- Nem remeg a kezed? -kérdezte a férjem, amikor nekiláttam megsütni a mandulás almatortákat.
Nos, ilyen drága sütit valóban nem sütöttem még, de nem remegett a kezem, mert egyrészt tudtam, hogy a nemes cél miatt velem lesznek az égiek, másrészt ezt a sütit egyszerűen nem lehet elrontani.
Remélem így érezték ezt a nyerteseim is. A licit megnyerője Huszilvia kis csapatának vette a tortát - jajj de szeretem én is az ilyen csapatépítő tevékenységet! Nagyon aranyos, mosolygós 10 hónapos kisfiával jött az átadásra.
A másik torta is egy mosolygós nagyon aranyos kisfiús családba került, a vígaszágas nyertes Kedmona érezte úgy, hogy habár szerencsére nem érintett a koraszülött kérdésben, szeretne így segíteni a korababáknak. Huszilvinek köszönjük, hogy ő is hozzájárult ehhez.
Ehelyütt szeretném megköszönni a lehetőséget a Segítsüti mindenre elszánt és profi csapatának, hogy ennek az élménynek én is részese lehettem. Ahol csak lehetett, eldicsekedtem vele. Mint ahogyan a gyönyörű kiállítású Segítsüti füzettel is. Mindenkinek nagyon tetszik, kislányom örömmel kiáltott fel, amikor megpillantotta pont azt a tortaszeletet az újságban, amit a fotózás után egyébként ő evett meg:
- VILÁGHÍRŰ LETT A TÁNYÉRUNK!!!!!
Huszilvi csapata - kicsi a bors, de okos... :)
Kedmonáék - ugye milyen kedvesek?
2 megjegyzés:
Gondolom, élőben még csábítóbb volt a mandulás tortád, pedig a Segítsüti füzetben is szépen kelleti magát :)
Minden rendben? Régen posztoltál.
Garffyka,
aranyos vagy, köszi az érdeklődést. :)
Új munkahelyen sokat dolgozom...Próbaidő, utazások, másodállás... szokványos magyaranya elfoglaltságok...
DE! Gyűjtöttem egy kis ötletmuníciót az útjaim során, remélem a hétvégén már meg is valósul belőle valami.
Megjegyzés küldése