A tökfőzeléket szívből gyűlöltem, mintegy családi hagyományként. Mígnem a vállalati teakonyhában meg nem kínált vele a kolléganőm. Udvariasságból elfogadtam. Jól tettem.
Hozzávalók
(gyalult) tök
egy csokor kapor
egy fej vöröshagyma
1 teáskanál só
2 deci tejföl
2-3 evőkanál liszt
némi étolaj
A tököt besózzuk, állni hagyjuk, amíg a hagymával végzünk. Gyalult tököt szoktam venni, hogy ezzel ne kelljen bíbelődni, de ha nincs, akkor lereszelem én. Tökgyalu hiányában almareszelőn, az ízhatás ugyanaz.
A vöröshagymát felaprítjuk, az étolajon megdínszteljük. Rádobjuk a tököt és azt a levet is hozzáadjuk, amit eresztett, a világért sem önjük ki. Ha szükséges még egy kis vizet teszünk hozzá, nem kell sok, nem kell, hogy ellepje, csak annyi kell, hogy be tudjuk habarni a főzeléket.
Hozzáadjuk az apróra vágott kaprot. A gyalult tök mellé tesznek mutatóba egy kis kaprot, de ezzel ne elégedjünk meg! Vegyünk még friss illatos kaporcsomót és bátran adagoljuk a főzelékünkbe!
Ha a tökszálak megpuhultak (nagyon gyorsan kész), akkor behabarjuk: egy tálba öntjük a tejfölt és a lisztet, habverővel összekeverjük, lazításként hozzáadunk még egy kis vizet. Addig keverjük, amíg homogén nem lesz. A habverővel kiváló eredményt érhetünk el. A főzelék főzőlevéből apránként hozzákanalazunk, és alaposan elkeverjük. Ha a tejfölös masszánk már kellően átmelegedett, az egészet a lábosba öntjük. Pár percet még kevergetjük, rottyintunk rajta, hogy a liszt íz eltűnjön.
Kisfiam mostanában nálamnál nagyobb hatalmakat hív segítségül a maga oldalára a velem való érvelésben. Az óvó néni mellett a doktor néni is hivatkozási alap.
Amikor azt mondjuk neki:
- Ne szipogj! – azt válaszolja:
- De a dottojnéni is azt mondta, hogy szívjam az ojjomat!
Mondja is valóban. Nekünk, szülőknek, hogy porszívóval szívjuk az orrát.
A tökfőzelék és az orrszívó-porszívó által hatástalanítani kívánt termék között logikai összefüggést ne tessék keresni! A valósággal való minden egyezőség pusztán a véletlen műve!
