Sváb spenótos derelye
Rómában edd azt, amit a rómaiak!
Svábországban meg amit a svábok – aktualizáltam a több ezer éves okosságot. És milyen jól tettem! Mert a freiburgi családias-házias, a belvárosban egy több száz éves épületben otthont kapott kisvendéglőben a Sváb derelyére, azaz a Schwäbische Maultaschéra – azaz sváb pofazacskóra – esett a választásom. Spenóttal töltött tésztatáskák, pirított hagymával-sonkával (közel van a Fekete-erdő) a tetején…hmmmmmmmm. És a szép tál ételhez még egy nagy adag saláta is járt (a számlát pedig egy itthoni étteremben is bevállaltam volna).
Találóskérdés: mi a jutalma a Húsvét után nem sokkal füvet nyírónak?
Megtalálja az összes, Nyúl által a zöld fűbe elrejtett, de a gyerekek által meg nem talált csokit-cukrot.
Mert a fű ilyenkor dús és magas tud lenni, a tavasz színe a zöld. És ha beleharapnánk egy jóízűt ebbe a sok zöldbe, akkor azt jóleső érzéssel tehetjük a spenótba például.
Hozzávalók
A tésztához
30 deka liszt
3 tojás
1 tk. olaj
só
A töltelékhez
20 deka spenót – püré vagy friss, ha frisset választunk, akkor forró vízben pár percig elő kell főzni, majd lecsepegtetni
1 fej vöröshagyma
5 deka füstölt szalonna
2 szelet kenyér
15 deka lángolt kolbász
2 tojás
Frissen őrölt bors,
Szerecsendió
bazsalikom
4-5 ek. tej
só
A tetejére
2 fej vöröshagyma
15 deka füstölt, húsos szalonna, vagy sonka
Pici olaj
A töltelékhez a szalonnát felkockázzuk, és zsírjára sütjük. A szalonnakockákat kihalásszuk a zsírból, a serpenyőt félretesszük, jól jön az még a hagyma pirításakor. A kolbászról lehúzzuk a héját. Az összes hozzávalót jól összekeverjük.
A hozzávalókból összegyúrjuk a tésztát.
A tésztát kétfelé osztjuk, mindkét felét vékonyra nyújtjuk. Egyenletes távolságban halmokat helyezünk el az egyik tésztalapon a spenótos töltelékből. Ráhelyezzük a másik lapot, a széleket lenyomkodjuk (esetleg a ráhelyezés előtt egy ecsettel benedvesítjük a tésztát a töltelékek között, hogy jobban ragadjon.
Egy derelyevágóval kivágjuk a derelyéket, és lobogva forró vízben addig főzzük, míg fel nem jönnek a víz színére. Akkor még várunk egy-két percet, és kimerjük őket egy tálba. Esetleg a szalonnazsírral egy kicsit meglocsoljuk, hogy ne ragadjanak össze. Csakis azért.
A tetejére megpirítjuk a hagymát és a szalonnát a félretett szalonnazsíron, és azzal tálaljuk.
Mea culpa, nem könnyű, és nem is túl gyors étel. Na de az íze kárpótolja ezen hiányosságokat.
A Nyuszi rikkant egyet, amikor megérkezik! – emlékezett vissza kisfiam a tavalyi évre, amikor a Húsvéti Nyuszi, a Nyúl, azaz Anyúl, már maga sem érti, hogy miért, de valóban elnyuszogta magát, jól hallhatóan, mintegy jelezve, hogy ki lehet fáradni a kertbe a keresgélésre. Nem sejtette akkor, hogy hagyományt teremt. Így hát mit volt mit tenni rikkantott idén is, böcsülettel. Az eufória pillanatai után, a jó megfigyelő kisfiú azt találta mondani:
- Megöregedett a Nyuszi! Tavaly sokkal vékonyabb hangon rikkantott.
Ha a tovasiető Nyúl ezt még hallotta volna, bizonyára kap egy kisebb szívinfarktust, mert ebben a Nyúlévben kerek évszámot ünnepelt amúgy is, ami kissé megrángatta az önbizalmát. Na de nem annyira, hogy ne akarja kijavítani a csorbát.
A Nyuszi mifelénk kettőcör jár, ahogy az egyszeri kisfiú szemrehányóan közölte, amikor kiderült, hogy idén nem tudnak jönni az unokatestvérek hozzánk Húsvétkor. A Nyúl ugyanis remek ráérzéssel mindig akkor jön másodszor, amikor az unokatestvérek itt vannak. Nos hát, mint említettem, a hagyomány nagy úr, tehát ha némi késéssel is, de megérkezett a család, és velük együtt a Nyúl is. Nemhiába dúlta-fúlta magát már egy hete, készült a nagy színrelépésre, egy gyönyörűt sikerült rikkantania.
- Na ugye milyen fiatal volt a Nyuszi hangja. – mondtam kisfiamnak örömmel.
- Igen, fiatal és csinos Nyuszi volt! – kontráztak rá a rokonok azon nyomban.
- Á nem is, a tavalyi sokkal fiatalabb volt. – hangzott a válasz.
A könyörtelen idő múlásával nem lehet vitába szállni.
2 megjegyzés:
Remek, nagyon finom lehet
Imádom a történeteidet:))))))))
Megjegyzés küldése