2014. október 25., szombat

Resztli. Bécs 4.0

A bécsi polgár tudja mi a jó és él is vele. Ebben az összeállításban azokról a helyekről esik szó, amelyek méltán fontos helyet foglalnak el Bécs gasztrotérképén, de a korábbi összeállításokban (WürstelstandNaschmarktKávéházak) nem esett még szó róluk. Resztli. Maradék.Pofátlanság így nevezni, hiszen bármelyik darab világbajnok.

 Julius Meinl am Graben – üzlet a Grabenen

A Meinl nekünk, magyaroknak is ismerős, hiszen üzlethálózata a rendszerváltozás után Magyarországon is megjelent. Sőt, az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy a II. világháború előtt is működtettek üzleteket itt. A nagymamám például mindig azt mondta a sarki kisboltra, amit már réges rég a Közért Vállalat üzemeltetett, hogy lemegyek a Meinlbe. Amit én úgy értettem, hogy lemegyek a mennybe, aminek nem volt értelme, tekintettel arra, hogy oda felmenni szokás, de hát ki tudja.



Japán teaház


Csíkos tészta

Szénhidrátpolc

Ezen a sarki bolton kívül a Meinl Rt.-nek 1939-ben már több mint 1000 üzlete volt európaszerte. A vállalkozás egy 1862-ben I. Julius Meinl által alapított, zöldkávét árusító, bécsi első kerületi boltból indult ki, ahol később már pörkölték is a kávét. A kávéhoz aztán egyéb, magas minőségű élelmiszerek is csatlakoztak. A marketinghez nagyon értettek, a Meinl jól ismert logóját, a piros fezes mór kisfiúfejet Joseph Binder, osztrák grafikus tervezte 1924-ben. Az évezred végén aztán úgy döntött a Meinl család, hogy az élelmiszerüzlet-hálózatot eladja, az ausztriai üzleteket a Spar- és a Rewe-konszern, a kelet-európaiakat a belga Delhaize vette meg. A család az eredeti kávépörkölő-üzletágat tartotta meg magának és egy üzletet a Grabenen. Ezenkívül néhány lengyel bolt is megmaradt és egy chicagói kávéház.
   A Grabenen található boltban nem lehet végigmenni folytonos nyálcsorgatás nélkül. Elképesztő a választék. Kávé természetesen, aztán lekvárok, fűszerek, borok, sajtok, sonkák garmadája. Tésztafélék, színesek, csíkosak, mindenféle alakúak. Majonézes saláták, hidegkonyhai készítmények, olajbogyók, kimért savanyúságok. A teát két kimonós japán hölgy árulja egy „japán teaházban”.  Csokoládé, édesség, karamella, pékáru. Nosztalgiatermékek, poszterek is kaphatóak és egy vendéglő is helyet kapott a falak között.
   Magyar terméket lehet-e kapni vajon itt, ahol az élelmiszerek a világ mind a négy sarkáról adnak találkozót egymásnak? Van pirospaprika, de nem az, amit én vennék meg, ha egy jó kis pörköltet készülnék főzni. A boros pult – vagyis inkább pultrendszer  - legalján, a LEGALSÓ POLCON találunk tokaji aszút. Villányi, badacsonyi, vagy egyéb magyar borvidék nedűi sehol. Szóba állunk az eladóval. Azt mondja, tudja, hogy vannak remek magyar borok (Villányt említi), de nem rendelnek, mert eladhatatlan. A tokajit is alig tudják eladni, mert nem ismerik. Értik? NEM ISMERIK. Budapesttől három órányira. Ha én lennék a magyar Agrármarketing Centrum, mindent megtennék, hogy megismerjék. Ennek egyik jó módja lenne ebbe a boltba bekerülni, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ide turisták, ha csak pár órájuk van Bécsre, ebbe az üzletbe akkor is betérnek és nem kevés százeuróst hagynak itt, hogy magukkal vigyék az európai ízeket, mondjuk a Távol-Keletre, Amerikába, Ausztráliába. 
   Az üzletben, a lépcsőforduló korlátjának a tetején ott ül a kis mór, fából kifaragva. Figyeli az üzletmenetet, V. Julius Meinl birodalmát.


Tichy, a fagylaltszalon


Onnan lehet tudni, hogy megérkezett a tavasz Bécsbe, hogy kinyílik az ibolya a Tichy. Nem véletlenül várják sokan ezt az időpontot, a felhőtlen fagyizások, a fagyifelhők idejét. Alig lehet választani a sokféle nagyméretű fagyikehely közül, én mégis a cég reklámarcát, a Marillenknödel-t, azaz a barackos gombócot ajánlom. Elsőre kicsit hülye ötletnek tűnik. Minek megcsinálni egy édes ételt egy másik édes alapanyagból? De nem kell mindig okoskodni, mert a végeredmény ellenállhatatlan. Ez az igazi fagyigombóc. Vanília fagylalt, melynek a közepén barackszósz van, a gombóc pedig cukros darált mogyoróba van forgatva, pont úgy néz ki, mint egy prézlibe hempergetett túrógombóc, a híres kremsi Marillenknödel mása. A fagyigombóc család tagja a Himbeerknödel (málnás gombóc), amely mákborítást kapott, valamit a Schokoknödel – a név nem igényel magyarázatot - és a Schneeball, azaz hógolyó is. Ez utóbbi közepén déligyümölcs szósz van, a külseje pedig apró habcsók pöttyökkel van kirakva. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy déligyümölcs, vagy téligyümölcs? Végül is a déligyümölcsök télen kerülnek a boltokba. Teljesen indokoltnak érzem hát ezt az ízkombinációt. A fagylaltszalon zászlóshajójára olyan nagy az igény, hogy ezt a terméket nem csak itt kínálják, hanem sok vendéglátóhely csalogatja vendégeit a Tichy-gombócok plakátjaival. A fagyigombócok haza is vihetőek. Én most például nagyon bánom, hogy nincs a mélyhűtőmben egy pár adagocska.
Szalon
A fagylaltozóban a hagyományos módon, tölcsérben, kispohárban is lehet fagyit kapni – a környéken hömpölyögnek a fagylalt szerelmesei – azonban ha erre vetett a jó sorsunk, akkor mindenképpen üljünk be a fagylalt-szalonba, amelynek berendezése egy biedermeier otthon szalonjára emlékeztet. Minden habos, minden rózsaszín, minden csillog. Hellokitty, Barbie és Mylittlepony legszebb álma.
A Tichy család második generációja üzemelteti a fagylaltszalont, amely szlogenje szerint 1955 óta „biztosítja a bécsiek édes életét”.


Trześniewski – a kimondhatatlanul jó szendvics

Nem is annyira kimondhatatlan, „magyarul” Trezsnyevszki. Sosem találnák ki: ezt a boltot is a Grabenen alapították, 111 éve, méghozzá Franczisek Trześniewski, aki egyenesen Krakkóból érkezett.
A kínálat apró szendvicsek, kis sörrel. A toplista élén a szalonnás-tojásos szendvics áll. Kapható 22 féle szendvics, ebből 18 a kezdetek óta változatlan receptúrával, szalámis, gombás, paprikakrémes, paradicsomos, tonhalas, lazacos, tojáskrémes, elvitelre is, akár vegetáriánus, vagy halas összeállításban is. A kencefincék összetétele titok. Az elmúlt több mint egy évszázadban sokféle újítást próbáltak ki, például megpróbálták automatizálni a szendvicskenést, de hosszútávon nem vált be, villát használnak. Meg válogatott, friss alapanyagokat. Igazi tartós sikert csak egy újítás hozott, az, amikor a húszas években feldarabolták a szendvicseket. Szokatlan a sörméret, szintén kicsi, nyolcadliter, a neve Pfiff. Talán éppen ebben a praktikus méretben és az ahhoz szabott árakban rejlik az azóta lánccá nőtt üzlet sikerének titka. Vagy a tojásfőzésben.


Haas & Haas – Teázó

A teabolt, amely a Stephansdom mögött található már első látásra is jó érzéssel tölti el az embert. Mintha csak egy középkori patikába lépnénk be, gyönyörű fából faragott polcok, mérlegek, csinos dobozok látványa fogad. Teák, gyógyteák illata lengi be a teret, maga az egészség esszenciája száll az orrunkba. Ami magával ragad, az mégis az igazi gyümölcsléből készült zselék és a gyönyörű teáskannák. Karácsonyi vásáruk is van, jó ajándék lehet egy csinos csomag egészség vagy finomság.


A figyelmes olvasó megtalálhatja a szerzőt a képen 
Gyümölcszselé





   












Seyidoğlu


Baklava, török pékségek

Bizony, a baklava és a török pékáru igencsak hozzátartozik Bécs gasztrokultúrájához. Tekintettel a Törökországban eltöltött évekre, elfogult vagyok a friss török búzakenyér utcára kiáradó illatával szemben. Nem tudok ellenállni a szezámmagos, fekete köményes kerek fehérkenyereknek, a simitnek, azaz szezámos karikának, az ayčöreknek, a félhold alakú süteménynek. A baklavának sem, de ha megkaptam az adagomat, félévig nem kívánom újra. Most lejárt a baklavamentes időszak és lelőhely után néztünk. Jó helyre, autentikusra ültünk be, Seyidoğluhoz. Mert a baklava nem ám akárhonnan, egyenesen Isztambulból érkezik mindennap frissen, repülővel. Kipróbáltuk a sárgarépásat, amihez jócskán adagoltak pisztáciát is. Teát is kaptunk, ajándékba. Cserébe a török szóért, amivel mindig sikerül meglepetést okozni. A baklavás tehát egyáltalán nem baklövés, sőt!

Manner

Nem csak vinnék (magyar termékeket), hoznék is. Túl kicsi a Manner nápolyi kínálata Magyarországon. Követeljük az Dragee Keksi Zartbitter Orange-t ide is! A félhold alakú keksz nem hiába ízlett annyira, 2014-ben az év keksze lett.
És igen, a Mannert is a XIX. században alapították. A recept pedig azóta változatlan, 5 ostyaszelet között 4 réteg cukorból, mogyoróból, kakaóporból és kókuszzsírból készült massza. A szelet mérete 49x17x17 milliméter, súlya pontosan 7,5 gramm. Mivel a mogyoró Nápoly környékéről érkezett, nápolyi szeletnek, Neapolitaner Schnitte-nek nevezték el. Kezdetekben darabonként árulták, mert egy-egy szeletet időnként minden polgár megengedhetett magának. 1924 óta árulják az ismert 2x5-ös csomagolásban. A nápolyikat Pergben gyártják, itt található a világ legnagyobb ostyakemencéje, amiben naponta 49 tonnát lehet kisütni.



Itt a vége, fuss el véle? Nem, semmiképp. Írni kell még a Heurigerekről, a Wiener Schnitzelről, a bécsi fánkról. Ezek még további tanulmányozást igényelnek. És hát „lassen wir uns überraschen”, hagyjuk magunkat meglepni, ki tudja mit hoz még Bécs és Ausztria gasztronómiai hedonizmusa?















3 megjegyzés:

Roza írta...

Jó volt nosztalgiázni a posztod nyújtotta lehetőséggel élve:) Már idejét sem tudom, mikor jártam Bécsben... Pedig volt egy idő, amikor több évig gyakran mentünk. De az az idő elmúlt...
A Heurigerek nekem felejthetetlen élményeket és hangulatot hagytak az életemben. Várom azt a bejegyzésedet is:)

Anyul írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Anyul írta...

Kedves Róza,
örülök, hogy jó emlékeket keltett benned ez az írás. Ígérem, hogy lesz Heuriger poszt!
Kívánom, hogy addig is élőben is nosztalgiázz!