Mustáros pulykaszelet

A Húgomnak van egy isteni mustáros receptje. Mikor felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni, akkor kiderült, azt pácolni kell, nekem meg bő másfél órám volt arra, hogy az asztalra varázsoljam az ételt. Így egy másik koncepciót alakítottam ki. Hamarosan Nagy Családi Sütögetés lesz, akkor begyűjtöm a mustáros-kakukkfüves tarja fotóját-leírását (és jól meg is eszem majd). Mármint a husit.

Hozzávalók
1 kg pulykamellfilé
2 deci száraz fehérbor
3 deci húsleves alaplé (lehet biokockából is)
2 deci tejföl vagy tejszín
jó adag mustár (2/3 flakon)
feketebors
étolaj

A pulykaszeleteket vékonyra felvágjuk, egy serpenyőben étolajon mindkét oldalukat átpirítjuk. Egy külön tányérra félretesszük őket.

Ha kisültek a húsok, 2 deci fehérbort öntünk a serpenyőbe az olajra és átkevergetjük, hogy az odasült pörcök leváljanak az edény faláról. Hozzáöntjük a húslevest is, óvatosan, habverővel belekeverjük a tejfölt és a mustárt. Rátekerünk ízlés szerint fekete borsot, és gyakori kevergetés mellett felforraljuk, negyedóra alatt egy kissé besűrítjük. De azért maradjon valamennyire híg, hogy legyen miben átsülnie a húsnak. Sózni nem kell, a húsleves és a mustár éppen elég sós.

Jénai tálba helyezzük a húsokat, majd leöntjük a mustáros szósszal. Az én tálamban két rétegben fértek el a húsok, a kettő közé is öntöttem szószt. A mennyisége pedig annyi lett, hogy éppen ellepte a hússzeleteket.

175 fokon egy órán át sütjük. Ha nagyon pirulna a hús, mert időközben túlságosan elpárolgott a szósz, akkor fordítsuk meg őket, és a sütés további idejére helyezzünk alufóliát a tepsi tetejére.

Rizzsel és paradicsomos-pritaminpaprikás-olajbogyós salátával tálaltam. Ez utóbbira a férjem rákérdezett, hogy ezt meg MINEK? Igaza volt, a mustáros szószos hús és a rizs éppen megfelelő ízkombinációt eredményez. A paradicsom-paprika saláta sem volt rossz pedig, például annál a salátánál, amit harmadik osztályban készítettünk környezetismeret órán, és amiről én tökéletesen elfelejtkezve a rám kirótt alapanyagot, talán ecetet, nem szállítottam, amiért a tanító néni rosszalló fejcsóválásban részesített, nos ennél a salátánál például nagyságrendekkel jobb volt. Végül is vacsorára ettük meg, a forró nyári nap estéjén jól esett.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tesjfehérjementen növényi tejszínpótlóval.

Gyermekkecskéim nyáron nőnek a legnagyobbat. A szabad levegőn való játék, úszás, napsütés, egy jó ebéd és délutáni szieszta – igazi növekedés-kúra. Az ebéd utáni alvás azonban mindig alku tárgya, pedig, ha a cseperedő aprónép egyszer elalszik, akkor 2 óránál alább nem is adja. Ebből gondolom, hogy szüksége van rá. - Nem kell aludnom? Nézhetek mesét?– kérdezi a kézmosás után reménykedve. - De bizony kell. – mondom én – Az ágyikódba befekszel, behunyod a szemed és megnézed, milyen mesét adnak a szemhéjad belsejében. - Ott most sajnos nagyobb gyerekeknek való mese van! – vágja rá gondolkodás nélkül a hetyke választ. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam, azt mégsem válaszolhattam, hogy akkor nézze azt, ugyebár. Végül is győzött a szülői akarat, amit megtámogatott az a cél is, hogy mi is szeretnénk nyugodtan nézni a magunk felnőtt meséjét: a drámákkal teletűzdelt Tourt.