Eperleves

Na de januárban??? Vagy ha lassan írom ezt a posztot, akkor: februárban????
Igen, nagyon várom a tavaszt és a jó időt! És talán nem értelmetlen az ötlet, ha a mélyhűtőben található még a nagyi kertjéből vagy a piacról margarinos dobozban – kedvenc dizájnom, amikor a tető és a doboz nem illik össze - vagy nájlonzacskóban eltett gyümölcs. Amiket pont ezekre a hideg napokra tartogatunk. És különben is, január, február, itt a nyár…a mélyhűtőnek meg ki kell ürülnie addigra.
És a boltban is árulnak mélyhűtött epret.

Vagy majd nyáron újra rákattint a kedves Olvasó!


Hozzávalók – hozzávetőleg

25 deka eper
¾ liter tej
2 deci habtejszín
cukor
vaníliás cukor

Az egészet összeturmixoljuk. Szeretem müzlis tálkákba adagolni.

A hozzávalókból is látszik, hogy csalásról van szó. Nem is leves, hanem turmix. Azonban levesestálban, - csészében feltálalva mégiscsak leves benyomását kelti. Még levesbetét is van: maga az eper apróra vágva. A mélyhűtött eper állaga tökéletes a turmixba, levesbetéthez egy kicsit puha. Ehelyett télen javasolhatom a málnát, ami érdekes módon jobban bírja a mélyhűtést, az állaga jobban megőrződik, vagy a friss epret.

Ez utóbbit csak biohazárd-játékosoknak, meggyőződésem ugyanis, hogy friss áruból célszerű az évszaknak megfelelőt venni a kemikáliák minimalizálása végett.

Az amúgy szuper zöldségesünkben a pultra vannak kihelyezve a csinos kis epres dobozok, aminek gyermekeim minden egyes alkalommal megörülnek. Miközben fizetek, megkérdezik: anyu mért nem veszünk epret???
Én meg nem akarom pocskondiázni a kedves zöldséges áruját, imígyen szólva, hogy „mert tele van méreggel, mint Hófehérke almája”.

Idegrendszeremet eddigre leányom rendszerint megdolgozza már. A sorban állva ugyanis kedves játékát űzi velem. Csodálkozó tekintettel mutat a citromra mondjuk és ártatlan hangon megkérdezi:
- Ez mi???

Én meg szép lassan süllyedek a föld alá. Végül is szegény gyerek száraz kenyéren és vízen él, honnan is tudhatná…

A kajánul vigyorgó bolti közönség előtt csak annyit mondok az eperre pillantva, hogy majd nyáron veszünk. Na de addig a nyáron eltett daraboknak tökéletes szolgálatot tesznek.

(És ha málna is van lefagyasztva, ajánlom hidegen-fagyosan elszopogatni: olyan, mint gyermekkorom savanyú cukorkája, csak egészségesebb).


Gluténmentes.

A gyerekekkel hazafelé mindig megbeszéljük részletesen a helyzetet, aztán legközelebb - Bíró Icával szólva - kezdjük előről a gyakorlatot. Hiába az a szép piros szín hatásos....
Férjem zöldségesbeli kalandjairól a későbbiekben.

Zöldséges tészta

Ez a recept a brokkolis-tonhalas tészta reinkarnációja, annak, aki nem szereti a halat. A zöldséges tészta továbbfejlesztett változata pedig annak szól, aki viszont felhördül, ha nincs hús a tányéron. A hozzávaló zöldségeket télen is lehet kapni, évszakra való tekintet nélkül főzhetjük tehát. Zöldségekből a kisebb-közepes méretűekre estküszöm, szerintem zsengébbek és jobb ízük van.


Hozzávalók
egy kisebb fej brokkoli
1 kisebb-közepes cukkini
1 kisebb padlizsán (elmaradhat)
3-4 kisebb sárgarépa
20 deka gomba, mondjuk laska (elmaradhat)
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 deci tejföl
fűszerkeverék: bami göreng vagy Wok vagy oregánó-kakukkfű-lestyán
só
bors
szárított erdei gomba vagy gombapor (elmaradhat)
olívaolaj
csavart tészta vagy spagetti
sajt

Igen, ez a recept is úgy kezdődik, mint receptjeim nagy része: olívaolajon dínszteljünk meg egy fej apróra vágott vöröshagymát, majd adjuk hozzá a kockára vágott laskagombát – lehet sampion is, vagy bármi más, amit szeretünk, de el is hagyhatjuk. Ha még gombásabb ízt szeretnénk viszont, akkor adjunk hozzá egy kis előre beáztatott szárított erdei gombamixet, vagy gombaport (nem varázsgomba!). Ha padlizsánt is teszünk bele, akkor azt a gombával együtt tegyük. Dolgozhatunk serpenyővel vagy wokkal. Ha zsírjára sült a gomba – először levet ereszt, majd elfővi -, futtassunk meg rajta 2-3 gerezd zúzott fokhagymát, épp csak annyi ideig, hogy az illatát megérezzük.

Egy lábos forrásban levő (esetleg bazsalikomos) vízben főzzük meg a rózsáira bontott brokkolit, a felkockázott cukkinit, a felkarikázott sárgarépát.
Addig főzzük, ameddig szeretjük –a skála a reccsenő roppanó egészséges változattól a toprongyosra főzött vajpuha kiadásig terjed. Magam ez utóbbi egészségtelenebb megoldás felé szoktam hajlani…

A kész zöldségkeveréket öntsük a zsírjára sült, hagymás-fokhagymás gombára, keverjük össze, fűszerezzük valamilyen fűszerkeverékkel. Én a zöldségeknél esküszöm a bami göreng thai fűszerkeverékre (Ázsia, Nagycsarnok), de létezik szinte minden boltban kapható Wok fűszerkeverék is. Ezek hiányában, vagy mellett javaslom az oregánó, kakukkfű, lestyán fűszerezést. Ez utóbbit maggi fűszernek is szokták nevezni, mert hasonlít a vegetára az illata, tehát a zöldséges ételek kiváló fűszernövénye (és mennyivel egészségesebb!). Sózzuk, borsozzuk.

Egyet rottyintsunk még a kevercsünkön, hogy a fűszerek átjárják a zöldségeinket.
Adjuk hozzá a tejfölt, vagy a tejszínt, és keverjük bele a kifőtt tésztát. Tálaláskor reszelt sajtot kínálunk hozzá. Trappistát, hogy pukkasszuk a trendi irányvonalat követőket.
Vagy parmezánt, goudát, cheddart, hogy pukkasszuk a polgárokat és apasszuk a pénztárcánkat.

Húsos változat

Olívaolajon serpenyőben vagy wokban süssünk át apróra vágott csirke vagy pulykamellett. Esetleg szójaszószba pácolhatjuk előző nap (nagyon jót tud neki tenni). Ha átsült, szedjük ki egy külön tányérra, utána az eljárás ugyanaz, mint a csak zöldséges változatnál. Esetleg öntsünk utána olajat, ha túl kevés lenne a mennyisége. A húst a zöldségekkel együtt tegyük vissza a főzőedénybe.

Tejfehérjementesen: hagyjuk el a tejfölt, vagy használjunk növényi alapú tejszínpótlót
Gluténmentesen: gluténmentes tésztából

Fogyókúrásan: hagyjuk el a tésztát. A megadott mennyiségből szép adag szósz lesz, bőven jut belőle csak szósz a család legerősebb láncszemének.


Kislányomra – hálistennek –semmilyen hatásssal nem volt földhözragadt szüleinek az a meglátása, hogy az újbóli Nagy Bumm után kevéssé valószínű, hogy még egyszer megszületünk. (Bár nagynénje 50 % esélyt adott rá – esetleg érdemes szétnézni a fogadóirodákban, szép szorzóval lehetne tenni ennek a bekövetkeztére). Lányom tehát rendületlenül hisz a reinkarnációban (és nem csak a brokkolis-tonhalas tésztáéban). Ki is fejezte speciális óhaját ezzel kapcsolatban:
- Anyu! Én legközelebb is tavasszal szeretnék születni!
Hát majd megpróbáljuk úgy intézni. Addig is intézhetne már valaki egy kis tavaszt!!!!

Amitől nem fogytam le

- Pácolt tarjaszeletek sztrapacskával

Vaníliás kiflirekorder barátaink minden évben meglátogatnak minket karácsonytájt. Már októberben elkezdek gondolkodni, hogy mi is legyen a menü. A feladat nem kicsi, mert sokat és jókat evő-ivő-főző emberekről van szó. Ráadásul a nehéz ételeket szeretik, Maci megfogalmazása szerint például azt a gyümölcsjoghurtot, ami hengeres, hosszú és az van ráírva, hogy gyulai kolbász. Ők a vadak, magyaros disznóételek, torosok, francia sajtok szakértői. Nos a vega múltammal, zöldségimádatommal mindig kisebbrendűségi érzésben tobzódom, ha jönnek, hiszen fácánnal töltött vadkant rókagombával dijoni mártásban mondjuk nem kreáltam még. Kifogást az eléjük tálalt házi koszt miatt viszont eddig nem emeltek , sőt….


Hozzávalók:

tarjaszeletek
leveskocka (lehetőleg bio és sómentes)
fokhagyma
olaj
tej
sült hús fűszerkeverék, vagy piros paprika


A hússzeleteket kiklopfoljuk. Egy jól záródó edény (nálam ez acél lábos szokott lenni) aljára egy kis olajat öntünk, ráhelyezünk annyi húst, hogy kitöltse az edényt. Rányomunk fokhagymát, meglocsoljuk egy kis tejjel, egy kis olajjal, és megfűszerezzük a sült hús fűszerkeverékkel. Volt szerencsém a Nagycsarnokbeli Ázsiába elzarándokolni érte, de bármiféle keverék jó, sőt az is, ha piros paprikával hintjük meg. Így rétegezzük a húst, és egy éjszakára állni hagyjuk.

Másnap a tepsibe terítjük a szeleteket, egy leveskockát feloldunk fél liter vízben. A tepsibe öntjük. A páclevet is beleöntjük. Akkor jó a mennyiség, ha félig lepi el a tarjaszeleteket.

175-200 fokon sütjük, 20 percenként-félóránként meglocsolgatjuk. Meg is fordíthatjuk a sütési idő felénél.

Körülbelül másfél órát sütjük.

A locsolgatástól szép piros pecsenyét kapunk.


És a sztrapacska, annak, aki nem ismeri:

Hozzávalók
1 kiló krumpli
2 tojás
3 evőkanál kiolvadt szalonnazsír
só
és annyi liszt, amennyit felvesz (kezdő szakácsok ilyenkor szokták eldobni a könyvet-klaviatúrát)

Na de hogy ez ne így legyen, a Húgommal való közös főzőcskézésben pontosan lemértem, 30 deka kell ehhez a mennyiséghez. Persze a krumpli víztartalma erősen befolyásolhatja a dolgot, így krumpliszezon végén ennyi kellett, egyébként meg annyi, amennyit felvesz. - bejegyezve 2009. május 16., a Szerk.)

20-25 deka füstölt szalonna (nem császár, nem húsos, csakis az a hófehér kemény zsííííír)

juhtúró
tejföl

A szalonnát felkockázzuk, kis tűzön kiolvasztjuk. Óvatosan, mert ez aztán nagyon fel tud forrósodni és könnyen odaég. Egy nagy serpenyőben szoktam csinálni, így rámeregethetem majd a kifőtt sztrapacskát. Ha kiolvadt a zsír, akkor a felesleget leöntöm róla, csak annyit hagyok az edényben a szalonnapörcök mellett, amennyi ahhoz kell, hogy a sztrapacskafelhőink ne ragadjanak össze.

A krumplit meghámozzuk, a sajtreszelőn lereszeljük. Gyorsan megy ám, nem kell megijedni. Összekeverjük a tojással, a sóval, a szalonnazsírral és annyi liszttel, hogy nokedlitészta keménységű masszát kapjunk.

Egy lábosban közben vizet forralunk és a nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a sztrapacskát a forró vízbe. Ha feljön a tetejére, még egy kicsit rotyogtatunk rajta (fél perc), majd átmerjük a szalonnapörcös edénybe.

Tálaláskor juhtúrót és tejfölt kínálunk mellé, illetve ízlés szerint savanyúságot.


Nem gluténmentes.
Nem tejfehérjementes.
Nem zsírmentes.
Nem kalóriamentes.

Koffeinmentes.
Garantált örömforrás.


Kislányom rajong a csillagászatért. Ez valami gén lehet, mert ennyi idősen engem is elbűvöltek a csillagok. Múlt vasárnap a National Geografic-on egész nap csillagos-űrkutatásos filmek mentek. Nagyon érdekfeszítő volt, sokszor minden szót figyelni kellett, hogy felfogjam, miről beszélnek, de a fekete lyuk meghajlítja a teret és az időt gondolatkörnél mi tagadás, én magam elvesztettem a fonalat.
Csodálkozva figyeltem, hogy leányom ül és néz és figyel, és arra gondoltam, vajon mit érthet ő mindebből. Amikor arról esett szó, hogy a Nagy BUMM után majd jön a Nagy RECCS, majd megint a nagy BUMM, azaz ciklikusság lehet a világegyetem folyamataiban, azt kérdezte:
- És én is újra megszületek majd????

Teljesen logikus gondolat és egyúttal vigasztaló is: nem örökre érünk véget, csak egy időre…

Barátaim, egyszer élünk, egyetek zsírt!!!!

Amitől lefogytam

Pécsi Ildikónak volt egyszer egy szakácskönyve. Két részes, az egyik fele ezt a címet viselte: Amitől lefogytam. A másik meg ezt: Amitől nem fogytam le.
Ez a könyv jutott eszembe, amikor kedves barátainkat láttuk vendégül (jelentem a vaníliás kiflik száma „idén” rekordot döntött: 980! Vö.: Vaníliás kifli bejegyzés) és a menün gondolkodtam.
Főételnek egy nehéz ételt választottam, ezért előételnek szerettem volna valami könnyűt.
Így született ez a kisujjgyakorlat, ami nem is recept, csak egy kis szín, egy kis hangulat.
Egy fogpiszkálóra tűzött saláta.

Hozzávalók:
feta sajt
koktélparadicsom
fekete és zöld olajbogyó
olívaolaj
oregánó

A koktélparadicsomokat félbevágjuk, tetejükre ültetünk egy-egy feta kockát, és megkoronázzuk egy magozott olajbogyóval. Fogpiszkálót szúrunk az építményünkbe. Tálra rendezzük a kiskatonáinkat, meglocsoljuk olívaolajjal, megszórjuk egy kis oregánóval. Sózni nem kell, mert a sajt és az olajbogyó eleve sós.

Azt olvastam, hogy a feta sajt viszonylag zsírszegény, így beépíthető a fogyókúrába. Ennek nagyon megörültem, mert egyrészt imádom, másrészt mindig volt egy kis lelkiismeret-furdalásom eddig, mert a neve a zsír (fat) képzetét keltette bennem, ezek szerint tévesen.

Gluténmentes.


Kisfiam tűzoltó tematikában éli a mindennapjait, már jó ideje tűzojtóembej akar lenni. Alaposan, a legkisebb részletekre odafigyelve tervezi meg a jövőt.
Minap a bilin ülve a látóterébe került a papucsa. Kis tanulmányozás után, némi szemrehányással a hangjában azt kérte:
-Anyuuuu! Vegyéj nekem tűzojtócsizmát! Hát papucsban menjek a tűzhöz??????

Rakott kel újévi fogdalom idején

Tegye fel a kezét, aki újévi fogadalomként elhatározta, hogy kevesebb édességet, fehér lisztet, zsírt eszik, tornázik, fut, gyalog jár, jó levegőt szív, kevesebbet idegeskedik, egyszóval egészséges(ebb)en fog élni! Gondolom, vagyunk egy páran.
Ami nekünk, gasztroblogíró-olvasó, éhes hadakat terelő, gulyáságyú mellé rendelt bogyógyűjtögetőknek különösen nehéz feladat. És ha ez nem lenne elég, pont most, pont itt? Amikor szürkeség van és hideg és mindaz, amiről lemondani készülünk, annyira, de annyira jól esne? És mindaz, ami jót tenne, majd félév múlva lesz kapható?

Szegény ember vízzel főz, téli fogyókúrázó meg káposztával. Most leves helyett nézzünk egy rakott változatot.

Hozzávalók:
fél fej kelkáposzta
3 tojás,
3 deci tejföl
fokhagyma
köménymag
só
bors
zsemlemorzsa (elhagyható)
reszelt sajt (elhagyható)

A kelkáposztát leveleire szedve megmossuk és forrásban levő vízben 3 percig főzzük.
A tojásokat keményre főzzük. A tejfölt elkeverjük 2-3 gerezd zúzott fokhagymával.

Tűzálló tál aljára terítünk egy sor káposztalevelet, megszórjuk a kis kockákra vágott főtt tojással, enyhén sózzuk (erre a rétegre jön 2 evőkanál zsemlemorzsa), meglocsoljuk a tejföllel, borssal és köménnyel fűszerezzük. Ezt a folyamatot megismételjük, a tetejére megint kelkáposzta kerüljön. Végül a káposztát megkenjük újfent egy kis tejföllel, vagy megszórjuk reszelt sajttal. Vagy választhatjuk itt is a balatoni lángossütők DE LUX ajánlatát: sajtos-tejfölös- fokhagymás borítást.

175 fokon egy kicsit összesütjük, körülbelül 20 percig.

Ne egyszerre együk meg.


Gyermekeimtől megkérdeztem, milyen levest főzzek. Kisfiam egyből rávágta:
- Margarétás-büdöskést! – lehet, hogy a Pizza Margherita közép-európai reinkarnációjára gondolhatott?
Különös tekintettel a gazdasági válságra megjegyeztem ezt a lehetőséget, és egyúttal bebiztosítandó az újévi lencsefőzelék hatását, végül is a lencseleves mellett döntöttem.
Amit margarétás-büdöskés-lencseleves néven tálaltam csöppségem elé (raktam bele mindenféle füveket, így nem volt olyan nagy a csalás).
Kisfiam nagyon meg volt elégedve. Kétszer is kért belőle.

Boldog Új Évet Mindannyiunknak!

- kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk!!!

Az elköszönő Óévnek ehelyütt köszönöm ezt a blogot. Soha sem sejtettem, hogy ilyesfajta hobbira fogok szert tenni (pláne hogy számítógép is van benne; aki tudja, tudja....), mindenestere rengeteg önfeledt percet köszönhetek neki. Remélem az Új Évben sem lesz ez másként...

A németek jó csúszást kívánnak egymásnak ilyenkor (Guten Rutsch!) - talán a hazafelé csúszkálásra gondolva? Én is egy csúszós (de nem sikamlós) sztorival csúszok át az új évbe.

A karácsonyi betlehemezés után a nagy tömeg vége felé igyekeztem kifelé a templomból, kisfiam kezét fogva. A hívek még ott sereglettek a szépen megvilágított templom előtt, hogy ki-ki boldog karácsonyt kívánjon egymásnak, mielőtt csengettyűszó és angyalszárnysuhogás közepette haza tér meleg otthonába. Hogy-hogy nem, a tömeg nyomott, kisfiam lemaradt, én elábrándoztam és nem vettem észre, hogy bizony van még egy lépcsőfok előttem. Viszonylag sokáig kérdéses volt, hogy meg tudom-e őrizni az egyensúlyom, de aztán eldőlt a dolog és vele együtt én is. Szépen lassan úsztam a levegőben, először térdre esve - egyúttal a figyelem kellős közepébe is zuhanva. Talán jelenése van? - gondolhatták a hívek. Aztán arcra is borultam, eleget téve a mohamedán hagyományoknak is - igazából a kezemben lévő fényképezőt próbáltam védeni.

Az eséshez is érzék kell, jól kell kiválasztani tudni a pillanatot. Most - megint - bebizonyosodott, hogy ebben a művészeti ágban van keresnivalóm. Az évnek épp azokat a perceit választottam, amikor mindenki a lehető legjobban van eltelve a szeretet, a segíteniakarás, az áhitat és az együvé tartozás érzésével. Körülbelül ötvenen segítettek fel.

Mindenesetre csúszás- és pofáraesésmentes vidám estét, boldog új évet kívánok...a többi esős szösszenetemet jövőre Veled ugyanitt....

Karácsonyi sütemények - tojás nélkül

Vaníliás kifli

Szinte minden családban ismerik, és mindenhol máshogy. Hallottam már lányt sikítani a süti láttán: PÚDERES MACSKA!!!! Az egyik barátunk karácsonyi ajándéknak készíti – természetesen máshogyan mint én. Amikor Szilveszter este összejövünk, az első kérdések egyike, hogy idén mennyit készített. A számok 500-nál szoktak kezdődni.
Egyik legszebb sütésemet ért dicséretem is ezekhez a kiflicskékhez fűződik. Én is ajándékba vittem vendégségbe, szépen elrendeztem egy papírtálcán, celofánba csomagoltam. Odafelé tankoltunk is, és én fáradtam a kasszához. A mögöttem sorban álló úr nagyon csalódott képet vágott, amikor kérdésére azt a választ kapta:
- Nem, ezt nem itt vettem, hanem én sütöttem.
Azért is jó süti, mert a gyerekekkel együtt lehet sodorni, hajlítani, a sütés egy kis gyurmázás is egyben.


Hozzávalók

21 deka vaj vagy margarin
11 deka dió
7 deka porcukor
28 deka liszt
2 zacskó vaníliás cukor

A szóráshoz: vaníliás cukor-porcukor keveréke.


Összekeverjük a hozzávalókat. Két kezünk között egy diónyi darabot megsodrunk, majd patkó alakúra hajlítunk. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektetjük.

175 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szélén nem látjuk, hogy enyhén barnulni kezd (nem szabad megbarnulnia). Ez körülbelül 20 perc.

A sütőből kivéve még azon melegében szitán át megszórjuk vaníliás cukorral elkevert porcukorral.

Teához is kitűnő.


Advent van, várakozás Jézus születésének napára.
Ilyenkor minden édesanya gondol arra, hogy ő is mennyire várta a saját gyerekét. A Sors úgy akarta, hogy én sokáig várjak. Évekig.
Nagymamám ránk hagyományozott babonája szerint az embernek az az imája meghallgatásra talál, amit egy olyan templomban tesz, ahol azelőtt sosem járt (és nyomatékul még adakozik is). Párizsban a San Sulpice templomban Szent Antalnak gyertyát gyújtottam és arra kértem, hogy ha neki ott ülhet a karján egy kisbaba, engedje meg, hogy az enyémen is ott üljön.
Kislányomat nagyon sokáig cipeltem a karomon. Amíg a testvére be nem költözött a pocakomba.