2011. augusztus 10., szerda

Borban párolt tejszínes-mustáros hekk

-->
Nagyon szeretek múzeumba járni, és a gyerekeimet is sikerült beetetni. Szerencsére nagyon sok vonzó programot kínálnak a múzeumok az aprónép számára is, gyakran „mindent a kéznek, lábnak, fülnek (most az anatómiai atlasz felsorolásától eltekintek)”-mottó jegyében. Egyet nem tudtam eddig elérni, hogy a kisfiam is szeresse a festményeket. Pedig annyi érdekes dolog látható rajtuk, gondoltam, hogy színes képeket a gyerekek szeretnek nézegetni. Ha nem is úgy nézné a képeket, mint érdeklődő nővére, aki az ecsetkezelés technikájára is felfigyel, és alaposan végignéz mindent, de egy kicsit több érdeklődéssel. Ha fehér papírlapokat mutogatnának neki, az is nagyobb ovációt váltana ki belőle. Megnéztük Munkácsy Trilógiáját. A család olyan áhitattal lépett be a terembe, mint egy szentélybe, többször végignéztük az összes képet. Kisfiamat egyáltalán nem érdekelte (ez érthető persze, tudom én, de azért még próbálkozom néha). Annál jobban tűzbe jött a Nemzeti Galéria előterében látható Agyágyú című konstelláció láttán, mely kortárs művész, Haraszty István munkája. Olyan hevesen mutogatott, és magyarázta, hogy hogyan működik, hogy rá is szóltak, hogy lépjen hátrébb. Így csak a szemével simogatta tovább a rendkívül izgalmas példányt. Hiába no, ő a modern művészeti alkotásokra fogékony….
Kisleányom rendkívül precíz, a múzeumlátogatást is a teljesség igényével hajtja végre. A keszthelyi Babamúzeumban négy éves korában mind az ötszáz babát végig kellett nézni, több tucat turista busz érkezett utánuk, és távozott jóval előttünk a múzeumból, mire mi is elhagyhattuk a terepet. A kicsi lányka a végén merte csak kibökni, ami valószínűleg az elejétől foglalkoztatta:
- Ezek mind élők voltak?

Mintha agyágyú csókolt volna homlokon, úgy pattant ki fejemből a szikra, hogy ma ezt a halételt főzöm, mellyel régóta szemezgettem már Váncsa István szakácskönyvében. Ahogy az lenni szokott, alaposan felforgattam a receptet.

Hozzávalók
tengeri halfilé
2 deci főzőtejszín
Egy nagy tubus mustár
Egy üveg fehér bor (le merjem írni? Rosszul emlékeztem, csak rozé volt itthon)
2 fej vöröshagyma
Olívaolaj
3 ek liszt
Bors

A halakat 5 centis darabokra vágjuk, a hagymát elfelezzük, majd négyfelé vágjuk. Egy mély lábosba tesszük.
Tekerünk rá borsot, megsózzuk. Kis olívaolajjal meglocsoljuk, és felöntjük a borral.

Addig főzzük, míg a hal és a hagyma meg nem puhul (fél óra). Akkor szűrőlapáttal kivesszük a főzőléből egy tányérra.

Összekutyuljuk a tejszínt és a mustárt, teszünk hozzá 3 púpozott evőkanál lisztet, egy kis vizet, és habverővel simára keverjük. A hal főzőlevéből keverünk hozzá, hogy felmelegedjen az elegy. Visszaöntjük az egészet a lábosba, és folytonos kevergetés mellett besűrítjük. (Ha mégsem sűrűlne, vegyünk ki a tejszínes mártásból a tálba egy kicsit, adjunk hozzá még lisztet, habverő, satöbbi.)

Visszatesszük a hagymát és a halat a szószba.

Rizzsel és salátával tálaljuk.

Tojásmentes.

Egy kis programajánló – Műszaki Múzeum, Bécs – Technisches Museum, Wien

Ha a festmények nem is, de azért sok érdekesség mégiscsak vonzó a múzeumokban az olyan kisfiúk számára is, akik arra a kérdésre, hogy „mi szeretnél lenni?” úgy válaszolnak, hogy szerelő vagy munkás (és majd fog nekünk építeni egy nyaralóházat, meg még sok mindent, például hajót és repülőt, aminek a gumiszalagjára itthon kell feltenni a bőröndöt, és majd 2 milliárd sebességgel megy). Nos nekik a fent említett intézmény telitalálat (vagy feritalálat? Legalább is mifelénk így mondják).
A Császárvárosban tanuló Bécsi Nagynénikét nagyon szeretjük meglátogatni. A választásunk az idén erre a múzeumra esett, ami a Csodák Palotája és a Közlekedési Múzeum ötvözete.
A Das Mini részen, melyet 2-6 évesek számára ajánlanak, de belépést nyert nagyobbik gyermekem is, gyermeki képzelőerőt szárnyaltató játékok találhatóak, melyeknek így vagy úgy közük van a technikához. Ott van rögtön a kiszuperált IGAZI tűzoltóautó, amibe be lehet ülni, tekerni a kormányt, váltani a sebet, működtetni a vészvillogót. Tűzoltóöltözetben. Kell-e mondanom, hogy gyermekem, akinek a jele az óvodában a tűzoltó - nem véletlenül, szülei mindent megtettek ennek érdekében - transzba esett. A többi játékra nem is nagyon tudott időt szakítani. Pedig volt még kis ház ajtóval, ablakkal, aminek falait az igazi kéményfalazó méretű szivacstéglából lehet felépíteni egy daru segédletével (a tízéves bő másfél órán át elmozdíthatatlan volt innen, mondtam, hogy alapos), autószerelő műhely, benzinkúttal - a „beteg” egy oldtimer, amibe be is lehet ülni -, színes billentyűzetű zongora, amely akkora, hogy ugrálni kell rajta, hogy megszólaljon, és még több érdekesség. A szülőknek hatalmas rizszsák, amin érdeklődő ábrázattal szundíthatnak el a másodperc törtrészéig, persze, csak miután szirénáztak, zongoráztak, labdát reptettek, autót tankoltak.
És ráadásul még ki is lehet csalogatni csemeténket ebből a varázsvilágból, hiszen az üvegfalon túl mozdonyok, repülők, motorkerékpárok, autók (pl. az Ezüst Nyíl) várnak ránk.
Az pedig csak „természetes”, hogy a gyerekek 19 éves korig ingyen léphetnek be ebbe a paradicsomba. (felnőtteknek a belépő ára 8 euró 50).


Ja hogy a fotó lemaradt? Holnap jön!

-->

2 megjegyzés:

Echan írta...

Jól hangzik... azt hiszem legközelebbi bevásárlókörútnál beszerzem a hozzávalókat. :)

Vicuska írta...

A "19 éves korig ingyen"-t bevezettetném szívesen Magyarországon, sőt az egész világon! A gyerekek sok mindenre fogékonyak, az értékekre is, ha meg tudjuk nekik mutatni :)
Tényleg jól hangzik... Alkalomadtán megkóstoljuk!