VKF XXXVI. Világjáró fazék

Joghurtos-citromos sütemény

Ezt a nagyon egyszerű süteményt sokfelé sütik a mediterrán vidéken. Jelen recept szintén a Cyprus Today-ből származik, melyet az Észak Ciprusi Török Köztársaságban adnak ki. Ezt az államot a világon egyedül Törökország ismeri el, minket azonban ez a tény egy cseppet se korlátozzon fehérhomokú, égszínkékvizű tengerének, ízes gyümölcseinek, megkapó karavánszerájainak élvezetében, hagyjuk magunkat elvarázsolni a helyiek vendégszeretete, a táj és az épített környezet szépsége által, figyeljük szájtátva az épen maradt többezer éves mozaikokat, melyeket egész ókori város vesz körül, többszázéves kolostorokat, templomokat, többévzizedes, bárányfelhőméretű leánderbokrokat, és egészen frissen készült ételeket, halakat, salátákat, süteményeket, török pizzákat (ez utóbbiak után csukjuk is be a szánkat), már amennyiben jó sorsunk erre vezérelne minket.

Hozzávalók
3 tojás
½ bögre porcukor
1 ½ bögre joghurt
50 g olvasztott margarin
1 ½ bögre liszt
1 ½ bögre gríz
1 cs sütőpor
2 cs vaníliás cukor
kókuszreszelék

A sörbethez
1 bögre víz
1 bögre cukor
2 citrom leve és reszelt héja (vagy narancsé)

Keverjük össze a tojásokat a cukorral. Adjuk hozzá az olvasztott margarint, a joghurtot, a lisztet, a grízt, a sütőport és a vaníliás cukrot. Keverjük mindezt el.

Kizsírozott, kilisztezett tepsibe tegyük, mely nem túl nagy, az enyém 35x18 centis jénai tál.

200 fokon, előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranybarna színe nem lesz. (30-40 perc).

Amíg a sütemény sül, készítsük el a sörbetet. Egy lábosban sűrű kevergetés mellett főzzük össze a vizet, a cukrot és a reszelt citromhéjat, valamint a citromlevet. Nálunk narancs volt itthon, azzal is jó, bár nem olyan karakteres ízt kapunk. Addig főzzük, amíg valamennyire összesűrűsödik (negyedóra).

Ha a sütemény kisült, vegyük ki a sütőből. Tíz perc pihentetés után vágjuk fel kockára a tepsiben, és öntözzük meg a sörbettel, hogy jól beleigya magát a tésztába.

Ha szeretjük, a tetejét szórjuk meg kókuszreszelékkel.

Az egyetlen étel, amely az én értelmezésemben értelmet ad a gríz létezésének.


Kislányunk nagyon szeret zongorázni.
- Ugye nem kell majd másik hangszeren tanulnom? – kérdezi.
- Én el tudnálak képzelni gitározni is.
- A gitár az olyan lányos lányoknak, mint amilyen én vagyok, nem való.
- Pedig szerintem nagyon jól illene hozzád, ahogy a tábortűznél gitározol és énekelsz.
Ez a kép megtetszhetett neki, de azért a dackorszakból megőrzött jócskán a tarisznyájában egy életmentő első segélynyi adagot.
- Hát legfeljebb rózsaszínű gitár lehet! – ragadta meg a hangszeres zenélés lényegét a nagyonlány.

VKF XXXVI. Világjáró fazék

Tévút – Muhammara

Már régóta szemezgettem a Cyprus Today remek gasztronómiai rovatának hasábjain megjelent Muhammara – Csípős paprikaszósz receptjével. Mivel „mindig is birizgálta a fantáziámat”, hát botmixert ragadtam, hogy a végére járjak a csábító eledel rejtelmeinek. Nos annyira nem kellett volna sietnem. A recepttel hiba nincsen, leellenőriztem többfajta forráson, a Muhammara, amely Szíriából indult bendőhódító útjára, éppen így készül, a baj velem van. Az össze nem illő alapanyagok nálam nem válnak be. A hideg még évtizedes távolból is kilel a mézes fokhagyma gondolatára, mellyel náthámat gondoltam gyógyítani, és amire egyesek esküsznek. Kicsit felvontam a szemöldököm, amikor a muhammara összetevői között egyaránt olvastam pirított zsemlemorzsát, citromot, fokhagymát, gránátalmaszörpöt, de hát reménykedtem…

Reménykedtem én már egyéb tévútjaimon is. Amikor barátnőm versenykerékpárját kölcsönkaptam, és életemben először, gyakorlatlanul hajtva egy ilyen csodás példányt, hatalmasat zakóztam vele (ez volt az én Tour de Francom). Hol máshol essen az ember egetrengetően nagyot, arccal az aszfaltra bukva, mint az SZTK előtt? Reménykedtem, hogy talán nem tűnt fel senkinek…kár volt, mert bizony hogy feltűnt. Egyre több cipőorrot láttam magam körül gyülekezni a földön. Tudtam, hogy kutyabajom, azért nem pattantam fel, mert azon elmélkedtem, hogyan is karikázhatnék el feltűnés nélkül (akkoriban nyugodtan indulhattam volna a Világ Legszégyenlősebb Embere vetélkedőn). A nőttön növekvő jószándékú tömeg meg azon tanakodott felettem, hogy hogyan is kellene engem megmenteni. Végre valaki fejéből kipattant az isteni szikra, hogy vigyenek be a rendelőintézetbe. „Na azt már nem” – gondoltam magamban, és mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam, körülöttem a tömeg tátott szájjal kettévált, mint a Vörös-tenger, én meg, mint aki jól végezte dolgát, elbicigliztem. A továbbiakban maradtam a Csepel camping kerékpáromnál. Mint ahogy inkább maradok a kőrözöttnél…

Hozzávalók

2 nagy piros kaliforniai paprika

2 ek csípős paprikakrém (Erős Pista)

1 gerezd zúzott fokhagyma

¾ bögre zsemlemorzsa

1 fej (lila)hagyma

¾ bögre darált dió

3 ek citromlé

2 ek gránátalmaszörp

1 ek joghurt

köménymag

1 tk só

¼ bögre olíva olaj

A tálaláshoz

török lapos kenyér (pide), vagy pirítós

A paprikákat sütőben addig sütjük, amíg héjuk barnulni kezd (félóra). A sütőből kivéve letakarjuk alufóliával, vagy egyéb alkalmatossággal negyedórára. Utána már könnyen le tudjuk húzni a héjukat. A paprika húsát felszeleteljük, és botmixer segítségévél pépesítjük.

Megpirítjuk a zsemlemorzsát, apróra vágjuk a hagymát, megdaráljuk a diót.

Hozzákeverjük a paprikapüréhez. Hozzáadjuk a többi összetevőt is. A citromlevet, a sót, a fokhagymát, a gránátalmaszörpöt, a joghurtot, a köménymagot és az olívaolajat.

Egy napra hűtőbe tesszük érlelni.

Pirítóson, vagy török lepénykenyéren tálaljuk.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Csaknem sikerült csődületet okoznom egy rendelőintézet előtt a minap is, amennyiben kisleányomra hallgatok. Anyajegyet ellenőriztetni mentünk egy nagyszerű orvoshoz, akit régebb óta ismerek, mint a férjemet, pedig az már több évtizedes múltra tekint vissza (de erről majd később) – az anyajegyelleőriztetést pedig forrón ajánlom mindenkinek (közszolgálati felhívásunkat olvasták). Mondom leánykámnak még az autóban, hogy kisebbfajta dolgom támadt (amit egyébként a rendelő e célra minden kívánalomnak megfelelő helyiségében gondoltam orvosolni).

- Hát akkor guggolj ide! – mutatott széles mozdulattal a gyönyörű villákkal körülvett temlpom mellé ültetett platánfák tövére.

- Nem. – mondtam én.

- De mért?????

Nagy sütés

Zabpelyhes sütemény mascarpone-lime krémmel

A gyerekek, egy fővel kiegészülve csöndesen játszottak a gyerekszobában. Jó gyerekek egyébként, de ez a csönd azért a leggyanútlanabb szülő figyelmét is felkelti. Bekukkantottam hozzájuk, vajon mi az, ami ennyire leköti őket. Egy süteményes könyv volt, amit a szomszéd kislány áthozott.
- Anyu képzeld, most nagy sütés hetet tervezünk!
- Tényleg és hogy fogjátok csinálni?
- A hétvégén 2 napig mindent beszerzünk, utána 5 napig megsütünk 27 süteményt, és ami jól sikerül azt eladjuk!
- Szép tervek. – mondtam és gondolatban azt tettem hozzá, hogy a vállalkozás melyik pontján lesz ebből vajon csalódás.
- És miből fogtok vásárolni? – próbáltam a realitások talaja felé irányítani a képzelet szárnyain suhanó terveket (hiába, én már csak ilyen földhözragadt vagyok, vagy egyszerűen csak túlságosan felnőtt).
- Van zsebpénzünk és az erdőben málna.
- Gyerekek én sem tudok megütni naponta 5-6 süteményt, pedig én gyakorlottabb vagyok.
- De mi ketten vagyunk! – szólt a lelkesedés hangja.
Ezek után megnéztük a süteményeket a könyvben. Tényleg szépek.
- Tudjátok mit, válasszatok ki egy sütit, azt holnap megsütöm veletek, és ha akarjátok, akkor hetente megsütünk egyet, így előbb-utóbb mind meglesz, és ti is belejöttök a süteménysütésbe. – azt gondoltam magamban, hogy a gyakorlat talán rávilágít, hogy milyen nehezet gondoltak ki maguknak.
A lányoknak tetszett az ötlet, a választás pedig a
Csipkés sütemény lime krémmel töltve
című opuszra esett. Apu hazafelé meg is vette a

Hozzávalókat
75 g zabpehely
75 g vaj vagy margarin
100 g porcukor
1 tojás
5 deka liszt
1 tk sütőpor
A töltelékhez
250 mascarpone
25 g porcukor
1 lime vagy citrom vagy narancs reszelt héja

A margarint felolvasztjuk, fakanállal belekeverjük a zabpelyhet és 2-3 percig állni hagyjuk, hogy megszívja magát a zsiradékkal.

Hozzákeverjük a porcukrot, a tojást, és a sütőporral elkevert lisztet.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe púpozott teáskanálnyi adagokat ültetünk egymástól jókora távolságra.

175 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

A sütőből kivéve egy élesebb szélű lapát segítségével azonnal tányérra szedjük a süteményeket, majd ott megdermednek (későbbmár törik).

A krémhez összekeverjük a hozzávalókat és két-két lap közé töltjük.

Az eredeti receptben 2 teáskanálnyi liszt szerepel, ezt én kevésnek ítéltem, annyira folyós lett a tészta, hogy púpozott kanálról szó sem lehetett. Így került bele több liszt, legközelebb a liszt felét lehet, hogy kicserélem zabpehelyre.

A lányoknak nem volt nehéz dolguk, tényleg könnyen mesütötték a süteményt. A levezető gyakorlatot – 5 tepsi elmosása, mosogatás stbstb. azonban én csináltam, így nem biztos, hogy teljesen felmérték, hogy mitől is fárasztó a sütés. Fogjuk fel ezt most beetető akciónak, legközelebb rendet is ők raknak majd (jajj…).
A lányokkal amúgy könnyű dolgom volt, mivel ugyanúgy hívják őket. Nekem csak annyit kellett mondanom, hogy Mimi és máris ketten szorgoskodtak a sütemény elkészültén.
A sütik egyébként villámgyorsan elfogytak, pedig dupla adagot készítettünk.

A könyv, amiből a receptet származik:
Fiona Patchett: Nagy sütiskönyv gyerekeknek
A történet folytatódik….

Egy klasszikus

Szép darab marhahúst láttam meg a hentesnél. Éreztem, hogy itt az idő, nem múlhat el a meggyszezon szósz nélkül.
A húslevesbe, mely nyakból készült, így a hentes meglátása szerint nyaklevest csinálok majd – jó sok zöldséget főztem. És jó sok cérnametéltet persze.
A húshoz főtt krumplit és meggyszószt készítettem.

Meggyszósz

A meggyeket kimagoztam. Gumikesztyűben, így még a jövő héten is vállalható a kezem, és majdnem olyan gyors, mint általában a meggymagozók. (na jó, savanyú a meggy, nekem olyanom nincs is, de kézzel tényleg gyors).
Feltettem annyi vízzel főni, hogy éppen ellepje. Rácsorgattam (fél)decinyi mézet, kávéskanálnyi fahéjjal meghintettem. A hús mellett sem az édes, sem a fűszeres íznek nem kell dominálnia, csak jelzésértékűen jelen lennie.

Mikor megpuhult, félrehúztam a tűzről és behabartam. Azaz a meggyeket szűrőlapáttal külön tányérra szedtem (ez fontos mozzanat, így nem lesz csomós a szósz), egy külön tálkában tejfölt két evőkanál liszttel elegyítettem némi víz és habverő segítségével, hogy sima legyen. Lassanként hozzámeregettem a meleg meggyléből, majd az egészet visszazúdítottam a lábosba. Enyhe tűzön nagyon gyakori habverős kavargatás mellett addig főztem, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor visszaöntöttem a meggyszemeket is.

Kisfiam a délutáni alvásból ébredve is repetázott belőle.
Klasszikus menü, magyaros hozzávalókkal, ajánlható távolról hazaérkezett hazánkfiai fogadására (bár én idén túrós tésztával és kovászos uborkával tettem ezt, az ellen sem volt panasz). Más vidékeken a fehérrépából csak a zöldjét használják, a gyökerét megvetve eldobják. A zellergumóval szintén így tesznek. A meggyet nem ismerik, csak a cseresznyét.
És hogy mi volt az édesség.ezen hazai menü után? A melegre való tekintettel dobostorta-fagyi, melynek segítségével a kiskorúak Vágó Istvánná alakulhattak át.

Tojásmentes.

Együtt dolgozunk a kertben kisfiammal, én ások, ő markolózik. És közben odaképzeli magát egy igazi markoló ülésébe.
- Ha nagy leszek, munkás leszek! – kezdi a beszélgetést régi tervével – és építek nektek nyaralóházat (ez az apja vágyálma). És majd keresek pénzt és hazahozom.
- Ha nagy leszel, lesz családod, feleséged, kisbabátok, nekik vidd majd haza a pénzt, amit keresel.
- Hol találok feleséget?
- Vagy az iskolában ahol tanulsz, vagy egy mulatságban, vagy az utcán…
- És hol találunk babát?
- A feleséged pocakjában fog növekedni a baba, mint ahogyan te növekedtél az enyémben.
- Jó – egyezik bele – de majd gyere oda, és ne engedd, hogy sírjon a baba. Nevettesd meg.
Hiába az ő fejecskéjében még az van, hogy én leszek a felesége…

Ez itt az igazi nyár

Ratatouille

Az igazi nyár az, amikor padlizsánt és sárgabarackot vásárolunk délelőtt, és sziesztaidő alatt a Tour de France-t bámuljuk, ami épp a dél-francia tájakon halad. Már több mint tíz éve űzzük ezt a szenvedélyt, még a nyaralást is megpróbáljuk ehhez igazítani. Sőt, január táján már visszafelé számolunk. Sokan csodálkoznak, ha mindez kiderül. Pedig felhőtlen szórakozás szájtátva csodálni a gyönyörű francia tájakat, élvezetes a két műsorvezető, Sipos János, egykori országúti kerékpáros és ifj. Knézy humoros és nagyon szakszerű kommentálása, izgalmas követni a verseny alakulását, a versenyzők sorsát.

A szenvedélyünk elég ragadósnak bizonyult, már gyermekeink is szeretik a túrdefranc-t (ahogy kisfiunk mondja). Kedvenc versenyzőjük a jelenleg sárga trikós Andy SCHRECK (Schleck), aki bármily érthetetlen is, de nem a Radio SCHRECK (R. Shack, a hétszeres győztes Armstrong csapata) versenyzője. Csodálkozva hallgatják, hogy a versenyzők eldobják kullancsaikat (kulacsok), és a szökevények az ő nyelvjárásukban a foglyok. Kisfiam számtalanszor megkérdezi, hogy a foglyok megadják-e magukat? (azaz hazaérnek-e a főmezőny előtt).

Ehhez a hangulathoz igazán illik a ratatouille, a francia, vagy mediterrán lecsó, már ha szeretjük az olyan jelzőket, mint például a magyar Alain Delon.

Hozzávalók

1 padlizsán

1 cukkini

1 kaliforniai piros húsú paprika

1 zöldpaprika

5 paradicsom

1 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

só

frissen őrölt bors

kakukkfű

olívaolaj

Az étel lényege, hogy a hozzávaló zöldségeket külön-külön pirítjuk meg. Először azt gondoltam, hogy ez macerás, de nem. Amíg az egyik zöldségfajta sül, addig a másikat vágom fel.

A padlizsánnal és a cukkinival kezdjük, felkockázzuk, megsózzuk, hogy a keserű levét kidobja.

A vöröshagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszteljük. Ha kész, szűrőlapáttal áttesszük egy másik lábosba.

A lesózott zöldségeket lemossuk, a visszamaradt olajra dobjuk. Közben felszeleteljük, felkockázzuk a paprikákat.

Borsot tekerünk a megdínsztelt hagymára, ráhalmozzuk a megpuhult cukkinit és padlizsánt. Így a frissen őrölt bors aromája benne marad az ételben.

Amíg a paprikák dínsztelődnek, felnegyedeljük a paradicsomokat.

Amikor minden hozzávalót megpuhítottunk, áttettünk a másik lábosba és enyhén megborzoztunk, akkor hozzáöntjük még a visszamaradt olajat (ha kell, rásegítünk egy kicsit egy leheletnyi fehérborral, csakhogy egyszerűbben kijöjjön az edényből). Apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál sóval, friss vagy szárított kakukkfűvel ízesítjük.

Negyedórát főzzük még.

A férjem első ránézésre megkérdezte, hogy nem raktál bele virslit??? Nos nem, de belátta, hogy ez így is jó volt.

Önmagában is ehetjük. Mi a maradék rizsre, illetve bulgurra halmoztuk. Kihűlve is ehető, akár pirítósra is kenhető (hasonlít a vega tatárbeefsteak-hez).

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A szökevények és üldözők csatájának izgalmai megmozgatják mindenki harci szellemét. A tegnapi futamban a főmezőny behozta a szökevényeket.

- Holnap a foglyok nyernek! – mondja a kisfiam.

- Hát ezt meg honnan tudod? Mutatta a tévé?

- A szememben láttam. Becsuktam, és láttam.

Igazán láthatna öt számjegyet is...

Mustáros pulykaszelet

A Húgomnak van egy isteni mustáros receptje. Mikor felhívtam, hogy hogyan is kell csinálni, akkor kiderült, azt pácolni kell, nekem meg bő másfél órám volt arra, hogy az asztalra varázsoljam az ételt. Így egy másik koncepciót alakítottam ki. Hamarosan Nagy Családi Sütögetés lesz, akkor begyűjtöm a mustáros-kakukkfüves tarja fotóját-leírását (és jól meg is eszem majd). Mármint a husit.

Hozzávalók
1 kg pulykamellfilé
2 deci száraz fehérbor
3 deci húsleves alaplé (lehet biokockából is)
2 deci tejföl vagy tejszín
jó adag mustár (2/3 flakon)
feketebors
étolaj

A pulykaszeleteket vékonyra felvágjuk, egy serpenyőben étolajon mindkét oldalukat átpirítjuk. Egy külön tányérra félretesszük őket.

Ha kisültek a húsok, 2 deci fehérbort öntünk a serpenyőbe az olajra és átkevergetjük, hogy az odasült pörcök leváljanak az edény faláról. Hozzáöntjük a húslevest is, óvatosan, habverővel belekeverjük a tejfölt és a mustárt. Rátekerünk ízlés szerint fekete borsot, és gyakori kevergetés mellett felforraljuk, negyedóra alatt egy kissé besűrítjük. De azért maradjon valamennyire híg, hogy legyen miben átsülnie a húsnak. Sózni nem kell, a húsleves és a mustár éppen elég sós.

Jénai tálba helyezzük a húsokat, majd leöntjük a mustáros szósszal. Az én tálamban két rétegben fértek el a húsok, a kettő közé is öntöttem szószt. A mennyisége pedig annyi lett, hogy éppen ellepte a hússzeleteket.

175 fokon egy órán át sütjük. Ha nagyon pirulna a hús, mert időközben túlságosan elpárolgott a szósz, akkor fordítsuk meg őket, és a sütés további idejére helyezzünk alufóliát a tepsi tetejére.

Rizzsel és paradicsomos-pritaminpaprikás-olajbogyós salátával tálaltam. Ez utóbbira a férjem rákérdezett, hogy ezt meg MINEK? Igaza volt, a mustáros szószos hús és a rizs éppen megfelelő ízkombinációt eredményez. A paradicsom-paprika saláta sem volt rossz pedig, például annál a salátánál, amit harmadik osztályban készítettünk környezetismeret órán, és amiről én tökéletesen elfelejtkezve a rám kirótt alapanyagot, talán ecetet, nem szállítottam, amiért a tanító néni rosszalló fejcsóválásban részesített, nos ennél a salátánál például nagyságrendekkel jobb volt. Végül is vacsorára ettük meg, a forró nyári nap estéjén jól esett.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tesjfehérjementen növényi tejszínpótlóval.

Gyermekkecskéim nyáron nőnek a legnagyobbat. A szabad levegőn való játék, úszás, napsütés, egy jó ebéd és délutáni szieszta – igazi növekedés-kúra. Az ebéd utáni alvás azonban mindig alku tárgya, pedig, ha a cseperedő aprónép egyszer elalszik, akkor 2 óránál alább nem is adja. Ebből gondolom, hogy szüksége van rá. - Nem kell aludnom? Nézhetek mesét?– kérdezi a kézmosás után reménykedve. - De bizony kell. – mondom én – Az ágyikódba befekszel, behunyod a szemed és megnézed, milyen mesét adnak a szemhéjad belsejében. - Ott most sajnos nagyobb gyerekeknek való mese van! – vágja rá gondolkodás nélkül a hetyke választ. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam, azt mégsem válaszolhattam, hogy akkor nézze azt, ugyebár. Végül is győzött a szülői akarat, amit megtámogatott az a cél is, hogy mi is szeretnénk nyugodtan nézni a magunk felnőtt meséjét: a drámákkal teletűzdelt Tourt.

Sütőzacskóban párolt tengeri hal

A férjem fejében a kímélő étel kifejezés összekapcsolódott a „párolt” szóval. És mivel kímélőt szeretett volna enni, ki is adta a jelszót: valami pároltat ennék. Én meg valami nyárias könnyűre vágytam, a két vágy legnagyobb közös osztója (vagy legkisebb közös többszöröse? mindenki ossza be magának) lett ez a villámétel. Hozzávalók tengeri halfilé 1 kaliforniai paprika 2-3 paradicsom 3-4 gerezd fokhagyma friss bazsalikom 3-5 ek olívaolaj só sütőzacskó A tengeri halfiléket megmossuk, a sütőzacskóba tesszük. A paprikát felkockázzuk, a paradicsomot gerezdekre vágjuk, mindkettőt egy tálba tesszük, hozzáadjuk az olívaloajat, belepréseljük a fokhagymát, beleaprítjuk a bazsalikomot, hozzátesszük a sót és jól összekeverjük. A zöldséges katyvaszt a halra halmozzuk a zacskóban. Majd művünket lezárjuk, és egy tepsiben elhelyezzük. 175-200 fokon ¾ órát sütjük, addig, amíg látnivalóan megpárolódott a hal a sütőzacskóban keletkezett lobogva forró főzőlében. Petrezselymes újkrumplival tálaltam. Az egykilónyi halat négyen szépen el is tüntettük. Ja és persze a figyelmes olvasó észrevehette már, hogy ez az étel nem más, mint tengeri halas lecsó… ha már nem pörkölt, akkor legyen ugyebár lecsó… Tejfehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Mostanában több, valamilyen testrészre vonatkozó megfigyelését osztotta meg velünk kisebbikünk. A szomszéd kutyusra vigyáztunk, amíg a gazdái távol voltak. Vittünk neki vizet. Kisfiam csodálattal nézte, ahogy az eb a nyelve segítségével, varázsos ügyességgel kiitta a tálka tartalmát: - Vizes lett a szája, és a nyelve a törölközője. – nyugtázta a vízivás technikai részleteit. Nem hagy fel őrző-védő lovagi szerepével (szerencsére). Ezért most ezt találta ki: - Amikor elmegyek oviba, az egyik szemem itthon hagyom, és az fog vigyázni a házra. A miénk mindenestre kikerekedett az ötlet hallatán. - A lepkék is összeházasodnak! – újságolja örömmel az apónép. - Igen, és hogyan? – kérdem gyanútlanul. - Hát úgy hogy összeérintik a popsijukat és úgy repülnek. Az ügy további részletei nem érdekelték azonban, és én be is tartom az aranyszabályt, hogy akkor kell válaszolni, ha a gyerek kérdez. Azt hiszem nálunk nem a méhecske a virágporral lesz a kiindulási alap.