2010. március 11., csütörtök

Kukoricakrémleves sajtcsipsszel


Hull a hó és hózik…elállhatna már!!!!! Sajnos nem is tudom véka alá rejteni amúgy is alacsony szintű elragadtatottságomat a hóval szemben. Ennek következtében kicsiny gyermekeim sem annyira lelkesek már, pedig nekik még annak kellene lenniük. Talán én magam is így kaptam ezt a téllel szembeni ellenszenvet, és a szüleim is, meg az ő szüleik is, mindannyian kinéztek a decemberi-januári-februári hóesésre a panel, a belvárosi bérház, az óbudai vendéglő, a falusi ház, a téli szállás, a jurta ablakán, és felsóhajtottak: már megint esik a hó! Vajon melyik őshaza volt az örök tavasz és nyár otthona, aminek emléke nem ereszt, generációkon átívelve azt hagyományozza ránk, hogy így sóhajtozzunk: „bezzeg régebben már rövidujjú pólóban jártunk március 15-én”!
A gondolataimba is folyton a nyári tél képei kúsznak be, a Svájcban látott furcsa július.
A lányom gleccserekről tanul az iskolában, és arra a mondatra ragadtatta magát: „A szüleim bementek a gleccserbe!” Jól ki is nevették, főleg az osztály Okostojása, hogy a gleccserbe nem is lehet bemenni. A tanítónő maga is furcsállta ezt a mondatot. No, én erre vérszemet kaptam és elővettem az albumból azokat a fotókat, amiket akkor készítettünk, amikor a gleccserbe vágott jégbarlangban jártunk. Lanovkával kellett lemenni a bejáratig, a barlangban pedig jégszobrok, jégbútorok voltak kifaragva a mesterségesen kialakított zegzugos járatrendszerben. Gyönyörű égszínkék volt az életnagyságú barlangi medve, az asztal székekkel, a sárkány. Egészen addig úgy képzeletem, a gleccser olyan 20 centi vastag lehet, alaposan meglepődtem, hogy a természet mennyire hatalmas, és az ember mennyire játékos. Kislányomnak elmagyaráztam mi látható a képeken, ő bevitte az iskolába és csillagot is kapott a szorgalmi feladatért. De a legjobb, hogy Okostojás is visszakozott, mondván: „igazad volt”!

A kukoricakrémleveshez egy mexikói történet jobban illett volna – ennek begyűjtésén még fáradoznom kell – viszont a meleg, nyáridéző leves ebben a cudar időben nagyon is jól tud esni.

Hozzávalók
2 kukoricakonzerv
2 deci tejföl
2 leveskocka (lehetőleg bio)

fűszerek: bami göreng, vagy wok fűszerkeverék vagy szerecsendió (de ez el is hagyható)

A kukoricát a leveskockákkal és a fűszerekkel feltesszük másfél liter vízben főni.

Ha felforrt, félrehúzzuk, a kukorica egy részét félretesszük levesbetétnek, a levest botmixerrel pépesítjük.

Ezután kétféleképpen dönthetünk. Végezzük el a következő folyamatdiagramra emlékeztető vizsgálatot: Rendelkezünk-e 7 éven aluli, vagy egyéb okból finnyás családtaggal?
Igen: a levest szűrjük át egy másik edénybe. Ezután habarjuk be, a tejfölhöz lassan adagoljunk a meleg levesből, és ha kellően felmelegedett a tejfölös elegy, öntsük a leves többi részéhez.
Nem: habarjuk be a levest a szűrési fázist kihagyva (ez egyébként 2 -3 percet vesz igénybe).


Kukorica-, szalonna- vagy Sajtcsipsszel tálaljuk.



A Sajtcsipsz receptjét Stahl Judit ajándékfüzetében találtam. Ő természetesen parmezánnal és dióval csinálja.

Én magyarítottam a dolgon: trappistával és zabpehellyel készítettem.

A trappistát reszeljük le, tepsibe helyezzük kis halmokba rendezve, a tetejét szórjuk meg kis zabpehellyel. A tepsibe terítsünk sütőpapírt, vagy használjunk nem tapadó tepsit.
200 fokon 5-10 percig süssük.

Tojásmentes.
Gluténmentesen csipsz nélkül.
Tejfehérjementesen csipsz nélkül, tejföl helyett növényi tejszínpótlóval.

Gyerekeinknek Apukájuk meséli a Jancsi és Juliskát. Kisfiunk kikerekedett szemmel, tágult pupillákkal hallgatja a rémtörténetet. Hogyan zárja be a boszorkány Jancsit, hogyan akarja felhizlalni, majd megenni Ahhoz a részhez érünk, hogy Juliska belöki a gonoszt a kemencébe. Kisfiam megérteni véli a szándékot:
- Azért, hogy megegyék!













2 megjegyzés:

Bianka írta...

Már a sajtcsipsz miatt megéri :)

Anyul írta...

Bianka,

a leves miatt is, tegnap, mire hazaértem, nekem bizony nem is hagytak :):):)