Pritaminos brokkoli

Eredetileg csak sima vízben főtt brokkolit ettem volna tejföllel. És ha bár tudjuk, hogy "nincs de"…szóval mégiscsak kipattant hirtelen a fejemből ez a köretféleség – fogyókúrázóknak főétel. Az egyetlen „bűnözés” benne az olívaolaj.







Hozzávalók
egy fej brokkoli
fél cső pritamin paprika – divatosabb nevén kaliforniai piroshúsú (nem összetévesztendő az amerikai zöldhasúval!)
1 fej lilahagyma
3 evőkanál olívaolaj
só
friss bazsalikom


Az olívaolajon üvegesre pároljuk a karikákra vágott lilahagymát. Egy kicsit vele együtt a kockára vágott paprikát is dínszteljük, nem kell nagyon, roppanós maradhat. Lehúzzuk a tűzről, hozzátesszük az előtte már megfőzött brokkolit. Óvatosan összekeverjük, hogy a rózsák ne törjenek nagyon össze. Sózzuk. Megszórjuk a tetejét pár levél csíkokra vágott friss bazsalikommal.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.


Nem szeretem a cukorkázást, mondhatni tiltólistás nálunk. Tikk-takk-ot nagyon ritkán mégis engedek, de igazából ettől is tartok egy kicsit, pláne hogy leánykám egy doboz tikk-takk után leküldött egy kisebbfajta dobókockát is, gondolván, ez is valami olyasmi. Most az aggodalomról és az utána való kutatóexpedíciókról nem írok.
Szóval ritkán van tikk-takk, de ez szerintem nem üli meg a gyerekeim lelkét. Valahogy úgy vannak vele, mint amit neves pszichológusunk írt a saját gyerekeiről, akik nem kaptak Barbie-babát. Játszottak helyette az „igazi” babákkal, macikkal, akiket elneveztek Barbienak.*

A mi fiúnk a C-vitamin rágótablettát nevezi TICC-TACC-nak.







*Az olvasók megnyugtatására: a lányomnak tekintélyes méretű Barbie-arzenálja van....

Mandulás linzerkarika málnalekvárral – sütemény tojás nélkül

Mary Poppins első kimenőjén felkeresi gyufaárus barátját Bertie-t. A tehetséges fiú egy lunaparkot rajzol krétával a kövezetre, ami olyannyira élethű, hogy mindketten fejest ugranak a képbe. A délutáni program szerves részét képezi az uzsonna, ami csigából – valami tűvel kell kikapargatni a csigahúst a házából - és süteményből áll. Gyerekkoromban nagyon magával ragadott ez az uzsonna – hiába a napközi toplistás uzsija, elkerülendő a csöpögést, a vajba kevert mézzel kent kenyér (tehát édes vajas kenyér), illetve a vadászfelvágott…brrrrrrrrrrrr….. nem tudta felkelteni a rokonszenvemet. Sokáig nézegettem az egyetlen francia éttermet Budapesten, hogy majd ott fogok csigát enni. A csigaevés valahogy elmaradt – azóta nem is vágyom rá. Viszont a süteményt megtaláltam, legalábbis pont ilyennek képzelem.

A recept az egyik kedvencemből, a Sváb szakácskönyvből származik. Spitzbub a becsületes neve (Kópészelet), és karácsonyi sütemény. Nálunk húsvéti, és háromszoros adagnál alább idén sem mertem adni.


Hozzávalók
37,5 deka liszt
25 deka margarin
15 deka porcukor
1 vaníliás cukor
12 deka mandula (a válságra való tekintettel elégedjünk meg egy tízdekás zacskóval, úgyis működik a dolog).

Az összeillesztéshez:

málnalekvár (most szeder- és erdei gyümölcs lekvárt is használtam)

A szóráshoz:
vaníliáscukor
porsukor


A keverőgép dagasztóspiráljával vajat/margarint összekeverjük a cukorral, majd a vaníliás cukorral, a mandulával. A végén hozzáadjuk a lisztet. Ha jól összekeveredett, még kézzel is gyúrunk rajta egy kicsit. Folpackkal letakarva fél órára a hűtőbe tesszük.

Kinyújtjuk (3-4 mm vastagságúra), virág alakú szaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük.

180-ra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, amíg a széle éppen csak barnulni nem kezd.

Ha kihűlt, kettesével összeragasztjuk a lekvárral. A tetejére vaníliás cukorral elkevert porcukrot szórunk.

Fém vagy műanyag sütis dobozba tesszük és egy kicsit állni hagyjuk, hogy a tészta magába szívja a lekvárt és megpuhuljon. (félnap).

Tojásmentes.


Ahogy sül a sütemény, nagyon finom illat lepi be a lakást, gyermekeim jönnek is a konyhába szimatolni.

Fontos érzékszerv az orrunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy minap, amikor kisfiamnak segítettem a tűzoltó állomáshoz tartozó szirénát keresni és négykézláb vizslattam körbe a nappaliban, nagy örömmel kiáltott fel:
- Szaglászunk!!!!

Végül is nem az orrom vezetett nyomra, de hát nem is vagyok vizslakutya….

Annácska hangjegyfüzet(e)

- Panna Cotta

Nem jó az időzítés. Közhelyszámba megy lassacskán, annyira viszont még nem régi, hogy retro érzést keltsen.
Viszont gyors, tulajdonképpen olcsó és más édességekkel összevetve egészséges is. Úgyhogy éppen a blogomba illik.

Egy kedves, Franciaországba férjhez ment hazánk lányától kaptam a receptet. Ezúton is köszönet érte!

Hozzávalók
4 dl tejföl

1 dl + 8 kanál tej

1 vaníliarúd vagy 1 vaníliás cukor

75 g kristálycukor
5 levél zselatin

A tetejére:

gyümölcsöntet

A recept szerint folyékony tejföl (creme liquide) kell hozzá, amit a mi lányunk szíves közlése alapján 2 deci tejföl és 4 evőkanál tej összekeverésével lehet elkészíteni. Az így kapott hígabb tejfölt össze kell keverni az 1 deci tejjel, beletenni a vaníliásrúd magjait vagy annak hiányában 1 zacskó vaníliás cukrot (mondjuk olyat, amiben eredeti vanília is van; mivel ez tizedannyiba kerül, mint a vaníliarúd, de nem csak tizedannyira finom, ezért meglehetősen jó ár-értékarányt érhetünk így el – már ha ez a szempont fontos). Lassú tűzön melegítjük forralásig. Ekkor belekeverjük a cukrot.

A zselatinlapokat a leírásnak megfelelően kezelve hozzáadjuk a krémünkhöz. A Belvárosi orvos készítményét bele kell tenni hideg vízbe, felolvasztani, majd ezután ugorhat a forralt tejkeverékbe.

Formákba öntjük kevercsünket, majd ha kihűlt, hűtőbe tesszük.
Eldobható műanyagpoharat használtam, amit a hűtőből kivéve levágtam róla úgy, hogy a pohár száját körbe-körbe bevagdostam és csíkokat képezve a pohár oldalából, lehúztam róla. Így csúsztattama tányérra a kis tejföl-puding kúpokat.


A tetejére valamilyen gyümölcspüré, -lekvár, -szósz illik.
Ehhez most összefőztem málnát, fekete és piros ribizlit egy kis kristálycukorral, s a tetejére - melléje halmozva tálaltam.

Tojásmentes.
Gluténmentes.


Kisfiamat nagyon foglalkoztatja élet és halál kérdése.
- Miért születtünk? –kérdezi.
- Azért, hogy szeressünk! – vágja rá a lányom.

Bababla - Valaki nevel valakit

Ha egy üzlet egyszer beindul...menthetetlenül ráKATTantam a blogolásra.

Formálom a gyerekeimet. Vagy ők engem? Valaki nevel valakit. A meccs fordulatairól a bababla című blogomban olvashatsz. KATT a jobb felső sarokban található linkre!

Spenótos haltekercsek gyömbéres-tejszínes szósszal

Kalandos úton került hozzám egy nyers gyömbér. Egyenesen Bécsből jött. Mivel az idő túl gyorsan telik, és nem jutott idő a közös főzőcskézésre, a tulajdonosa nálam hagyta, azzal a felkiáltással, hogy legközelebb a blogomban szeretné látni. Íme.

Hozzávalók
tengeri halfilé
spenót levelek
olívaolaj
fokhagyma
só

bors
egy citrom
egy csokor petrezselyem
fekete olajbogyó

A mártáshoz
3-4 centis friss gyömbér
negyed fej vöröshagyma
pár levélke bazsalikom
2 deci tejszín
2-3 evőkanál olívaolaj
só


A spenótleveleket kierezzük, olívaolajon a zsírjára sütjük, azaz addig pároljuk az olajban, amíg a kieresztett levét elfővi. Sózzuk, borsozzuk, a végén megfutattunk rajta 2 gerezd fokhagymát, épp csak amíg az illatát megérezzük. (ez a „zöld bóbita” a spenótos tojásos nokedli receptjében is).

A halfiléket kiterítjük, és bekenjük a spenót masszával. Egy-két haltekercsbe kimagozott fekete olajbogyót is tettem. A fekete olajbogyó csak az én perverzióm a családban (na jó, a férjem is hajlandó megenni), úgyhogy nem az összesre tettem, készült csak spenótos változat is. Feltekertem a halszeleteket, 2 fogpiszkálót szúrtam bele, hogy rögzítsem őket, és a tekercseket egy tűzálló tálba tettem szép sorjában. A tetejükre citromkarika került és az egészet megszórtam végül egy csokor apróra vágott petrezselyemmel is.

175 fokon 25-30 perc alatt készre sütöttem.

Közben elkészítettem a mártást.

A spenót visszamaradt olaját kiegészítettem egy kicsit, egy negyed fej nagyon apróra vágott vöröshagymát megdinszteltem rajta. A tűzről lehúzva hozzáreszeltem a gyömbért, hozzáöntöttem a tejszínt, megsóztam és lassú tűzön addig kevergettem, amíg besűrűsödött. A főzés vége felé egy pár durvára vágott bazsalikomlevelet is beleszórtam.

Az ételt rizzsel és friss salátával ettük. A gyerekek kedvéért a jól bevált, szelídebb ízű tartárt is feltálaltam, mert a gyömbér enyhén csípős.

A férjem ebéd után csak ennyit mondott: csillagos ötös.

A lányom meg azt, hogy most úgy fogja megcsinálni a matekleckéjét, mint a karikacsapás. Mivel azzal „szédítettem”, hogy egye csak szépen, a hal okosít.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes (a mártást tejszínpótlóval készítve).

Itt a tavasz, ha nehezen adja is magát. Ennek olyan jeleivel találkozunk, mint például az ablakon berepült, ám gyöngécskének bizonyult katicabogár. Kisfiam intézkedős típus, rögtön a tettek mezejére lépett. A füléhez illesztett egy játék fél tojást és már mondta is:
- Szia állatorvos! A katica meghalt. … Értem. Szia!
- Mit mondott az állatorvos? – kérdeztem tőle.
- Hát hogy nagyon nem tud már segíteni.

Tavasz lesz, gyönyörű. Néha fájdalmasan gyönyörű, mint Vivaldi Négy évszakának Tavasza.

Bögre tészta - sütemény tojás nélkül

Én ma úgy jártam, mint Proust a madeleine-nel. Megsütöttem nagymamám süteményét és az illatok visszarepítettek gyermekkoromba, régen érzett érzések, régen látott látványok, régen gondolt gondolatok közé. A szaglóközpont közel van az érzelmek központjához az agyban, ez lehet a magyarázata, hogy semmi sem hív elő olyan pontosan érzéseket, mint a különféle illatok.

Az alaprecept mind a Hóvégi sokadika, mind a Gyors rizs helyett rovatokba beleillik, sőt kicsit változtattam rajta, így kis jóindulattal még egészségesnek is mondható.

A nevét azért kapta, mert bögrével kell kimérni a mennyiségeket – nagymamám idejében nem is sejtették, hogy Amerikában ez a mértékegység…


Hozzávalók
1 bögre liszt
1 bögre cukor
1bögre tej
½ bögre mák vagy dió, vagy mandula, vagy mogyoró
1 cs. sütőpor

A megadott mennyiségeket összekeverjük – a sütőport először keverjük a liszthez, ne közvetlenül érintkezzen a tejjel. Kizsírozott, kilisztezett tepsibe fektetjük, 175 fokon 60 percig sütjük.

Annyit módosítottam rajta, hogy a liszt felét kicseréltem teljes kiőrlésű lisztre, gondolván, hogy a mák elfedi majd a cserét. Igazam lett. A cukor fele helyett is barna cukrot használtam, és belekevertem egy nagy almát lereszelve – az alma jól illik a mákhoz.

Tojásmentes.

Állásinterjúra készülődtem és önkéntelenül sóhajtottam egyet.

- Mért sóhajtasz? – kérdezi a lányom.
- Mert feszült dolog elmenni állást keresni és fárasztó is.
- Akkor képzeld úgy, hogy ott vagyok.

És valóban, amint kinyitottam, a kisbabakori képe mosolygott rám a szótáromból, amit használnom kellett a felvételin.

Kossuth Lajos azt üzente…

….a csata után feltétlenül fog enni a Kossuth-kifliből, úgyhogy meg ne egyétek az utolsó szálig!

Nem tudom, mért Kossuth-kifli a neve, biztos azért, mert szerette (vajon a citrom akkoriban mindennapos volt-e?) Olyasmi ez, mint hogy minden településen van Petőfi utca, mondván, ott járt, lakott, mondott verset koszorús költőnk.
Hogy Petőfi 25 évébe belefért-e ennyi hely meglátogatása, és hogy Kossuth kóstolta-e valaha ezt a kiflit, fedje jótékony homály. A receptet viszont elárulom.


Hozzávalók

9 tojás
18 deka vaj vagy margarin
36 deka porcukor
36 deka liszt
½ citrom leve

A tetejére:
darált dió
porcukor



A tojásfehérjéket elválasztjuk a sárgájuktól. A fél citrom levét kifacsarjuk. Egy edénybe kimérjük a vajat és a cukrot. A mixerrel felverjük a fehérjét habnak. Majd egy külön edényben a vajat és a cukrot keverjük össze, egyesével-kettesével hozzáadjuk a tojássárgájákat. Hozzákeverjük a citromlevet is, végül a lisztet. Fakanállal óvatosan hozzákeverjük a tojáshab egyharmadát, majd ha ezzel szépen elkeveredett, akkor az egészet.

Azért jó ez a sorrend, mert ennyi idő alatt nem esik össze a hab, viszont nem is kell elmosni a habverőket, hiszen a sárgája után nem lehetne a fehérjéket felverni. Fordítva viszont igen.

Egy kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk a nyers tésztát, tetejét megszórjuk darált dióval és porcukorral.

175 fokon 50-60 percig sütjük, amíg a széle pirulni nem kezd.

Ha kihűlt, egy nagyobb pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk belőle.



Hadd dicsekedjek egy kicsit.
Főztöm népszerűsége családom körében töretlen. Kislányom egyik nap vacsora közben ezt mondta:
- Tudod, mivel tudnád ledöbbenteni a világot? – ezen a ponton végigfutott számtalan lehetőség a fejemen, úgymint hiányos öltözékben táncolni; előadni a magánszámomat a kultúrálatlan vásárlóról, amit szigorúan csak a családomnak tartogatok; esetleg mégis engedni a fáradtságnak és hajmosás nélkül elmenni dolgozni.
- Nem, mivel? – kérdeztem.
- A főzéseddel! Még a marslakók is jönnének elékérni a recepteket!

Hát ha ez nem is igaz, ugye, és elsősorban nem a marslakók miatt, én nagyon megörültem ennek a sikernek. Kisebb korában egyáltalán nem evő kislánykámtól kaptam ugyanis, aki felett sopánkodva többször is megállapítottuk, hogy sűrű lehet a falunkban a levegő, hogy mégis nő ez a gyerek valamitől…