Lakodalom van a mi utcánkban.....

Ezt manapság leginkább azok mondhatják el, akik valamilyen vendéglátóipari egység , vendéglő, szálloda mellett laknak.

A férjem szülei lagzijukat még a tanyán ülték, a lányos háznál A menyasszony esküvői előkészületei gyorsan lezajlottak, a rossznyelvek szerint félt, hogy el ne szökjön a vőlegény. A vőlegénynek azonban esze ágában sem volt elszökni. Régebben a házasságok szövetét is jobb anyagból szőtték, mint manapság, sokkal tovább is tartottak, mint a mai darabok. A polgári szertartás után az ifjú pár autóba szállt, hogy a fényképészhez hajtasson. Valójában a templomba mentek, de ezt akkoriban nem volt tanácsos elárulni. Így csak az autó másik két utasa volt a szó szoros értelemben tanúja annak, ahogy az Egyház is áldását adta a frigyre.

A násznép ezalatt visszatért a tanyára, hogy kezdetét vehesse a lagzi. Hosszú asztalt terítettek a tisztaszobába a vendégeknek. Az egyik unokatestvér vállalta a birkafőzést üstben az udvaron, a nagy diófák árnyékában, a többi unokatestvér pedig tortát-süteményt hozott. Két közelben lakó zenész húzta a talpalávalót.

Mostanság nem vállalkoznak az emberek a lakodalom házilagos kivitelezésére, inkább a profikra bízzák, ami a méregdrága árak következtében igencsak szűk kereteket szab a meghívható, a párral együtt örülni akaró vendégek sorának. Netán anyagi nehézségeket, évekig tartó hiteltörlesztést hoz magával.

Pedig az Unokatestvér Hadművelet ebben az új évezredben is jó szolgálatot tehet. Kedves kolléganőm fiának esküvője és lakodalma nagyon szép és követendő példát szolgáltat arra, hogy az összefogás és a szeretet elég ahhoz, hogy sok ember részesülhessen maradandó élményben. Számukra olyan természetes ez, kolléganőm talán nem is értette pontosan, mért szeretném, ha minél többen megismerhetnék a nagyszerűen megszervezett és kivitelezett lakodalmat.

Szép, népes család a történet szereplője, a lakodalomba gyerekekkel együtt 140 ember volt hivatalos. A Plébánia közösségi helyiségét kapták kölcsön a jeles alkalomra. A vőfély a vőlegény bátyja volt, ő invitálta a násznépet, irányította az eseményeket. A segítők, akik a vendégeket kínálgatták, italt töltöttek, gondoskodtak a gördülékeny vendéglátásról, az ifjú pár testvéreinek a barátai voltak, 3 lány és 4 fiú.

Amíg a fiatalok is megérkeztek, pogácsával, sós és édes aprósüteményekkel kínálták az egybegyűlteket. Mint látni fogjuk, a feladatokat igazságosan osztották szét a lányos és a fiús ház között, a sós sütemények a vőlegény családjára voltak bízva, ők 5 kg-t rendeltek egy közeli cukrászdában, az édesek pedig a menyasszony családjának édes kötelességei lettek. Ásványvizet, kávét és gyümölcslevet is kínálgattak a szomjazóknak. Ásványvízből 50 liter került az asztalokra, fele-fele szénsavas és szénsavmentes, gyümölcsléből pedig 30 liter. Amikor a fiatal pár megérkezett, fehérborral koccintottak az egészségükre, és a szép jövendőre. Egy elegáns magyar fehérbor tökéletesen teljesíti ezt a küldetést, jelen esettben a töki Nyakas Pincészet borára esett a választás – ha jól értettem már máskor is bevált a recept. Természetesen vörös bor is volt, annak, aki azt szereti. A vőlegény családja kapta ezt a feladatot. Fehérborból 20, vörösből 15 litert vásároltak.

Állófogadás volt, csinos szendvicseket kínáltak (kicsit nagyobbakat, mint a szokásos szendvicsgyárak készítményei, magyar cég termékeiről van szó), fejenként 4 darabot számolva, rendelve. Ebből bizony még meg is maradt, pedig finomak voltak.. Az asztalokat a családtól kölcsönzött damasztterítőkkkel borították, evőeszközt, tányért, poharat egy erre szakosodott partiszervíz cégtől kölcsönöztek. Pénteken hozták el, hétfőn kellett visszavinni, és a legjobb, hogy használtan, tehát mosogatás nélkül lehetett visszacsomagolni a dobozokba. A virágdíszítésről a menyasszony családja gondoskodott. A 3 emeletes Eszterházy tortát a vőlegény keresztanyja sütötte, ezenkívül mindkét család sütött még 3-3 tortát, amiből egy egész megmaradt.

A hangulatról francia sanzonok gondoskodtak, illetve a testvérek által szervezett játékok. Összeállítottak egy kedves projektoros kivetítést az ifjú pár gyerekkorától kezdve mostanáig, amit a vőfély konferált. Árverés is volt, a menyasszony és a vőlegény néhány rá jellemző, gyerekkori tárgyából, melyet szintén kivetítéssel és részletes ismertetéssel tettek kelendőbbé. A cél az volt, hogy az ifjú pár magával vihessen egy kis fagyipénzt a nászútra. Játékos vetélkedőt is szerveztek a fiatalok számára, olyan feladatokkal, mint például a násznép szerves részét képező két élő csecsemő bepelenkázása, egymás szakmáját illető kérdések megválaszolása, illetve szituációs játék, miszerint milyen tanácsokkal látjuk el a gyereket az első iskolai nap alkalmából. További javaslataim: földönfetrengős hiszti lelohasztása; bevásárlás 2 gyerekkel, kismotorral, homokozófelszereléssel; rokongyerek számára ajándék beszerzése a játékboltban (Anyuuuuuu, mért nem veszed meg ezt nekem?????); vérvétel; dugó az autópályán, a Jön a tigris című sláger 500szori meghallgatásával, az indulástól számított 10. percben beinduló ritmusos kérdéssorozattal tűzdelve, miszerint: Mikor érünk már oda? A monotónia megtörését a Pisilni kell, illetve Szomjas vagyok! felkiáltások biztosítják. A sor tetszés szerint bővíthető, kinek-kinek saját élménytára alapján.

Az ünneplés után az összepakolás is gyorsan ment, főként a segítők részvételével.

Ugye milyen egyszerű és természetes? Ráadásul sokan érezhettek örömet és büszkeséget, hogy aktívan közreműködtek abban, hogy ez a nap az egyik legszebb legyen a család életében. Az is lett. Holnap legyenek a Ti vendégeitek!