Gyors, olcsó és egészséges - szeretem, ha egy recept ezt a három tulajdonságot egyesíti.
2010. október 13., szerda
Segítsüti átadás
- Nem remeg a kezed? -kérdezte a férjem, amikor nekiláttam megsütni a mandulás almatortákat.
Nos, ilyen drága sütit valóban nem sütöttem még, de nem remegett a kezem, mert egyrészt tudtam, hogy a nemes cél miatt velem lesznek az égiek, másrészt ezt a sütit egyszerűen nem lehet elrontani.
Remélem így érezték ezt a nyerteseim is. A licit megnyerője Huszilvia kis csapatának vette a tortát - jajj de szeretem én is az ilyen csapatépítő tevékenységet! Nagyon aranyos, mosolygós 10 hónapos kisfiával jött az átadásra.
A másik torta is egy mosolygós nagyon aranyos kisfiús családba került, a vígaszágas nyertes Kedmona érezte úgy, hogy habár szerencsére nem érintett a koraszülött kérdésben, szeretne így segíteni a korababáknak. Huszilvinek köszönjük, hogy ő is hozzájárult ehhez.
Ehelyütt szeretném megköszönni a lehetőséget a Segítsüti mindenre elszánt és profi csapatának, hogy ennek az élménynek én is részese lehettem. Ahol csak lehetett, eldicsekedtem vele. Mint ahogyan a gyönyörű kiállítású Segítsüti füzettel is. Mindenkinek nagyon tetszik, kislányom örömmel kiáltott fel, amikor megpillantotta pont azt a tortaszeletet az újságban, amit a fotózás után egyébként ő evett meg:
A sütemény a Segisüti akció keretében árverezésre kerül. A befolyó összegből egy szegedi koraszülött osztály kap segítséget. Licitálni a http://www.segitsuti.hu/ oldalon lehet.
„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – szólt a kisfiam egyik örökbecsű kedvence. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.
Még pocakos koromban, egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá. 20 perc múlva, amikor megérkeztem, az almatortácska már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!
A barnacukrot összekeverjük az olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverjük a tojást, a reszelt citromhéjat, egy icipici sót, a lisztet és a sütőport. Dolgozzunk fakanállal.
Kivajazott tortaforma aljára 2-3 hámozott almát felcikkezünk, meghintjük egy kis mazsolával, fahéjjal, pici cukorral. Ráterítjük a masszát. Nem baj, ha nem fedi be teljesen, a sütőportól úgyis megdagad a tészta. Meghintjük héjától megfosztott mandulával és egy zacskó vaníliás cukorral.
Süssük 175 fokon 30-40 percet, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz.
A manduláról úgy lehet eltávolítani a héját, hogy forró vízzel leöntjük, s ha kihűl, könnyedén lehúzhatjuk róla.
Ezt a süteményt bármilyen gyümölcsből, vagy gyümölcskombinációból elkészíthetjük, nálunk nagy kedvenc a szilvás, vagy az őszibarack-meggyes változat is. A tortaforma alá terítsünk alufóliát, hogy a lédúsabb gyümölcsök kicsorduló levét felfogjuk.
Remekül illik hozzá a vanília fagylalt.
Azért hívom tortácskának, mert nem túl nagy mennyiség, az én kapcsos tortaformám 23 cm átmérőjű. Ha nagyobbat szeretnénk sütni, akkor a mennyiséget duplázzuk meg!
A kislányom és a kisfiam azóta pedig már nagyobbacskák, és nagyon szeretnek sütni. Most is szívesen segítettek, hogy elkészüljön a sütemény. Vagyis én nekik. Már csak a kezük alá kell dolgoznom, de a piros autók azért még nagy becsben vannak.
A licit nyertesének természetesen a dupla adagos verziót készítem el, és a tortához vaníliafagylalt is jár. Személyesen Budapesten, vagy környékén tudom átadni. A tortát becsomagolva, postai úton is el tudom küldeni, ebben az esetben viszont a fagylaltot nem csomagolom mellé….
Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járjaa környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:
- Semmi pénzért mit tetszik adni?
A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).
Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).
Hozzávalók
Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából
1 kiló sertéscomb
Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is
2 fej vöröshagyma
3 cső zöldpaprika
2 paradicsom
Pirosarany vagy Édes Anna
pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi
(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)
ketchup
vörösbor
só
A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.
Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.
Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….
Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….
Ha úgy folytattad, hogy a szerelem, már megint izzad a tenyerem…akkor annyi idős vagy, mint én, és ezért nem áruljuk el, hogy mennyi.
Ezúttal azonban nem a szerelemre gondoltam, hanem a szeptemberi tankönyvbekötésre. Idén már a nagy kicsilányom is segédkezett a bekötésnél, persze ahogy azt kell, lassabb volt együtt, mint egyedül, de összehasonlíthatatlanul jobb hangulatú. Nézegettük a könyveket, forgattuk a színes lapokat, és közben éreztük az új könyvek friss nyomdaillatát. Mondták is a gyerekek, hogy ez mennyire finom. Én meg mondtam nekik, hogy ez a Tudás Szaga, ha ezt szagolják sokat, okosak lesznek.
-Tényleg???? – kérdezték csodálkozva, hiszen nem sejtetették eddig, hogy ilyen varázslat is van.
- Bizony ám, forgassátok sokat a lapokat!
Ezt meg is ígérték, annál könnyebben, mivel hogy szeretik a könyveket.
És már megint itt van….na még mindig nem a szerelem, hanem a
Mustáros tarja
Ez a Húgom receptje. Pácolni kell, és bár eredetileg parázson terveztük sütni, a tréfás nyarak ráutaló magatartása következtében rájöttünk, hogy tepsiben is szépen kisülnek…hajjajjj ….
Hozzávalók
tarjaszeletek
mustár
kakukkfű
szójaszósz
étolaj
A tarjaszeleteket enyhén kiklopfoljuk (ezúttal ne képzeljük el kedvenc politikusunk arcát a hússzeletek helyébe). Mindkét oldalukat megkenjük mustárral. Egy jól záródó edénybe teszünk annyi szeletet, ami beteríti az edény alját. Megszórjuk a húsokat kakukkfűvel, meglocsoljuk szójaszósszal és egy kis étolajjal. Addig rétegezzük, amíg a hús tart. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Úgy is lehet, hogy a pác hozzávalóiból készítünk egy szószt, és abba forgatjuk a hússzeleteket. (Majd' azt írtam trutyiba, van nálunk egy étel, amit a Trutymó Titkának neveztem el. A valaki (vö. személyiségi jogok) ugyanis úgy eszi a túrógombócot, hogy a tejfölt, a porcukrot és a prézlit összekeveri, abba forgatja a túrógombóc-falatokat.. Amikor először láttam ezt a cselekedetet, épp akkor ment a mozikban A tini ninja teknőcök - A trutymó titka c. agyonreklámozott mű. A címnél valószínűleg csak a film lehetett idétlenebb, nálunk viszont bevonult a mindennapi szóhasználatba.)
Másnap a sütéshez tepsibe terítjük, letakarjuk alufóliával, és három órán át sütjük, a felénél az alufóliát levehetjük, sütés közben a húst meg is fordíthatjuk.
Omlóssá sül, olvad a szájban.
(faszénparázson is átsül szépen, bizonyára)
A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a nagy családi összejövetelre valaki sztrapacskát csinált.Ennél jobb párosítást ki se gondolhatnánk.
Tojásmentes.
Kicsi kisfiam nem nagyon érti, miért is kell dolgozni mennem. Mondok neki sokfélét, hogy dolgozni jó, kinek, mi a feladata az életben, meg persze, hogy pénzt kell keresni.
Az a pénzdolog szöget üthetett a fejében, mert egyszer csak, egy oda nem illő szövegkörnyezetben azt mondta:
<!--[if !supportLists]-->-<!--[endif]-->Tudod Anyu, a sok pénz sem jó. Mert aztán ha sok van az előszobában, akkor nem tudunk bejönni, és nem férünk el tőle.
Nos attól azért nem kell tartani, hogy alkalmazottként annyi jönne össze, hogy a bankókötegekben esnénk hasra, míg átevickélünk a nappaliba.
Én azért értettem, hogy a kisnagy ember először fogalmazta meg, hogy az anyagi dolgoknál vannak fontosabbak is….
Na ez az, ami idén nem igazán volt. Viszont nekem egy panaszszavam sem lehet, egyrészt a forró hangulatot biztosította egy munkahelyváltás, másrészt az idő kegyes volt hozzánk, egyetlen félnapot leszámítva (amit végignyihogtunk, könnyünk folyt a nevetéstől), pontosan olyan volt a nyaralás alatt, amilyenre szükségünk volt.
A történet szálát jó pár hete ott ejtettem el (ezúton is köszönöm a kitartást Kedves Olvasóimnak), hogy a Naschmarkt-on jártunk, Bécsben. Olyan dús bazsalikomcsokrot sikerült beszerezni, hogy nem csak a korábban taglalt salátába és sajtos pirítósra, hanem a vándortábor második felvonásában, melyet a Magyar Tenger partján töltöttünk, elkészült balatoni „Mi is van az hűtőben?”-jellegű tésztába is jutott.
Abban pedig a következők voltak:
Hozzávalók
2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
1 nagy csokor bazsalikom
2-3 deci tejföl
1 (bio)leveskocka
Olívaolaj (enélkül ne indulj a Balatonra)
Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)
Füstölt sajt
Feltesszük a vizet főni a tésztának.
Megpucoljuk a fokhagymát, a gerezdeket felszeleteljük, mondjuk 3 mm-es vastagságúra. Nagyon finom lesz szétharapni őket.
Elkészítjük a kockából a levest, úgy hogy körülbelül másfél deci legyen. Vagy kész húslevest használunk.
Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymaszeleteket. Addig kevergetjük, amíg meg nem érezzük az illatát (1 perc). Hozzáöntjük a levest, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a hagyma megpuhul, és az elegyünk egy kicsit besűrűsödik.
Óvatosan hozzáadjuk a tejfölt, és a felszeletelt bazsalikomot (biocsalád tépkedje, állítólag a kés rosszat tesz neki). Sózni nem kell, a leves önmagában is sós. Még egy kicsit rotyogtatjuk.
Kész is vagyunk, a kifőtt tésztát beleforgatjuk. A tányéron még megszórhatjuk füstölt sajttal.
Tojásmentes.
Kisfiam tavaly vakondokra vadászott itt a Balaton partján. Idén a pókok kerültek látóterébe. Nem mintha otthon nem tanulmányozhatná ezt az állatot. Először is a valós pókokat vettük sorba. Az olyanokat is, mint a világ legnagyobb pókja. Meg az a pók, amelyik a legnagyobbat tudja csípni. Némi vívódás után (mondtam már, hogy biológiai ismereteim hiányosak? Még szerencse, hogy kéznél van egy nemsokáraállatorvos nagynéni.) a fekete özvegyet neveztem meg a világ legnagyobbat csípő pókjának. Persze még másnap is biztosítanom kellett gyermekeimet, hogy a fekete ŐZ nem nálunk él.
Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:
- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?
A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes.Tojásmentes.Gluténmentes.Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)
Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.
Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.
