Crème brûlée

– Égetett krém (bármikor bármit odaégetek, a legjobban az égetett pirítós megy)

A legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Ez a desszert is annyira kézenfekvő, hogy talán éppen ez a magyarázata annak, hogy többféle néven és több kultúrában felbukkant. Maguknak tudják a franciák, hiszen egy francia szakácskönyvben jelent meg először leírva, az angolok, Trinity vagy Cambridge burnt cream néven és meg kell említeni a spanyolok katalán krémjét is. .

Én úgy képzelem, hogy a készítés mikéntje, miként Platón ideái, tértől és időtől függetlenül lebeg az éterben, és adódó pillanatokban az arra érdemesek megsejtik és a tárgyi világban testet adnak neki.

Jóféle sejtelem repítette egy karácsonyi angyal szárnyán az én konyhámba az ehhez szükséges felszerelést, a kis tálkákat és a zsebsárkányt – már ebből is látszik, hogy ez az egyik leginkább ebbe a blogba illő recept.

Egyszóval kevés számú hozzávaló szükséges, az elkészítés egyszerű, csak megfelelő felszerelés kell hozzá.

A hűvös vaníliakrém és tetején a roppanós karamell-lapocskák olyan páros, ami méltán tett globális babérokra szert már abban a korban, amikor a szomszéd faluba eljutni is meglehetősen bajos volt.

Hozzávalók

250 g tejszín

250 g tej

10 deka cukor

4 tojás sárgája

1 vaníliarúd (én csaltam és igazi vaníliát tartalmazó vaníliás cukrot használtam, így negyedannyiba került)

Barna cukor a tetejére (ugyanúgy megteszi az egyszerű kristálycukor is)

A tejet és a tejszínt összeöntjük egy lábasba és forrpontig hevítjük. Ha igazi vaníliát használunk, akkor belekapargatjuk a vaníliát a tejszínes tejbe.

A tojássárgájákat fehéredésig keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a vaníliás cukrot is.

Szűrőn átszűrve hozzákeverjük a tejet a cukros tojáshoz. Habverővel jól összedolgozzuk. Több részletben adtam hozzá a tejet, így könnyebb volt dolgozni vele.

A kis tálkákba merjük. Az én készletemben 4 darab kerámiatálka van, melyek átmérője 9 cm. Jutott belőle még egy négyszögletes, 23x15 centis kerámiatálba is. (így végre szerepet kapott ő is, egy szép olasz tengerparti városkában vettem, több, mint tíz éve, nem tudtam mire lesz jó, csak nagyon tetszett).

A tálkákat egy tepsibe helyezzük, és felöntjük annyi vízzel, hogy az a tálkák peremének a feléig érjen.

150 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Amikor kivesszük a sütőből, lehűtjük (vagy nem). Megszórjuk a tetejét a cukorral (ne túl sokkal, hogy a zsebsárkány heve kellően átjárja), elgyönyörködünk művünkön és pánikba esünk. Azért megtöltjük a zsebsárkányt gázzal, majd hívjuk a férjünket. A lehető legnagyszerűbb konyhai feladattal bízzuk meg, amiről férfi álmodhat: pisztolyt adunk a kezébe, lángvágót, vállról indítható rakétakilövőt. Azért mi magunk is megpróbálkozunk vele, már amennyiben ki tudjuk csavarni vagy könyörögni párunk kezéből a coltot: a csinos kis lánggal karamellizáljuk a cukorréteget. Egyes leírások bunzenégőt javasolnak hozzá (hát ugye én nem csak fizikából voltam síkhülye, így ezt nem részletezném), mások a grillsütőt javasolják (azt a fajtát, amibe befér a sütőtál maga, vagy a sütőbe építettet), azzal a megjegyzéssel, hogy a hűtött krémnek nem jó a meleg, ugye. Már ha tényleg lehűtöttük a krémet.

Igazi házisárkányok csak leheljenek rá…

További terveim között szerepel, hogy gyümölcsös változatokat is készítsek. Klasszikus hozzávaló a narancshéj. Kislánykám pedig benyújtotta igényét egy málnás variációra is.

Gluténmentes.

Most éppen a Micimackót olvassuk esténként, egy-egy fejezetet több részletre tagolva, mivel azok meglehetősen hosszúak. Éppen arról van szó, hogy Nyuszi javaslatára azt tervezi a kisállat-csapat, hogy elrabolják Zsebibabát, és csak akkor adják vissza, ha Kanga megígéri, hogy elhagyják az erdőt (mikre nem képes a testvérféltékenység). A következő szakaszban Micimackó végre el tudja terelni Kanga figyelmét (hosszasan értekezik a költészetről, de mivel ezzel nem ér célt, azt mondja: „Ha már éppen a költészetnél tartunk, látod ott jobbra azt a fát?” – ezt a trükköt már mintha hallottam volna korábban, elefánttal…) Malacka pedig beugrik Zsebibaba helyére és Kanga nem veszi észre!

- Hűha, sikerült nekik! – összegzi kisfiam az izgalmas krimi legújabb részletét.

Bizony sikerült, mint ahogyan kislányomnak is sikerült az unokatestvére régóta keresett mobilját megtalálnia Nagyiéknál a fotel egy eldugott ráncában. Lia örömmel szalad vele édesanyukájához. Kislányom sem akar lemaradni:

- Én is jövök, hogy megköszönhesse nekem!