket locsoltuk a meleg elegybe. Kezdtük a logikusnak tűnő citromlével. Majd jött a narancslé. Barnacukor. Utánafűszereztünk még fahéjjal és szegfűszeggel. A furcsa íz maradt. Öntöttünk hozzá vörösbort. A színe gyönyörű lett, az íze, nos az íze nem. Javult, de az a mellékíz még mindig kivehető volt. Bekeményítettünk, jött a Garrone Cherry. Az íz még mindig velünk volt. Az erő egyre kevésbé. Végül az utolsó szóbajöhető folyadékot löttyintettük a lábosba, gyerekkorunk kedvencét, a szobi málnaszörpöt…és igen, igen, ez végre meghozta a sikert!

Összedobtuk hát a puncslevest, ami különösen ízlett mindenkinek. Legközelebb is kipróbáljuk így, csak nehogy hiányozzon belőle valami kis összetevő, valami meghatározhatatlanul külöleges, a háttérben megbúvó aroma…


És ha már a puncsnál tartunk. Kislányunk szobáját festettük hercegnős rózsaszínre. A csinos festőfiú felmérte a terepet, távoztában még megkérdezte:

- Akkor puncsszín lesz?

Azt tudtam, hogy azt nem kérdezhette, amit hallottam. Szerencsére másodszorra rájöttem a kérdés értelmére….

2010. január 22., péntek

Bulgurral-gombával töltött paprika


Jó dolgom van: összegyűjtve megkapom a Cyprus Today gasztronómiai rovatát. A lapot az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban adják ki, számítva az egykori angol gyarmati idők miatti angol nyelven olvasó közönségre. A rovat nagyszerű, a török konyha képezi a receptek forrását, ami sok zöldséget, gyümölcsöt, sovány húst használ. Ízvilága a mediterrán jellegzetességek mellett hasonlít a mienkre is, mivel a közös történelmi idők miatt a török konyha – akár más balkáni népek közvetítésével – hatással volt a magyarra is. Mindkét konyha szereti a töltött zöldségeket például.
Ebben a receptben bulgur is szerepel, amit nem győzök népszerűsíteni. Szinte minden nagyobb, élelmiszerboltban kapható már, és kifejezetten egyszerű, emellett gazdaságos elkészíteni. Kisfiam csak úgy, natúr módon is szereti, szívesen bekanalazza, akárcsak a rizst. Az ételt a magyar sajátosságokhoz igazítottam.

Hozzávalók
2 nagyobb piros pritaminpaprika
75 g bulgur
1 fej vöröshagyma
2 fej gomba
2-3 gerezd fokhagyma
5-10 deka erősebb ízű sajt
fűszer – az eredeti recept zsályát ír, én a bazsalikom mellett döntöttem
olívaolaj

A bulgurt elkészítjük, mint ahogyan a rizst szoktuk főzni (leírás a bulgursaláta receptjénél).

A hagymát elfelezzük, vékony szeletekre vágjuk. A gombát felaprítjuk, olívaolajon megdinszteljük a hagymát. Hozzátesszük a gombát, zsírjára sütjük. Belepréseljük a fokhagymát, egy picit megkeverjük a tűzön, de csak addig, amíg az illatát megérezzük. Megsózzuk, megfűszerezzük. Összekeverjük a főtt bulgurral és a bazsalikommal.

A sajtot lereszeljük, a felét a bulguros-gombás elegyhez keverjük.

A paprikákat félbevágjuk, a csumáját, ereit eltávolítjuk. Beletöltjük a bulgurt.
A reszelt sajt másik felével megszórjuk.

Tepsibe tesszük a paprikákat, kis vizet öntönk alá. 175 fokon 30-40 percig
sütjük.

Tojásmentes.

Kisfiunk szereti a bulgurt, de a spenótot nem. Mikor neszét vette, hogy spenótos merénylet készül ellene, laza hangon így szólt hozzám:
- Anyu sajnos olyanra szültél engem, hogy nem szeretem a spenótot!
Mit mondjunk, igaza van…nem is kell megennie.














2010. január 14., csütörtök

Amikor a gigabájt és a"libamáj" találkozik

Zellerkrémleves szalonna chipsszel és pirított kenyérkockákkal


A zellerkrémleves receptjét a baráti kör egy tűzről pattant, sportos, praktikus és hatékony tagja osztotta meg velem. Családjuk kedvenc hobbija a sport, ezért kedveli az olyan ételeket, amit könnyen és gyorsan el lehet készíteni, hogy minél több idő jusson a mozgásra. Ez a leves épp ilyen. A sportos család levesgyönggyel, vagy pirított kenyérkockával eszi.

Hozzávalók
1 zeller
kevés zellerzöld (nyáron, amikor zöldjével együtt árulják a gumókat, akkor kis adagokban a mélyhűtőbe teszem)
frissen őrölt bors
oregánó
reszelt szerecsendió
2 deci tejföl vagy tejszín
egy kisebb krumpli
és/vagy egy kisebb sárgarépa

A zöldségeket értelem szerint megtisztítjuk, felaprítjuk, vízzel felöntve feltesszük főni. Megfűszerezzük.
Ha megfőtt és valamennyire visszahűlt, rúdmixerrel, vagy hagyományos turmixgépben leturmixoljuk.
Egy tálba öntjük a tejfölt, és a levesből lassan hozzámeregetünk addig, amíg a tejfölös elegy kellően meleg nem lesz. Ekkor az egészet visszaöntjük a zellerkrém masszába. Alaposan elkeverjük, ha szükséges, az elfőtt vizet pótoljuk (ekkor szükség lehet utóízesítésre).

A levesbetéttel tálaljuk.

A levesbetét…nos egy hirtelen ötlettől vezéreltetve egy serpenyőben átsütöttem bacon szalonnát (de csak azért, mert sampinyon gomba nem volt itthon). A visszamaradt zsírhoz öntöttem egy kis olajat és azon pirítottam át a kenyérkockákat.
Diétásnak semmiképpen nem nevezhető a végeredmény.

Nézegettem a pici, ízletes, ropogós szalonnapörcöket és arra gondoltam, hogy ez nem más, mint szalonna chips. A szalonna meg éppolyan távolságra esik a számítógép kicsinyke összetevőjétől, mint a libamáj a gigabájttól.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen készítsük növényi alapú tejszínpótlóval.

Meglepetést terveztünk a hétvégére a gyerekeknek. Interneten néztem ki a játszóházat, ami felhőtlen szórakozást ígért, hogy egy ködös-hideg januári napon is lehetővé váljon a sok mozgás. A bevásárló központhoz érve, ahol a játszóház található, mi szülők lepődtünk meg azonban: habár az áruház oldalán még ott díszelgett a „Megnyitottunk” tábla, behajtani sehol sem tudtunk, és mint kiderült, a pláza már be is zárt. Okos kisnagylányunk így vigasztalt:
- Nem azért vagyok szomorú, mert nem tudtunk a játszóházba menni, hanem azért, mert nem sikerült nektek, amit annyira jól kiterveltetek!
   Végül aztán a közeli játszótéren rollereztek-motoroztak a gyerekek és élvezték a látványt, ahogy a kerge szüleik is lecsúsznak a tinédzsereknek szánt sínen futó ülőkén.











2010. január 7., csütörtök

...máskor kopp


Krumplileves, ahogy én szeretem


Költséges volt a Karácsony, a Szilveszter, emelték a benzin árát, válság van, Buksi kiszökött, valamint elhatároztuk, hogy újévi fogadalomként vigyázni fogunk a saját és a pénztárcánk vonalaira. Természetesen fordított arányt remélünk, mi legyünk soványabbak, a pénztárcánk meg egyre kövérebb (sejtem, hogy fordítva lesz).
Kísérletet azért tehetünk, én bőségben is így szeretem a krumplilevest, ahogy nagymamám készítette.
Hozzávalók
krumpli
petrezselyem tekintélyes csokorral
leveskocka, lehetőleg bio (elhagytható)
2 evőkanál liszt
étolaj
Meghámozzuk és felkockázzuk a krumplit, apróra vágjuk a petrezselymet.

Az étolaj és a liszt felhasználásával világos rántást készítünk. Hirtelen mozdulattal, állandó kevergetés mellett felöntjük vízzel (vö. szegény ember vízzel főz). Ha habverővel csináljuk, könnyebben érünk el csomómentes eredményt.

A többi hozzávalót, a krumplit, a petrezselymet, a sót és a leveskockát a vízbe tesszük, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul.

Tejfölt teszünk egy tálba, és ha a megfőtt a leves, szép lassan hozzámeregetünk a levéből, a habverővel elkeverjük, majd addig ismételjük a folyamatot, amíg a tejfölös lé is meleg lesz. Ekkor az egészet visszaöntjük a levesbe.

Tojásmentes.

Hátrányból előny - almásmákostúrósrétes
Szeretem azt a menüsort, hogy leves és valamilyen tartalmasabb desszert, mondjuk rétes. Egyszer úgy alakult, hogy maradt még egy rétesre való lap és kicsi töltelékalma, túró és mák, de egyik sem annyi, amennyivel megtölthettem volna a rétesnyi lapot. Ezért egy hirtelen gondolattól vezéreltetve, mindhármat belezúdítottam, vesztenivaló úgysincsen-alapon. Annyira finom lett, hogy azóta direkt készítek ilyen rétest is, és nem csak egyet.
Kicsi fiunk is önmérsékletre van szorítva. A sok mikulási és karácsonyi édesség falása közben mintha elfelejtkezett volna a rendes ételekről. Ezért a tikk-takkból is csak bizonyos számút ehet meg. Igaz, ő utána még hosszasan szagolgatja a doboz tartalmát. Talán az illattal is el lehet telni, mert lefekvés előtt a következő megállapítással állt elő:
- Most már nem illatoznak, mert elmentek lefeküdni. Reggel majd felkelnek, megreggeliznek, felöltöznek tikktakk-ruhába, és újból kezdik az illatozást.
A kúra egyébként sikeres fordulatot vett, először is végére értünk az édességeknek, és tikktakkozás helyett édes mandarint eszünk vacsora után a kanapén, meghányva-vetve az élet ügyes-bajos dolgait.

Lapzárta után érkezett!!!!
Nagyanyó a petrezselyem felét a rántással együtt megfonnyasztotta és nem használt leveskockát.


















2010. január 6., szerda

Vigyázat!!!!! Rosszindulatú felhasználó!!!!!!

Kedves blogoló társaim!

Éjszaka 3 megjegyzés is érkezett a bejegyzéseimhez, egy yoga nevű felhasználótól (a név előtt 3 olvashatatlan karakter). A megjegyzések maguk is olvashatatlan karakterekből állnak, amelyekre kattintva szexoldalakra jut el a gyanútlan netező.

Ki lehet őt innen zárni? Ki tudom törölni az ilyen megjegyzéseket?

Itt ven egy példának: http://hazisarkany.blogspot.com/2008/10/egy-kis-quiche.html