101 kiskutya

Köszönöm a szavazataitokat! 164 gasztroblog indult a www.goldenblog.hu szavazáson, és a segítségetekkel a 14.-ek lettünk!!! Én nem is reméltem ilyen szép helyet! (de tényleg) Köszönöm Nektek, mind a 101 szavazónak, aki rám tette voksát!
És még mindig világvége...izé... világbéke!

Erdélyi töltött paprika

Amikor Alice a fizetség felől érdeklődött Csodaországban, melyet gyermekmegőrzői feladataiért kapott volna, a válasz az volt:
- A fizetség lekvár. Lekvár holnap, lekvár holnapután, de sohasem ma.
- Úgysem szeretem a lekvárt. – válaszolta Alice, és elvállalta a munkát.

Nos, fotó holnap, fotó holnapután, de sohasem MA!
Na jó, előbb-utóbb lesz, főleg ha megjavul a masinám, de csak azért, mert tudom, hogy az Olvasók szeretik a fotókat.

Talán mert a paradicsomot leginkább nyers formájában szeretem, püré formában viszont kevésbé, és talán mert a Nagymamám inkább „szőke” ételeket főzött, nem pirosakat – óóó, de hiányoznak a finom ebédei! - megtetszett ez a recept. Sokfelé készítik hasonlóan.*


Hozzávalók
1 kg darált hús (legjobb, ha a fele marhahús, a fele disznóhús)
15 deka rizs
1 tojás
3 fej vöröshagyma
14 közepes méretű paprika
4-5 deci tejföl
1 nagy csokor kapor
2-3 gerezd fokhagyma
Étolaj
2-3 ek liszt
Só
Bors
Pirospaprika


Felaprítjuk a vöröshagymát, az étolajon megdínszteljük.

Amíg a hagyma dínsztelődik, összeállítjuk a tölteléket. Közben arrahaladó családtagjainkat megkérjük, hogy időnként keverjenek a hagymán. A töltelékhez a kaprot felaprítjuk, felét a masszába adjuk, a másik felét félretesszük. A töltelékbe belekeverjük a dínsztelt hagyma felét, a megmosott rizst, a tojást, a fokhagymagerezdeket, egy teáskanál sót, ízlés szerint pirospaprikával, borssal fűszerezzük.

A paprikák csumáját-szárát eltávolítjuk. A tölteléket a paprikákba töltjük úgy, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne levegő, de a végén hagyjunk egy kis helyet, hogy a fővő rizsnek legyen módja tágulni.

A megdínszelődőtt hagymához hozzáadjuk a kapor másik felét, egy kicsit – egy percet - kevergetjük vele. Félrehúzzuk a tűzről, a lábosba helyezzük a paprikákat és a töltelékeket, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, megfűszerezzük 1 kk pirospaprikával.

Háromnegyed óra alatt készre főzzük.

Ezalatt elkészítjük a tejfölös habarást: a tejfölt habverő segítségével összekeverjük a liszttel, és egy kis vízzel.

Amikor megfőttek, a paprikákat és a töltelékeket egy külön tányérra szedjük. A főzőléből egy kicsit hozzámerünk a habaráshoz, elkeverjük, és ezt többször megismételjük. Végül a meleg tejfölt beleöntjük a lábosba, alaposan elkeverjük, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor a paprikákat és a töltelékeket visszatesszük a lábosba.

Petrezselymes krumplival tálaljuk (amit margarinon forgattunk át).

Nagyon praktikus tud lenni, mert több napig jó marad. Bécsi kiruccanásunk előtti nap készítettem, így mikor odaértünk, már csak melegíteni kellett, sőt még másnap is jót ebédeltünk belőle. Meg harmadnap is. Az ízek még jobban összeérnek a hűtőben.

A nyári szünet végét bútorszereléssel töltjük. A bútorbolt felé autózva kislányunk megjegyzi, hogy ez a hegy akkor is itt volt, amikor Mosonmagyaróvárra mentünk.** Hát bizony mi tagadás, nem hordták el azóta. Bár néha az az érzésem volt, hogy ez előbb fog megtörténni, minthogy egyszer bútorvásárlásba fogunk. De ez is eljött végre. A ruháink szekrényben várják a színrelépést. Kicsi fiúnk persze nagyon akar segíteni. 2 napig együtt „építi” apjával a bútorokat. Ennyi idő kell neki, hogy rájöjjön, vagy ráunjon, hogy érdemben nem igen tud beleszólni a bútor-összeszerelésbe. Ezért a nővérével bunkert építenek a feleslegessé váló kartonokból, és makett várost vágnak-ragasztanak-festenek a hungarocellekből.
Pihenésként sétálunk a környéken. Néhány utcában az a szokás, hogy a levágott füvet az útra szórják szépen elrendezve (aszfalt nincs). Messziről nézve sajátos látványt nyújt. A gyerekek persze tudni vélik mi az:
- Fekvőrendőrt építettek lókakiból!
(oh pardon, ez nem igazán gasztrotéma)

*Először Lajos Mari 99 zöldségtál című könyvében futottam bele.

** Tudom ám, hogy arra gondolt, hogy Mosonmagyaróvárra is errefelé mentünk.

Borban párolt tejszínes-mustáros hekk

-->

Nagyon szeretek múzeumba járni, és a gyerekeimet is sikerült beetetni. Szerencsére nagyon sok vonzó programot kínálnak a múzeumok az aprónép számára is, gyakran „mindent a kéznek, lábnak, fülnek (most az anatómiai atlasz felsorolásától eltekintek)”-mottó jegyében. Egyet nem tudtam eddig elérni, hogy a kisfiam is szeresse a festményeket. Pedig annyi érdekes dolog látható rajtuk, gondoltam, hogy színes képeket a gyerekek szeretnek nézegetni. Ha nem is úgy nézné a képeket, mint érdeklődő nővére, aki az ecsetkezelés technikájára is felfigyel, és alaposan végignéz mindent, de egy kicsit több érdeklődéssel. Ha fehér papírlapokat mutogatnának neki, az is nagyobb ovációt váltana ki belőle. Megnéztük Munkácsy Trilógiáját. A család olyan áhitattal lépett be a terembe, mint egy szentélybe, többször végignéztük az összes képet. Kisfiamat egyáltalán nem érdekelte (ez érthető persze, tudom én, de azért még próbálkozom néha). Annál jobban tűzbe jött a Nemzeti Galéria előterében látható Agyágyú című konstelláció láttán, mely kortárs művész, Haraszty István munkája. Olyan hevesen mutogatott, és magyarázta, hogy hogyan működik, hogy rá is szóltak, hogy lépjen hátrébb. Így csak a szemével simogatta tovább a rendkívül izgalmas példányt. Hiába no, ő a modern művészeti alkotásokra fogékony….

Kisleányom rendkívül precíz, a múzeumlátogatást is a teljesség igényével hajtja végre. A keszthelyi Babamúzeumban négy éves korában mind az ötszáz babát végig kellett nézni, több tucat turista busz érkezett utánuk, és távozott jóval előttünk a múzeumból, mire mi is elhagyhattuk a terepet. A kicsi lányka a végén merte csak kibökni, ami valószínűleg az elejétől foglalkoztatta:

- Ezek mind élők voltak?

Mintha agyágyú csókolt volna homlokon, úgy pattant ki fejemből a szikra, hogy ma ezt a halételt főzöm, mellyel régóta szemezgettem már Váncsa István szakácskönyvében. Ahogy az lenni szokott, alaposan felforgattam a receptet.

Hozzávalók

tengeri halfilé

2 deci főzőtejszín

Egy nagy tubus mustár

Egy üveg fehér bor (le merjem írni? Rosszul emlékeztem, csak rozé volt itthon)

2 fej vöröshagyma

Olívaolaj

3 ek liszt

Só

Bors

A halakat 5 centis darabokra vágjuk, a hagymát elfelezzük, majd négyfelé vágjuk. Egy mély lábosba tesszük.

Tekerünk rá borsot, megsózzuk. Kis olívaolajjal meglocsoljuk, és felöntjük a borral.

Addig főzzük, míg a hal és a hagyma meg nem puhul (fél óra). Akkor szűrőlapáttal kivesszük a főzőléből egy tányérra.

Összekutyuljuk a tejszínt és a mustárt, teszünk hozzá 3 púpozott evőkanál lisztet, egy kis vizet, és habverővel simára keverjük. A hal főzőlevéből keverünk hozzá, hogy felmelegedjen az elegy. Visszaöntjük az egészet a lábosba, és folytonos kevergetés mellett besűrítjük. (Ha mégsem sűrűlne, vegyünk ki a tejszínes mártásból a tálba egy kicsit, adjunk hozzá még lisztet, habverő, satöbbi.)

Visszatesszük a hagymát és a halat a szószba.

Rizzsel és salátával tálaljuk.

Tojásmentes.

Egy kis programajánló – Műszaki Múzeum, Bécs – Technisches Museum, Wien

Ha a festmények nem is, de azért sok érdekesség mégiscsak vonzó a múzeumokban az olyan kisfiúk számára is, akik arra a kérdésre, hogy „mi szeretnél lenni?” úgy válaszolnak, hogy szerelő vagy munkás (és majd fog nekünk építeni egy nyaralóházat, meg még sok mindent, például hajót és repülőt, aminek a gumiszalagjára itthon kell feltenni a bőröndöt, és majd 2 milliárd sebességgel megy). Nos nekik a fent említett intézmény telitalálat (vagy feritalálat? Legalább is mifelénk így mondják).

A Császárvárosban tanuló Bécsi Nagynénikét nagyon szeretjük meglátogatni. A választásunk az idén erre a múzeumra esett, ami a Csodák Palotája és a Közlekedési Múzeum ötvözete.

A Das Mini részen, melyet 2-6 évesek számára ajánlanak, de belépést nyert nagyobbik gyermekem is, gyermeki képzelőerőt szárnyaltató játékok találhatóak, melyeknek így vagy úgy közük van a technikához. Ott van rögtön a kiszuperált IGAZI tűzoltóautó, amibe be lehet ülni, tekerni a kormányt, váltani a sebet, működtetni a vészvillogót. Tűzoltóöltözetben. Kell-e mondanom, hogy gyermekem, akinek a jele az óvodában a tűzoltó - nem véletlenül, szülei mindent megtettek ennek érdekében - transzba esett. A többi játékra nem is nagyon tudott időt szakítani. Pedig volt még kis ház ajtóval, ablakkal, aminek falait az igazi kéményfalazó méretű szivacstéglából lehet felépíteni egy daru segédletével (a tízéves bő másfél órán át elmozdíthatatlan volt innen, mondtam, hogy alapos), autószerelő műhely, benzinkúttal - a „beteg” egy oldtimer, amibe be is lehet ülni -, színes billentyűzetű zongora, amely akkora, hogy ugrálni kell rajta, hogy megszólaljon, és még több érdekesség. A szülőknek hatalmas rizszsák, amin érdeklődő ábrázattal szundíthatnak el a másodperc törtrészéig, persze, csak miután szirénáztak, zongoráztak, labdát reptettek, autót tankoltak.

És ráadásul még ki is lehet csalogatni csemeténket ebből a varázsvilágból, hiszen az üvegfalon túl mozdonyok, repülők, motorkerékpárok, autók (pl. az Ezüst Nyíl) várnak ránk.

Az pedig csak „természetes”, hogy a gyerekek 19 éves korig ingyen léphetnek be ebbe a paradicsomba. (felnőtteknek a belépő ára 8 euró 50).

Ja hogy a fotó lemaradt? Holnap jön!

-->

VILÁGBÉKE!

Az úgy volt, hogy nekem eszembe se jutott, hogy blogot írjak, mások mondták. Meg azt is, hogy írjam bele, amiket a gyerekeim mondanak. És akkor elkezdtem. És mások neveztek be ebbe a goldenblogba is, én nem is gondoltam rá, hogy induljak. És a legfőbb célom az életben a VILÁGBÉKE! De ha már így alakult, szavazz rám, kérlek! Nem lesz nehéz, a gasztroblog kategóriában pont az első blog a házisárkány. Itt: http://www.goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=1062
Ja és VILÁGBÉKE!

És köszönöm!!!!

Ciprusi mozaik

.

Amikor húsz éve először utaztam Törökország felé, a buszon egy idősebb hölgy mesélt róla. Kíváncsian hallgattam, hiszen semmit sem tudtam erről az országról. Azt mondta, hogy az ember beleássa magát a tengerpart meleg homokjába és beleszeret a mesés Keletbe. Most is az történt velem, ami már olyan sokszor. Figyelmesen hallgatom a beszélőt, akinek a szavaira mindig emlékezni fogok, csak még nem tudom, hogy a történet rólam szól.

Ciprus kultúrák mozaikja, görögök, törökök, lovagok, ottománok, brit gyarmatosítók. Iszlám és kereszténység. Ókori városok, lovagvárak, dzsámik, a legmodernebb autók

Gazimağusa (Famagusta) a XII. században a világ leggazdagabb városa volt. A várfalakon belül 365 templom volt, hogy minden nap másikban lehessen misét hallgatni. A legnagyobbikban koronázták meg Jeruzsálem királyait. Itt található az Othello bástya is, a Shakespeare által megénekelt történet helyszíne.

Amikor a tengerparti sétából ’hazaérkeztünk’, a kisfiamnak földbegyökerezett a lába: „Ez nem is a mi házunk!” – mondta, hiszen ő szó szerint értette, hogy szépen hazasétálunk.

A tengerben a kishalak odajönnek barátkozni, nagyon kíváncsiak. Amikor a kezemet nyújtom óvatosan feléjük, a hasam alatt úsznak el fürgén, tudván, hogy a lomha, nagytestű állatok nem fordulnak meg olyan könnyedén.

Cipruson nyáron sohasem esik az eső.

A girnei (Kyrenia) lovagvár bejáratát nem találjuk. Körbejárjuk az épületet, kisfiam egy szellőzőnyílásra mutogat, hogy az lesz az, de hát nem. Basszus, ezek elfelejtettek kaput építeni! Végül megtaláltuk, egy szinttel feljebb kellett volna nézni – régebben víz vette körül a vár lábát. A melegben dől a víz rólunk, mire megérkezünk. A várban sok izgalmas faajtó van. Az egyik a csemetéim szerint a vészbejárat.

A várban többféle múzeum található, pl. egy hajóroncs is ki van állítva, amit ott találtak nem messze a parttól. Az ókorban süllyedt el, olajat, mandulát szállított, még a magok is megvannak. Egy másik részen egy ősi temetkezési helyet mutatnak be, egyrészt úgy, ahogyan azt megtalálták (csontvázzal), másrészt maketten, bemutatva a különböző kamrákat a föld alatt, amelyekben a használati tárgyakat helyezték el, és a legbelső részen pedig a halottat. Egy kisfiú fantáziájának ez éppen eléggé érdekes. Remélem nem fognak behívatni az óvodába, hogy a gyerek csontvázakról és halottas kamrákról beszél... Igaz eddig inkább arról van szó, hogy egy csodálatos hajót fog építeni éjszaka úgy, hogy kilopózik a barátjával, a Bálinttal. És azon a hajón minden lesz, még kertészkedhetek is.

Apukám elvitt minket a ciprusi pusztába, egy cipőboltba. Enkomi romváros mellett kellett elhaladni, amit lakói 3000 éve hagytak el, nem tudni miért. Talán az éppen akkor, a Szalamiszból elmenekült királyfi által alapított, a szintén Szalamisznak nevezett tengerparti városba költöztek, vagy költöztették őket. Szóval félsivatag, romváros, félsivatag, félsivatag, cipőbolt. Tele jobbnál jobb cipőkkel (márkás is), potom áron. Az i-re a pontot azonban egy innen nem messze található másik bolt tette fel: ott strucctojást árulnak. Hűtve, frissen, a héját kifúrva, dekorációnak, „csodálatosan” megmunkált egyedi darabokat, például asztali lámpának feldolgozva. És strucchúst is. Sohasem álmodtam volna, hogy van ilyen bolt, pláne ilyen helyen. Kíváncsi lennék a forgalmukra (a dolog egyébként logikusabb, mint első ránézésre tűnik, struccfarm mellé épült az üzlet).

Életem második legfinomabb „hamburgerét” ettem itt. Balik ekmek a neve, azaz halas kenyér. Szezámmagos hosszúkás zsömlébe olívaolajon grillezett halakat tesznek, salátával, hagymával. Csípős uborka és apró paprika is já

r hozzá. A férjemmel jókat nevetgélünk azon, hogy ez mennyivel jobb, mint a Fishmac – nem is szabadna egy mondatban említeni őket. (A legfinomabb „hamburgert” pedig Aksaray városában ettem, egy pénteki vásárnapon, az pedig döner volt, fél török kenyérbe ágyazva, sok paradicsommal, uborkával, hagymával – káposztával még véletlenül sem – a visszaúton már előre fentük rá a fogunkat, de kiderült, ezt csak akkor árulják, amikor vásár is van.)

Szent Barnabás kolostora gyönyörű épületegyüttes. Apukám szerint onnan lehet tudni, hogy mi nem igazhitű görögök vagyunk, hogy nem megyünk be a korláton belülre, és nem csókolgatjuk végig az összes ikont és freskót. Meglehetősen szép számú műalkotás található a falakon. A kolostorban kerengő is van, előírásszerűen. A kolostorkertben minden megtalálható, ami az itteni élethez kell: datolyapálma, olajfa, citrom, narancs. Szent Barnabás János apostollal érkezett Ciprus szigetére, ma a sziget védőszentjeként tisztelik. Az jár a fejemben, hogy akit évszázadokkal ezelőtt erre vetett a sorsa, nem biztos, hogy valaha viszont látta a szülőhazáját, a családját. Sokukat itt temették el, Szent Barnabást is. Mauzóleuma egy közeli épület. A kolostor mellett több kutya hűsöl az árnyékban, az egyikük elkísér minket. Mint egy kis idegenvezető mutatja az utat, biztos a turistáktól leste el, merre van a járás. A szentember koporsója a föld alatt található, lépcsőn kell lemenni, a kutya nem akar leengedni. Apukámat, a falkavezért végül leengedi. Ő lehívja magához a kutyát, így mi is lejutunk. A kutya megpróbál ásni, de nagyon kemény a talaj, nem sikerül neki. Talán csontot érez, és azért nem akar minket a közelbe engedni, mert védi a tulajdonát.

Nagyon szeretem hallgatni, ahogy a müezzin énekel. Talán ketten énekelnek, felváltva. Egyikük különösen hosszú szüneteket tart az egyes sorok között, így fokozva az izgalmakat. Próbálom magamban visszaidézni a dallamát. Lehetetlen vállalkozás.

A kikötő egyik éttermében kávézunk. Éppen visszaérnek a turistákat szállító hajók a tengeri kirándulásról. Befarolnak, és úgy állnak a helyükre, szájtátva figyelem, mennyire ügyesek a hajósok. A kikötői utazásszervező fiúktól érdeklődöm a Népművészeti Múzeum felől. Felemelt ujjal lájkolják, hogy törökül szólok hozzájuk (jól gazdálkodom azzal a kevéssel, ami van), és megkérdezik, honnan jöttem.

Az odaúton a repülőtérről taxi visz a házig, egy órás út vár ránk. Ugratjuk egymást a férjemmel: tudnál baloldalon közlekedni, balkézzel sebességet váltani, úgy hogy török nyelvű a gps – és éjszaka van? A sofőr kiszáll egy rövid időre – akkor látjuk, hogy strandpapucsban van… A visszaúton már rááll a fülem a nyelvre, érteni vélem a gps-t – viszont az autópályán még mindig nem tudnék előzni pont fordítva. Igaz a párásodás is fordított: éjszaka kívülről csapódik ki a meleg levegő az autóüvegre, belül a klíma miatt sokkal hidegebb van.

Kisebbik csemetém fél a repüléstől – jobban, mint én. A hazaúton is megfogtuk a felszálláskor a nővérkéjével a két kezét, ő pedig becsukta a szemét. Az izgalom, meg a sok élmény hatására legközelebb Budapesten nyitotta ki, szépen átszunyókálta az utat viharzónástul.

Már itthon nézzük az időjárásjelentésben megjelenő térképet, és feliratot, miszerint a Földközi-tenger hőmérséklete 29 fok (itthon a levegőé 18). A gyerekek észreveszik, hogy Ciprus kisebb, mint Magyarország. Apró vitézem kommentje: mert gyengén harcoltak (a ciprusiak).

Azt mondják, úgy kell eljönni valahonnan, hogy hagyjunk még megnézni valót, hogy máskor is visszavágyjunk. Jó pár dolog van még Cipruson, amit szeretnék megnézni, de a visszavágyás biztosan nem ezen fog múlni.

Sumák

Padlizsánsaláta szumákkal

A mindennel felszerelt igazi török bolt polcán megláttam a szumákot (sumac), és eszembe ötlött, hogy erről a fűszerről már mintha hallottam volna, hogy ez a Közel-Kelet kedvelt fűszere. Itthon utánanéztem, és valóban így van, sőt a padlizsánhoz is kifejezetten ajánlják. Milyen szerencse, hogy abból is éppen bevásároltam, hiszen a sokféle színben, méretben kínált csodaszép zöldségnek nem lehet ellenállni. Most halványlila, fehércsíkozású képviselőire esett a választásom.

A szumákot állítólag nálunk is többfelé lehet kapni. Ha letagadnák a boltban, mondjuk azt: semmi sumák, hol a szumák?

Hozzávalók

4 kisebb padlizsán

2 paradicsom

Fél citrom leve

1 csokor petrezselyem (mármint magyar csokor, a törököknél egy csokor akkor

a, mint nálunk egy egész bolt teljes kínálata, kevesebbet venni nem lehet)

Olívaolaj (hmmmm helyi termelőtől vásárolt igazi olívaolaj, ezt natúr kenyérrel mártogatni is isteni

Szumák

3 gerezd fokhagyma

Só

A padlizsánokat megmossuk, sütőben 180 fokon körülbelül fél óra alatt megsütjük, kihűtjük.

Közben elkészítjük az öntetet: az olívaolajjal összekeverjük a szumákot, a zúzott fokhagymagerezdeket, a sót. A paradicsomokat félbe, majd vékony szeletekre vágjuk. A petrezselymet törökösen durván felaprítjuk.

Ha kihűlt a padlizsán, felkarikázzuk, és egy tálon elrendezzük körkörösen úgy, hogy közéjük majd egy-egy paradicsomszeletet illeszthessünk. Meglocsoljuk a padlizsánszeleteket a citromlével, hogy meg ne barnuljanak.

Amikor kész vagyunk a zöldségek elrendezésével, megöntözzük a fűszeres olívaolajjal, majd megszórjuk a petrezselyemmel.

Lehetőleg hűtőben, letakarva érleljük még egy-két órát.

Nekünk erre most nem jutott időnk. Sajtos pirítóst ettünk mellé, és ayrant (sós joghurt ital) ittunk hozzá. Tehát egy kis natúrjoghurttal is megbolondíthatjuk művünket.

Tejfehérjementes.

Gluténmentes.

Tojásmentes.

Kisleányomnak igen élénk a fantáziája. Most például azt mondta, hogy beszélget azokkal a kishalakkal, akiket a búvárszemüvegén át lát. Igaz eddig nem valami szószátyár népeknek ismertük a halakat, de hát sohasem lehessen tudni. Először még hallani vélte a hangjukat is (csicsergő), de aztán ez a verzió feledésbe merült, maradt a metakommunikáció. És ez igaz is, a halnézés technikája például az, hogy valaki viszonylag mozdulatlanul van a vízben, mert a kíváncsi halacskák köré gyűlnek, és a búvárszemüveggel rendelkező többiek (már aki be meri dugni a fejét a vízbe) megnézhetik a vidám és játékos halacskákat.

Magamban jókat kacarásztam ezen a halakkal való beszélgetésen, egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy a magam portája előtt is sepergessek. Történt ugyanis, hogy egy meglehetősen hosszú buszúton egy nem túl jól halló rokonom mellett ülve kitűnően elbeszélgettem vele. Ha kellett bólintott, volt, hogy a fejét csóválta, miközben persze az elsuhanó tájat nézte. Csak akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem hallotta, amit odáig beszéltem, amikor végül nem egy eldöntendő, hanem kiegészítendő kérdést tettem fel. Amit ugyanis egyetértő bólogatásnak, biccentgetésnek véltem, az csak a busz rázása volt…

Mediterraneo

A tavaszi-nyár eleji csevelyek visszatérő kérdése: hova mentek nyaralni (vagy a gazdasági válságra való tekintettel: mentek nyaralni?). Erre adott válaszom így hangzott: igen, a vidéki Nagypapához …… Ciprusra. És ez így is van, hiszen gyermekeim Nagyapója Cipruson építi a kapitalizmust. Annak is az északi felén (és nem a fővárosban). Nagyon vártuk hát, hogy elmehessünk erre a melegebb éghajlatra, még akkor is, ha én történetesen kifejezetten utálok repülni, és ezt persze nem mutathatom a gyerekeim előtt (a szomszédasszonyom azt javasolta, eszegessek mogyorót az idegek megnyugtatása végett, de én egy hatásosabbnak vélt megoldással éltem: egy Underberg miniüveget tettem a kézipoggyászomba...) Izgatottan ültünk hát a fedélzeten, kislányom végignézve a repülőbe hömpölygő tömegen, azt találta kérdezni: ők mind Ciprusra mennek? - - Nem, néhányan kiszállnak útközben – na jó, erre szerencsére nem került sor, hanem mindenki megérkezett a Szerelem szigetére, ahol nyáron sohasem esik az eső, izgalmas látnivalók, fehér homokos partú égszínkék tenger és a legjobb fajta mediterrán konyha várja az utazót.

Mediterrán lecsó

Egy tésztaszószos üvegen egyszer azt a feliratot olvastam: mediterrán zöldségek. Hmmm ez csak jó lehet, mondhatni a lehető legjobb kombináció. De mik is azok a mediterrán zöldségek? Olyan izgalmasan hangzik…kiderült a tizedmilliméteres betűk kisilabizálása után, hogy az bizony nem más, mint padlizsán és cukkini. Oké de azért….valami izgalmasabbra számítottam.
Hát íme, itt egy izgalmas mediterrán zöldség: az okra, vagy törökül bamya, ami tulajdonképpen a hibiszkusz bibéje. Ez is került a lecsómba, (naná, ilyen a magyar, azért még nem bújik ki a bőréből, mert más kultúrába érkezett), amit ki lehet tunkolni isteni, szezámmagos, fekete köményes fehér török kenyérrel, amit mindig frissen árulnak, lehet belőle tésztaszósz (akár összekeverve a szarvacskával vagy pennével és sütőben rá lehet még pirítani egy kis sajtot), vagy rizzsel natúr hússzelet körete. Állítólag jól csúszik rá a sör és a fröccs.

Hozzávalók
5-6 paradicsom
1 szép fej vöröshagyma
2 kisebb cukkini
1 közepes padlizsán
30 deka bamya főzve vagy konzerv alakban (ez utóbbi nálunk is kapható)
Egy kis paprikát is belecsempésztem, épp csak az íze kedvéért
2 gerezd fokhagyma
1 tk só
olivaolaj
Zöldfűszerek frissen, vagy szárítva, minden, ami ehhez az ízvilághoz illik: elsősorban oreganó, aztán ott van a bazsalikom, majoranna, provánszi fűszerkeverék
2 dl sűrített paradicsom

A lecsót tulajdonképpen a szokásos módon készítjük el: az olívaolajon el kezdjük dínsztelni a hagymát, közben pucoljuk a cukkinit, felkarikázzuk, a szeleteket negyedekbe vágjuk, azt is rádobjuk, aztán a paradicsomot kockázzuk fel, felöntjük egy kis vízzel is, aztán következik a padlizsán, hasonlóképpen járunk el vele, mint a cukkinivel. Végül a bamya, a fűszerek, a só, belezúzzuk a fokhagymát is, és hozzálöttyintjük a paradicsompürét. Addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, illetve a szósz kellőképpen besűrűsödik (15-20 perc).

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Lisztmentes.

Barnaszőkenőm (és itt most elnézést a szőkéktől, és a nőktől, csak a tipizálás miatt mertem ezt a jelzőt leírni, amúgy nem értek egyet az ilyesfajta megkülönböztetésekkel, sőőőőőt, most azt inkább a kevésszámú, de mégis létező férfiolvasókra való tekintettel el is hallgatom, hogy feminista vagyok, és az egyik kedvenc graffitim, hogyaszongya: „God is black. – és kicsit lejjebb más írással: „Yes, she is.” – „Isten fekete” „Igen, és nő”), naszóval leánygyermekem nagyon belejött a búvárkodásba, és az úszkálásba, annyira, hogy kitalálta: fejenáll a vízben (valószínűleg a kézenállásra gondolhatott, de ezt azért tisztáztuk, mielőtt orral szántja végig a homokos tengeraljat). Kisebbikem pedig ÚJABB TITOKZATOS ÉS FÉLELMETES állatokról tart kimerítő hosszúságú kiselőadásokat, de csak a vízben, mert a titokzatos és félelmetes állat a szárazföldön meghallja és akkor mérges lesz. Érdeklődésemre, miszerint, ez azt jelenti-e, hogy az a félelmetes földi állat tud-e magyarul, némi hümmögés volt a válasz, mert az természetesen szembetűnt neki, hogy itt nem a mi nyelvünkön beszélnek, sőt miután leadtam a rendelést a pincérnek, azt mondta nekem: olyan furán beszélsz.*

*A török meglehetősen hasonlít a magyarhoz hangzásában, ha nem figyelünk oda, akár magyarnak, vagy magyar halandzsának is tűnhet.