Nagymamám almáspitéje

-Anyu, Anyuuuuuuu ébredj feeeeeel!!!!!! – szalad az ágyamhoz a kisfiam.
- Miért? – nyögöm kissé szemrehányóan. Épp alvással gyógyítom magam egy enyhe kis kórból, amit az oviból kaptunk, és ami miatt korábban hazaengedtek a munkahelyemről.
- Hát hogy süssél nekem almáspitét! – még a hangja is ragyog gyermekemnek. „Nékem olyan anya kell, ha beteg is keljen fel, süsse meg az almáspitét, ezzel kínálja gyermekét!”* – gondolom ezt a falvédőszöveget olvasgatta valahol. És ezek szerint ő már jobban van.
- Majd a hétvégén sütünk, most biztosan nem. - hűtöm le a kedélyeket.
- És addig még hányat kell aludni?
- Ötöt.
Számolgatja az ujjain, nem boldog, de beletörődik.
Péntek délután aztán amikor a nyakbaugrós részen már túl voltunk, rögtön ezt kérdezte:
- Vettél?
- Mit?
- Hát hozzávalókat!
Persze hogy vettem, a következőket:

50 deka liszt
25 deka vaj vagy margarin
3 tojás
2 ek. porcukor +1 a szóráshoz
½ cs. sütőpor
egy kis pohár rum
2 ek. tejföl
egy csipet só

1 kiló alma
fahéj
cukor
esetleg darált dió

Az omlós tészta készítésének** szabályait fölrúgva én a következőképpen állítom össze a tésztát:

Összekeverem a vajat és a cukrot, egyesével hozzáadom a tojássárgájákat. A rumot és a sót is is. Összekeverem a lisztet a sütőporral, és két részletben a masszához keverem. Hozzáadom a tejfölt, annyit, hogy ruganyos, jól nyújtható tésztát kapjak.

A tepsit kizsírozzuk, kilisztezzük.

Az almát megpucoljuk és lereszeljük.

A tésztát kétfelé vágjuk. Gyúródeszkán még egyszer átgyúrjuk, és enyhén lisztes felületen kinyújtjuk az egyik felét. A tepsibe tesszük, ráhalmozzuk a reszelt almát, megcukrozzuk, meghintjük fahéjjal, esetleg darál dióval. Rácsúsztatjuk a másik lapra nyújtott tésztát is.

Villával megszurkáljuk, és tojásfehérjével megkenjük („befestjük”) a tetejét, hogy szép pirosra süljön.

175 fokos sütőben 45-50 percig sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Az almáspitét pedig nem is én sütöttem, csupán a kiskukta szerepére vállalkoztam.

Karácsonyra kislányom kapott egy 1000 darabos puzzle-t. Berni pásztorkutyakölykök vannak rajta, egy kertben virágok között csücsülnek egy kék kádban. Giccses, de bájos. A kiskutyák mosolyognak, a nyelvük is kilóg. Kivéve az egyiküket.
- Biztos azért nem dugta ki, mert piszkos a nyelve és nem akarja, hogy meglássák. – jön rá az egyetlen ésszerű magyarázatra kisfiam.

* Az eredeti falvédőszöveg: „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel, főzze meg a vacsorát, azzal várja az urát.” Feminista társaim, rémes, nem?

** (liszt , vaj, cukor, tojás, rum, tejföl a sorrend; a vaj legyen hideg és morzsoljuk össze a liszttel – na lehet, hogy legközelebb így próbálom majd?)

Friss meleg történet egy fagyos téli reggelen

Nem is vettem észre, hogy a reggeli rohanásban nem vettem fel a kesztyűmet az oviba vezető úton. Kézenfogva siettünk a jeges úton, így csupaszív kisfiam két kis zöld kesztyűje közé fogta a kezemet, óvatosan, finoman, hogy ne fázzon. A szívemet melegítette át a kedvességével, mint ahogyan az a kis összevasalható műanyaggyöngyökből készült szív is, amit ő csinált nekem, és amit a télikabátom zsebében hordok.


Recept is jön hamarosan.

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Uncsi a száraz bejgli?

Alakítsd át! Locsolj rá vanília-pudingot vagy krémet. Ha a nyáron gondoskodtál rumtopfról, akkor itt az idő, hogy elővedd a hűtőből, és szórd meg a tetejét az alkoholos gyümölcsökkel. Most nem írom, hogy mennyei, mert nem szeretem az ilyen közhelyeket, pedig tényleg az (a másik amitől feláll a szőr a hátamon, a zenei csemege váááááááá). Ha nincs rumtopfod, akkor locsold meg csak rummal. Vagy tegyél hozzá valamilyen piros bogyós gyümölcsből készült lekvárt, vagy mindkettőt. A gyerekek színes szórócukorral vagy egyéb Mikulás-csomag mélyén rejtező cukorkákkal is játszhatnak.
Annyira más lesz az egész, hogy fel sem ismered majd az álruhába bújt régi jóbarátot!

Malac

Ma reggel a kisfiam kis csodálkozással vette tudomásul, hogy mindenkinek Szilveszter van, nem csak nekik. a gyerekbuliban.
Ők ott már túl is vannak az első étkezésen, a dínósültön.
Kedves Olvasó, remélem jól sikerült a Te malacsülted is! Végre megfejtettem a rejtélyt, ami már tavaly óta foglalkoztatott: a látogatóözön ilyenkor Szilveszter táján a "Malacsült" bejegyzésnek köszönhető.
Helyes és jó, hiszen Szilveszterkor, Újévkor a malac kitúrja a szerencsénket a földből. Kívánok hát

Boldog, békés új évet és azt, hogy az új évben minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnétek!!!!

Szatmári töltött káposzta

Jó sorsom úgy hozta, hogy ősszel kisebb kirándulást tettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy szép a táj arrafelé, de kiderült, hogy igazából gyönyörű. Azt is tudtam, hogy a szilvapálinka és az üstben, cukor nélkül főtt szilvalekvár miatt is dolgom van nekem arrafelé (Apu, ne haragudj, a szilvapálinkából semennyit sem bírtam megmenteni a barátok elől, akik az utolsó csepp elfogyasztása után azt mondták, hogy legközelebb egy hektoliterrel hozzak…), de azt nem tudtam, hogy életem egyik legfinomabb töltött káposztáját is itt, a túristvándi vízimalom ( a molnár kitűnő pálinkával kínál) melletti fogadóban fogom megenni. A káposztát görcsleves előzte meg (apró gyúrt tésztás leves), és szilvalekváros és diós sütemény tette teljessé, de olyan, amit száz éve még a tőzsdén is jegyeztek. Hozzávalók Darált sertéshús Darált füstölt hús Kukoricamálé – a rizs helyett, olyan kerek ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ihajj Nyers, (piros) húsú paprika paradicsom káposztalevél paradicsomlé só bors A töltelék abban különbözik tehát az általam eddig ismertektől, hogy a rizs helyet kukorica szerepel benne, a füstölt darált hús is tudja a dolgát, és a nyers paprikát, paradicsomot is beledarálják a töltelékbe. Tehát az összetevőket értelemszerűen összekeverjük. Káposztalevélbe csavarjuk, ami lehet savanyított, vagy elkészíthetjük mi is a következő módon. A fejes káposztából a torzsát kivágjuk, és sós, esetleg enyhén ecetes lobogva forró vízbe tesszük. Ahogy leválnak a levelek, óvatosan kivesszük őket a vízből, és lapos tányéron kihűtjük. A tekercseket egy nagy lábosba tesszük, paradicsomlével felöntjük, és lassú tűzön megfőzzük. Tejfehérjementes (tejföl nélkül). Tojásmentes. Gluténmentes. A káposztafélék kitűnőek szilveszteri másnaposság ellen. A mi családunkban meglehetősen sokáig karácsonyi ételként futottak. Így volt ez régen volt lánykoromban is, mikor a Karácsony, a sok szép és jó mellé egy vakbélgyulladás-gyanút is hozott a középső húgomnak. Míg ő a szüleimmel a kórházban felügyelve volt, addig a szüleink ránk bízták a káposztafőzés feladatát. „Majorannát is tegyetek bele!”, szólt a szülői intelem. Két konyhai zöldfülű, az egyikük egész kicsi, nem sejtette, melyik is lehet a majoranna (akiről évekig azt hitték, a Szabó család dramaturgja). - Ez az, láttam, amikor Anyu azt mondta, hogy tegyünk bele egy kis majorannát is, és ebből tett bele! – szólt egyikük, és a szülői utasításnak megfelelően jócskán zúdítottak belőle az ételbe. Nem kellett volna. Menta volt ugyanis…. (A másik karácsonyi remekműről, a sóval sült Sacher-tortáról később szólunk majd…)

Az egyik legjobb karácsonyi receptem

Velemszületett maximalizmusom újabb bástyáját sikerült lerombolnom. Nem törekedtem arra, hogy olyan legyen a Karácsonyunk, mintha egy képes újság lapjairól vágták volna ki. Beosztottuk, hogy mire mennyi idő jut, és amennyi abba az időkeretbe belefért, annyit végeztünk el. Nem lett tökéletes a takarítás? Sebaj! Nem minden sütemény készült el? Legalább nem három kiló pluszt hoz a Jézuska. Nincs karácsonyi dekoráció? A gyerekek által készített gyönyörűségeket ízlésesen elhelyeztem az ablakban.
És így jutott idő az igazán lényeges dolgokra: mézeskalácssütés a barátokkal. Játék. Adventi kirándulás a Húgomhoz. Olvasás. Gondolkodás. És az újítás, amit a finnektől lestem el. Ők természetesen szaunáznak 24-én is, és utána új ruhát vesznek fel, mintegy megtisztulási szertartásként. 23-án este felkerekedtünk hát, úszni és szaunázni a közeli uszodában. És ez a sajátos ötlet nem csak nekem jutott eszembe, hanem még sokaknak, sokan szorongtunk a medencében, de ez így volt jó.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!