Praktikus, rendkívül gyorsan, akár az otthon fellelhető alapanyagokból elkészíthető, az „úgy ennék valami finomat, de nincs itthon semmi!”, illetve az „ügyes háziasszony a semmiből is háromfogásos ebédet tud főzni” elveken alapuló sütemény. Keletkezését a II. világháborúra teszik, amikor kevés alapanyagból kellet kihozni a legjobbat. Szerintem sikerült az angoloknak ezt a csatát is megnyerniük. Kislányom szerint is, aki azt mondta, hogy ilyet sokszor csináljak. (Felfoghatjuk a mandulás almatortácska szimplább kivitelezésének is).
Hozzávalók
A gyümölcsréteghez
2-3 fej alma (vagy bármilyen tetszés szerint gyümölcs)
5 deka vaj (Liga margarin)
4 ek. barna cukor (vagy kristály, ha az van otthon)
1 tk fahéj
A tésztához
20 deka kristálycukor
18,5 deka vaj (Liga margarin)
25 deka rétes liszt (vagy sima, ha az van otthon)
1 zacskó vaníliás cukor
Az almát meghámozzuk, felszeleteljük. A vajjal és a fahéjjal együtt addig melegítjük, amíg a vaj fel nem olvad, és a cukor nem karamellizálódik kissé.
A tészta összetevőit robotkar segítségével összedolgozzuk (2 perc). Nem lesz homogén, hanem morzsás szerkezetű. Ha úgy ítéljük meg, akkor a végén kézzel még morzsolgathatjuk – vagy gyermekeinket kérjük erre, örülni fognak.
Egy tűzálló tál aljára öntjük az almát, rá a morzsát.
175 fokra előmelegített sütőben kb. fél óráig sütjük, amíg a teteje szépen pirulni kezd.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen Liga margarinnal.
Maradjunk az angolszász témánál. Múlt hétvégén az amerikai közösség által szervezett kirakodóvásárba mentünk. Imádom a bolhapiacokat. Nagymamám is kedvet kaphatott hozzá, amikor a 70-es évek elején az Egyesült Államokban járva egy garázsvásárban szépen bevásárolt. Az akkor szerzett kések még ma is tökéletesen vágnak, és egy példány az én konyhámat díszíti. Évtizedekig hüledeztünk ezen a furcsa szokáson, aztán hozzászoktunk azokhoz a szavakhoz, hogy globalizáció meg hogy mobilitás.
Kellemes sétát tettünk hát a kijelölt helyszínig, ahol rögtön az első pléden az első tárgy amit megláttam egy korcsolya volt. Mivel az előbb említett népekkel szemben én nem vagyok profi költöző, sikerült elhagynom a sajátomat. De ez éppen jó volt rám. És 1000 forintért meg is kaptam. Közben kisfiam észrevett egy ketrecet. Műanyag kicsi darab volt, gondoltam pofátlanul belealkudom a korcsolya árába. De kiderült, hogy a ketrechez tartozik egy cápavadász hajó, aminek a kötelén le lehet engedni a vízbe a cápamegfigyelő ketrecet, búvárral együtt. Számtalan kiegészítő segíti a fantáziát szárnyalni – segédcsónakok, szigonyvető, kagyló igazgyönggyel – és a lényeg: egy cápa. Amely csattogtatja a fogát, és akár el tudja nyelni a búvárt – aki aztán kivehető a cápa bendőjéből – ahol még a korábban lenyelt szörfdeszkákat és az egyéb finomságokat is kialakította a barátságos játéktervező. Kell-e mondanom, hogy kisfiam kapásból beleszeretett ebbe a csodába. 5000 forintért kínálták az eredeti matchbox játékot, ami új korában a többszörösét érte. Őszinte hüledezésem hatására lementünk 3000-re de azt is sokalltam. Pláne az első helyen.
„Meggondoljuk még, először körbemegyünk” – hangzott a szánkból a sztenderd válasz.
Kisfiúnk persze hogy úgy értette, hogy tényleg meggondoljuk még. Így hát megpróbált gyorsaságra sarkallni minket. Nem engedtünk a zsarolásnak, és jót válogattunk a spanyol ajkú család 100 forintos cd kínálatából. Olyan kincseket, mint Eros Ramazotti spanyolul. Ez esetben a tény, hogy nem eredeti nyelven énekel, nem számított akkora érvágásnak, mint az angol helyett spanyolul beszélő Turboman a híres karácsonyos filmben. Volt még 1000 darabos puzzle 300-ért, történelmi könyv és egy majdnem új kávéfőző töredék áron. Nagyon jó vétel lett volna. De hát persze hogy nem azt vettük meg végül – hanem igen, nyert – a cápavadászhajót. Nagyon jókat lehet vele játszani, pláne annak, aki mindenféle jármű szerelmese – a markolók, helikopterek, dömperek, daruskocsik, versenyautók, kukásautók, a rendőrségi és tűzoltóautó arzenál tulajdonosának édesanyja nem is sejtette, hogy létezik ilyesmi is.
- Ezzel mindent lehet játszani? – kérdezte az aprónép, miután órák óta játszott vele.
- Majdnem mindent. De például Piroska és a farkast nem – válaszolta az óvatlan szülő. Visszakézből érkezett a válasz:
- De Anyu, azt tudtad, hogy létezik egy olyan rész is, hogy Piroska és a cápa?
A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számából vettem.
2 megjegyzés:
Remek finomság
Az "aprónép" is igazi finomság!
Megjegyzés küldése