2011. április 16., szombat

Spenótos lepény



Kisfiam azt hitte rosszul hall, amikor megmondtam, mire készülök. Spenótos sós torta. Ez csak egy rossz vicc lehet. Már hogy lehet egy torta sós??? És miért tesz épeszű ember bármilyen ennivalónak nevezett valamibe spenótot???? Szerencsére rajta kívül a többi családtag értékelte a – fáradozásaimnak nem is nevezném, olyan gyorsan kész lettem vele.
Ennek a lepénynek a tésztája ugyanis nagyon egyszerű, de amilyen egyszerű olyan finom, és nagyon könnyen kezelhető.. Tölteni pedig bármivel lehet. Én a következőkkel tettem:



Hozzávalók

A töltelékhez
15 deka spenót (püré, vagy enyhén előfőzve, csíkokra vágva)
15 deka túró
1 kis szelet kenyér tejbe áztatva
1 fej apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
szerecsendió
bazsalikom (szárított vagy friss)

A tésztához
25 deka liszt (lehet teljesőrlésű is)
7,5 deka vaj (a vaj itt tényleg vajat jelent)
1 teáskanál só
6-8 evőkanál hideg víz

A sütőt előmelegítjük 200 fokra.

Egy fordrosszélű jénaitálat kivajazunk. A tésztához összekeverjük a hozzávalókat, majd nagyon enyhén lisztes deszkán kinyújtjuk és beleterítjük a tálba.

A töltelék összetevőit összekeverjük (a beáztatott kenyeret kinyomkodva adjuk bele), és a tésztára terítjük, egyenletesen eloszlatjuk. Előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Gyors vendégváró falatnak is beválik.

Tojásmentes.

Jajj, milyen gyarló tud lenni a szülő. Gyönyörködik csemetéjében, örömködik, amikor valamilyen új mutatványt tud. Például azt mondja: csibe. A kis testből jövő vicces, kedves hangocskán. Csibe, csibe csibe. Hát ezt muszáj megörökíteni.
- Mimike, mond szépen azt, hogy csibe! – közelítek felé a kamerával.
A gyereknek több esze van annál. Persze közben olyan bambán néz, mint aki most érkezett a Holdról. Fogalma sincs, miről beszélek neki.
- Felveszem filmre, és később te is örülni fogsz neki, ha nagy leszel. Mondd szépen, hogy csibe.
- ….
- Ha azt mondod, hogy csibe, akkor kérhetsz valamit.
- ….
- Te nem is tudod azt mondani, hogy csibe.
- De.
Közben megérkezik a felmentő sereg, a nagynéni. Egyből magáénak érzi a feladatot, és fölényes mosollyal veszi át a kamerát. Félóra múlva sikertelenül teszi le. Vagyis dehogyis: a felvételen bájos kislány játszik rendületlen nyugalommal, a háttérből pedig két egyre elszántabb hangon beszélő felnőtt ismételgeti egyre csak a mondatot:
- Mimike, mondd szépen azt, hogy csibeeee!!!!
Szülőtársaim! Ne beszéljetek túl sokat bekapcsolt kamerával a kezetekben. A gyerek tényleg örülni fog a felvételeknek nagykorában. De egész más okból. (Az élelmesebbje még a fészbúkra is felteszi, vagy zsebpénzzsarolási célokra használja majd.)











1 megjegyzés:

Bianka írta...

Izgalmas, finom lehet